121.rész

Sziasztok! 

Nagyon szépen köszönöm a csodás szavakat, amikkel feldobtátok a napjaimat. Imádlak benneteket, nélkületek nem is tudom mi lenne velem <3 Sajnálom, hogy sokat kell várni az új részekre, de nem igazán ment az írás. Nem akarom elkiabálni, de kezdek helyrejönni és sokkal jobban is érzem magam emiatt :) Remélem, azért még itt vagytok :3

Köszönöm a 172! feliratkozót (OMG! Mikor megláttam majdnem szívrohamot kaptam <3), a sok kommentet és a tetszikeket. <3 Nem tudom elégszer elmondani mennyire imádlak benneteket, ti vagytok a mindenem <3

Don't look back... Feltiltakozni, olvasni, kommentelni!! Nem fogjátok megbánni, én szerelmes lettem a történetbe! <3

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Harry

Az ágyon feküdtem és vártam, hogy őfelsége végre elkészüljön. Nem tudom mit hisz, hogy hova megyünk, de már vagy fél órája nézegeti a ruháit.

- Édes, nem kell kiöltözni, csak kapj fel egy pulcsit és egy farmert - mondtam a plafont bámulva. Sosem indulunk el... Fújtam ki a levegőt, lassan belenyugodva abba, hogy elkésünk. 

- Akkor megyek meztelenül! - jelentette ki, mire azonnal felemeltem a fejem. Az ágy előtt állt, egy szál bokszerben és huncut mosoly bujkált ajkain. 

- Tudod, hogy engem nem zavar, sőt - vigyorogtam. - De nem akarom, hogy mások is lássák, azt a gyönyörű, formás seggedet. A-a! Az csakis az enyém és csakis én láthatom! - önkéntelenül beleharaptam az alsó ajkamba. Hatalmas mosoly kúszott ajkaira, szemei huncutul csillogtak. Imádom, mikor játszadozik velem. Egyre többször kezdeményezi a szexet, ami nekem nagyon is bejön, de azért még mindig én hordom a nadrágot. 

- Döntöttem! - ujjait bokszere szegélyébe akasztotta és lassan, mindvégig a szemembe nézve, húzta le, kiszabadítva férfiasságát. - Meztelenül megyek! - lépett ki az alsójából, amit egy mozdulattal arrébb rúgott. Éhesen mértem végig, egyetlen porcikáját se kihagyva. Egészen a feje tetejéről a lába ujjáig. Aztán megállapodtam hatalmas farkán, ami nyugalmi állapotban lógott a két lába között, míg az enyém már akcióra kész volt. - Jó leszek így? - kérdezte, majd körbefordult. Felnyögtem és megmarkoltam a farkam, ami lüktetett az elém táruló látványtól.

- Gyere ide! - szólaltam meg mély hangon. 

- A-a! Elkésünk! - játszadozott. 

- Lou, ne szórakozz velem! - morogtam. A mosolya levakarhatatlan volt. Élvezte, hogy kínozhat, csak még nem tudja, hogy ezt kamatostul vissza fogja kapni.

- Már ennyi az idő?! Ajjaj! - vigyorgott és lehajolt, hogy felvegye az előbb elrúgott alsóját. Felnyögtem a látványra és majdnem eldurrantam. Felhúzta a bokszerét, miközben elégedett arccal nézett rám.

- Most azonnal gyere ide! - utasítottam türelmetlenül.

- Elkésünk - húzta az agyam továbbra is. Felpattantam az ágyról, mire felsikoltott és ki akart szaladni a szobából, de az utolsó pillanatban sikerült elkapnom, és a vállamra dobva az ágyhoz vittem, amire rádobtam. Fölé másztam, kezeit feje fölé kulcsoltam. 

- Most megkapod a magadét! - vigyorogtam és erőszakosan tapasztottam a szám az övére.

-Baszki, Louis! - sietősen ültem be a kocsiba. - Rohadtul el vagyunk késve! - indítottam be az autót, és kifaroltam, majd a gázra léptem, nem igazán törődve a sebességkorlátozással. 

- Én mondtam, hogy elkésünk, de te nem hallgattál rám… - mondta, mire ránéztem. Arcán huncut mosoly jelent meg.

- Te provokáltad ki, hogy megdugjalak - simítottam a kezem a combjára, mire rátette kezét az enyémre és összekulcsolta ujjainkat. Egymásra mosolyogtunk, aztán ismét az útra szegeztem a tekintetemet. Louis elnavigált, Liam házáig, mert én nem tudtam, hogy hol lakik. Mikor befordultunk az utcába, rögtön megláttam a kint ácsorgó Liam-et, nyakig bebugyolálva. Kicsit megsajnáltam, amiért ennyit kellett fagyoskodnia miattunk. Amint leparkoltam előtte, beugrott a hátsó ülésre. 

- Niall? - kérdeztem, mert azt hittem, hogy már ő is itt lesz, mire ideérünk.

- Mindjárt itt lesz - válaszolta dideregve, kezeit melegítve. 

- Bocs, hogy ennyit késtünk - húztam el a számat a visszapillantó tükörből nézve rá. 

- Semmi baj. Nem álltam kint sokáig, bár így is majd megfagytam. Rohadt hideg van - mondta, majd levette a sapkáját.

- Ott jön, Niall - mutatott ki a szélvédőn, Louis. Ő is, mint Liam nyakig fel volt öltözve. 

- Sziasztok! - köszönt, ahogy behuppant a hátsó ülésre. - Bocs a késésért, de a főnököm egy pöcs! - morgott, majd megszabadult a sapkájától és a kesztyűjétől. 

- Mi is késtünk… - néztem Lou-ra, aki beharapott alsó ajkakkal mosolygott. - Mehetünk? - kérdeztem hátrafordulva, mire mindketten bólintottak. Az út elég csendesen telt, szerintem mindannyian izgatottak voltak, hogy hova megyünk. Mikor befordultam a kis ösvényre. ami a lőtérre vezetett, mindenki kíváncsian tapadt az ablakra. Beparkoltam az épület elé, majd kiszálltunk. Kíváncsian néztek körül, és amint meglátták a Lövészklub feliratot, döbbent arccal néztek össze.

-Gyertek! - indultam meg a bejárati ajtó felé, Louisval a jobbomon. Átkaroltam és így mentünk be az épületbe, ahol Zayn már nagyban itta a kávéját. 

- Hello, haver! - öklöztünk. 

- Azt hittem már sose értek ide! - mondta.

- Volt egy kis dolgunk! - kacsintottam rá, mire sejtelmes vigyor ült ki az arcára. 

- Jaaa, értem! - nevetett. - Elmondtad már nekik, hogy miért vagyunk itt?

- Nem, bár szerintem már sejtik - mondtam és hátrafordultam a fiúk felé. - Mától kezdve minden héten legalább egyszer kijövünk ide, hogy megtanuljátok, hogy hogyan kell a fegyverrel bánni - azokat az arcokat meg kellett volna örökíteni. Csend telepedett a helységre, mindenki csak nézett ki a fejéből.

- Elég jól fogadták, nem?! - tette a vállamra a kezét Zayn. Arcán vigyor ült.

- Én nem fogok fegyvert, felejtsd el! - szólalt meg mellőlem, Louis. Reménykedtem, hogy ő lesz az első tiltakozó. 

- Akkor nem jössz! - zártam le. - Még valaki? - néztem a másik két srácra, akik meg se szólaltak.

- Nem tilthatod meg, hogy ne menjek, csak azért mert nem akarok fegyvert fogni a kezembe! - förmedt rám, Lou.

- Ez nem játék! Hányszor mondjam még el?! - mondtam komolyan. - Te magad mondtad, hogy Lucas veszélyes! Lehet, hogy puszta kezükkel vagy késsel fognak ránk támadni, de mi van, ha fegyverrel?! - már nem csak Lounak mondtam, hanem Liamnek és Niallnek is, hogy tudják mire vállalkoznak. - Mi Zaynnel elég sok ilyen ügyben vettünk részt… Nem volt egy leányálom... Mi tudjuk milyen és fel szeretnénk készíteni benneteket. Szóval, akinek ez nem tetszik - néztem Loura - most szóljon. 

- Tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy ne menjek! De akkor is ott leszek! - közölte mérgesen. 

- Igen, nem akarom, hogy ott legyél, de nem erre megy ki a játék! 

- Tudtam! - morogta, majd kiviharzott az épületből. Nagyot sóhajtottam. 

- Nem kellene utána menned? - kérdezte Niall, mire elmosolyodtam. 

- Nem. Úgyis mindjárt visszajön, rohadt hideg van kint - és úgy is lett. Alig telt el pár perc, már nyílt is az ajtó. Louis didergő testtel, piros arccal, mellkasa előtt összefont karokkal jelent meg. Egymásra néztünk. Szemeiből ki tudtam venni, hogy még mindig haragszik rám, de tudtam, hamar meg fog enyhülni.

- Menjetek be a pályára és kezdjétek el, azonnal megyünk mi is! - mondtam Zaynnek, aki bevezette Liamet és Niallt a másik helységbe. Még mindig csak álltunk egymás szemeibe nézve. 

- Befejezted a hisztit? - szólaltam meg végül, mert már nem bírtam elviselni a csendet, ami közénk állt.

- Nem - mondta durcásan. - Csak nagyon hideg van kint… 

- Gyere ide - tártam szét a karomat. Egy pillanatra elmosolyodott, aztán ismét komoran nézett rám, mintha csak azt akarná mondani, hogy nem adja magát könnyen. Nem adtam fel, továbbra is tárt karokkal álltam, mosolyogva. Vártam. Nem kellett sokáig. A karjaim közé vetette magát, arcát a nyakamba fúrta. Szorosan magamhoz öleltem, és beszívtam mámorító illatát, ami melegséggel töltötte el a szívem. 

- Félek - suttogta a fülembe, hátát cirógatva.

- Mindannyian félünk, Lou - pusziltam fülébe. Felhorkantott, és elhúzódott épp csak annyira, hogy a szemeimbe nézhessen. 

- Te nem! Te erős vagy és bátor! Én meg... - hajtotta le a fejét. 

- Te is az vagy! - emeltem fel állánál fogva a fejét, hogy gyönyörű kékségeibe nézhessek. - Nem vagy gyenge! Ezt felejtsd el! Oké? Csak féltelek, Louis… Nem tudnék koncentrálni, ha ott vagy, folyton téged próbálnálak óvni. Érted? - bólintott, mire megcsókoltam. - Nem tartalak vissza, mert tudom milyen fontos ez neked, de nyugodtabb lennék, ha biztonságban lennél, távol Lucastól - cirógattam meg arcélét. - Gondold át.

- Rendben... - nyomott egy puszit az arcomra. 

- Akkor csatlakozunk a srácokhoz? - kérdeztem, mire bólintott egyet. Átkaroltam a derekát és mikor beléptünk a fedett lőtérre, veszekedés csapta meg a fülem. Zayn és Niall marták egymást, Liam pedig próbálta leállítani őket, nem sok sikerrel. Elengedtem Lou kezét és két lépéssel ott teremtem a haverom mellett, akinek megragadtam a karját és kirángattam a helységből. 

- Mégis mi a fasz folyik itt?? - förmedtem rá, Zaynre.

- Semmi!! - rántotta ki a karját a szorításomból. 

- És ezt higgyem is el... Azt akarod, hogy kivigyelek a hóra és lehűtselek? Mi a fenét műveltél már megint?? 

- Én?! Miért mindig én?! - dühöngött.

- Ki más?! - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Niall? Ugyan már, elég jól ismerlek... Szóval, mit műveltél? - kérdeztem, mire rám emelte tekintetét, amiből rögtön tudtam a választ. Túl jól ismerem már. - Mondd, hogy nem az amire gondolok...

- Lefe... - nem hagytam, hogy befejezze.

- Bazdmeg, Zayn! Miért nem tudod a gatyádban tartani a farkad?! Ekkor fasz nem lehetsz... Miért? Mire volt ez jó? Kellett ez neked?! - keltem ki magamból. A hajamba túrtam és vettem pár mély levegőt, hogy lenyugtassam magam, mert nem akartam ordibálni vele. - Ez a kis szöszi, aki odabent van - mutattam az ajtó felé - szerelmes beléd, bármit megtenne érted, még akár el is menne veled Londonba, itt hagyva mindent, amit eddig felépített, te pedig ezt teszed vele?! Mit vétett? Ezt érdemli? - oktattam ki komoly hangon. Legszívesebben a hideg hóba nyomtam volna a fejét, hátha attól észhez térne. - Mindvégig védtelek. Mondtam neki, hogy te nem tennél ilyet vele, erre tessék… 

- Nem vagyok biztos abban, hogy lefeküdtem azzal a csajjal... - közölte nyugodt hangon, én pedig felhúzott szemöldökkel vártam a további magyarázatát. - Mellette ébredtem, de nem emlékszem semmire, és a csaj se... Be voltam baszva, elég rendesen... - mondta, miközben leült az egyik székre - és jól tudod, ha be vagyok rúgva, akkor mindig hülyeséget csinálok...- sóhajtott, majd hozzá tette: - Nem akartam megbántani Niallt.

- Mégis megtetted! Ezen hamarabb kellett volna gondolkodnod... - ráztam a fejem. Láttam rajta, hogy megbánta, de ezzel nem fog elérni semmit. Niall nem fog megbocsátani neki egyhamar, és őszintén megmondva, örülök is neki. Remélem ebből tanulni fog. - Legjobb lesz ha most hazamész, oké? - kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Nem! Beszélni akarok vele! - mondta erélyesen.

- Nem ez a legjobb hely arra, hogy ezt megbeszéljétek! Menj haza! - utasítottam kemény hangon. Nagyot sóhajtott, majd felállt és lehajtott fejjel kullogott ki az ajtón. Kifújtam magam, aztán visszamentem a többiekhez.