122.rész

Hiiiiiii!

OMG!! 174! követő!! Oké, asszem most végem van <3 Hihetetlen, komolyan, nagyon szépen köszönök nektek mindent! :3 Számomra ez még mindig felfoghatatlan, olyan mintha csak álmodnék, de szerencsére ez a valóság :) Nem tudom elégszer megköszönni, azt, hogy itt vagytok velem, átsegítetek a nehéz napokon és támogattok a kommentjeitekkel, amik nélkül már rég vége lett volna a történetnek, de mikor azt írjátok, hogy "sose hagyd abba, mert nem tudom mi lesz velem nélküle" olyankor mindig új erőre kapok <3 
Egy kicsit hosszabb lett, mint az eddigiek, de remélem nem bánjátok :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Niall 

- Majd értesítünk a következő lőgyakorlat időpontjáról - mondta Harry, miközben kiszálltam a kocsiból. 

- Oké. Kösz mindent srácok, sziasztok! - csuktam be az ajtót és sietve a ház felé lépdeltem a több centis hóban, ami még mindig gyönyörű nagy pelyhekben hullott. Elővettem a kulcsom, és már alig vártam, hogy bent legyek a meleg házban, egy bögre forró teával a kezemben, bevackolva a kanapén. Épp kinyitottam az ajtót, mikor egy ismerős hang megszólalt mögülem, a frászt hozva rám:

- Beszéljük meg, Niall - hangja fáradtan, szomorúan hangozott. Behunytam a szeme és beleszívtam a hideg, friss levegőbe, majd kifújtam. 

- Ne most! - úgy mondtam ki ezt a két szót, hogy meg se fordultam, csak a bejárati ajtó fa burkolatát néztem. Nem akartam rá nézni, mert tudtam, hogy azonnal meglágyulna a szívem és engednék neki. Ezt pedig nem tehettem meg, azt akartam, hogy érezze a tettének a súlyát. Éreztem, hogy mögém áll. Jellegzetes illata megcsapta orrom, teste melegétől, pedig az enyém is felforrósodott, a szívem pedig majd kiesett a helyéről. 

- Kérlek - suttogta a fülembe. Meleg lehelete cirógatta bőröm. Behunytam a szemem, és igyekeztem mélyeket lélegezni. - Szükségem van rád - erős kezei derekamba kapaszkodtak, majd hasamra siklottak és teljes testével a hátamnak feszült. Puha, nedves ajkai súrolták a nyakam, amitől libabőr futott végig a testemen. Nem hagyhatom, hogy elhagyjon a józan eszem. Nehéz volt, akartam őt, és alig tudtam türtőztetni a vágyaimat. De nem bocsáthatok meg neki ilyen hamar. Nem tehetem. Minden erőmet összeszedtem, megragadtam kezeit és elhúztam hasamról, majd szembe fordultam vele. Barna szemeit enyémbe fúrta, amiktől elolvadtam. Dús ajka, szétnyíltak, én pedig nem tudtam levenni a tekintetem róla. Oh, istenem! Miért ilyen dögös?! Niall, szedd össze magad! - csaptam pofon magam gondolatban. 

- És akkor nem volt rám szükséged, amikor bebújtál annak a csajnak az ágyába?! - mondtam undorral. A gondolatra is, hogy Zayn valaki mással volt, a gyomrom összeugrott. 

- Idióta voltam, hibáztam - harapott bele alsó ajkába. - Mindenki hibázik... - tett egy lépést felém, mire nagyot nyeltem. Azok az igéző, barna szemek. Azok a telt ajkak. Azok az erős karok. Ah! Istenem, miért teszed ezt velem?!... Kikészülök ettől a dögös rosszfiútól. 

- Mikor akartál szólni arról, hogy nem csak tetoválsz?! - kérdeztem. - Most döbbentem rá, hogy nem is ismerlek, nem tudok rólad semmit... 
- Már tudod - villantott felém egy halvány mosolyt, mire megforgattam a szemeim. 
- Embereket öltél? Vagy drogot árultál, vagy mi? - néztem rá, és épp nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon, de megállítottam. - Ne, inkább ne mondj semmit! Ezt még meg kell emésztenem. Ez nekem sok. - túrtam bele a hajamba, ami csupa víz volt a ráhulló hópelyhektől. - Át kell gondolom a dolgokat, adj időt.
- Mennyit, Niall? Nem volt elég? Mit kell ezen átgondolni?! Bocsánatot kértem, beláttam, hogy egy idióta vagyok, mit akarsz még?! Térden állva könyörögjek?! Vagy mi?? Megtörtént, ezt már nem tudom visszacsinálni! - hangja dühös volt. Nem szóltam semmit, csak álltam és figyeltem a méregtől vörös arcát, ideges tekintetét és ökölbe szorított kezét. Fújt egy nagyot, majd még közelebb lépett, ajkai súroltál az enyémet. - Kellesz nekem - suttogta. Alig kaptam levegőt. Meg akartam csókolni, újra érezni édes ajkait.
- Akkor nem kellettem, mikor nem hívtál napokig? Vagy mikor azzal a csajjal basztál? - el akartam lökni magamtól, de megragadta mindkét csuklóm és erőszakosan tapadt ajkaimra. Mire feleszméltem már a számban volt a nyelve. Az elején küzdöttem ellene, de mikor rájöttem, hogy semmi értelme, megadtam magam. Kihúztam egyik kezem szorításából és hajába túrtam, ami nedves volt. Vadul faltuk egymást, és mikor elváltunk egymástól, kapkodva vettük a levegőt. Úgy csókolt, mint még soha, mintha ez lenne az utolsó és erre a gondolatra összeszorult a gyomrom. 
- Nem kereslek többet - lépett el tőlem, megnyalta ajkait, majd hátat fordított és elment. Pár percig csak néztem magam elé. Könnyeim kicsordultak, végigfolytak az arcomon. Hülye vagyok! Nem engedhetem el! Hibázott, de ki nem?!... Nem bírom tovább nélküle! Becsuktam az ajtót, majd sietve indultam el arra, amerre Zayn ment. Nem láttam sehol, minden csendes volt. A hó csak hullott, egyre erőteljesebben, amitől alig láttam valamit. Rohanni kezdtem, és mikor befordultam a sarok végén, megláttam őt.
- Zayn! - kiabáltam. A vérem pezsgett, a szívem dübörgött. - Zayn! Várj! - nem fordult meg hiába ordítottam utána. Futni kezdtem, és mikor utolértem elé álltam. Alig kaptam levegőt, kellett pár perc mire meg tudtam szólalni. - Nem akarom, hogy elmenj! - néztem barna íriszeibe, miközben kapkodtam a levegőt. - Szörnyű volt az a pár nap, amit nélküled töltöttem, nem bírok ki többet. Nehezen fogom túltenni magam ezen, de nélküled nem tudok élni. Utálni akarlak, amiért megcsaltál, de nem tudlak, túlságosan is szeretlek Zayn. - vettem egy mély levegőt, majd kifújtam és vártam a válaszát. Elmosolyodott, amitől még vadabbul vert a szívem. Szívdöglesztő. Tarkómra tette a kezét, így húzva magához egy csókra. Éhesen kaptam ajkai után, beletúrva hajába. Nyelve átcsusszant a számba, és végigsimított az enyémen, majd heves táncba hívta. Kezei derekamba markolta, nekitolt a kerítésnek és teljes testével nekem feszült. Ajkaimról nyakam felé vette az irányt, csókokkal hintve érzékeny bőrömet. Hiába volt hideg, nem éreztem, mert a testem felforrt Zayn érintéseitől. Felnyögtem, ahogy a fülcimpámba harapott. - Várj... - lihegtem, leállítva őt. Zihálva, kéjtől elhomályosult tekintettel nézett rám. - Valamit még nem mondtam el... - húzódott el tőlem. - Nem bocsátok meg ilyen könnyen - mondtam. - A büntetésed pedig az, hogy egy ideig nincs szex! - ahogy kimondtam, leesett az álla és értetlenül nézett rám. Felnevettem arcát látva. 
- Mi?? - kérdezte.
- Jól hallottad. - Mosolyogtam.
- Majd meglátjuk. - Vigyorgott huncutul, mire megforgattam a szemeim. 
- Most adtam egy újabb esélyt, még visszavonhatom! - fenyegettem meg nevetve, mire ismét megcsókolt. 
- Talán túlélem... Talán... - suttogta a számba, majd megharapta az alsó ajkam.  
- Itt maradsz éjszakára? - kérdeztem, mikor a homlokát az enyémnek döntötte.
- Hááát.... Most hogy közölted, hogy nem lesz szex... Nem is tudom... - röhögött, mire vállba bokszoltam. 
- Kapd be! - morogtam.
- Most mondtad, hogy nincs szex - vigyorgott. - Nem tudok kiigazodni rajtad. 
- Fogd be! - csókoltam meg, közel húzva magamhoz. 

Harry

- Louis! Ébresztő! - trappoltam fel a lépcsőn egyenesen a hálóba, kezemben a frissen facsart narancslével. Benyitottam, és elmosolyodtam, ahogy végignéztem a hason fekvő, teljesen szétterülő Loura. Letettem a poharat az éjjeli szekrényre, majd fedetlen combjára simítottam a kezem, és szép lassan felfelé vándoroltam végig a fenekén, a gerince vonalán egészen a hajáig, amibe lágyan beletúrtam. Mocorgott, de semmi egyebet nem tett. - Kis tigris, ideje felkelned - mondtam halkan, mire morgott egyet. Nehezebb lesz, mint gondoltam. Óvatosan mögé feküdtem, majd fejem a hátára döntöttem és átkaroltam testét, így már félig rajta feküdtem.
- Harry... - dünnyögte alig hallhatóan. 
- Ébredj! Hoztam egy kis narancslevet - pusziltam nyakába, mire felkuncogott. 
- Mennyi az idő? - kérdezte rekedtes, álmos hangon. 
- Fél hat - haraptam rá fülcimpájára.
- Mennyi?! - nyöszörögte. - Minek keltünk fel ilyen korán?
- Nem emlékszel, hogy megbeszéltük, hogy a mai naptól minden reggel hatkor futni megyünk?! - cirógattam meg oldalát és puszikkal hintettem be izmos hátát. 
- Én ilyenbe biztos nem egyeztem bele... - fúrta bele az arcát a párnába. Felnevettem. 
- Dehogynem! Te  hoztad fel, nem én, szóval... - ültem fel. - Gyerünk! - csaptam rá a fenekére. Morgott egyet, majd odarakta a kezét, hogy védje a hátsóját. 
- Ne nyúlj a fenekemhez! Az az én tulajdonom, nincs jogod csak úgy rácsapni! - még mindig a párnába motyogott, ezért elég nehéz volt megértenem, hogy mit mondd.
- Igen?! Engedély kell hozzá? Bezzeg, mikor a farkam benned van, akkor nem nyafogsz - nevettem fel.
- Az más. - Emelte rám álmos tekintetét.
- Jaaa, hogy az más... Okééé... - megragadtam a fenekét védelmező kezét, majd lehúztam a bokszerét, feltárva imádnivaló kerek hátsóját és játékosan rácsaptam, mire feljajdult, de közben majd megszakadt a röhögéstől. - Szóval az más - folytattam a csapásokat, míg be nem pirosodott a bőre. - Na, most már kifelé az ágyból! - csaptam rá egy utolsót, majd a szekrényhez mentem és kikerestem a melegítő szettemet és Louisét is, amit az ágyra dobtam, pont rá. - Öltözz, vagy így viszlek ki, egy szál gatyában! - fenyegettem, de nem értem el vele semmit. 
- Hajrá! - mondta a párnába, miközben magára húzta a takarót. 
- Oké, te akartad! - rántottam le róla a takarót, aztán felkaptam és a vállamra dobtam. 
- Hééé! - tiltakozott, a fenekem ütögetve. - Eressz el! - nem törődve a szavaival vittem le a lépcsőn egészen a terasz ajtóig, ahol is letettem. 
- Felöltözöl? - kérdeztem, de már a huncutul csillogó szemeiből tudtam, hogy mi lesz a válasza. 
- Neeeem - vigyorgott, miközben el akart slisszolni mellettem, de nem sikerült neki, mert fel voltam készülve rá és elkaptam.
- Kapsz egy utolsó lehetőséget - mondtam, mire kinyújtotta a nyelvét, én pedig kinyitottam az ajtót és kitoltam rajta. Próbálta lefékezni magát, de nem sikerült neki. - Na? - hajoltam a füléhez. 
- Okééé... Nyertél, csak menjünk be, mert lefagy a tököm - vacogta. Behúztam a meleg szobába és magamhoz öleltem. 
- Öltözz és menjünk! - csókoltam meg, majd ahogy hátat fordított nekem, hogy felmenjen, rácsaptam kerek fenekére. 

- Gyerünk, kis tigris! - fordultam meg, és hátra felé futottam. Louis lemaradt, láttam rajta, hogy a halálán van. Nem akartam agyon hajszolni, de úgy látszik sikerült. - Gyere, ne add fel, már nincs sok hátra! - kiabáltam, majd leálltam, hogy bevárjam. Annyira jó volt ismét futni. Bár elég hideg volt, de jól esett a friss levegőn lenni, távol a város zajától. Sehol egy ember, csak mi és az erdő. A hó ismét szállingózott, fehérre festve a fák és a bokrok ágait. Gyönyörű volt és nyugtató. - Ugye nem purcansz ki? - kérdeztem vigyorogva, mikor elém ért. Alig kapott levegőt, megrogyott és combjaira tette a kezét, hogy kifújja magát. Kicsit féltettem, mert elég rosszul nézett ki. 
- Ne... álmodozzz... - lihegte - nem... szabadulsz meg... tőlem... egykönnyen... - villantott felém egy vigyort. 
- Már nincs sok hátra. - Nyújtottam a kezem felé.
- Nem bírom tovább. - Mondta kimerülten.
- Akkor fussunk vissza az autóig - mondtam.
- Séta? - mosolygott édesen, aminek nem tudtam ellenállni. 
- Oké, de nem lesz több ilyen. Nem húzod ki magad a futás alól. - Indultunk meg visszafelé egymás mellett sétálva. Nem szóltunk semmit, csak élveztük a természet kellemes dallamát. Átkaroltam Lou derekát és puszit hintetem a nyakára, amit kuncogással fogadott. Végignyaltam az izzadságtól sós bőrét, miközben belemarkoltam a fenekébe. Megállt, majd felém fordult, ajkait vadul nekinyomta az enyémnek. Lerántottam a sapkáját, hogy beletúrhassak hajába. - Hmm... Most legszívesebben a fához szorítanálak és keményen megdugnálak! - suttogtam a szájába, mire felsóhajtott. Megragadta a hajam és erősen meghúzta azt.
- Mi tart vissza? - dugta át a nyelvét a számba. 
- Nem lehet, lefagyna a tökünk - nevettem fel, mire ő is. - Majd otthon. 
- Akkor siessünk! - bontakozott ki az ölelésemből és futásnak eredt. - Aki hamarabb a kocsihoz ér, az lesz az Uraság! -  kiabált, hátra sem nézve. A kis rohadék, most bezzeg tud futni. Azonnal utána iramodtam. Nem hagyhattam, hogy ő nyerjen. Olyan sebesen futottam, mintha az életem múlna rajta.
- Siess, édes, mert ha én győzök, azt a csinos kis feneked fogja bánni - kiabáltam utána. Egyre közeledtem hozzá. Tudtam, hogy nem bírja sokáig és hamar ki fog merülni, mert nincs kondiban. És így is lett. Csak pár méter volt hátra, mikor mellé értem. A fenekére csaptam és elhúztam mellette, magam mögött hagyva őt. Mikor a kocsihoz értem, önelégült mosollyal vártam a ziháló Lout. 
- Töröld le... azt az önelégült... vigyort... az arcodról... - mondta nagy lihegések közepette.
- Holnap lehet, hogy nem tudsz majd futni - nevettem fel, mire ő is. - Na menjünk, nehogy megfázzunk - mentem a kocsihoz, és behuppantam az ülésre, ahogyan Louis is. Beindítottam a motort és a gázra léptem. - Veszünk egy forró fürdőt, ha hazaértünk - simítottam kezemet a combjára.
- Az jól esne. - mondta megpaskolva a combján heverő kezem. Küldtem felé egy mosolyt, majd tekintetem az útra szegeztem. 

Amint becsukódott mögöttünk a bejárati ajtó, megragadtam Lou derekát és magamhoz húztam, hogy csókot lopjak ajkairól. Hevesen faltuk egymást, miközben a lépcső felé tereltem magunkat. Lekaptam a sapkáját, majd a melegítő felsőjét, és újra szájára tapadtam, felfelé tolva őt a lépcsőn. Lehúztam a felsőmet, amit szintén elhajítottam. Mire a fürdőbe értünk, már nem takart bennünket semmi. Lihegve toltam neki a fürdő falának, majd ráharaptam a nyaka legérzékenyebb pontjára, aztán megszívtam. Felsóhajtott, hajamat tépve az ujjaival. 
- Ájulásig akarlak kefélni - suttogtam a szájára. - És mivel én nyertem, nem mondhatsz nemet, akár mit is teszek veled! - nyaltam meg ajkát. Annyi mocskos dolog jutott az eszembe, hogyha azt mind megvalósítanám, szegény Louis, nem igazán tudna járni pár napig. 
- Nem is akarok tiltakozni. - Harapta meg az alsó ajkam, majd játékosan meghúzta. - Azt teszel velem, amit csak akarsz. A szolgád vagyok, Uram! - huncutkodott. 
- Szerintem nem kellene letussolnunk, úgyis megizzadunk még párszor - kezeim fenekére siklottak, és felkaptam az ölembe. Lábait derekam köré fonta, így vittem be a hálóba, el nem szakadva ajkától. Letettem az ágyra, és végigmértem meztelen testét. Hogy lehet valaki ilyen gyönyörű, tökéletes és szexi?! Megnyaltam az ajkam. - Négykézlábra! - parancsoltam. Épp feltápászkodott, hogy elhelyezkedjen, mikor megszólalt a csengő. Felmordultam. - Ezt nem hiszem el! - morogtam, idegesen beletúrva a hajamba. - Bassza meg! Áll a farkam! - fújtattam. Rámarkoltam a kőkemény, lüktető farkamra. 
- Kinyitom, te addig nyugodj le - állt fel Lou, elém lépve, csókot hintve ajkamra. - Gyorsan letudom, aztán a tiéd vagyok - kacsintott rám, majd lement. Miután sikerült lenyugtatnom magam megindultam lefelé és felkapkodtam a ruháimat, amiket szétdobáltunk felfelé menet a lépcsőn. Ledöbbenve néztem a két férfit, akin egyenruha volt. Bassza meg! - káromkodtam magamban. Nem lehet igaz! Nem! Idegesen túrtam bele a hajamba. Mély levegőt vettem, megpróbáltam minden arcizmomat kisimítani és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Már sokszor csináltam ilyet, ezért nem volt nehéz. Magabiztosan léptem az ajtóhoz, Lou mellé. Láttam rajta, hogy ideges, és hol rám, hol pedig a rendőrökre nézett...