100.rész

100. Rész!! :3

Sziasztok!

Először is köszönöm, hogy ennyien szavaztatok, nagyon hálás vagyok érte! A végeredmény Niall lett, de én még egy +1 meglepetést is belecsempésztem a mai részbe, mégpedig a rész hosszúságát, mert megérdemlitek! Ti vagytok a legjobbak! :3

El sem hiszem, hogy már itt tartunk, hihetetlen érzés, hogy a 100. részt ünnepeljük, amit persze nektek köszönhetek, hiszen a támogatásotok nélkül nem lennék itt! Hálás vagyok értetek, annyira aranyosak vagytok, hogy itt vagytok velem, és kedves szavaitokkal boldoggá teszitek napjaimat! Köszönöm, a 131! féliratkozót, a 191,235! oldalmegjelenítést, és a rengeteg kommentet, amit tőletek kaptam! :') Imádlak benneteket, és remélem, hogy ezek után is itt lesztek velem! 

Másodszor pedig, október 1-jén lett 1 éves a blogom! Wáóó! :3 

Hatalmas ölelés mindenkinek! <3 Legyen szép hétvégétek!

Éééés jó olvasást kívánok a 100. részhez! 

Ui: Nagyon izgulok! 

Dreamy Girl 

Harry

Nagyot sóhajtottam, mikor beléptem a házba. Lerúgtam a cipőmet, aztán Louis apró sportcipője mellé raktam, szép sorba. Belestem a konyhába, majd a nappaliba, de nem láttam sehol. Felmentem a lépcsőn, és mikor elmentem a fürdőszoba előtt, víz csobogása csapta meg fülem. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó zárva volt. Ebből is tudtam jól, hogy haragszik rám, nem kicsit, hiszen nem szoktuk zárni az ajtókat. A falnak dőltem, és azon agyaltam, hogy most várjam meg míg kijön, vagy inkább egyenesen menjek le a kanapéra, mert ma egészen biztosan nem fog beengedni az ágyába. Kisebb hezitálás után bementem a hálóba, kivettem egy bokszert, és hozzá egy pólót, majd a takarómat és a párnámat a karomba véve lementem a nappaliba. Ledobtam a kanapéra a cuccaimat, aztán kimentem a konyhába, hogy csináljak egy jó forró teát, ami remélhetőleg segít majd az elalvásban. Feltettem a vizet forrni, és közben a szekrényekben kutakodtam valami finom teafilterért. Kiszedtem a dobozt, majd egy erdei gyümölcsöset vettem ki a számtalan íz közül. 
- Mit csinálsz? – Megfordultam, a számomra legkedvesebb hang irányába. Az ajtófélfának dőlve, mellkasa előtt összefont karokkal méregetett. 
-Teát… Kérsz? - kérdeztem. Tudtam jól, hogy fasírtba vagyunk, de volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja elutasítani, főleg, mivel imádja a teát. Bólintott, és beljebb jött. Lopva rá-rápillantottam, miközben vártam, hogy felforrjon a víz. Láttam rajta, hogy mondana valamit, de a végén mindig meggondolta magát. Amikor felém mozdult, a szívem vadul kalapálni kezdett, de nem hozzám lépett, hanem elment előttem, rám se nézve. A gyomrom görcsbe rándult. Ilyenkor megragadnám derekát, és magamhoz húznám, csókokkal hintve be az érzékeny bőrt a nyakán. Figyeltem, ahogy a konyhapult elé lép, és lábujjhegyre áll, hogy kinyissa a felső szekrény ajtaját. Beharapott alsó ajakkal néztem az izmait, ahogy megfeszültek a mozdulattól, a derekát, ami kilátszott a felsője alól, ahogy felfelé nyújtózkodott. A bokszere is kivillant, a látványtól bizseregni kezdtem. Kerek feneke, és lábai szintén megfeszültek a pipiskedéstől. Mosolyogva néztem a szenvedését, de nem sokáig bírtam. Odaléptem mögé, testemet nekinyomva a hátának, mire ijedten állt vissza talpára, míg levettem neki a kis dobozt, amit annyira el akart érni. Almás-fahéjas tea- olvastam el az írást rajta, majd leraktam elé a pultra.
- Tessék! - mondtam kedves hangon, mire egy morgós „kösz”-t kaptam válaszul. Kicsit rosszul esett, de hát mit vártam, hogy majd a nyakamba ugrik boldogan?!... Erre még várhatok…
- Utálom, hogy alacsony vagyok! - suttogta szomorkás hangon. Annyira édes volt, hogy ezen aggódott, pedig nincs miért, hiszen így tökéletes, ahogy van.
- Én szeretem! - mondtam mosollyal az arcomon, de nem volt elég, továbbra is komoran nézett maga elé. - Miért nem teszed lejjebb? - kérdeztem, mert nem értettem, hogy miért rakja fel olyan magasra, ha tudja jól, hogy nem éri fel. Kíváncsian fürkésztem az arcát. Egy halvány mosoly jelent meg rajta, én pedig boldog voltam, amiért elmosolyodott, még ha csak egy kicsit, akkor is.
- Niall miatt. Mindig, amikor átjött hozzám, lefosztotta a teáimat… Persze, pont a kedvencemet, az almás-fahéjasat… Így hát elraktam, hogy ne találja meg, és mindig azt hazudtam neki, hogy elfogyott. - írt le köröket az ujjaival a pultra. Elmosolyodtam, annyira aranyos volt. Képes volt elpakolni, csak hogy a kis Szöszi meg ne igya előle. Imádom!
- Tudom, önző dolog, de bármire képes vagyok a kedvenc teámért! - nevetett rám, mire én is, és azonnal megfogalmazódott bennem egy ötlet, amit gyorsan kiviteleztem is. Megragadtam a teás dobozt, és a fejem fölé emeltem, hatalmas vigyorral arcomon. - Héé! - kapott utána, de én gyorsabb voltam nála. - Add vissza! - durcáskodott karba font kézzel.
- Azt mondtad, bármit megteszel érte! - huncut mosollyal figyeltem morcos arcát. - Csókolj meg! - Más szituációban ez nem nagy kérés, de mikor mérges…
- Nem! Add vissza! - nyújtotta kicsiny markát, várva arra, hogy odaadjam neki. Azt lesheti!
- Egy csók, és tiéd a tea! - mondtam, és vártam, hogy mi fog kisülni ebből. Morogott egyet, aztán nagy sóhajjal elém lépett, egy gyors puszit nyomva ajkaimra, majd ismét a kezét nyújtotta.
- Csók! - ingattam a fejem, jelezvén, hogy ez nem volt elég ahhoz, hogy megkapja az imádott teáját. Ajkait újra az enyémre nyomta, én pedig szétnyitottam a számat, hogy nyelvünk is találkozhasson. Letettem a pultra a kis dobozt, majd arcát kezeim közé fogtam, és a testét nekinyomtam a konyhapultnak. Próbált ellenkezni, eltolni, de nem engedtem neki, még akkor sem, mikor a számba dünnyögött. Csak csókoltam, egyre hevesebben. Apró mosoly jelent meg arcomon, mikor megéreztem, hogy az eddig tiltakozó teste elernyed, és a kezei a derekamra vándorolnak. Boldog voltam, bár éreztem, hogy ezzel még nincs semmi lerendezve. Nála nem így megy… Zihálva váltunk el egymástól. Megnyaltam az ajkam, és az arcát kémleltem, ő pedig ismét mérgesen méregetett.
- Ez nem volt fair! - dünnyögte, miközben levette a már egy ideje forró vizet, és kiöntötte a két bögrébe, testvériesen elosztva. Egy-egy teafiltert lógatott bele, majd megfogta az övét, és a nappali felé vette az irányt. Én is utánamentem, forró italomat a kezembe véve, letettem a kis asztalra, aztán leültem a kanapéra. Hátradőltem, és boldogan mosolyogtam azon, hogy sikerült rávennem, hogy megcsókoljon. Felidéztem az előbb történteket, amitől elöntött a vágy.
- Mit csinálsz? – kipattantak a szemeim, és egyenesen a hang irányába fordítottam a fejem. Lou a lépcső tetején állt, összevont szemöldökkel.
- Gondoltam a ma történtek után nem akarsz az ágyadban tudni… - biggyesztettem le ajkaimat, és figyeltem, ahogy lefelé lépdel a lépcsőn. Megállt a kanapé mellett, felkapta az ágyneműmet. 
- Haragszom rád! - jelentette ki mérgesen. - De, attól még nem doblak ki az ágyunkból! - fordult meg, és felment az emeletre. Elmosolyodtam. Megragadtam a bögrémet, és utánamentem. Az ágyon feküdt, ölében a laptoppal, kortyolgatva gőzölgő teáját. Az éjjeliszekrényre helyeztem a forró italt, aztán elmentem tussolni. Mikor fel akartam öltözni, akkor jöttem rá, hogy nem hoztam magammal semmi ruhát. Huncut mosoly ült ki az arcomra, majd büszkén lépdeltem be a hálóba, egy szál semmiben. Próbáltam mindvégig úgy állni, hogy ne láthasson rá a tetkómra. Nem néztem rá, de tudtam jól, hogy engem méreget, ugyanis a billentyűk kattogó hangjai abbamaradtak. Lassan, szexisen húztam fel a bokszerem, aztán egy fehér pólót, és megfordultam. Louis beharapott alsó ajakkal nézett, de ahogy meglátta, hogy figyelem, azonnal lehajtotta fejét, és próbált a laptop képernyőjére koncentrálni. Láttam, hogy elpirult. Befeküdtem mellé, magamra húztam a takarót, és Lout figyeltem, aki mindvégig azon mesterkedett, hogy úgy nézzen ki, mint akit érdekel, amit a képernyőn lát, de jól tudtam, hogy nem így van. Közelebb csúsztam hozzá, lecsuktam a laptopot, mire morcosan nézett rám. Feltettem az éjjeliszekrényre, és a mellkasához bújtam. 

- Ne haragudj rám! - emeltem rá tekintetem. - Tudod, hogy kikészülök, ha valaki hozzád ér, nem tudom visszafogni magam, olyankor elborul az agyam és nem tudok gondolkodni .- mondtam bűnbánó arccal. - Begurultam, mikor megláttam, hogy Shane a fenekedet markolja! - éreztem, ahogy a teste megfeszül a szavaimra. Eltolt magától, értetlen arcot vágva.

- Mi?? - akadt ki - Nem fogta a seggem! - emelte fel hangját. 

- Tisztán láttam, Lou! - morogtam, ahogy elém tárult a kép. Felhorkantott.

- Csak észreveszem, ha valaki markolja a seggem, nem?!?! - kelt ki az ágyból, dühösen méregetve engem.

- Úgy látszik mégsem… Vagy élvezted, és nem akarod bevallani! - böktem ki, mire szinte láttam, hogy gőzölög a feje a méregtől.

- Igen, hogyne!! Minden egyes percét élveztem!! Nem lehetsz ekkora seggfej!! - tört ki belőle hisztérikusan. - Értsd már meg, hogy nem fogdosott!! A féltékeny agyad miatt látsz ilyen baromságokat! - vett egy mély levegőt, majd folytatta, de már nyugodtam hangnemben. - Mit akarsz Harry? Mit tegyek? Haa? Ne barátkozzak, ne érjek senkihez? Ezt akarod?? - szipogott, remegő hanggal. Igaza volt, tudom, hogy nem tehetem ezt vele. Behunytam a szemem, mély levegőt vettem, hogy kitisztítsam az agyam. Kifújtam a levegőt, és felnéztem, a könnyektől csillogó kék íriszekbe.

- Gyere ide! - simítottam meg a matracot, halvány mosollyal arcomon. Nemet intett a fejével. - Gyere! - kérleltem lágy hangon.

- Nem! Nem fogok befeküdni melléd! - morogta csípőre tett kézzel. 

- Mutatok neked valamit! - próbáltam hatni rá, ami sikerült is, láttam felcsillanni a szemeit, de akkor sem adta könnyen magát. Megrázta a fejét.

- Nem akarom látni a farkadat! Rosszban vagyunk… - ahogy kimondta, felkuncogtam. Poénkodik, ami jót jelent. Tudtam, hogy kezd megenyhülni. 

- Az kár, pedig ő nagyon szeretne látni téged! - vigyorogtam, és láttam, hogy próbálja visszatartani a nevetést. - De most nem erről van szó… - mondtam komoly hangon, mire ijedten felfigyelt. - Ha idejössz, megmutatom! - csalogattam az ágyra. Nagy nehezen beadta derekát, és az ágy legtávolabbi pontjára ült. - Ennél messzebbre nem tudtál volna ülni?! - forgattam meg a szemeimet, mire kicsit közelebb jött, én pedig azonnal cselekedtem. Megragadtam a derekát, magamhoz húztam, és magam alá gyűrtem.

- Harry!! - mérgelődött, hevesen ellenkezett, de mindhiába, lefogtam. 

- Nyugi, Kis Tigris! - csókoltam ajkaira. - Csak mutatok valamit, oké? - bólintott, még mindig durcás fejjel. Annyira imádom, mikor ilyen. - Csukd be a szemed! - utasítottam kedvesen. Kicsit hezitált, aztán lehunyta gyönyörű kékségeit. Mosolyogva figyeltem arcát, majd megcsókoltam. Kezei hátamra simultak, aztán áttértek a hajamba, megmarkolva tincseim. - Nem ez volt a meglepetésem! - suttogtam szájába. - Csak akkor nyisd ki, ha szólok, rendben? - hevesen bólogatott. Láttam rajta, hogy izgatott. - Ne less! - vettem le a felsőmet, és a földre dobtam. Megfogtam a jobb kezét, a mellkasomra simítottam, pont a tetkóra. - Kinyithatod! – még mindig fogtam a csuklóját, nehogy elhúzza. Izgatottan nyitotta ki a szemeit, és kutatva nézett körbe, keresve a meglepetést. Annyira édes volt. - A tenyered alatt van! - engedtem el, és fölé hajoltam, kezeimmel feje mellett támaszkodva. Hol engem, hol a kezét nézte, de nem vette el onnan. A szívem vadul kalimpált, szinte majd kiesett a helyéről, annyira izgultam a reakciójától.

- Ugye nem lyukasztottad ki a mellbimbód? - nézett rám ijedt tekintettel. 

- Nem, de ha tetszik, megteszem! - kacsintottam rá, mire megforgatta a szemeit. Nagy levegőt vett, óvatosan elhúzta a kezét, aztán azonnal a szájához kapott. Nem tűnt valami biztatónak. Kezdtem elszomorodni. Annyira szerettem volna, ha boldogan ugrik a nyakamba, de nem ezt kaptam… Végigsimította ujjait a betűkön, amitől bizsergett a bőröm.

- Ez nem henna… - motyogta, még mindig ledöbbent arccal. - Te jó ég! Te… te magadra varrattad a nevem?! - nyelt egy nagyot. - Ugye nem részegen tetted? - kérdezte, mire vigyor terült el arcomon. Nemlegesen megráztam a fejem, amitől szinte hallottam, ahogy egy hatalmas kő esik le a szívéről. Újra átrajzolta a betűket, és csak nézett engem. - Nem tudok mit mondani… Ez sokkoló… - dadogta.

- Tetszik? - kérdeztem rá, mert már nagyon izgatott a dolog. Eddigi szavait hallva, úgy éreztem, nem nagyon jött be neki.

- Nagyon! - a mosolya beragyogta szívemet. - El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök neki! - csillant meg szemeiben egy könnycsepp, majd megragadta a tarkóm és ajkaira húzott. Annyira boldog voltam, legszívesebben körbeszaladtam volna a földet örömömben. Hosszú, szenvedélyes csókcsata után egymás homlokát összeérintve, vigyorogva feküdtünk, csendben. Aztán olyat mondott, amitől sokkos állapotba kerültem.

- Én is akarok egy ilyet! A te nevedet, pont ugyanoda, ahol a tiéd van! - jelentette ki boldogan, én pedig azt hittem szívinfarktust kapok. Kellett pár másodperc mire felfogtam az egészet.

- Nem! Felejtsd el! - tiltakoztam, ami nagyon nem tetszett neki. 

- Miért is? - húzta fel szemöldökét, karba fonva karját. 

- Mert nem, és kész! Nem csúfíthatod el ezt a gyönyörű testet, nem engedem! - akadtam ki. Nem engedhetem, hogy ezt tegye, hogy meggondolatlanul cselekedjen. 

- Mi az, hogy nem engeded? Felnőtt ember vagyok, el tudom dönteni, hogy mit akarok, és mit nem! Most pedig azt akarom, hogy szállj le rólam! - lökött le magáról, mire legördültem és figyeltem, ahogy az ajtó felé indul. 

- Most hova mész? - kérdeztem, felülve az ágy szélére. Hátrafordult, vigyorral az arcán.

- Nem kötöm az orrodra, Apu! - kuncogott. Felálltam és egyenest felé lépdeltem, mire nevetve szaladt ki a szobából. - Harry! Nee!! - nevetése bezengte a házat, miközben futottam utána. 

- Fuss, mert ha elkaplak… - keresgéltem a nappaliban, majd a konyhába mentem, ahol az asztal túloldaláról figyelt engem. Vigyora levakarhatatlan volt, ahogy egymással szemben álltunk, és csak egy asztal választott el bennünket. Próbáltam kicselezni, hogy jobbra megyek, aztán hirtelen balra, de mindig sikerült észrevennie. Ezt jó párszor eljátszottunk, mikor végre sikerült megviccelnem, és sietve szaladt ki a konyhából, de én elkaptam. - Megvagy! - kaptam fel a vállamra, ő meg fulladozva nevetett, míg felfelé mentünk a lépcsőn.

- Ez nem ér!! – csapkodta a fenekem, mire én is az övét. 

- Most megkapod a büntetésed! - dobtam le az ágyra, és azonnal fölé kerekedtem, hogy ne legyen ideje elszaladni. Megfordítottam, lehúztam a nadrágját, az alsójával együtt, és játékosan a fenekére csaptam. Felszisszenve nevetett, próbálva elmászni tőlem. 

- Nee! Ne máááár! Hazza!! - dobálta a lábait, kezével igyekezett elkapni a csuklómat, de nem sikerült neki.

- Tudom, hogy élvezed, ne is tagadd! - csapkodtam tovább, majd mikor abbahagytam, szemügyre vettem pirosló bőrét, aztán gyógyító puszikkal leptem be fenekét. Visszafordítottam, és csikizni kezdtem az oldalát. Fuldokolva nevetett, amitől a könnyei is kicsordultak. Könyörgött, hogy hagyjam abba, de én tovább folytattam a kínzását. Addig-addig kapálódzott, hogy az ágy széléig vergődött, aminek az lette a vége, hogy leesett, egy hatalmas, koppanó hanggal. Ijedten ugrottam fel az ágyról, majd mellé guggoltam.

- Lou, jól vagy? Minden rendben? - simogattam meg rémülten a hátát. Nem válaszolt, csak összegömbölyödve, fejét fogva nyögött fájdalmasan. Nagyon megijedtem, mert láttam, hogy beverte az éjjeliszekrény sarkába a fejét. - Mutasd a fejed! - húztam el onnan a kezét, és szemügyre vettem a homlokát, amin egy vérző seb éktelenkedett. Nem tűnt vészesnek, de sohasem lehet tudni.

- Felteszlek az ágyra, oké? - bólogatott, majd a nyakam köré fonta karjait. Óvatosan felemeltem, hogy az ágyra fektessem. Megnéztem a sebet. Csak egy kisebb horzsolás, amiből gyöngyözött a vér. - Semmi komoly, mindjárt hozok fertőtlenítőt! - szaladtam ki a fürdőbe, majd vissza, mikor mindent megtaláltam. - Jól vagy? 

- Fáj a fejem, és szédülök, de amúgy semmi bajom… - döntötte neki a fejét az ágytámlának, lehunyt szemekkel. 

- Kicsit csípni fog! Bocsi… - mondtam, mielőtt lefertőtlenítettem a sebet. Sziszegve, összeráncolt homlokkal tűrte a fájdalmat. - Kész is! - hintettem rá egy puszit, mire kinyitotta a szemeit, és mosolyogva nézett rám.

- Most hogy fogok kinézni?! 

- Mint egy egyszarvú, ugyanis szépen feldagadt! – mosolyodtam el, mire ő is. Szép nagy, piros folt éktelenkedett a homlokán, ami egyre csak nagyobb lett. Lehet, hogy le kellett volna jegelni. - Az én egyszarvúm! - vigyorogtam csókot hintve ajkaira.

Zayn

Azóta erre a napra vártam, mióta Harry megemlítette a kerti partit. A legszebb dolog pedig, hogy Niall is jön. Ő persze nem tudja, hogy én is megyek, mivel megkértem Harryt, hogy ne szóljanak neki, mert akkor tuti nem fog eljönni, mivel elvileg utál engem. Még mindig nem tudtak rólunk, azóta is titokban járunk össze. Volt már, hogy majdnem lebuktunk, de most már elég profik vagyunk ebben, és nagyon vigyázunk. Ma estére kitaláltam egy jó kis játékot, amit mindketten élvezni fogunk, de persze mindketten másképpen. Direkt azt a fekete, testre feszülő felsőmet vettem fel, amit Ni annyira imád. A farmerom pedig elég szűk volt ahhoz, hogy a büszkeségemet tökéletesen kiadja. Már előre láttam, ahogy a kis szöszi nadrágja megfeszül, arca pírba borul és ajkai elnyílnak a látványra. Beharaptam a szám a gondolatra, és a képre, ami megjelent a fejemben. Teljesen elvette az eszem, a szex pedig isteni volt vele. Mindenben benne volt, nem utasított el semmit, amit akartam, megtette. De még hogy... Arcomra mosoly kúszott, ahogyan megjelentek előttem az éjszakák, melyeket egymással töltöttünk, egyre sűrűbben. Nem tudtam betelni vele, egész nap dugnám, ha lenne rá lehetőségem, de tudom, hogy ez következményekkel járna...

Levettem a napszemüvegem és feltoltam a fejemre. Nem volt már rá szükség, hiszen lassan a nap is nyugovóra tér. Kellemesen meleg volt, talán ez az utolsó nyárias idő, aztán beköszönt az ősz. Rágyújtottam egy cigire, mielőtt beléptem volna Harryék házába. Nekidőltem a kerítésnek, élvezettel elszívtam, majd eldobtam a csikket, és eltapostam a földön. 

- Remélem, nem hagyod ott! - vigyorogtam, mikor meghallottam legjobb haverom hangját. Felé fordultam.

- Majd te felszeded! - öklöztem le vele. - Úgy is papucs vagy! - röhögtem fel. 

- Azt lesheted! - vigyorgott Harry. - Louis ki fog nyírni, ha otthagyod! 

- Jajj de félek! Összeszartam magam! - mutattam ijedt arcot, mire vállba vert. Morogtam egyet. Lehajoltam, felvettem a csikket és kidobtam az erre kirakott tartóba. Régen ezt biztos nem tettem volna meg, de ezek a puha pöcsök rászoktattak a jóságra...

- Gyere be! - invitált - Készülj fel! Niall már itt van! - a neve hallatán huncut vigyor jelent meg arcomon, ahogy a ház felé lépdeltünk. Alig vártam, hogy lássam a szöszi döbbent arcát. Egyenesen a konyhába mentünk, ahol egy koktél várt minket. Körülnéztem. A pult teli volt finomságokkal, előkészítve a grillezéshez. Volt pár pia is, amit gondolom mi ketten fogunk elfogyasztani Harryvel, bár nekem vigyáznom kell, mert ha a fejembe száll, akkor lebukhatunk, és azt egyikőnk sem szeretné. 

- Egészségedre! - mondta, miközben koccintottunk. Belekortyoltam a színes italba. Finom volt, nekem nagyon ízlett, és alkohol is pont elég volt benne. A tálcára tettünk még két poharat, amit a srácoknak vittünk ki a teraszra. Ahogy megláttam Niallt - aki háttal állt nekem - legszívesebben átkaroltam volna, és belecsókolok a nyakába. Szemeim a fenekére tévedtek, amibe belemarkoltam volna, hogy hallhassam a nyögését, amit én váltok ki belőle a tettemmel. 

- Hoztunk piát! - mondta Harry, mire mindketten felénk fordultak. Louis köszönt, de Niall lefagyott és döbbent arccal nézett engem. Igen, ezt a fejet vártam!

- Mi a faszt keres ez itt? - mutatott rám. Ahogy kiejtette azt az egy szót, valami megmozdult bennem odalent. Már most végem volt, és a tudat, hogy egész este itt lesz, és titokban érhetek csak hozzá, teljesen feltüzelt. Huncut vigyort villantottam rá, amitől még dühösebb lett. Imádom felhúzni, olyankor annyira aranyos.

- Niall! - szólt közbe Louis. - Könyörgöm, csak ma tegyétek félre a nézeteltéréseiteket! 

- Ne nekem mondd, nem én pattogok! - mondtam gúnyosan. 

- Pofán nyomlak! - indult meg felém vörös fejjel, de Harry elkapta még azelőtt, hogy elém érhetett volna. Jót röhögtem. 

- Álljatok le! Esküszöm, ha nem fejezitek be, bíz isten, bezárlak benneteket a fürdőbe és addig nem engedlek ki, míg ki nem békültök! - mondta erélyesen. Ezekre a szavakra beindult a fantáziám. Már láttam magam előtt, ahogy nekinyomom a csempének, és keményen dugom, amitől a nevem nyögi zihálva, a csúcs felé közeledve. Megnyaltam az ajkam, miközben Ni szemébe néztem. Láttam, hogy neki is megfordult a fejében pár dolog, amit a fürdőben csinálhatnánk. 

- Hozzuk a kaját, Zayn! - kapta el a karom Harry, belökve a teraszajtón. - Mi a franc van veletek? Miért utáljátok ennyire egymást? Mit ártott neked? - záporozott kérdéseivel, amire nem adtam választ. Kezembe vettem a hússal teli tálcát és megindultam kifelé. Harry is jött utánam, a tányérokkal és evőeszközökkel. - Ígérd meg, hogy normális leszel! - fordult felém, mielőtt kimentünk volna a hátsó udvarra.

- Tudod, hogy nem szeretek ígérgetni és nem is fogok! – léptem ki mellette. Niall hevesen vitatkozott Louisval, gondolom rólam. Elcsendesedtek, amikor észrevettek minket. Niall felé vettem az irányt, aki kivette a kezemből a húsos tálcát.

- Majd én megsütöm! - tette le a grill mellett lévő asztalra.

- Zayn! - lépett mellém Louis. Remek, ismét egy fejmosás. Nagyot sóhajtottam. - Légy vele normális, csak ma! Kérlek! Segíts neki! - lökött a szöszi felé, majd Harryvel együtt bementek a házba. Ha tudnák, hogy milyen jóban vagyunk... Odaléptem mögé és a füléhez hajoltam.

- Készülj fel, hogy egész este állni fog a farkad! - simogattam végig az oldalán, észrevétlenül. Éreztem, ahogy megremeg, és egy halk sóhaj szakad fel a torkából. A válla fölött lenéztem, máris dudorodott - Ilyen gyorsan Szöszke? - nyaltam meg a nyelvem hegyével a fülcimpáját. - Még csak most kezdtük! - léptem mellé, önelégült mosollyal, majd egymás után felpakoltam a húsokat, mert Niall lefagyva állt a grillező előtt. Kuncogtam a látványtól. Ahogy magához tért, megszólalt.

- Ezt most fejezd be! - suttogta. - Nem akarom, hogy lebukjunk! Bírd ki, amíg itt vagyunk, aztán otthon megkaphatsz! - megforgatta a húsokat, amiknek már most ínycsiklandozó volt az illatuk. 

- Te teszed ezt velem. - suttogtam füléhez hajolva. - Nem tudok betelni veled. Benned akarok lenni, a szűk kis fenekedben! - nagyot nyelt a szavaimra. 

- Állj le! - mondta mérgesen. - Komolyan, fejezd be! - fenyegetett, arcom előtt meglengetve a grill lapátot. 

- De...

- Megvagytok még? - zavart meg minket Harry. - Nem öltétek meg egymást? - nevettek fel egyszerre. Elléptem Nialltól, majd leültem az asztalhoz, és onnan figyeltem a mozdulatait, amivel kikészített. Bármit tett, állt a farkam. Párszor felém pillantott, de mikor tekintetünk összeért, azonnal elfordult zavarában. Nem értettem miért van zavarban, hiszen már annyi estén túl vagyunk…

Míg sült a hús, Harryvel beszélgettem, Louis pedig a szakácsnak segített. A szemem sarkából figyeltem a Szöszit, de próbáltam ügyelni, hogy ne legyen feltűnő, ami úgy látszik nem jött össze.

- Zayn! Hahóóó! - lengette meg Harry a kezét az arcom előtt. Megráztam a fejem.

- Mi van? – kérdeztem a zöld szempárba nézve.

- Ugye nem?! 

- Mi nem? - értetlenkedtem összehúzott szemöldökkel. Tényleg nem tudtam mit akar...

- Na add az ártatlant! - hajolt közelebb hozzám. - Niall! Látom, hogy majd kiesik a szemed!! - bassza meg, ennyire látszik? Én hülye, jobban is odafigyelhettem volna... - Emlékszel mit mondtam neked? Tabú!! Felejtsd el! - ha tudná, hogy hányszor megfektettem, hogy hányszor vonaglott alattam, szerintem nem élnék....

- Nem, félreértesz valamit! - mondtam nyugodt hangnemben. - Nem kell nekem a szöszi, csak imádom csesztetni! - láttam az arcán, hogy nem hisz nekem. - Hidd el! Soha nem mozdulnék rá! Érted? 

- Oké, hiszek neked... asszem... - nem volt valami nyugtató válasz, de ez is jobb volt, mintha elkezdett volna tovább kérdezősködni. Tudom, egyszer úgy is ki fog derülni, hiszen egy titok sem marad titok... De ne most! A két szakács is csatlakozott hozzánk. Ni mellém ült le, ami tökéletes a tervem megvalósításához, miszerint a farkának állni kell. És most nem állt. Az pedig nem jó... Kiszedtem a kaját, aztán a többiek is, majd amikor nem figyeltek, lassan leeresztettem a bal kezem, és combjára simítottam. Megugrott az érintésemre, mire mindenki ránézett. Alig bírtam ki nevetés nélkül. Lehajtott fejjel vigyorogtam, hogy ne lássák. Niall megmerevedett, nagyot nyelt és folytatta az evést. Felfelé indultam, elérve férfiasságát. Rámarkoltam. Huncut mosoly jelent meg arcomon, amint megéreztem ágaskodó farkát. Kőkemény volt. Ezt már szeretem. Próbálta összeszorítani a lábait, de hiába, akkor is be tudtam férkőzni. Masszírozni kezdtem, egyre erősebben és gyorsabban, mire sóhaj szakadt fel a torkából. 

- Jól vagy Niall? - kérdezte Louis, belőlem pedig feltört a nevetés. Mindketten kérdőn néztek rám. Niall igyekezett lefejteni kezem, ami persze nem sikerült neki, ugyanis, ha azt akarom, hogy ott maradjon, ott is fog maradni.

- J-jól.. - lihegett. - csak... - nyögött egyet, ahogy rámarkoltam. - a gyomrom... - nyöszörögte, majd elengedtem a dákóját. Az arca lángolt, levegővétele szapora volt. Én pedig egyfolytában vigyorogtam.

- Hozzak valamit? Vizet, gyógyszert? - kérdezte Louis aggódva.

- Semmi baja nincs! Túlságosan izgatott és élvezi a vacsorát! - röhögtem, mire Niall szúrós tekintettel fordult felém. A pillantásával ölni tudott volna.

- Baszd meg! - állt fel az asztaltól és berohant. 

- Mi baja van? Nem kéne utána menni? - szólalt meg Harry. 

- Hagyd! - álltam fel. - Én csesztem el, nekem is kell helyrehoznom! - próbáltam komolyan mondani, de leesett állukat és tágra nyílt szemeiket látva, nem volt könnyű. Ha tudnák, hogyan fogok segíteni rajta... Egyenest a lépcső felé vettem az irányt. Felsiettem és a fürdőszobaajtó előtt megálltam. Bekopogtam. 

- F-foglalt... - nyöszörgött. Elkezdte nélkülem... Erősebben dübörögtem. Kattant a zár én pedig benyitottam. Niall letolt gatyával, álló farokkal állt a fürdő közepén. Megnyaltam alsó ajkam, bezártam az ajtót és elé léptem. 

- Szét foglak kúrni! - estem neki ajkainak, kezem pedig férfiassága köré fontam. Belenyögött a számba.

- Ne... itt... - zihált. Erősen megmarkoltam, fel-le mozgatva kezeim hosszán. - Z... – sóhajtott fel.

- Ott duglak meg, ahol csak akarlak! - toltam hátra, nekinyomva testét a falnak. Megfordítottam, így elém tárult feszes feneke. Rácsaptam és erősen belemarkoltam. Felnyögött tettemre. Ágyékomat fenekéhez dörzsöltem, lecsukott szemmel, hajába fúrva arcom, nyögdécseltem, ahogy egyre gyorsabb tempót vettem fel. Előrelöktem a csípőm, és mikor már úgy éreztem, mindjárt elmegyek, letoltam nadrágom, lábait széjjelebb rugdostam, hogy jobban odaférhessek járatához. Kicsivel kijjebb tolta fenekét, amitől mosoly kúszott arcomra. Már nem bírta tovább, azt akarta, hogy benne legyek. Rajtam ne múljék! Elővettem az óvszert, amit mindig hordok magamnál, főleg mióta a Szöszivel csak szex, és más semmi kapcsolatban vagyunk. Felhúztam a gumit, majd tenyerembe köptem és bejáratához vezettem. Simogattam, izgattam. Tenyerével támaszkodott a falnak, miközben hátranézett.

- Baszd meg Zayn! Csináld már az istenit!! - sürgetett vággyal teli hangon. Feldugtam két ujjam, mire fájdalmas sóhaj hagyta el a száját, homlokát pedig a falnak döntötte. Mozgattam ujjaim, ollóztam, behajlítottam, amitől egyre csak nyögött és nyögött. Kihúztam őket, mire morgás volt a válasza. Beigazítottam magam, majd tövig belenyomtam a farkam. Hatalmas nyögéssel ütötte öklét a falba. Megragadtam a csípőjénél, és erőteljesen, mégis lassan ismét belé hatoltam. Isteni volt, zihálva élveztem, ahogy szűk, forró járatába ki-be jártam. Kéjes nyögéseink egybeforrtak, belepve a kis helységet, melyben fülledt levegő uralkodott. Szinte forrt a levegő, úgy érzetem mindjárt meggyulladok. Egyik kezemmel pólója alá nyúltam végigsimítva gerince vonalán fel-le. Bőre izzadt és lángolt. Ahogy simogattam libabőr lepte el az egész testét. Lefelé haladtam egészen a fenekéig, belemarkoltam és kicsit széthúztam. Egyre beljebb és beljebb döftem férfiasságom, amitől mélyről jövő morgás hagyta el a számat. Éreztem, hogy közel vagyok ahhoz, hogy elmenjek. 

- Zayn...- lihegte nyöszörögve. – segíts! - elmosolyodtam, és egyik kezem ágaskodó szerszámára vezettem, amit a lökések ritmusára izgattam. - Istenem... Zayn... - zihált, felém lökte csípőjét. A hang, ami bőrünk összecsapódásától keletkezett, eszméletlen volt. Egyre gyorsabban mozogtam, a lökéseim erősödtek. Niall farka megremegett a kezem alatt. Mélyről jövő nyögés hagyta el száját, mikor a kezembe élvezett. Forró nedve olyan hatással volt rám, hogy én is abban a pillanatban elélveztem, a nevét morogva. Még löktem párat levezetésképpen, majd kihúztam magam belőle. Megfordítottam, csillogó szemeibe néztem és megcsókoltam. Zihálva elhajoltam tőle, kipirult arcát figyelve. Megigazítottam a haját, amit elég durván összetúrtam. Mindketten rendbe tettük magunkat, aztán mintha mi sem történt volna, úgy mentünk le a teraszra, ahol is két szempár vizslatott minket, nem éppen boldog arccal.

- Azt hiszem beszélnünk kell, srácok! - mondta komolyan Harry. - Foglaljatok helyet! - mutatott a velük szemben lévő székekre. Bassza meg! - morogtam magamban, mert volt egy sejtésem, arról, hogy mi fog következik … Halál nyugodtnak mutatva magam, ültem le a székre, de Niall kicsit sem volt zavartalan… Végünk van…