106.rész

Hello Mindenkinek! 

Itt is lenne a kövi rész, amiben benne lesz az előző esemény folytatása, de Larry szemszögből, remélem azért így is tetszeni fog :) 

Köszönöm a kedves szavakat, nagyon aranyosak vagytok, imádlak benneteket! :)

Blogreklám: (ha netán még van aki nem talált volna rá)

More Than Friends

A tanítvány 

A legjobb Larrys blogok, én kifekszem tőlük, minden egyes rész után :D Becca pedig egy fantasztikus írónő, akinél nincs jobb! <3

Jó olvasást! :D

Dreamy Girl

                                               

Louis

- Megjöttem! - léptem be az előszobába, teli szatyorral a kezemben. Még szerencse, hogy Hazza kölcsönadta a kocsiját, mert gyalog biztos hogy nem tudtam volna elhozni ezt a sok cuccot. Nem ártana már nekem is egy autó, tényleg... - morfondíroztam. Semmi választ nem kaptam, ezért bementem a konyhába és lepakoltam a csomagokat a pultra. Épp meg akartam fordulni, mikor két kéz simult a hasamra.

- Hello, Gyönyörűm! - suttogta, közben csókokkal hintette be a fülem mögötti érzékeny területet. Jóleső morgást hallattam, és testem beleremegett egyetlen, apró tettébe. - Hmm, isteni illatod van! - harapdálta a fülcimpám. 

- Kanos vagy? - sóhajtottam, mire felkuncogott.

- Szerinted?! - tolta fenekemhez az ágyékát, ami igencsak kemény volt már. Az én nadrágom is azonnal túl szűknek tűnt. Hihetetlen, hogy ennyire fel tud izgatni egyetlen apró mozdulat, és máris végem van. - Én mindig az vagyok! - markolt a hajamba, majd hátrahúzta, amitől testem övének feszült, fejem pedig vállára hajlott. - Te teszed ezt velem, túl szexi vagy, és kívánatos! - harapott bele nyakamba, mire felnyögtem, egyik kezemmel göndör fürtjeibe kapaszkodva. - Nem tudok betelni veled! - fordította a fejemet maga felé, hogy egy gyors csókot válthassunk. Miután elváltunk egymás ajkaitól, hátranyúltam és a férfiasságára markoltam, miközben a másik kezemmel a derekát fogtam. Jóleső nyögések hagyták el a száját, ahogy erősen dörzsölni kezdtem odalent. A pólóm alá nyúlt, hasam, majd mellkasom simogatta, és ujjai közé vette mellbimbóm, amit finoman morzsolgatott. Lassan húzta le a felsőm, ami a padlón landolt. Nagy kezeivel finoman előredöntött. Tenyeremmel támaszkodtam meg a pulton, miközben tarkómtól lefelé haladva, gerincem vonalán át végighúzta ujjait a bőrömön. Beleremegtem, és libabőr futkosott a hátamon érintése nyomán. - Gyönyörű vagy! - suttogta rám hajolva, lapockámat csókokkal hintve, egyre lejjebb haladva, egészen a fenekem felett lévő kis gödröcskékig. Sóhajokkal válaszoltam tettére. Kicsatolta az övem, majd lehúzta a nadrágom, de a bokszeremet csak annyira, hogy épp kilátszon a fenekem, amit harapdált, nyalt és csókolgatott. Nyöszörögve nyomtam ki a hátsóm, hogy még jobban hozzáférhessen. Lassan tolta le a fekete bokszerem, ezzel is húzva az idegeimet. Belemarkolt fedetlen fenekembe, rácsapott egy hatalmasat, én pedig felnyüszítettem. Csípett a helye, ahol méretes tenyere csattant. Felszisszentem, mikor kaptam még egyet, ugyanoda ahova az előbb. Égett a bőröm. Teljes testével nekem feszült, egyik keze hasamra siklott, míg a másikkal megmarkolta férfiasságomat. Nyöszörögtem, ahogy puha, meleg tenyere körbefogta a farkamat, és fejte. - Nyögjél nekem, Kis Tigris! - suttogta kéjesen a fülembe, gyorsítva a tempón.

- Ahh... Ahhh... - nyögtem egyre hangosabban, ahogy a gyönyör végigcikázott testemen. A fülcimpámba harapott, miközben csípőjét nekem lökte, amitől kemény férfiassága fenekemnek ütközött. - M-mindjárt... - lihegtem, mire elvette a kezét lüktető szerszámomról. - M-miért? - ziháltam, alig kaptam levegőt.

- Nem hagyhatom, hogy így menj el - vezette ujjait a bejáratomhoz, és izgatni kezdett. Becsukott szemmel, remegő testtel élveztem, ahogy simogat, néha kicsit megnyomva ánuszomat. Egyik ujját beljebb nyomta, amitől szűkölni kezdtem. Morgott egyet, aztán hajamba túrt, és nyelve hegyével végigsiklott a gerincem mentén, egészen a fenekemig, amit szétnyitott, és forró, nedves nyelvével izgatott. Kéjes nyögések szaladtak ki a számon, testem lángolt, ahogy ki-be dugta bennem a nyelvét .

- Hazza! Istenem! - markoltam meg a pult szélét, miközben kijjebb toltam a fenekem. Azt akartam, hogy bennem legyen, minél hamarabb, érezni akartam őt. Felkuncogott, egy utolsót még belemarkolt a hátsómba, aztán megszűnt az érintése. Morogva néztem hátra a vállam felett. Rám vigyorgott, miközben három ujját szopta. Előre fordította a fejem, és egyszerre feldugta mindhármat. Azt hittem szétrobbanok odalent. Nagyokat fújtattam, ezzel próbálva enyhíteni a fájdalmat, amely minden egyes együttlétkor megjelent. Nem olyan szörnyű, csak kellemetlen, de megéri, mert ami utána jön, az mindenért kárpótol. Ki-be járatta bennem ujjait, néha ollózott, néha pedig begörbítette őket, amivel kéjes nyögéseket váltott ki belőlem. - Elég már... - lihegtem, mire kihúzta belőlem ujjait. Türelmetlenül vártam, hogy végre hozzám érjen, de nem tette, ezért hátrafordultam. A nadrágjával szenvedett, majd mikor sikerült neki végre lerugdosnia magáról, hozzám hajolt, egy csókot lopva ajkaimról. A fogaival feltépte az óvszeres csomagot, majd mögém állt, felhúzta magára, és bepozicionálta a farkát. Megragadta a derekam, és lassan tolta belém magát. Egy apró nyöszörgést hallattam, amit pár lökés után nyögések váltottak fel. Melegség söpört végig rajtam, alhasam bizsergett, farkam pedig lüktetett, ahogy egyre fokozódtak döfései. Az érzés, ahogy betölti szűk járatom hatalmas duzzadó férfiasságával, leírhatatlan. Rám hajolt, nyakam csókolgatta, aztán megfogta pultba kapaszkodó kezeimet, és összefonta az ujjainkat, miközben erősen lökte magát belém. - Ah! Ah! - nyögtem az élvezettől, ami az egész testemet elborította. Harry a fülembe lihegett, néha hörgő hangot hallatott. Izzadt testünk összecsapódott, a hang bezengte a helységet, nyögéseinkkel együtt.

- Te jössz! - zihálta, leállítva lökéseit. Hirtelen nem értettem mire gondol, de mikor rájöttem, rögtön megmozdítottam csípőmet, előre-hátra, egyre gyorsabban, és gyorsabban. Mélyről jövő morgás tört fel belőle, ahogy erőteljesen csapkodtam a fenekem az ágyékához. Tevékenységünket egy elég hangos, és türelmetlen kopogás zavarta meg. Harryt nem nagyon izgatta a dolog, megragadta csípőmet, majd tovább lökte magát belém.

- V-vala-ki k-kopo-gott... - lihegtem elcsukló hangon döféseitől. - H-Hazza... Va-la... - folytattam volna, de befogta a számat.

- Tud várni! Én nem! - morogta. - Addig nem engedlek el, míg el nem élvezel, szóval rajtad múlik, Édes! - suttogta fülembe nyögései közepette. Dünnyögtem tenyerébe, mire elvette számról a kezét.

- S-segíts... - ennyit tudtam csak kinyögni. Hallottam, ahogy felkuncog, aztán rámarkol férfiasságomra, és fejni kezdi, a lökései ritmusát felvéve. A tempója egyre gyorsabbá vált, amitől rohamosan közeledtem a csúcs felé. Nem kellett sok, az élvezet hullámként söpört végig rajtam, egy hatalmas nyögéssel kísérve. Pár lökés után Hazza is követett, mély, hörgő hangot hallatva ment el, nevemet suttogva. 

A kopogás, ami a bejárati ajtó felől jött, nem szűnt meg, sőt egyre erélyesebbé vált. Harry kihúzódott belőlem, maga felé fordított, és szenvedélyes csókot váltottunk. Egyre türelmetlenebb kopogás hallatszott.

- Baszd meg! - morogta - Bíz isten kitekerem a nyakát, akár ki is az! - hintett egy puszit ajkaimra, majd fenekembe csípett, mire halkan felsikoltottam. - Öltözz fel, nehogy meglássa valaki a formás kis segged! - harapta be ajkait, és még egy csókot adott. Felkapta a nadrágját, aztán dünnyögve indult, hogy kinyissa az ajtót. Én is felöltöztem, rendbe tettem a hajam, és nekiláttam kipakolni a szatyrokat. Ismerős hang csapta meg a fülem, ami a nappali felől jött. Kikukucskáltam, és Zaynt láttam meg, ahogy leül a kanapén, Hazza pedig mellé telepszik, felé fordulva.

- Szia! - köszöntem, mire morcos arcot vágott, és vissza sem köszönt. Valami nem stimmelt vele. Leültem Harry mellé a karfára, és Zayn arcát fürkésztem. - Mi a baj? - kérdeztem, mert nem szólt egy szót sem. - Vagy inkább menjek ki? - álltam fel, de Harry a combomra tette a kezét és visszanyomott.

- Összevesztünk Niallal, elég rendesen... Tegnap óta ki van kapcsolva a telefonja, és az ajtót se nyitja ki - mondta kétségbeesetten. 

- Mi a fenét csináltál már megint?? - rázta a fejét Hazza.

- Elmondtam neki Londont, és kiakadt...

- Tegnap? Tegnap mondtad el neki? Ez most komoly? - kérdezte Harry felháborodva. - Több mint egy hónapod volt rá, te meg most közlöd vele? Szerinted miért akadt ki?? - Döbbenettel hallgattam a beszélgetést. Nem értettem semmit belőle.

- Mert te elmondtad Louisnak, hogy te is jössz? - nézett rám Zayn, én pedig kikerekedett szemekkel ültem.

- Mi?? - álltam fel, kérdőn nézve Hazzára.

- Á! Szóval nem. Akkor meg miről beszélünk? Haaa?! - gúnyolódott a fekete.

- Ez nem ugyanaz, Zayn! Ha úgy döntök, hogy veled megyek, akkor igenis megbeszélem Louval, és nem az utazás előtt két nappal!! De nem megyek veled, ezért nem említettem meg neki! - védekezett Hazza.

- De mi nem járunk, nem olyanok vagyunk, mint ti! Nem kell mindenről beszámolnom neki! - mondta Zayn, mire mérgesen néztem rá. Ha lehetne szemmel ölni, már halott lenne.

- Ezt meg is beszéltétek?? Szerinted csak szex az, ami köztetek van? - kérdezte a szerelmem.

- Mi más lenne? Megbeszéltük, hogy semmi több, akkor meg miért van így kiakadva? - értetlenkedett.

- Idióta vagy!! Nem lehetsz ennyire vak!! - szóltam közbe, mert már nem bírtam tétlenül hallgatni a hülyeségét. Láttam, hogy megfeszül az arca, szemei szikrákat szórtak.

- Tudjátok mit?! - állt fel idegesen. - Idióta vagyok, igen, mert hozzátok fordultam!! Mit várhattam volna tőletek?! Persze, hogy én vagyok a hülye, mindig én!! - kiabált, majd kiviharzott, becsapva maga után a bejárati ajtót. Egy ideig csak ültünk, magunk elé meredve. Szegény Niall, gondolom ki lehet borulva, emiatt az idióta miatt. Ki tudja mit vágott megint a fejéhez? Harry felállt, majd a lépcső felé indult.

- Várj! - szóltam rá, mire visszafordult. - Szerintem még nem végeztünk... - tettem karba kezeimet. - Mi ez az egész? Mi az, hogy Londonba akartál menni? És mi az, hogy Zayn megy? Miért nem szóltál nekem erről? - tettem fel a kérdéseimet, amikre választ vártam. Nagyot sóhajtott.

- Ígérem mindent elmondok, de előtte beszélnem kell Zayn hülye fejével, oké? - bólintottam, mire felszaladt a lépcsőn. A konyhába mentem, hogy elkészítsem az ebédet, mert ha nem látok hozzá, sosem lesz kész. Néhányszor megpróbáltam felhívni Niallt, de ki volt kapcsolva. Kezdtem aggódni érte. Tudtam, hogy ez lesz, én megmondtam előre... 

Mikor végeztem az ebéddel, és a gondolataimmal, újra felhívtam Niallt. Kicsöngött, aminek nagyon megörültem.

- I-igen? - szólt bele szipogva.

- Niall! Jól vagy? Hol vagy? Mi történt? Kezdtem aggódni miattad! - hadartam el egy szuszra.

- Jól vagyok, minden rendben lesz. Biztos helyen vagyok. - mondta, de alig értettem a szipogásától. 

- Zayn teljesen ki van...Itt volt az előbb... Mi történt? - kérdeztem, mire hosszú csend telepedett közénk. Már azt hittem, hogy nem fog válaszolni, mikor végül kinyögte:

- Összevesztünk, és olyat vágott a fejemhez, amitől kiakadtam. Sírva rohantam el tőle... - csuklott el a hangja, a mondandója közben.

- Miért nem mondtad el neki, hogy mit érzel? Lehet, máshogy alakult volna - dőltem neki a konyhapultnak, lábfejemet bámulva.

- Nem dönthetem romba az álmait. Neki Londonban a helye. Másrészt pedig ismét elmondta, hogy csak egy dugás vagyok neki, ezért nem mondtam el, hogy nekem nem... nem akartam hülyét csinálni magamból. Jobb ez így, majd túlteszem magam rajta, egyszer... talán... - sóhajtott egy nagyot. A háttérből egy hang hallatszott, ami nagyon ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. - Bocsi, de mennem kell, majd beszélünk még. Ne aggódj, rendben leszek! - Elköszöntünk egymástól. Leültem az asztalhoz, és magam elé bámultam, a gondoltaimba mélyülve. Harry hangja zavart meg. Belépett a konyhába, még mindig a telefonnal a kezében.

- Meg van Niall - mondtam, mire bólintott egyet, és elmondta Zaynnek, hogy ne aggódjon. Megterítettem, majd leültem, és vártam, hogy Hazza végre letegye a mobilt, ami már lassan odanőtt a füléhez. Kiszedtem a levest, amikor leült velem szembe.

- Nehéz eset... - fújta ki magát. - Természetesen megint Zayn volt a szemét. Nagy nehezen bevallotta...

- Szerinted szereti őt? - kérdeztem.

- Zayn? - Bólintottam neki. - Úgy érzem igen, csak még magának sem meri bevallani, és addig nem tudok mit csinálni vele... ez rajta múlik. Beszéltem a fejével, remélem ez majd segít, de ha nem, akkor ennyi volt... Talán jót fog tenni neki, hogy elmegy Londonba, hátha megjön az esze abban az egy hónapban...

- De akkor miért bántja őt? Niall teljesen összetört - mondtam, miközben kanalaztam a levest.

- Mert mindig azokat bántjuk, akiket szeretünk... - nézett rám, szemeit, enyéimbe fúrva. - Együnk, aztán egy forró tea mellett mindent elmondok - villantott felém egy mosolyt, amitől az én szám is felfelé görbült.