108.rész

Sziasztok! 

Köszönök mindent! <3 Imádlak benneteket! :)
Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Zayn annyira boldog volt, hogy én is megyek vele, hogy hiába köszöntem el, vagy százszor, ő csak mondta és mondta a magáét. Louis az ágyon feküdt, morcosan nézve rám, folyton az órára mutogatva. Széttártam kezem, még mindig Zayn szövegelését hallgatva. Nagy nehezen elköszöntem tőle, mire Louis felsóhajtott.

- Azt hittem, sose hagyod abba. Alig van egy fél napunk, hogy együtt legyünk, minden percét ki akarom élvezni, úgyhogy kapcsold ki a telefonod, most! - mordult rám. Befeküdtem az ágyba mellé, és szeme láttára kapcsoltam ki a készüléket. - Ezt már szeretem! - csókolt meg. 

- Csak hogy tudd - kezdtem, miután elváltunk egymástól. - Zayn azt mondta, hogy később indulunk, olyan kettő körül, csak azért, hogy legyen időnk egymásra.

- Jajj, milyen aranyos ez a Zayn, holnap összepuszilom az arcát hálám jeléül! - nevetett fel. 

- Te csak ne puszilgass senkit, rajtam kívül! - hajoltam ajkaira, miközben oldalát cirógattam. Az egész délutánt és az estét azzal töltöttük, hogy az ágyban voltunk, csókoltuk, kényeztettük egymást. Legalább négyszer magamévá tettem, annyira beindultunk. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal, a tudat, hogy egy hónapig nem érhetünk egymáshoz kikészített minket, ezért most kihasználtuk az együtt töltött időt. Louis el is aludta, annyira kimerítettem. Mellkasomon feküdt, én pedig karját cirógattam. Mosoly bujkált ajkain, amikor homlokon csókoltam. Nagyon nehéz lesz itt hagynom őt, már most darabokra hullott a szívem, ahogy belegondolok, hogy holnap már nem vele fekszem le, összebújva, és reggel nem mellette ébredek, hanem egy idegen ágyban, egyedül.. Békésen szunyókáló arcát fürkésztem, mely annyira gyönyörű volt. Olyan, mint egy angyal, az én agyalom, aki mindig boldogsággal tölti meg a szívem, és mellettem van, akár milyen hülyeséget csinálok is. Imádom őt, és hálás voltam neki azért, hogy elengedett, pedig tudtam jól, hogy lelkileg teljesen megviseli. Próbálta erősnek mutatni magát, de nem sikerül, a szeretkezés közben is elsírta magát, és szorosan ölelt magához. Szörnyű volt látni, hogy mennyire fáj neki is, és többször meg is fontoltam, hogy talán itthon kellene maradnom, viszont Louis nem engedte. Szerinte nem szalaszthatom el ezt a nagy lehetőséget. Hogy őszinte legyek, már egyre jobban nem érdekelt a lehetőség, ahogy közeledett a holnapi nap. Óvatosan lehámoztam magamról, Lout, aki erre egy morgást adott válaszul. Muszáj volt felkelnem, mert a hólyagom majd szétdurrant. Kivánszorogtam a fürdőbe, könnyítettem magamon, majd lementem a konyhába, hogy igyak egy kis tejet. Betettem a mikróba, hogy felmelegítsem, aztán helyet foglaltam a kanapén, és azon gondolkodtam, hogy talán tényleg el kellene mennem Shanehez, hogy végre lerendezzük ezt az egészet. Nagyobb nyugalommal mennék el, ha ő is Louis mellett lenne, nem csak Niall. Mondjuk a tudat, hogy lesmárolta a pasim, még mindig magam előtt lebegett, és ezért nehezen tudtam józan eszemmel gondolkodni, mégis úgy döntöttem, elmegyek hozzá. Lou azt mondta, hogy ma éjfélig bent lesz, mert valami leltározás meg pakolás van, vagy mi. Halkan, lábujjhegyen mentem be a szobába, felkaptam a szétdobált ruháimat, majd kiosontam, és felöltöztem a nappaliban. Megkerestem a kulcsom, a telefonom, és bezártam magam mögött az ajtót. Beültem a kocsimba, reménykedve, hogy Shane még ott lesz a kávézóban. Már lassan éjfél volt, így nem sok remény volt bennem, de hátha... Már majdnem ott voltam, mikor eszembe jutott, hogy nem hagytam egy cetlit Lounak, hogy merre vagyok. Reméltem, hogy nem fog fölkelni, míg haza nem érek. Majd sietek vissza. Leparkoltam a kávézó előtt, ahol minden nagyon csendes volt, bár nem tudom mit vártam, hiszen éjfél lesz öt perc múlva. Valami susogó hangot hallottam mögülem, mire hátra fordultam, de nem láttam senkit. Talán csak egy macska. - gondoltam magamban. Nem vagyok egy  beszari típus, de most minden egyes neszre megugrottam, és olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. Elhessegettem ezt a gondolatot és belestem a kávézó üvegajtaján. Volt valami halvány fény bent, de mozgást nem láttam. Halkan bekopogtam, miközben összehúztam magamon a vékony kabátom, ugyanis elég hűvös szél fújt idekint. Mégegyszer bekopogtam, majd hátam mögé néztem, hogy meggyőződjek róla, nincs-e mögöttem valaki. Üres volt az utca, minden olyan sejtelmes volt, akárcsak a horror filmekben. Ahogy előre néztem Shane alakja jelent meg a fényben. Lassan sétált felém, majd mikor meglátott, rémület lett úrrá arcán. Megtorpant, egy kis időre, aztán megindult ismét felém. Nem nyitotta ki az ajtót, amit meg is értettem. 
- Beszélni akarok veled! - mondtam hangosan, remélve, hogy hallja. 

- Mondjad! Nem foglak beengedni! - mondta, én pedig megforgattam szemeim. - Nem akarom, hogy ismét összeverj a csók miatt! - ahogy kimondta, éreztem, hogy elönti agyamat a düh. 

- Nyisd ki! Nem foglak bántani! - mondtam olyan nyugodtan, amennyire csak tudtam, de belülről forrtam. Kattant a zár, és nyílt az ajtó. Beléptem, és hatalmas vigyorra húztam a szám. Hátrált, miután becsuktam magunk mögött az ajtót és bezártam. 

- Itt az ideje, hogy elbeszélgessünk! - léptem közelebb hozzá, mire hátrálni kezdett, és nekiütközött egy asztalnak. Láttam szemeiben a félelemet, ahogy elé álltam, megragadva a felsőjét.

Louis

Ajtó csapódás zavarta meg nyugodt álmom. Az órára néztem, ami hajnali 1-et mutatott. Tapogatózni kezdtem magam mellett, de üres volt az ágy. Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, és kislattyogtam a szobából. A fürdő ajtaja nyitva állt, ahonnan kiszűrődött a fény. 

- Hazza?! - lépdeltem az ajtóhoz. Megkönnyebbültem, mikor megláttam hogy ő az. A mosdó előtt állt és idegesen pakolta a zsebkendőket, amik csupa véresek voltak. Ijedten léptem oda mellé. - Mi történt? - ugrott meg hangomra, majd tovább szorította ujját, amelyből ömlött a vér. 

- Nem akar elállni! - remegett keze, mire megfogtam és egy zsebkendőt csavartam ujjára, majd felemeltem feje fölé. 

- Tartsd így! - fogta meg, én pedig elengedtem. A felsője is csupa vér volt. - Mi a fenét csináltál?! - összevissza hebegett valamit, amiből azt vettem ki h elvágta. - Mivel? Mit vagdosol hajnali egykor? - nem válaszolt csak leült a kád szélére. Láttam, hogy elsápad arca. Gyorsan egy kis hideg vizes borogatást tettem homlokára, mire fejét hasamnak döntötte. - Meg vagy még? - fogtam karját még mindig felfelé tartva. 

- Meg... - dünnyögte hasamba. Megnéztem ujját, letekerve a zsebkendőt, ami tiszta vér volt.  Tettem rá egy újat, ami elég gyorsan átvérzett. Kezdtem kicsit megijedni, de tartottam magam. Pár perc elteltével levettem a zsebkendőt, hogy megnézzem a vágást. Már nem folyt, csak gyöngyözött.

- Talán megmaradsz! - simogattam göndör fejét, mire morgott egyet. - Fel tudsz állni? - kérdeztem. Megragadta egyik kezével a kád szélét, és felállt, miközben fogtam derekát, nehogy elessen. A mosdóhoz vezettem és lemostam sebes ujját, majd ragtapasszal bekötöttem. Elvezettem az ágyig és leültettem rá. - Jól vagy? - pusziltam meg arcát, mire mosoly kúszott ajkára. 

- Jól, megmaradok! - nevetett fel. Elhelyeztem az ágy háttámlájának döntve, majd kimentem a fürdőbe, hogy letisztítsam a mosdót és kidobáljam a véres zsebkendőket. Nagyon sok vért veszített, nem csodálom, hogy rosszul lett. Visszamentem az ágyba, ahol Hazza ülve hortyogott. Elmosolyodtam. 

- Harry! - szóltam halkan, mire kinyitotta szemeit. - Leveszem a felsőd! - mondtam, majd lehúztam róla, a véres pólóját. - Feküdj le! - lejjebb csúszott, majd betakartam, nehogy megfázzon. Mellé bújtam, és mielőtt felpockoltam volna karját, megnéztem az ujját, ami már nem is vérzett. Puszit nyomtam ajkaira, és szembe feküdtem vele. - Hogy engedjelek így el?! - kuncogtam, átkarolva testét, összefonva lábaink. 

Másnap délután indultak, mi pedig kihasználtuk még azt a kevés időt, amit együtt tölthettünk. Egymás szájában jártunk, egész délelőtt, és ezen kívül semmi mást nem csináltunk. Ez így volt jó. A csengő idegesítő hangja zavart meg minket a csókcsatánkban, mire nagyot sóhajtva kimásztam Hazza öléből. Kinyitottam az ajtót, és boldogan mosolyogtam, mikor megláttam a pizzást. Kifizettem, majd vigyorogva vittem be a nappaliba. Örültem, hogy nem Zayn jött, így volt még egy kis időnk kettesben. A pizza isteni illatától megkordult a gyomrom. Letettem a dohányzó asztalra, hoztam két poharat, amelyekbe betöltöttem a kólát. Harry leült a földre, a kanapé elé, én pedig szorosan hozzá bújtam, miközben jóízűen lakmároztunk, néha egymás szájába adva egy-egy falatot. Jóllakottan dőltem el a szőnyegen, Hazza pedig fölém mászott, kezeivel fejem mellett megtámaszkodva. Lábaim dereka köré fontam és kettőnk közé lógó nyakláncával játszadoztam, ujjaimra csavarva. Nem hittem volna, hogy ilyen nehéz lesz elválni tőle, még akkor sem, ha csak pár órányira lesz tőlem, hiszen nem egy kontinenst kell átutaznia. 

- Ne nézz ilyen szomorúan, mert megszakad a szívem! - biggyesztette le ajkait, orrát enyémhez dörzsölve. Felkuncogtam, és a láncot fogva húztam le ajkaimra. Csókunk hosszú volt, szenvedélyes és izgató. Faltuk egymást, ahogy csak tudtuk. Lihegve váltunk el, de csak pár centire, és újra csókban forrtunk össze. Éreztem, hogy odalent kezdek bizseregni, de nem hagytam abba, inkább rátettem még egy lapáttal, és erősen magamhoz szorítottam lábaimmal, aminek köszönhetően ágyékunk összeért. Felsóhajtottam, de nem csak én, Hazza is. Huncut mosollyal fellöktem csípőm, és éreztem, hogy ő is keményedik. 

- Lou... Ha ezt így folytatod... - löktem fel ismét. - Ahh... - nyögött egyet, becsukott szemekkel. Karjaimat nyaka köré fontam, miközben ajkaira hajoltam, nem hagyva abba csípőm lökéseit. Harry is elkezdett mozogni, összedörzsölve lüktető férfiasságunkat. - El-el fogok menni, ha... így folytatjuk... - elmosolyodtam szavai hallatán.

- Ez a célom! - nyögtem. Egyre gyorsabban és erőteljesebben mozgott felettem. A duzzadt férfiasságomhoz érő bokszer anyaga és a farmer olyan szinten felizgatott, amit soha nem is gondoltam volna, az i-re a pontot pedig Harry lökései tették fel, amelyek egyre csak fokozódtak, repítve a kielégülés felé. 

- H-Harry! - szorítottam rá lábaimat derekára, ahogyan kezeimet is, így arca a nyakamba zuhant, folytonos nyögései pedig fülembe zengtek. - Mindjárt... - markoltam hátába, majd nevét nyögve értem el a csúcsra. Fülembe hörögve élvezett el ő is, pár másodperccel utánam. Rám dőlt, a meleg nedves gatyám pedig rám tapadt. Leengedtem lábaim és szuszogva öleltem testét magamhoz. 

- Imádlak! - lihegte fülembe. Elmosolyodtam, és csak öleltük egymást. Nem akartam elengedni. Azt akartam, hogy így maradjunk. - Át kell húznom a nadrágom! - mondta, mire morogtam egyet, nem engedve, hogy kibújjon ölelésemből. - Nem mehetek így Londonba! - nevetett fel. Nagy nehezen elengedtem, ő pedig leszállt rólam, engem is felhúzva. Derekam markolta, miközben hosszú csókot váltottunk. Miután elhúzódtam tőle, megnéztem a művemet, amit a farmerja bánt. Megnyaltam alsó ajkam, és vigyorogva néztem szemébe. Ő is engem vizslatott, de nem tartott sokáig, mert kopogtak. Azonnal eltűnt arcomról a mosoly, ugyanis tudtam, hogy megjött Zayn, ami egyet jelentett, hogy Hazza elmegy...