101.rész

Kedves Olvasóim!

Megérkeztem a kövi résszel, ami remélem tetszeni fog nektek. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Köszönöm a sok kedves szót, amivel blogom illetitek, és azt, hogy itt vagytok velem :) Köszöntöm az új feliratkozókat, örülök, hogy idetévedtetek! ;) Mérhetetlenül hálás vagyok mindenért! Imádlak benneteket! <3
Legyen szép hétvégétek! ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Miután a két srác eltűnt a szemünk elől, Hazza elmondta, hogy mit sejt velük kapcsolatban. Ledöbbenten hallgattam mondandóját, amit nem akartam elhinni. Niall és Zayn?! Együtt?! Mi a fene... Nem, ez nem lehetséges, a Szöszi nem jönne össze egy ilyen fiúval, mint Zayn, aki mindenkivel lefekszik, és nem érdekli senki más, csak saját maga. Ezt nem engedhetem! Valamit tennem kell, mert ez nem helyes. Ki fogja használni Niallt, aztán pedig összetöri a már így is vérző szívét. 
- Jól vagy? - szakította meg a gondolatmenetemet Harry lapát keze, amit az arcom előtt lengetett. Felé fordultam egész testemmel. 
- Nem! Nem vagyok jól! - mondtam erélyes hangon. - Hogy a fenébe lehetnék jól?! Most fog kiderülni, hogy a legjobb haverom, és a te legjobb haverod dugnak!! De látom ez téged nem nagyon izgat! Olyan nyugodtan ülsz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne - mérgelődtem. Idegesített, hogy túl higgadt volt. Őt nem zavarja ez a dolog? 
- Nyugodj meg, Lou! Még semmit sem tudunk biztosan! Ez csak egy megérzés, majd szépen megbeszéljük, együtt, higgadtan, oké? - Közelebb húzódott hozzám, a kezeit a combjaimra helyezte, és zöld szemeit enyéimbe fúrta. - Ha szeretik egymást, akkor nem állhatunk kettőjük közé, ezt te is jól tudod! 

- Dehogynem!! - vágtam rá azonnal. - Zayn ki fogja használni! Tudod jól, hogy milyen! Össze fogja törni Niall szívét, aminek a sebei még be sem gyógyultak! - mondtam feldúltan. Egyre dühösebb lettem. 

- Csókolj meg! - vigyorgott huncutul, én pedig összefontam a karjaim a mellkasom előtt, és morcos képet vágtam. Nem hiszem el, hogy nem tud legalább egyszer komoly lenni. Ez az egész ügy rohadtul nem vicces. Előrébb hajolt, ajkai súrolták a számat, kezeit feljebb vezette, egészen az ágyékomig. Próbáltam durcás maradni, nem engedni neki, de a próbálkozásom hiábavaló volt. Nem tudtam neki ellenállni, és az a szemétség az egészben, hogy ő ezt pontosan tudta. Lehunytam a szemem, szinte hallottam, hogy a szívem vadul kalimpál, és éreztem, hogy a pulzusom az egekbe szökik egyetlen érintésétől. Meleg lehelete számat cirógatta. - Csókolj meg! - suttogta rekedtes hangon. Nagyot nyeltem, majd előrébb hajoltam, ami által ajkaink egymáshoz értek. Nyelvével utat tört, és hevesen körbefonta enyémet. Hajába fúrtam az ujjaimat, sóhajokat kieresztve tokromból, ahogy odalent lágyan cirógatott meleg, hatalmas tenyerével. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, ezért összeszedtem minden erőmet, megragadtam a csuklóját és elhúztam onnan. Morgott egyet, majd morcos arcával enyémet fürkészte. 

- Jó trükk! - mondtam. - De nem jött be! - kinyújtottam a nyelvemet, összevont karokkal mellkasom előtt. 

- Louis! Addig míg nem tudunk semmit biztosra, ne idegeskedj! Felesleges! Elég lesz akkor, ha minden kiderül, oké? - mondta halvány mosollyal arcán. Bólintottam, majd a tekintetem a két fiúra tévedt, akik, mintha mi sem történt volna, úgy léptek ki a teraszra. Ahogy végignéztem rajtuk, rögtön tudtam, hogy Hazzának jó volt a megérzése.

- Azt hiszem beszélnünk kell, srácok! - mondta Harry komolyan. - Foglaljatok helyet! - mutatott a velünk szemben lévő székekre. Láttam, hogy Niall arca elsápad, és idegesen foglal helyet. Zaynen viszont semmi nem látszott, nyugodtan ült le a Szöszi mellé. Feszülten fürkésztem őket, lábaimmal a földön doboltam és az ujjaimat tördeltem. Épp szólni akartam, hogy mi a fenét képzelnek, mikor Hazza hatalmas tenyere combomra simult, amit kicsit megszorított, ezzel jelezve, hogy maradjak higgadt. A fiúk összevont szemöldökkel néztek hol rám, hol Harryre. 

- Miről akartok beszélni? - kérdezte Zayn, mintha nem tudná. A hangja nyugodtan csengett, ami még jobban felhúzott. Nem bírtam tovább.

- Ne szórakozz!! - mordultam rá, majd Niall felé fordultam. - Most komolyan?? Pont vele?? - mindketten engem néztek, Harry pedig nagyot sóhajtott mellettem, elvéve a kezét a combomról. 
- Miről beszélsz? - szólalt meg a Szöszi, remegő hanggal. 

- Mi a fene bajotok van? - vette át a szót Zayn, mikor látta, hogy a mellette ülő, kezd egyre sápadtabb lenni. 

- Mióta vagytok együtt? - tért a tárgyra Harry. Niall arca megfeszült, miközben ajkát harapdálta. Zayn viszont, még mindig nyugodtan ült. 

- Nem vagyunk együtt! Honnan veszed ezt a marhaságot? - kérdezte Zayn.

- Ne nézz minket hülyének!! - szóltam rá erélyesen. - Tudjuk, kár titkolni, lebuktatok! 

- Tényleg nem vagyunk együtt! - mondta a Szöszi, mindvégig a kézfejét bámulva, mely az asztalon hevert. 

- Nem tudsz hazudni, ismerlek már! Szóval ki vele, mi a fene folyik kettőtök között, és mióta tart? - előrehajoltam, arcukat fürkészve.

- Oké! - adta fel Zayn. - Lebuktunk... De, csak szex, semmit több! - zárta rövidre. Ledöbbenve néztem rá, majd Niallra, aki letörten hajtotta le a fejét. - Azóta tart, mióta visszakértem a bilincset... - gondolkodtam, hogy miről is beszél, aztán leesett minden. Olyan régóta?? És mi nem tudunk róla? Hogy a fenébe nem vettük észre, hiszen annyira nyilvánvaló.

- Ezt azonnal be kell fejeznetek! - meglepetten fordultam Harry felé. Azt hittem az áldását adja rájuk, erre pont az ellenkezője történik... - Ebből semmi jó nem fog kisülni...

- Csak szex, semmi érzelem, miért lenne ebből baj?! Kielégítjük egymás vágyait, ugye Niall? - fordult a Szöszi felé, aki búsan emelte rá tekintetét, majd egy nem túl biztató mosolyt küldött felé. 

- Pontosan, semmi érzelem... - hangja elcsuklott, amit rögtön észrevettem, de Zaynnek fel sem tűnt, csak folytatta tovább szövegelését. 

- Látjátok? - mosolygott. - Most viszont már nem kell többet bujkálnunk! - örvendezett, viszont Niall szemei könnyektől csillogtak. Beleszeretett a fekete ördögbe... A szívem szakadt meg, ahogy figyeltem őt. Minden érzelem látszott az arcán, hiába is próbálta elrejteni. 

- Lehet - szólalt meg Hazza. - hogy az elején jó mókának tűnik, de ez nem az! Valamelyikőtök meg fog sérülni! Tudod jól Zayn! - egyetértettem vele, csak az volt a baj, hogy ez már bekövetkezett. 

- Ugyan már! Számtalan egyéjszakás kalandom volt, nem lesz ebből baj, mert se Niall, se én nem érzünk a másik iránt semmit! Csak szórakozunk, és még milyen jól! - kacsintott egyet, én pedig legszívesebben lekevertem volna neki egy jó nagy pofont. 

- Idióta vagy! - morogta Harry, mire Zayn csak legyintett. 

- Ne haragudjatok, de mennem kell! - állt fel hirtelen, Niall. - Holnap dolgozom! - álltam fel én is, és kikísértem, miközben elköszönt a többiektől. Itt volt a lehetőség, hogy beszélgethessek vele.

- Ni.. - kezdtem volna, de Zayn félbeszakított.

- Megyek veled! - jelentett ki a Fekete.

- Nem kell, egyedül is hazatalálok! - kapta fel magára vékony kabátját. 

- Nem hagyom, hogy egyedül menj! - mondta, majd visszament Harryhez, végre kettesben hagyva minket.

- Szereted őt, igaz? - kérdeztem könnyes szemeibe nézve. Nem mondott semmit, de tudtam jól, mi lenne a válasza. Szorosan magamhoz öleltem, hátát simogatva. 

- Bocs, hogy nem mondtam el... - suttogta elcsukló hangon.

- Miért nem mondod el neki? - kérdeztem, mire kihúzódott ölelésemből, és a szemembe nézett.

- Nem! Nem lehet! Hallottad mit mondott az asztalnál, nem akarok hülyét csinálni magamból! - nyitotta ki az ajtót, majd ahogy kilépett, nagyot szippantott a friss levegőből. Utánamentem, magam mögött becsukva az ajtót. Egy ideig háttal állt nekem, aztán felém fordult. - Véget vetek ennek... Így lesz a legjobb! Neki úgyis csak szex volt, nem fog összetörni... Talál valaki mást, akivel szórakozhat...

- Ne... - akartam megszólalni, de nyílt az ajtó és a fiúk léptek ki rajta. 

- Azt hittem elmentél nélkülem! - mondta Zayn, majd lekezelt Harryvel. 

- Ha úgy érzed, hogy ki akarod önteni a lelked, hívj! - öleltem át Niallt. - Bármikor! - Elhúzódott tőlem, halvány mosollyal arcán. Mögém intett, aztán elköszönt, ahogyan Zayn is, én pedig ott álltam kint, és figyeltem, eltűnő alakjukat. 

- Gyere be! - ölelt át hátulról Hazza, puszit hintve nyakamba. Elengedett, és bementünk, de az agyam csak Niallen járt. Egyenesen a konyhába mentem, hogy elpakoljak, és elmosogassak. Nem gondoltam volna a Szösziről, hogy belemegy ilyesmibe, főleg nem azt, hogy Zaynnel, aki nem is az esete. Vagy lehet, hogy már akkor bejött neki, mielőtt még a csak "szex és más semmi" kapcsolatot elkezdték? 

- Hahó! - Harry csúsztatta a kezét a hasamra hátulról, ajkai nyakam kényeztették. Elhúzódtam tőle, mire kérdőn nézett rám.

- Ezt most ne! - morogtam. Arcára döbbent ült ki, hiszen nem utasítottam vissza közeledését mostanában, de most semmi kedvem nem volt hozzá.

- Mi a baj? - kérdezte,a tekintete aggódást tükrözött. 

- Niall és Zayn...

- Ajj Louis! Hagyd már ezt, ez az ő dolguk! - támaszkodott a konyhapultra. 

- Te nem ezen a vacsorán voltál? - kérdeztem mérgesen, mert szavai feldühítettek.

- De, és? - húzta fel szemöldökét. - Ez akkor is az ő dolguk! 

- Láttad Niall arcát?? Szerelmes Zaynbe, az istenit! De neki csak szexre kell! Tönkre fogja tenni, azt pedig nem nézhetem tétlenül, mégiscsak a legjobb barátomról van szó! - Szinte kiabáltam, annyira felgyülemlett bennem a feszültség.

- A csak szex és más semmi, tudtommal arról szól, hogy dugnak, semmi érzelem, és Niall beleegyezett! Ennyi! - mondta nyugodt hangon, kicsit gúnyosan. Fel tudtam volna robbanni.

- Ezt akkor sem így kellene közölni a barátai előtt!! Niall elsírta magát! Teljesen ki van!! - köptem a szavakat.

- És mi a jó büdös francot tegyek? Haa?? - emelte fel hangját. 

- Beszélhettél volna Zayn fejével!!

- Mondtam neki, beszéltem vele! Mást nem tudok tenni! Felnőtt emberek, bassza meg! - ütött egyet a konyhapultra ököllel. - Úgy beszélsz velem, mintha az én hibám lenne!! Mintha én tehetnék mindenről! Fasza! - mérgelődött, és kisietett a konyhából. Nagyot sóhajtva dobtam a pultra a konyhatörlőt. Visszajátszottam fejemben, amiket mondtam, és rájöttem, hogy Hazzának igaza van. Megint tök feleslegesen vesztünk össze, és persze, az én hülyeségem miatt, ismét... Bepakoltam a teraszról, úgy voltam vele, hogy majd holnap elmosogatok. Bezártam az ajtókat, lekapcsoltam magam után a villanyokat, és felmentem a hálószobába. Félve léptem be. Hazza az ágyon ült, a laptopomat nyomogatta. Felpillantott, majd vissza is bújt a képernyőbe. Az ágy elé léptem.

- Haragszol? - kérdeztem halkan, de nem válaszolt. - Sajnálom! - biggyesztettem le ajkaimat. Semmi reakció. Más módszert kell alkalmaznom - gondoltam magamban. Elmosolyodtam, és lehúztam felsőmet, mire felpillantott, de aztán ismét a képernyőt nézte. Sóhajtottam egyet, majd kikapcsoltam az övem, lehúztam a nadrágom, és egy szál bokszerben álltam az ágy előtt. Most fel sem nézett. Négykézlábra ereszkedtem az ágyra, lassan elindultam felé, kezeim és lábaim teste két oldalán haladtak, ahogy egyre előrébb másztam. Lecsuktam a laptopot, az éjjeliszekrényre tettem, majd Hazza szemeibe néztem, melyek kíváncsian fürkésztek. - Ne haragudj! - néztem rá bocsánatkérően. - Hagynom kell, hogy ők oldják meg. Csak féltem Niallt, félek, hogy ismét összetörik... Ajj - kaptam a fejemhez. - Már megint erről beszélek. Egy idióta vagyok! - mondtam, mire felnevetett.

- Nem vagy az, csak törődsz másokkal! De nem mindig tudod megoldani a problémájukat, ahogyan most sem. Ezt nekik kell elintézniük! - kezei közé fogta arcomat. 

- De mi lesz velük? Zayn nem egy szerelmes típus...

- Én sem voltam az, de jöttél te és minden megváltozott. Elloptad a szívem, ami örökre a tiéd marad! - mosolyogva hajolt ajkaimra. Szavaitól elpirultam, gyomromban feltámadt az a különleges, bizsergető érzés, és bárgyú mosoly ült ki az arcomra. 

- Szeretlek! - suttogtam, csodaszép íriszeit nézve.

- Én is szeretlek! - hajolt volna ajkaimra, de elfordítottam a fejem.

- Akkor nem haragszol? - kérdeztem.

- Nem, soha nem tudnék rád haragudni! - mosolygott, majd közrefogta arcomat, és megcsókolt. Szenvedélyesen faltuk egymást, mígnem levegő után kapkodva el nem váltunk. Homlokom övéhez nyomtam, és vigyorogtam. - Csak ne veszekedjünk többet, rendben? - bólintottam egyetértően. 

- Viszont, ha már megbocsátottál, akkor nem is kell a kiengesztelés! - ültem fel, és épp le akartam mászni róla, mikor megragadta csuklómat és visszahúzott. Kaján vigyor ült arcán, és megnyalta az alsó ajkát, ahogy végignézett rajtam. 

- Nem bocsátottam meg! - mosolygott, majd tarkómnál fogva húzott magához. Durván csókolt, fenekemet markolta, nekem pedig kéjes nyögések szakadtak fel a torkomból. Tudtam, ez az éjszaka is oly' fantasztikus lesz, mint a többi.