103.rész

Kedves Olvasóim!

Itt is lenne a kövi rész, amit hamarabb hoztam, mivel itt a szünet és gondoltam megleplek vele benneteket! Köszönöm szépen a kedves szavakat, a több, mint 200.000 oldalmegjelenítést és 134 féliratkozót! Wáó! :3 

Egy fontos kérdéssel fordulnék hozzátok, amit szeretném, ha megválaszolnátok. Úgy érzem, már nem köt le benneteket a történet (lehet h csak én érzem így, nem tudom) ezért azon gondolkodtam, hogy lerövidíteném, és hamarosan befejezném. Vannak ötleteim, és szívesen folytatom, ameddig csak bírom, de csak akkor, ha ti is akarjátok. Tehát, az lenne a kérdésem, hogy folytassam vagy hagyjam abba? 

Előre is köszönöm válaszotokat! 

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

A napok csak teltek, én pedig egyre fáradtabb voltam, mert Shane lebetegedett, aminek köszönhetően többet kellett dolgoznom. Az új lányt is nekem kellett betanítanom, ami még több energiát leszívott belőlem. Már szinte majdnem minden nap a kávézóban voltam. Ma hamarabb hozott Hazza, mert volt mit elintéznem a nyitás előtt. Az új csajszi, Chloe, ott állt a kávézó előtt, engem várva. Elköszöntem Hazzától, csókot nyomva ajkaira, majd kiszálltam a kocsiból, és a szőke lányhoz sétáltam. Hatalmas mosollyal az arcán üdvözölt.
- Izgulsz? - kérdeztem, miközben kinyitottam az ajtót és előre engedtem.
- Egy kicsit - ment beljebb, majd a pultnak dőlt, engem figyelve.
- Én is ideges voltam az első munkanapomon, de hamar elmúlt, mert nem volt időm ezen gondolkodni, ugyanis a legnagyobb forgalomban kezdtem. Mintha csak tudták volna... - nevettem el magam, mire Chloe is. - Gyere, körbevezetlek, elmagyarázok mindent, aztán majd ha kell segítség, vagy valamit nem értesz, szólj nyugodtan, nem harapok! - vigyorogtam rá, ő pedig egyetértően bólintott. A nap további része gyorsan eltelt, Chloe nagyon ügyes volt, alig kellett valamit segítenem, mindent megoldott magától. A vendégek is meg voltak vele elégedve, főleg a férfiak. Nem csodálkozom, hiszen gyönyörű, kedves, mosolygós lány, aki mindenkit levesz a lábáról, még engem is. Mikor bezártunk, elővettem a telefonom, és írtam Hazzanak, hogy végeztem. Nem szerettem azt, hogy folyton elhozott és értem jött, úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit nem lehet egyedül elengedni sehova ... Feltakarítottunk, mindent a helyére pakoltunk, aztán kiléptünk a hűvös éjszakába. Megborzongtam. Itt az ősz, és egyre hidegebbek lesznek a napok, nem is beszélve az estéről. Viszont engem nem zavart, imádtam ezt az évszakot, minden gyönyörű színben pompázott, és alig vártam, hogy ihassak egy forró csokoládét, a meleg ágyba bújva, Hazza karjaiban pihenve. Elhessegettem a gondolatokat, és Chloe felé fordultam.

- Milyen volt az első munkanap? - kérdeztem, míg Harryre vártam.

- Szuper! Nagyon élveztem! - lelkesedett, mosollyal az arcán. - Jó voltam? - nézett rám, izgatottan várva válaszomat.

- Igen! Látom, hogy szeretsz ismerkedni, kommunikálni, ami ehhez a munkához nagyon fontos. És imádtak téged a vendégek is, szóval nem lesz gond - simogattam meg a karját. 

- Köszi - pirult el hófehér arca. - Boldog vagyok, hogy így gondolod. De ha nem haragszol nekem mennem kell - mondta kedves hangon.

- Mivel mész?

- Gyalog - felelte.

- Egyedül? - kérdeztem, mire bólintott. - Azt nem engedhetem! Elviszünk, jó? - azonnal tiltakozni kezdett, de hosszas győzködés után nagy nehezen beleegyezett. Nem hagyhattam, hogy egyedül bóklásszon, főleg nem éjszaka. Mikor Hazza megérkezett, mondtam neki, hogy lesz egy fuvarunk, amire rögtön rábólintott. Beszálltunk az autóba, majd bemutattam őket egymásnak.
- Tetszik a kocsid! Imádom benne, hogy ilyen nagy és erős! És a motor búgása, eszméletlen! - lelkendezett Chloe a hátsó ülésen. Harryre vigyorogtam, akinek fülig ért a szája. 

- Köszi - húzta ki magát büszkén. Ő meg a kocsija... 
- Az autója a mindene! - fordultam hátra, megforgatva szemeim. - Szerencséd van, hogy nem fikáztad le, mert különben ki is tett volna... - mosolyogtam a lányra, mire felnevetett. Mikor megérkeztünk a házához, ami jó félórára volt, kedvesen elköszönt tőlünk, majd kecses léptekkel sétált el a bejárati ajtóig. Mikor becsukódott mögötte, Hazza rátaposott a gázra. 

- Aranyos lány - mondta, felém pillantva. - És beléd van esve! - Leesett állal fogadtam szavait. Felnevetett. - Annyira imádom, hogy észre sem veszed a jeleket - nézett az útra, majd vissza rám. Én még mindig döbbenten néztem magam elé. - "Szia, Louis! - utánozta Chloe kedves hangját, majd megrebegtette a pilláit. Vállba vertem, amiért ezt csinálta. - Csak az igazat mondom. Láttam, hogy fülig elvörösödött, mikor azt mondtad neki, hogy holnap találkozunk - vigyorgott rám. Tény, hogy a kávézó előtt is pírba borult, mikor megdicsértem, de nem akarom elhinni, hogy ezért. - Még ha nem is akarod bevallani magadnak, akkor is beléd van esve, szóval vigyáznom kell rád, mert még lecsapnak a kezemről. - Megmarkolta a combom, leállította a kocsit, és felém hajolt, hogy megcsókoljon. - Te kis szívtipró! - dünnyögte számba. Beletúrtam göndör tincseibe, miközben szenvedélyesen faltuk egymást. Nem nagyon izgatott, hogy a lány belém esett-e vagy sem, nekem úgy sem kell senki más, csak Hazza. Dudálás szakította félbe hosszú csókunkat. 

- Zöld van... - nyaltam meg ajkaim, és elhajoltam, visszadőlve az ülésbe. Kinéztem az ablakon, és úgy éreztem, mindjárt elalszom. Szemhéjam folyton le akart csukódni, de erősen küzdöttem ellene. Fáradt voltam, alig vártam, hogy az ágyamban tudhassam magam. 

- Lou! - halk hangjára nyitottam ki a szemem. Csak sikerült elszunnyadnom. Felé fordultam, és gyönyörű zöld íriszeivel találtam szembe magam. A pillantását az enyémbe fúrta, közel hajolt hozzám, szinte összeért az ajkunk. - Nem a kocsim a mindenem! - suttogta. - Más valaki foglalja el az első helyet. - komolyan nézett a szemembe, mire a hajába túrtam, és így húztam magamhoz, hogy csókba forrjunk össze.

- Imádlak! - suttogtam a szájába, majd ismét megcsókoltam. Hatalmas keze, mely combom markolta, felfelé haladt, és felsőm alá csúszva simogatta a hasam. Lihegve toltam el magamtól, ő pedig összevont szemöldökkel nézett rám. - Menjünk be! - mondtam, mire mindketten kiszálltunk. Tudtam jól, hogy mit akar, de hulla fáradt voltam, és egy csepp erőm sem volt, de nem volt szívem nemet mondani, hiszen már több, mint két hete nem szeretkeztünk. Túl fáradt vagyok a munka miatt, és mire hazaérek, semmi másra nem vágyom, csak a pihe-puha ágyikómra, ahogyan most is. Kinyitottam a bejárati ajtót, aztán amint becsuktam magunk mögött, és kattant a zár, Harry felkapott. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, karjaimmal pedig a nyakát. Láttam vágytól elsötétült szemeit, melyek szinte felfaltak. Sietve lépdelt felfelé, miközben egyszer sem szakadt el ajkaimtól. Ledobott az ágyra, és azonnal felém mászott. Alig eszméltem fel, hogy az ágyon vagyok, máris nekiesett a nyakamnak. Erősen szívta, én pedig erőtlenül feküdtem alatta, halkan sóhajtozva érintéseire, de semmi többet nem váltott ki belőlem. Nem éreztem az alhasam bizsergését és az ágyékom se lüktetett, pedig ilyenkor már szűkössé szokott válni a bokszerem.

- Annyira kívánlak, Lou! - húzta le rólam a felsőt. - Ki vagyok éhezve rád, szinte ordít a testem, hogy téged akar! - kapta be a mellbimbóm, miközben kezeivel mellkasom, oldalam és hasam simogatta. Nem csináltam semmit, csak feküdtem, mozdulatlanul. Túlságosan kimerült voltam, amit el akartam mondani neki, de elég nehezen sikerült.

- Hazza... - mondtam erőtlenül. 

- Mindjárt, Kis Tigris, csak türelem! - kapcsolta ki az övem, és egy gyors mozdulattal megszabadított a nadrágomtól, majd megállt. Felpillantottam ő pedig döbbent arccal nézett hol rám, hol a bokszeremre, melyben ugyanolyan állapotok uralkodtak, mint mostanában mindig. - Valamit rosszul csinálok? - kérdezte szomorkás arccal. Felkönyököltem, és a szemébe néztem. 

- Nem, dehogy is! Mindent jól csinálsz, csak... kimerültem... Nem megy, fáradt vagyok, majd holnap, oké? Pihenni szeretnék. - Meg akartam csókolni, de felpattant rólam, és idegesen túrt a hajába.

- Mindig fáradt vagy! - bökte ki - Ebben a két- három hétben semmit nem lehet veled csinálni! - mondta erélyes hangon. - Olyan vagy, mint egy robot! Felkelsz, dolgozol, alszol! Ez megy már egy jó ideje! Az istenit, Louis! Az elején még elnéztem, de ez így nem mehet tovább! Szükségleteim vannak, amit nem a kezemmel akarok megoldani!! - járkált fel-alá a szobában, dühösen. 

- Dolgoznom kell, szükségünk van a pénzre! - néztem rá. A szemei szikrákat szórtak. 

- Utálom ezt a kibaszott munkádat!! Így fog menni életünk végig?? Fontosabb a rohadt pénz, minthogy együtt legyünk?! - tudtam, hogy igaza van, de örülnünk kellene annak, hogy egyáltalán van munkám, ami azért elég jól fizet. 

- Nem lesz mindig így! Amint ledolgoztam az elmaradt napjaimat, és Shane is meggyógyul, minden úgy lesz, mint régen. - Feszülten figyelt, láttam rajta, hogy mindjárt felrobban, de ahelyett, hogy rám ordított volna, kiviharzott a szobából, becsapta maga mögött az ajtót, amitől a ház is bezengett. Nagyot sóhajtottam, a hajamba túrtam, aztán kimásztam az ágyból, és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Már messziről hallottam a víz csobogását. Benyitottam, arcomat megcsapta a forró gőz, ami bepárásította a kis helységet. Hirtelen elállt a víz erőteljes zubogása. Halk nyöszörgés jött a zuhanykabin felől, ezért odaléptem, halkan elhúztam az ajtót. Ami elém tárult, kiverte nálam a biztosítékot. Hazza a csempének dőlve, fejét hátravetve, csukott szemekkel, elnyílt ajkakkal markolta férfiasságát. Folytonos nyögések szakadtak fel torkából, ahogy lassan, majd egyre gyorsabb tempóban fejte magát. Gyönyörű látvány volt, ahogy a testén vibráltak az izmok, és a vízcseppek végig folytak rajta. Haja az arcába lógott, szemhéja remegett, ahogy egyre közeledett a csúcs felé. A legizgatóbb az egészben az volt, ahogy a nevem nyöszörögte. Éreztem a rég eltűnt bizsergést, ami már annyira hiányzott. Felforrósodott a testem, és végre felállt. Kibújtam a ruháimból, beálltam vele szembe, majd elvettem a kezét. Kipattantak a szemei, és a pillantása az enyémbe fúródott. Ajkára hajoltam, fel-le mozgatva kezem lüktető hosszán. Szenvedélyesen faltuk egymást, miközben belemarkolt a fenekembe, nyögést kiváltva belőlem. Közeledett a csúcshoz, ezért még gyorsabb tempóra kapcsoltam, de ahelyett, hogy a tenyerembe élvezett volna, megragadta a csuklóm, és eltolta a kezem. Lihegve néztük egymást, majd nekem esett, nekitolva a falnak, combom alá kapva emelt fel, és ajkaim harapdálta. Automatikusan fontam dereka köré lábaimat. 

- Hazza... - ziháltam. Megijedtem, ugyanis akármennyire akartam, a testemben megszólalt a vészjelző. Próbáltam leállítani Harryt, mert valami nem volt rendben. Belém nyomta ujjait, mire felkarjába markoltam. Összeszorított szemekkel igyekeztem csillapítani a fájdalmam, de nem tartott sokáig. Ajkaival nyakam kényeztette, én pedig úgy éreztem, hogy az a kis erő ami bennem van, menten elhagy. Kihúzta ujjait, ajkaimra tapadt, és lassan belém hatolt. Éreztem, hogy valami nincs rendben. A szívem vadult vert, a légzésem is szapora lett, és úgy éreztem megfulladok. A látásom elhomályosult, ahogy egyre jobban lökte belém magát. Fehér foltok jelentek meg a szemem előtt. - Haz... Valami... - folytatni akartam, de hirtelen elsötétült előttem a világ.