105.rész

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket (bár még nem válaszoltam rájuk, de elolvastam, és írok is hozzájuk hamarosan), és az új feliratkozókat! :3 Imádlak benneteket! <3

Nézzetek be a másik blogomba is, ha van kedvetek, ahol egy új kis történetet indítottam el, a neve: Just a game?, ami szintén Larrys! :) 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Niall

Beljebb léptem, a falon tapogatózva a villanykapcsoló után. - Hol a francba van ez a szar? - mérgelődtem, miközben még mindig remegtem a félelemtől. Ijesztő volt ez az egész. Hirtelen egy tenyér tapadt a számra, majd erős karok fogtak közre. 

- Sss... - suttogta egy mély hang a fülembe, amitől még jobban összeszorult a gyomrom, a szívem pedig a torkomban dobogott. Próbáltam ellenkezni, de annyira erősen fogott, hogy semmit sem értem el vele. Meg fogok halni... Ez járt a fejemben. - Már vártalak Szöszke! - kuncogott a fülembe egy ismerős hang. Ekkor észbe kaptam, és mérgesen mondtam a magamét, ami csak dünnyögés volt, mert még mindig a számon tartotta a kezét. Annyira ideges lettem. Bíz isten pofán vágom, csak engedjen el. Ekkora idióta nem lehet valaki. - Beijedtél, mi? - vette le a kezét, mire megfordultam és azonnal leordítottam a fejét:

- Normális vagy!! Baszd meg Zayn, tudod, hogy megijedtem!! Ennyi eszed van, te idióta! - ütöttem a mellkasát, testem még mindig reszketett. - Azt hittem, hogy elájultál, vagy vérben fagyva fekszel a padlón, rohadtul megrémültem, te seggfej!! Utállak!! - ziháltam, miközben továbbra is erősen ütöttem felsőtestét. Mikor megelégelte elkapta a csuklómat. 

- Imádom mikor ilyen harcias vagy! - vigyorgott huncutul. Legszívesebben letöröltem volna arcáról. Hogy tud ilyenkor is mosolyogni?! Azt hiszi, hogy ez annyira vicces, nem tudom mit szólt volna, ha ugyanezt megcsinálom vele. - Tényleg aggódtál miattam? - kérdezte, kedves mosollyal arcán. Azonnal elszállt a haragom, ahogy felkapcsolta a villanyt, és gyönyörű barna szemeivel enyéimbe nézett. Megragadta derekam, és magához húzott. - Azt hittem szereted a durva dogokat... - biggyesztette le ajkait. 

- Szeretem, de ez túlzás volt, és ijesztő... - fúrtam bele arcomat mellkasába, miközben szorosan magamhoz öleltem őt.

- Sajnálom... - suttogta hajamba túrva. Elhúzódtam tőle, mire ajkait enyémnek nyomta. Lágyan indult csókunk, aztán egyre hevesebb és durvább lett. Kezei fenekemre vándoroltak, erősen belemarkolt, amire nyögés volt a válaszom. Hajába túrtam, amit megragadtam és meghúztam, úgy, hogy hátrabicsaklott a feje. Fájdalmasan felnyögött, én pedig nyakát csókolgattam, és harapdáltam.

- Tetszik, mi? Izgat, hogy fájdalmat okozok neked, te  kis perverz! - mondtam kéjesen, mire megragadta csuklómat, és kicsavarta, hátam mögé helyezve a kezemet. Erős szorítása égette a bőröm. Másik kezem is a hátam mögé került, majd arccal a falnak tolt, teljes testével enyémnek feszülve. Nyöszörögtem a karjaimba nyilalló fájdalomtól, de Zaynt ez nem érdekelte. Nyakamhoz hajolt, megnyalta érzékeny pontom, mire halkan felsóhajtottam. 

- Ezt az éjszakát sosem fogod elfelejteni! - morogta, majd beleharapott a bőrömbe, olyan mélyen, hogy éreztem a meleg véremet, ami lefelé csordult nyakamon. Fájdalmasan felnyögtem tettére. Imádtam a durvaságát, bármennyire is fájt, az élvezet sokkal nagyobb volt. Elhúzott a faltól, majd arccal a kanapéra lökött. Megfordultam, hogy láthassam őt, ahogy lekapja magáról a felsőjét, ezzel megmutatva tetovált, izmoktól duzzadó felsőtestét. Lehúzta a nadrágját is, majd elrúgta az egyik sarokba. Megnyaltam ajkaimat, ahogy megláttam a szűk bokszerét, amiben a farka már igencsak várta a kényeztetést. Éreztem, hogy az én nadrágomban is kezd szűkössé válni a hely. Rám vetette magát, széttártam a lábaim, hogy beférkőzhessen közéjük. Szenvedélyes csókot váltottunk, miközben kezeimmel felsőtestét simogattam, majd hátára vezettem őket, körmömmel belekarcolva bőrébe. - Miért nyomtad ki a hívásaimat?? - morogta számba. - Tudod jól, hogy utálom, mikor ezt csinálod! Szerinted nem kellene tennem valamit, hogy megtanuld végre a szabályt, miszerint minden hívásomra, és sms-re válaszolnod kell?! Hm? - húzódott el tőlem és mélyen a szemeimbe nézett. Huncut mosoly jelent meg arcán.

- Büntess meg! - markoltam hajába, meghúzva azt. Felnyögött, majd erőszakosan megragadta a csuklóm  és a fejem fölé fogta kezeimet. 

- Nem foglak kímélni! - vigyorgott, majd felhúzta a felsőm egészen a csuklómig, ezzel összebilincselve kezeim. Mellbimbómat vette kezelésbe, puha, nedves szájával, majd erősen meg is harapta, fájdalmas nyöszörgést kiváltva belőlem. A vérem forrt, a szívem zakatolt, a testem pedig vonaglott alatta a kéjtől, amit érintései váltottak ki belőlem. - Ma este, a nevemet fogod ordítani, és könyörögni fogsz, hogy ne hagyjam abba! - zihálta fülembe, majd megszabadított a ruháimtól...

Lihegve feküdtünk a kanapén, egymáshoz bújva. Eszméletlen volt. És jól mondta, ezt az éjszakát soha nem fogom elfelejteni, ebben én is biztos voltam. 

- Jól vagy? - kérdezte, miközben lemászott rólam. Bárgyú mosollyal figyeltem, ahogy meztelen testét eltakarja -nagy bánatomra - a felesleges ruhadarabokkal. 

- Aham - ennyi tellett tőlem, mert még mindig a pár perccel ezelőtti szex hatása alatt voltam.

- Nagyon fájt? - hajolt le, egy csókot hintve ajkaimra. Nemlegesen megráztam a fejem.

- Fantasztikus volt! - vigyorogtam, mire ő is. Felhúzott a kanapéról, majd kezembe adta a ruháimat, amit nagy nehezen felrángattam magamra, Zayn segítségével.

- Maradt az ebédből, melegítek és megvacsorázunk - mondta, és bement a konyhába. - Utána mentem, és leültem az asztalhoz, ami nem volt valami kellemes, mert eléggé sajgott a fenekem. Figyeltem, ahogy a konyhában ügyeskedett. Gyomrom görcsösen megrándult, mikor eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt. El kell mondanom neki, be kell hogy valljam az érzéseimet iránta. Talán ő is így érez. Talán... Mosolyogva rakta elém a felmelegített spagettit.

- Ezt te csináltad? - kérdeztem, miközben szedtem a tányéromba. 

- Igen! - vigyorgott.

- Nem is tudtam, hogy főzöl. - tekertem fel a villámra a tésztát, és bekaptam. Isteni volt, már nagyon rég ettem spagettit. 

- Ez egy hétpecsétes titok, csak te tudod! - kacsintott rám, nekem pedig melegség töltött el a szívem, szavai hallatán. - Ha elmondanám, hogy tudok főzni, akkor Harry folyton meghívatná magát - nevetett fel, mire én is. Ezután csendben falatoztunk, néha-néha egymásra pillantva. Vettem egy mély levegőt és megszólaltam:

- Valamit el kell mondanom... - mondtuk egyszerre, mire mindketten felnevettünk.

- Mondd! - adta át nekem az elsőbbséget, de én inkább őt akartam hallani először. Egy kis remény azért volt benne, hogy talán azt fogom hallani tőle, amit szeretnék. - Pár hete bejött hozzám egy híres tetováló művész, akinek nagyon megtetszett a munkám, szerinte nagy tehetségem van hozzá - mosolyogtam szavai hallatán. Kicsit csalódott voltam, mert nem ezt akartam hallani. - Állást ajánlott nekem, egy elég híres szalonban. 

- Ez szuper, Zayn! - lelkesedtem. Nagyon örültem neki, büszke voltam rá.

- Ez volt minden álmom, és nem tudom elhinni, hogy most be fog teljesülni! - mondta hatalmas mosollyal arcán. Láttam szemeiben a csillogást, amitől szívem boldogan vert. Legszívesebben odamentem volna hozzá, és magamhoz öleltem volna. 

- Hol van az a híres szalon, és mikor kezdesz? - tettem fel a kérdéseim, várva a válaszát. Arca elkomorodott, ami nem tetszett nekem. Félve fürkésztem arcát. 

- Londonban... - mondta, a villával turkálva a kajában.

- Oda költözöl? - kérdeztem kétségbeesetten. 

- Igen... Persze, csak akkor, ha megkapom a munkám - emelte fel a tekintetét, barna szemeit enyéimbe fúrva. Úgy éreztem, mindjárt elsírom magam, de próbáltam erős maradni. Nehezen ment, minden erőmet be kellett vetnem, hogy el ne bőgjem magam.

- Nagyon örülök, tényleg - igyekeztem meggyőző lenni. Felhorkant. 

- Látom...

- Boldog vagyok csak - csuklott el a hangom. - csak elmész, és soha többé nem fogjuk látni egymást, ezért nem igazán tudok most örülni, mármint a sikerednek igen, de... - hajtottam le a fejem.  - Szomorú vagyok, hogy elveszítek egy barátot... - szerelmet - tettem hozzám magamban. 

- Nincs olyan messze. Amikor lesz időm, átjövök hozzátok. Nem kell e miatt szétválnunk...

- Te is tudod jól, hogy ez nem így működik, új barátokra lelsz, új életed lesz és a régi elveszik... - nagyokat nyeltem, hogy visszatartsam a kitörni készülő könnyeim. - M- mikor mész?

- Holnap után...

- Holnap után?? - akadtam ki. - Ez most komoly?? Hamarabb nem tudtál volna szólni?? Jó hogy nem aznap közlöd velem, mikor elmész!! - mondtam dühösen, teljesen kikelve magamból. 

- Miért akadsz így ki?? Meg különben is, ki vagy te nekem, hogy mindenről be kell, hogy számoljak?!?! Nem járunk, nem vagy a pasim, nem vagyok köteles mindent elmondanom neked!! Csak dugunk!! - mondta erélyesen, nekem pedig tátva maradt a szám a szavai hallatán. Ez szíven ütött, de elég rendesen. Azt hittem, hogy talán megváltozik, hogy egy kicsit kedvelni fog, de úgy látszik, ez soha nem fog megtörténni. 

-Fordul fel, Zayn! Utállak! - álltam fel a székből, amit sikerül fel is borítanom. Könnyeim potyogni kezdtek, nem bírtam már visszatartani őket, és nem is akartam. - Jobb is, hogy elhúzol innen, mert ezek után látni sem akarlak, te seggfej!! - vágtam a fejéhez, majd kirohantam az előszobába, felrántottam a cipőm, és kisiettem az ajtón. Előrántottam a kocsi kulcsom, beültem az autóba, és teljes gázzal, kerékcsikorgással hagytam ott az utcát, a házat, és azt a személyt, aki a mindent jelentette számomra. Szívem ennél kisebb darabokra már tudott volna összetörni. Könnyeim úgy folytak akár egy patak, amitől alig láttam, de ez most rohadtul nem tudott izgatni, és az sem, ha itt és most meghalok... Nem számított semmi, az életem tönkrement, ismét... Leparkoltam a házam előtt, majd sietve rohantam a bejárati ajtóhoz, amit kinyitottam, és be is zártam magam után. Felrohantam a lépcsőn, az ágyba zuhantam, arcom a párnába temetve, és csak sírtam. A telefonom folyton rezgett, amit meguntam, ezért kihalásztam a zsebemből, és beleszóltam:

- Hagyj békén! Ne hívj, ne keress többé! Húzz el Londonba! - szakítottam meg a vonalat, és kikapcsoltam a telefonom. Miért voltam ennyire naiv? Miért kellett nekem ebbe belemennem? Már az elején nemet kellett volna mondanom, és akkor minden rendben lenne. Saját magamnak csináltam ezt, meg is érdemlem. - Soha többé nem akarok szerelmes lenni! Ha az leszek, bíz isten fejbe vágom magam, mert még egy csalódást már nem bírok elviselni. - Erős dörömbölés ütötte meg a fülem.

- NIALL! - kiabált egy ismerős hang. - NYISD KI! - dörömbölt tovább Zayn, én pedig a fejemre húztam a párnát, hogy ne halljam hangját.

- Menj el! Menj el! Menj el! Kérlek! - suttogtam összeszorított szemekkel. 

- ENGEDJ BE! NIALL! - ordította még egy jó párszor, majd egy kis idő múlva elcsöndesült minden. Semmi mást nem hallottam, csak a zokogásom...