110.rész

Halihóóó!

Köszönöm szépen a kedves szavakat, sokat jelentenek nekem! :3 Sikerült összehoznom ezt a részt is, bár nem volt könnyű... Nehezen megy az írás, és nem vagyok megelégedve a résszel... Sajnálom... :/ De igyekszem helyrejönni! Szép hétvégét és jó olvasást! :)

Dreamy Girl

Louis

Morogva fordultam a másik oldalamra, majd hozzábújtam a mellettem fekvő meleg, szuszogó testhez. Belefúrtam arcom nyakába, lágy csókot hintve bőrére. Halk sóhajt hallatott, mire elvigyorodtam. A kezemmel a hasát simogattam, aztán egyre lejjebb haladtam, és megmarkoltam férfiasságát. Dörzsölni kezdtem, nyöszörgéseket kiváltva belőle. 

- Hmm... Ez jó... - nyögte, majd éreztem, hogy felém fordul. Kinyitottam a szemeimet, de a megszokott zöld íriszek helyett, most két kékség fúródott bele tekintetembe. Ijedten, sikoltozva ugrottunk szét, aminek az lett a következménye, hogy Niall legurult az ágyról. Hangos puffanással érkezett a földre, amit jajgatás követett. Átmásztam az ágy másik felére, és lenéztem. A szöszi a fejét fogta, és annyira nevetett, hogy folytak a könnyei. Megnyugodtam, hogy nem lett komoly baja. Lemásztam az ágyról, majd a kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem a földről.

- Jól vagy? - kérdeztem, könnytől csillogó szemébe nézve.

- Jól, csak fáj a fejem, eléggé beütöttem - masszírozta a sérült részt. 

- Ne haragudj - hajtottam le a fejem - azt hittem, hogy Harry az... - húztam el a számat, mire vigyorogva nézett rám.

- Semmi baj, én meg azt, hogy Zayn... Felejtsük el! - mosolyodott el, aztán kiment a szobából, én pedig az órára pillantottam. Mikor megláttam, hogy már nyolc óra van, az éjjeliszekrényhez siettem, és felkaptam a telefonom. Egy üzenetem volt, amit hipersebességgel nyitottam meg: 

"Jó reggel, Kis Tigris! Hiányzik a reggeli csókod. Alig telt el egy hét, de én már most beleőrülök! :( Ölelni akarlak, érezni akarom az illatod és csókolni édes ajkaidat! Szeretlek! Este, a szokott időben beszélünk, csók" 

Fülig érő vigyorral olvastam, de mikor a végéhez értem, lehervadt a mosoly az arcomról. Fájdalmasan felsóhajtottam, aztán visszaírtam neki. Szörnyen hiányzik, bele fogok betegedni, ebbe az egészbe. A két dolog, ami miatt túlélem a napokat, az a reggeli sms, és a tudat, hogy este hallhatom csodás, mély hangját. Na meg persze, Niall, aki segít abban, hogy ne törjek össze. Ő az én támaszom, én pedig az övé.

Lementem a konyhába, ahol a szöszi barátom épp megterített a reggelihez. Megkordult a gyomrom az illattól, ami betöltötte a helységet. Tojást sütött, mellé pedig szalonnát. Nyálcsorgatva ültem le az asztalhoz, és alig vártam, hogy nekilássak. 

- Imádlak, Niall! - mosolyogtam rá, mikor elém tette a reggelit, aztán leült ő is, velem szembe. 

- Tudom! - nevetett, majd nekiláttunk a finom falatoknak. - Estére minden megvan? 

- A filmek be vannak készítve! - jelentettem ki. - A kaja és a pia hiányzik, szóval reggeli után el kell mennünk bevásárolni. 

- Oké! Akkor én megyek is öltözni - állt fel, és kisietett a konyhából. Befejeztem a reggelimet, a piszkos edényeket bepakoltam a mosogatóba, aztán felmentem a szobába, magamra kaptam egy nadrágot, és Harry bordó pulcsiját. Miután szabaddá vált a fürdő, megmostam az arcom, a fogam, utána pedig megigazítottam elaludt hajam. Niall már készen állva várt a bejáratnál. Felkaptam a pénztárcámat, Harry kocsijának a kulcsát, és elindultunk, hogy bevásároljunk az estéhez. 

Délután mindent előkészítettünk a filmmaratonhoz.

- Minden megvan! - jelentettem ki a nappaliban körülnézve. - A chipsek, a popcorn, az üdítők, és a filmek! Szuper, már csak Liam hiányzik! - Nagyon örültem, hogy végre sikerült összehoznunk egy estét, amit hármasban eltölthetünk. Bár boldogabb lennék, ha Harryék is itt lennének, de majd ennek is eljön az ideje. Segítettem Niallnak a szendvicsek előkészítésében, közben pedig jókat nevettünk. A csengő halk dallama szakította meg beszélgetésünket. Kimentem a bejárathoz, és kinyitottam az ajtót. 

- Hello, Louis! - mosolygott Liam, majd átölelt üdvözlésképpen.

- Szia! - Viszonoztam az ölelést. - De rég láttalak, annyira örülök, hogy eljöttél! Lesz mit bepótolnunk! - kacsintottam rá, és beengedtem. 

- Igen, van mit - vetette le a cipőjét, majd bementünk a konyhába. Niall is üdvözölte vendégünket, és jó volt látni, hogy újra együtt a kis csapat. Pár perc múlva már elmélyülten beszélgettünk. 

- Hallom elmentek a fiúk - mondta Liam. Mindketten bólintottunk. - Örülök, hogy ilyen jól megvagytok Harryvel - nézett rám. 

- Én is. - vigyorogtam, mint a tejbetök. - Már csak Zaynt kéne megpuhítani... - fordultam Niall felé, aki szomorúan lebiggyesztette a száját. - És te? Nálad mi újság? 

- Nem sok...Úgy volt, hogy alakul valami, de aztán mégsem... - húzta el a száját. - Mindegy, majd lesz valahogy.

- Te is meg fogod találni az igazit, hidd el! - nyugtatgattam, mosolyogva.

- Ne beszéljünk már erről, kérlek! - szólt közbe Niall. - Nézzünk inkább filmet! - vette a kezébe a távirányítót. - Mit akartok nézni? - kérdezte. Hosszasan tanakodtunk, mire végül mindenki a Gyűrűk Urára szavazott. Hosszú menet lesz, főleg a vágatlan verzióval, de nem baj, imádom, bármikor képes vagyok végignézni, már kívülről tudom az egészet. Betettük az első részt, majd mindenki magához vett valami harapni valót, és üdítőt. Kényelmesen hátradőltem a kanapén, miközben a számba tömtem a popcornt. Lassan a film vége felé közeledtünk, mikor rezegni kezdett a telefonom. Kivettem a zsebemből. Harry volt az. Meglepődtem. Már ennyi az idő? A film megállt, és mindketten rám néztek. 

- Nem kell megvárnotok! - mondtam, miközben felálltam. Mosolyogva szaladtam fel a szobába, aztán magamra zártam az ajtót. - Szia! - köszöntem jókedvűen. 

- Szia, Édes! - szólított a megszokottól eltérően, de ez is tetszett. Imádom, ha becézget. - Mi újság? - kérdezte.

- Épp filmmaraton van! - közöltem lelkesen.

- Ó! Tényleg említetted, el is felejtettem, hogy ma van! Akkor rosszkor hívlak? 

- Le ne merd tenni, a fiúk, majd várnak! Már alig vártam, hogy beszéljünk! Feléd mi a helyzet? Hogy boldogultok? - érdeklődtem. 

- Komolyan erről akarsz beszélni? - nevetett fel. - Más nem érdekel? Mondjuk, az, hogy mi van rajtam! - mondta huncut hangon. Beharaptam az alsó ajkamat, és nagyot nyeltem. 

- Dehogynem! Csak örülnék, ha mesélnél a napodról! - mondtam, miközben ledőltem az ágyra. 

- Egész nap meló. Folyton kioktatnak, és nagy a pörgés. Elrontottam pár rajzot, lefikázták, amit csináltam, újat kellett készítenem, felbaszták az agyam, meg miegymás! Ennyi! - mondta egy szuszra, majd vett egy mély levegőt. - Egy szál bokszerben fekszem az ágyon, és állok! Gyerünk Kis Tigris, repíts a gyönyör felé, most! - utasított türelmetlenül. Halk sóhaj tört fel a torkomból, ahogy magam elé képzeltem Hazzát az ágyon, egy szál alsóban. Megnyaltam ajkam, és a szívem majd kiugrott a helyéről, oly hevesen vert. Annyira hiányzott már, de nem telefonon keresztül akartam ezt, hanem személyesen. Arra vágytam, hogy itt legyen, hogy érezhessem perzselő bőrét, meleg leheletét, hatalmas kezeit és... - Hahóóó! Megvagy még? - szakított ki a gondolataimból. 

- Igen, megvagyok.

- Várj egy kicsit! - mondta, én pedig vártam. Halk beszédhangokat hallottam, de nem értettem belőle semmit, pedig hegyeztem a fülemet. - Megjött Zayn, pár sráccal a tetkószalonból. Tudom, hogy alig vártad, hogy beszéljünk, és én is, de elhívtak sörözni, hogy megismerjük egymást. Nagyon haragudnál, ha most elköszönnék? Holnap ígérem bepótolunk mindent. Rendben? - Elszomorodtam szavai hallatán. Egész nap ezt vártam, erre lekoptat... Jó, oké, végül is megértem, csak rosszul esett. 

- Nem baj, menj csak nyugodtan, érezd jól magad! - mondtam semleges hangon. Valahogy nem tudtam örülni neki... - Szia... - akartam letenni, de megállított:

- Várj már! Mi a baj? Ha akarod maradok, nem kell elmennem! Nem akarom, hogy emiatt szomorú légy, csak tudod én is ki akarok kapcsolódni egy kicsit, az egész napos munka és cseszegetés után, meg hátha könnyebb lesz, ha összehaverkodom a munkatársaimmal. Lehet hogy utána nem fognak ennyit cikizni, és cseszegetni - közölte, én pedig hallgattam. Átgondoltam a dolgokat, és arra jutottam, hogy nem köthetem magamhoz, neki is jár a szórakozás, holnap pedig úgy is bepótoljuk a beszélgetést.

- Menj! Érezd jól magad, csak kérlek ne igyál sokat, oké? 

- Nem fogok, ígérem! Nagyon szeretlek! - cuppantott a telefonba, amitől vigyor ült ki az arcomra. Én is elköszöntem, és bontottam a vonalat. Nagyot sóhajtottam, majd mikor végre sikerült kicsit összeszednem magam, levánszorogtam a srácokhoz, akik azonnal leállították a filmet és kérdőn néztek rám. Lehuppantam melléjük. 

- Ez gyors volt - jelentett ki Niall. - Mi történt? Az arcodat elnézve, tuti, hogy nem jó...

- Elment sörözni pár sráccal... Lekoptatott... - éreztem, ahogy elgyengülök, és a könnyeim elhomályosítják a szememet. 

- Oh, ez nem jelent semmit, Louis! - Liam hozzám lépett, és letérdelt elém. - Csak szórakozik egy kicsit, ahogy te is velünk! - nyugtatgatott, térdemre téve a kezét, Niall pedig a hátam simogatta. 

- Tudom... csak... mi van ha... szóval, ha... - szipogtam, megtörölve könnyes szemeimet.

- Harry nem tenne olyat. Ezt te is tudod jól. Nem csalna meg! - korholt le a szöszi. - Beléd van habarodva teljesen, ettől nem kell félned. Ezen ne is emészd magad, mert beleőrülsz! Felejtsd el, oké? - Bólintottam, de hiába mondta ezt el nekem, a gyomrom még mindig görcsben volt az idegtől, hogy vajon mit fognak csinálni Harryék. - Most pedig folytassuk a filmet! És ne rágódj ezen! - ölelt magához Niall. - Szeret téged! - suttogta fülembe. 

- Köszönöm! - dünnyögtem. Próbáltam a filmre koncentrál, de nem igazán ment. Folyton Hazza járt a fejemben. Lehet, hogy tényleg nem kellene ilyen hülyeségen agyalnom. Megráztam a fejem, elűzve a gondolatokat. Nem, Harry nem tenne ilyet. Zártam le magamban a dolgot. Miután végeztünk a Gyűrűk Ura második részével, úgy döntöttünk, hogy nem nézzük meg a harmadikat, hanem inkább beszélgetünk. Azon filóztunk, hogy hogyan csavarja el Niall, Zayn fejét. Liam is egyetértett azzal, hogy féltékennyé kell tenni, ez az egyetlen módszer, amivel ki lehet deríteni, hogy vajon mit érez Niall iránt. 

- Vagy egyszerűen mondd meg neki, hogy szereted! - jelentette ki Liam. 

- Könnyű mondani... - morgott a szöszi. 

- Nekem is nehéz volt... - szólaltam meg. - Nem mertem elmondani Harrynek, hogy szeretem, de mikor majdnem elveszítettem, kinyögtem, amitől nagy kő esett le a szívemről. Lehet, hogy tényleg meg kellene próbálnod, végül is mit veszthetsz vele? - néztem Niallra.

- Először inkább féltékennyé teszem, aztán majd meglátjuk - ivott bele a kólájába. - De most már hagyjuk ezt a témát! Vesézzük ki Liamet! - nevetett fel. 

- Nincs mit kivesézni rajtam... 

- Van egy lány a kávézóban, nagyon csinos, kedves, és mosolygós. Nem akarsz megismerkedni vele? Szívesen bemutatlak neki! - lelkesedtem. - Vagy inkább fiút keressek? - kérdeztem féléken. Felnevetett, majd Niall is, és én is. - Ott van Shane, nagyon jó fej, és nem is néz ki rosszul! - ahogy kimondtam, Liam majdnem megfulladt az italtól, amit épp akkor nyelt le. Niall hátba veregette a köhögő srácot. 

- Jól vagy? - kérdezte a szöszi.

- Igen! - vette a nagy levegőket. - Shanet ismerem, jó barátok vagyunk... - kezdett bele. - vagyis voltunk... Miután megismerkedtünk, egyre többet találkoztunk, és kezdtem érezni valamit iránta, de aztán egyszer csak eltűnt... Nem keresett. Tegnap is próbáltam hívni, de nem vette fel... - szomorúan lehajtotta a fejét. - Szóval, ennyi volt... 

- Oh, ezt nem tudtam... Sajnálom... - biggyesztettem le az ajkaimat. Shane nem is beszélt erről, meg sem említette, hogy Liammel lóg, az pedig, hogy csak így eltűnik, nem vall rá. Már egy hete én sem hallottam felőle, lehet majd bemegyek megnézni, hátha a kávézóban van.

- Most viszont megyek, már így is elég késő van! - állt fel Liam. Az órára néztem, már éjfél is elmúlt. 

- Nem maradsz itt? Van még egy hely, itt aludhatnál, hogy ne kelljen hazavezetned ilyen későn! - ajánlottam fel. Nem akarta elfogadni, de aztán rábeszéltük. Letusoltam, fogat mostam, aztán lementem, és csináltam egy teát, a srácoknak is. Elköszöntem tőlük, mert ők még lent maradtak beszélgetni, én viszont nagyon fáradt voltam. Bebújtam a meleg ágyba, és óvatosan kortyolgattam a gőzölgő italomat, közben pedig folyton a telefonom képernyőjét bámultam. Mintha csak megérezte volna, megrezzent. Ijedtemben majdnem eldobtam. Megnyitottam az üzenetet.

" Biztos már alszol... Mi még itt vagyunk. Folyton te jársz a fejemben, már megbántam, hogy nem maradtam inkább otthon. Nem a társaság a baj, jó fejek, csak hát, hiányzol! Nem tudok nélküled jól szórakozni! Remélem nem haragszol, tudod, hogy te vagy a mindenem, és imádlak. Szép álmokat, Édes, én csak rólad álmodom! <3 Csók" 

Azonnal megkönnyebbültem, ahogy végigolvastam az sms-ét. Lelkiismeret furdalásom volt, amiért rosszat feltételeztem róla. Feltárcsáztam a számát. 

- Louis?! - szólt bele. - Nem alszol? 

- Nem, épp teát iszom, és az üzeneted olvastam - mosolyodtam el. - Persze, hogy nem haragszom rád, vagyis haragudtam, de rájöttem, hogy hülye voltam... Nagyon szeretlek, és azt akarom, hogy itt legyél. Nem bírom már tovább! Azt hittem, ha eltelik pár nap kicsit könnyebb lesz, de ez nem így van, egyre rosszabb! - mondtam szomorúan.

- Tudom, Lou! - hangja bánatosan csengett. - Azonnal beülök a kocsiba, és hazamegyek, csak egy szavadba kerül! - jelentette ki, mire felnevettem. 

- Szeretlek! 

- Én is szeretlek! - mondta szeretetteljesen. Elmosolyodtam, majd nagyot ásítottam, Harry pedig felkuncogott. - Be ne kapj a telefonon keresztül! Menj aludni, holnap pedig mindent bepótolunk, az egész este a miénk lesz! Szép álmokat! - búcsúzott el. 

- Jó éjt, csók! - küldtem egy puszit, mire ő is, aztán letettük. Megittam a teámat, bebújtam a takaró alá, és még jó párszor elolvastam az üzeneteit. Mosolyogva aludtam el, a telefonom szorongatva.