126.rész

Meglepiiiiii!

Halihóóó olvasóim!! 

Remélem örültök, hogy ilyen hamar hoztam nektek a kövit, ami őszintén megvallva a szívem csücske, akár csak Silver Breeze-nek, ezért is szeretném ezt a részt neki ajánlani! <3  Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ti mit szóltok hozzá! :3 

Köszönöm szépen a csodás kommenteket, mindig meghatódom tőlük! Annyira imádlak benneteket, hogy azt lehetetlen lenne szavakba önteni! Mindenért nagyon hálás vagyok nektek! <3 

Ui.:A kövi részekben kicsit Ziallé lesz a főszerep (amit remélem nem bántok) mert szeretném őket is egy kicsit előtérbe helyezni! És hát a vége... Ígérem innen folytatódik :p

Jó olvaskodást! ;)

Dreamy Girl

Köszönöm Silver a képet!! <3

Zayn 

Ráérősen sétáltam a kis szöszi háza felé, remélve, hogy nem hallgatta még meg a hangüzenetet, amit a betépett Louis hagyott neki. Bár, szerintem rohadt vicces volt, viszont Niall nem biztos, hogy oda lesz érte, ezért az volt a tervem, hogy elkobozom a telóját, mikor nem figyel oda, és kitörlöm az üzenetet. Mielőtt bementem volna a házba, rágyújtottam egy cigire. Kint pöfékeltem a kellemes időben, mikor megláttam közeledni a szöszi alakját. Lehajtott fejjel, komótosan sétált felém. Fel se nézett, ahogy elhaladt mellettem, csak kikapta a kulcsot a farmerja zsebéből, és az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa azt. Egyből tudtam, hogy lehallgatta a hangpostáját.

- Hello, szöszke! - köszöntem vigyorogva, mintha nem tudnám, hogy bajban vagyok. Morcos pillantást lövellt felém, majd belépett a házba. Nem törődve azzal, hogy a cigi még a számban van utána mentem. - Niall...

- Ne bagózz a házban, légyszi! - mordult rám, miközben mérgesen levágta a cipőit a padlóra. Sóhajtottam egyet, majd kinyitottam az ajtót és kiléptem, megállva a küszöbön. 

- Mit műveltem? - kérdeztem - mintha nem tudnám - az ajtófélfának támaszkodva, miközben kifújtam a füstöt.

- Kihűtöd a házat! - nézett rám dühös tekintettel.

- Őszintén?! Telibe szarom! - szívtam bele a cigibe. 

- Jól elvoltatok tegnap? - kérdezte karba tett kézzel.

- Igen, jól, miért? - tettettem a hülyét.

- Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, miről beszélek! - förmedt rám, haragos tekintettel, majd kivette a farmerje zsebéből a telefonját, hogy felém mutassa. - Kaptam egy érdekes hangüzenetet Louistól! Szeretnéd meghallgatni netán, vagy most már eszedbe jutott?! - nézett rám mérgesen, egyik lábával dobolva a padlón. Ahogy eszembe jutottak Louis szavai, alig bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam. Nem tudom, mi baja van Niallnak, szerintem irtó vicces volt, és őszintén megvallva, szívesen meghallgattam volna újra. - Szóval szerinted még jópofa is, mi?! - morogta. 

- Niall, ne csináld már! Mi csak...

- Bebasztatok?! - vágott közbe.

- Nem… Elszívtunk egy, na jó kettő füves cigit! 

- Szuper! Komolyan! És nála is bepróbálkoztál? - kérdezte, én pedig azt hittem, menten elájulok. Mindenki azt hiszi, hogy képes lennék megbaszni Louist. 

- Normális vagy?! Te tényleg azt hiszed, hogy megdugnám a legjobb haverom pasiját?! Hát ez fasza! - túrtam bele a hajamba, majd elpöccintettem a csikket, amit jól megtapostam a küszöbön. Niall felmordult. Tudtam, hogy utálja, ha eldobom, és utána nem szedem össze, ezért a lábammal arrébb rúgtam, le a megmarad, olvadó hóba.

- Láttam! - szólalt meg kicsit nyugodtabb hangon. 

- Tudom! - mosolyodtam el. - Tudod mit, öltözz fel, elviszlek valahova! - mondtam, mikor eszembe jutott egy ötlet, amivel talán ki tudom engesztelni.

- És mi van, ha én nem akarok menni? - kötözködött.

- Leszarom! Ha kell a vállamon viszlek! A te döntésed, hogy a saját lábadon jössz-e, vagy… 

- Jól van, megyek… - morogta, és visszahúzta az előbb ledobált cipőjét. 

A kocsiban mindvégig csend uralkodott, amit egy idő után már nem bírtam elviselni, ezért bekapcsoltam a rádiót. Niall minden mozdulatomat figyelte. Amint ismét az útra koncentráltam, hirtelen elhallgatott a zene. Morcosan fordultam az ablakon kifelé bámuló Niall felé, aki úgy tett, mintha mi sem történt volna.

- Most ezt miért? - kérdeztem dühösen.

- Utálom ezt a számot - morogta az ablaküvegnek. 

- Én meg utálom, hogy ilyen vagy! - markoltam erősen a kormányt, amitől az ujjaim elfehéredtek. Nem szólt semmit, csak megrándította a vállát. Ráhagytam. Nem akartam még jobban összeveszni vele, ezért inkább jobbnak láttam befogni a számat. Csak remélni tudtam, hogy hamarosan lecsillapodik, és ismét a régi Niall lesz. Ő is be fogja látni, hogy ezért kár volt duzzognia, ahogyan Harry is. Befordultam az eldugott kis utcába, majd leparkoltam a járdaszegély mellé.

- Megjöttünk! - mondtam előkotorászva a kulcsot a zsebemből. 

- Gyalog is jöhettünk volna... - mondta gúnyosan kifelé nézve az ablakon. Megforgattam a szemeim.

- Ja, fasza lett volna, csendben kullogni melletted! - böktem oda neki, majd kiszálltam a kocsiból, és vártam, hogy a durcás királynő is végre elszánja magát arra, hogy felemelje a kis seggét, és kiszálljon az autóból. Magamban ujjongtam, mikor végre kikászálódott. Bezártam a kocsit, és meg sem várva a szöszkét, indultam a sikátor felé.

- Meg akarsz erőszakolni? - kérdezte hátam mögött lépdelve. Felhorkantam.

- Ha így folytatod, lehet, hogy ahhoz kell folyamodnom! - mosolyogtam magam elé, majd a garázsajtó elé érve leguggoltam, hogy kinyissam a lakatot, ami már elég rozsdás volt. - De, bármennyire is hihetetlen, nem azért hoztalak ide! - Hazudtam is, meg nem is. Tényleg, nem csak azért jöttünk ide, mert kanos voltam, hanem azért, hogy végre felfogja, hogy ő nem csak egy futókaland, mint ahogy a legtöbb csajom, vagy pasim volt. Kivettem az ócska lakatot a helyéről, és a garázsajtó fogóját megmarkolva rántottam egyet az ajtón, ami zajosan felemelkedett. Kezemmel mutattam Niallnak, hogy menjen be. Vonakodva, de belépett a sötét helységbe. Utána mentem, és lehúztam az ajtót, ezzel teljes vak sötétbe burkolva a garázst.

- Akkor, meg akarsz ölni? - kérdezte, és hallottam, hogy megremeg a hangja. Elmosolyodtam.

- Ha igen, akkor nem ide hoztalak volna! - húztam az agyát. - Túl kockázatos lenne, meg nem akarnám, hogy tiszta vér legyen a garázsom! - nevettem fel, miközben a villanykapcsolót kerestem.

- Rohadt vicces vagy! Kapcsold már fel a villanyt! - utasított erélyesen.

- Mi van, félsz a sötétben? - folytattam a szívatását. Imádtam basztatni a kis szöszi fejét. 

- Ha! Ha! Ha! - nevetett gúnyosan. - Ne szarakodj már, Zayn! - mondta, mire eszembe jutott, hogy nem is kell ide világosság. Kicsit eljátszadozom vele a sötétben, amihez már lassan kezdett hozzászokni a szemem, így nagyjából ki tudtam venni, hogy hol van. - Zayn?! - motyogta, én pedig alig bírtam ki, hogy ne nevessek. - Ne szórakozz! - hallottam a hangján, hogy meg van ijedve. Halkan lépdeltem felé, majd kinyúltam, és megragadtam a kabátját. - Bazd meg! - ugrott meg ijedtében. - Mit művelsz? - kapálódzott, de nem szóltam egy szót se. Megragadta a karom, mire magamhoz húztam a kabátját markolva. 

- Gondolkodtál már azon, hogy vajon, milyen lehet vak sötétben dugni? Úgy, hogy nem látod a másikat, csak az érzékeidre hagyatkozol?! - pusziltam a nyakába, mire elfordította a fejét, hogy jobban hozzáférhessek. Ennyit a “Nincs szex.” dologról. Nem tudom, mire jó ez neki, ha közben ő is szenved. De, most megleckéztetem. Könyörögni fog azért, hogy megdugjam. Végignyaltam a nyakán, egészen a füle mögötti részig. Felsóhajtott, és erősen megmarkolta a bicepszem.

- Zayn... Nee... Ah! - nyögött, mikor kicsit megszívtam az érzékeny bőrét. És még mindig tiltakozik. Kitartó. Elmosolyodtam, majd lehúztam a kabátja cipzárját, amit egy gyors mozdulattal lerántottam róla. 

- Ez nem kell! Érzem, hogy melegünk lesz idebent! - mondtam kéjes hangon, majd végig simítottam a felsőtestén a felsője anyagán keresztül. A mellkasa szaporán mozgott, és ahogy egyre lejjebb haladtam, akkorát nyelt, hogy szerintem az egész város hallotta. Köröket írtam le a hasán, amibe beleremegett. Lejjebb vándoroltam, ujjaimmal nadrágja alá nyúltam megcirógatva finom bőrét. Éreztem, ahogy megfeszülnek az izmai, és kirázza a hideg. Felnyögött, megmarkolva a csuklómat. 

- Zayn - lihegte, és tudtam, itt az idő, ezért kihúztam a kezem szorításából. 

- Szóval, megkeresem azt a fránya villanykapcsolót! - mondtam, és visszabotladoztam a kapcsolóhoz, amit egyből meg is találtam. Pislákolva felkapcsolódtak a fények, bevilágítva a helységet. Mosolyogva néztem a még mindig egy helyben álló, ziháló Niallt. Megnyaltam a szám, ahogy megláttam hatalmas merevedését. Melegség fogott el, és bizsergett a testem. Nem lesz egyszerű ez a játék. Behunytam a szemem, és igyekeztem nem Niall álló farkára gondolni. 

- Na, mit szólsz hozzá? - mondtam körbemutatva a garázsban, ami az én kis búvóhelyem volt. Az egyetlen hely, ahol magam lehettem, és senki sem zavart. A helység közepén egy asztal állt, ami tömve volt színes festékszóró spray-kel, rajzlapokkal és egyéb olyan cuccokkal, amikre szükségem volt. Körben pedig csak a fehér fal, amin az alkotásaim szoktak díszelegni addig, míg le nem festem fehérrel, hogy újra üres legyen a festővásznam.

- Először is, kapd be! - morogta durcás képpel, én pedig csak vigyorogtam. - Mi ez a hely? És miért hoztál ide? - kérdezte, folyamatosan engem nézve. 

- Ez az én kis zugom... - sétáltam az asztalhoz, és végighúztam rajta az ujjamat - az egyetlen hely, ahova elbújhatok a világ elől, ahol senki sem zavar! - mondtam, majd Niallra néztem. - Itt szoktam kísérletezni az új mintákkal, vagy a régiekkel. A legtöbb szabadidőm itt töltöm. - Felvettem egy fekete festékes flakont, és felráztam. - Kipróbálod? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Én nem vagyok nagy művész, szóval...

- Ne kéresd magad! - kaptam fel egy másik sprayt, ami zöld színű volt. - Kapd el! - dobtam oda neki, mire elkapta. - Szép! - biccentettem elismerően. 

- Zöld?! - nézte a flakont, majd engem.

- Az a te színed! - jelentettem ki, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán. Végre. Vigyorogva kaptam le a kabátom, amit egy laza mozdulattal eldobtam az egyik sarokba. - Na? Jössz? - kérdeztem, a még mindig egy helyben álldogáló szöszire nézve. Bólintott, majd mellém lépdelt. - Kezdd el! - mondtam, mire a falhoz lépett. Felrázta a sprayt, de nem csinált semmit, csak álldogált a falat bámulva, én pedig többször is végigmértem a tekintetemmel. Vártam még egy kicsit, aztán nem bírtam tovább, mögé léptem. Megrezzent, amikor megérezte a hátának nyomuló testemet. Nem távolodott el, hagyta, hogy megfogjam a flakont szorító kezét, és a fehér fal felé irányítsam. - Ne gondolkozz, csak csináld! Érezd! - suttogtam a füléhez hajolva. Halkan felsóhajtott. Megnyomta a spray fejét, ami zöld színt szórt a tiszta felületre. Elhúztam a kezét, mintákat formálva a falra, aztán elvettem az enyémet, és hagytam, hogy egyedül csinálja. Hátraléptem, nekidőlve az asztal szélének, és néztem, ahogy egyre jobban beleéli magát. Hirtelen hátranyúlt felém.

- Kérem a feketét! - mondta, mire odaadtam neki, és vigyorogva figyeltem minden mozdulatát. Amikor befejezte, hátralépett, megcsodálta az alkotását, majd rám nézett.

- Milyen? - kérdezte, hol engem, hol a falat pásztázva. 

- Nagyon jó, szuper... - próbáltam lelkes lenni, de nem igazán ment. Nem szeretek hazudni, mégsem akartam bunkó lenni vele. 

- Őszintén, Zayn! - fordult felém. 

- Elsőre nem is olyan rossz... 

- Még őszintébben! - mosolygott. 

- Na jó, szörnyű! - nevettem fel, mire ő is. - Sajnálom, de nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint én! - kacsintottam rá, huncut vigyorral az arcomon.

- Ki mondta, hogy az vagy? - húzta fel a szemöldökét. 

- Miért, szerinted nem vagyok az? - kérdeztem, de nem szólt semmit, csak visszafordult a fal felé.

- Azért lehettél volna kedvesebb is! Ez mégiscsak az első munkám! - tért ki a válaszadás elől. 

- Te mondtad, hogy legyek őszinte! Nem értelek, az előbb... - hebegtem, mert teljesen összezavart.

- Csak vicceltem, nehogy szívrohamot kapj nekem! - röhögött, én pedig megráztam a fejem. - Ez nem maradhat itt! - mutatott az alkotására. - El kell tüntetni! - ragadta meg a fehér festéket, és a festőhengert. Még mielőtt elronthatta volna a művét, odaléptem hozzá, és megragadtam a csuklóját. 

- Ne! - állítottam le. - Szeretném, ha fent hagynád, és az egész garázst együtt festenénk ki! - mondtam, mire mosoly jelent meg az arcán, és letette a kezében tartott eszközöket. 

- Akkor, hajrá! - kacsintott, és izgatottan lépett az asztalhoz, hogy felkapjon egy sprayt. - Talán mire ezt befejezzük, - nézett körbe - én is olyan profi leszek, mint te! - vigyorgott huncutul. 

- Álmodozz csak, szöszke! Ahhoz, hogy ilyen profi legyél mint én... - álltam meg a mondatomban, majd úgy tettem mintha gondolkodnék. - Bocs, de lehetetlen engem utolérni, túl jó vagyok! - húztam ki magam büszkén.

- Meg szerény... - villantott felém egy mosolyt. 

- Eltaláltad! - kaptam fel a kék színű festékszórót, majd Niallra néztem. - Fogjuk hozzá! - Megálltunk a fallal szemben, és nekiláttunk a fehér vásznat színes alkotásokkal feldobni. Sosem szerettem, ha festés közben van valaki mellettem, de a Niallal töltött idő minden percét élveztem. Nem éreztem, hogy zavarna, sőt. Jobb volt alkotni, mint bármikor máskor. Röhögtünk, szívattuk egymást, belerondítottunk a másik rajzába, még a ruhánk is festékes lett, az össze-vissza fújkálástól. Mikor végeztünk, kifulladva dőltünk el a nejlonnal lefedett padlón. Felkönyököltem, és elismerően néztem körül a garázsban, ami számtalan színben pompázott, feldobva a helységet. Eszméletlen lett. Niall is jó munkát végzett, kezdett belejönni a végére. Ahogy figyeltem a mintákat, a különböző formájú emberi alakokat és a betűket, úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Valami, amitől teljes lesz a kép. 

- Ez így még nem tökéletes! - mondtam, miközben feltápászkodtam. Megrázogattam a sprayket, és felkaptam azt, amelyikben volt még egy kevés festék. A fal elé álltam, felfújtam a nevem, majd megfordultam, kinyújtva a szöszi felé a flakont. Mosolyogva feltápászkodott a földről. Kivette a kezemből, hogy felfirkanthassa a saját nevét az enyém mellé. Visszafordult, és rám vigyorgott. Tekintetem a szájára tévedt, mire önkéntelenül megnyaltam az ajkam. Meg akartam csókolni, még sem tettem. Nem tudtam, hogy hogyan reagálna rá a ma történtek után. 

- Igazából... - szakított ki a gondolataimból Niall hangja - még mindig nem tudtam meg, hogy miért hoztál ide. - nézett rám kíváncsi tekintettel.

- Soha nem hoztam még ide senkit Harryn kívül! - mondtam mindvégig kék szemeibe nézve. - Azt akartam, hogy tudd, szóval... hogy fontos vagy nekem. Tudom, hogy egy bunkó vagyok, és hogy elkövettem sok hibát az életben, és még fogok is, de igyekszem! - mondtam, majd egy kisebb szünet után folytattam: - Bár, én nem hiszek abban, hogy az ember meg tud változni... 

- Pedig, meg tud! - vágott közbe Niall - Te is rengeteget változtál Zayn! - mondta. - Elismerted, hogy hibáztál! Lerúgtad a cigi csikket a küszöbről, mert tudod, hogy utálom, ha otthagyod! - mosolygott. - Igaz, a fűben sem szeretem, de ez most nem lényeg. Néha elpakolod a mosatlant, a ruháidat...

- Ne folytasd, mert hányni fogok! - szóltam közbe, mert ezt nem tudtam tovább hallgatni. - Összement a férfiasságom! - jelentettem ki, amin Niall jót nevetett. - Ez nem vicces, ez igenis komoly dolog! - mondtam morcosan, de ő csak vigyorgott.

- Mi van Zaynie, eltűnt a tököd? - játszadozott, még mindig röhögve. Rendben szöszi, meglátjuk ki nevet a végén! Elé léptem megragadva a derekát, és nekinyomtam a falnak, a kezeit pedig a feje fölé kulcsoltam. Nevetését zihálás váltotta fel, és kék szemét az enyémbe fúrta.

- Megmutatom én neked, hogy milyen tökös vagyok! - mondtam súrolva az ajkammal az övét. Fejével előrébb hajolt, hogy megcsókoljon, de én elhúzódtam előle. 

- Zayn... - lihegte sóvárogva.

- A-a! - ingattam a fejem. - Kinevettél, és játszadoztál velem! - húztam végig az ujjamat az ajkán. - Most megmutatom, hogy én hogyan játszadozok! - vigyorogtam, és egyik kezemmel kicsatoltam az övemet, amit egy mozdulattal kirántottam a helyéről. Niall csuklója köré fontam, erősen meghúzva, amitől fájdalmasan felszisszent.