97.rész

Sziasztok!

Köszönöm szépen a kommenteket, az új féliratkozót/ókat és a tetszikeket! :) 
Sikeresen én is lebetegedtem, de vettem magamon annyi erőt, hogy megírjam a kövi részt. 
Előre szólok, hogy +18-as, és hosszabb, mint az eddigi részek, de remélem nem bánjátok! Élvezzétek ki! :)
Jó olvasását!

Dreamy Girl

Harry

Teljes erővel nekilökött a kocsinak, és próbált megütni, de hála a sok edzésnek, és a jó reflexeimnek, ki tudtam térni ökle elől. Minden erőmet összeszedve löktem el magamtól. Megtántorodott, amit én rögtön ki is használtam. Megragadtam felsőjét, és egy hatalmasat behúztam, pont az orrnyergébe. Fájdalmasan felnyögve esett neki a falnak, az orrát fogva, melyből azonnal folyni kezdett a vér. 

- Baszd meg! - köpte szavait. Arca, keze és felsője csupa vér volt. - Normális vagy? 

- Nem! És soha nem is voltam az! - nevettem fel. - De, még nem végeztem veled! - léptem oda hozzá, majd rámarkoltam farkára. Fájdalmas nyögések közepette görnyedt össze, ahogy rászorítottam. - Legszívesebben letépném a tökeidet, és ha rajtam múlna meg is tenném! De - erősebben szorítottam, amitől könnyek gyűltek a szemeibe. - Louis túlságosan is jószívű... Szóval, neki köszönheted, hogy csak ennyit kapsz! - markoltam rá, aztán elengedtem, mire nyöszörögve, a tökét markolászva rogyott le a földre. - Hozzá ne merj nyúlni még egyszer! Tartasd magad távol tőle, mert legközelebb nem állok jót magamért, és kiheréllek! Nem viccelek! - mondtam erélyesen, majd leguggoltam mellé, megragadtam haját, és felemeltem, hogy láthassam arcát, amely csupa vér, és könny volt. - Louisnak pedig egy szót sem, megértetted? - kérdeztem szemeibe nézve, de nem szólt semmit, ezért meghúztam haját. - Azt kérdeztem, megértetted??

- Meg... - nyöszörögte fájdalmasan, még mindig a farkát szorongatva.

- Remélem is! - engedtem el, majd felálltam. - Most pedig kelj fel, és húzz haza! - mondtam, majd elégedetten elsétáltam, tudva, hogy az egyiket, a kettő közül lerendeztem. Beültem a kocsiba, beindítottam a motort és egyenest haza vezettem. Leparkoltam a kocsifeljáróra, aztán Zayn autójához sétáltam, és beültem mellé. - Volt valami? - kérdeztem miután lekezeltünk.
- Semmi! Mi ez a nagy védelem? Most már igazán elárulhatnád! - kérdezte arcomat kémlelve. Mindent elmeséltem neki, amit csak tudtam erről az egészről, bár egy dolog még nem volt világos számomra, az, hogy Lucas vajon mit akarhat Loutól... Ezt egyelőre nem fejtettem meg... A Shanes ügyet elhallgattam előle, elég, ha csak mi hárman tudunk róla... Zayn feszülten hallgatta mondandóm, láttam, ahogy egyre jobban elönti arcát a düh. Utálja - ahogyan én is - ha a szeretteit bántják, és soha nem hagyja szó nélkül az ilyen dolgokat. Ezt tőle tanultam. Mindig azt mondta, hogy a szeretteinket meg kell védeni, bármiről is legyen szó, ez a legfontosabb.
- Meg kell találnunk azt a szemetet! - morogta, a kormány markolva. - Valamit tennünk kell, nem hagyhatjuk, hogy boldogan élje az életét!
- Egyetértek, ezért is gondoltam, hogy segíthetnél nekem. - kíváncsi arccal fordult felém. - Fel kéne kutatnunk! Tudom, hogy vannak olyan ismerőseid, akik jók ebben! 
- Vannak, bizony! - ajkára gonosz mosoly kúszott.
- Annyit szeretnék kérni, ha elkapjátok, vigyétek az erőben lévő házhoz, le a pincébe, és azonnal szóljatok nekem! Ne öljétek meg, én magam akarom kezelésbe venni! - kezeim ökölbe szorítottam, éreztem, ahogy a düh eluralkodik testemen. Alig vártam a pillanatot, hogy visszaadjak neki mindent, és hogy könyörögjön az életéért a kínzó fájdalmai közepette, mert, hogy nem fogom kímélni az egyszer biztos.  Zayn izgatottan nézett rám. 
- Életem legjobb megbízása! Alig várom! - dörzsölte össze tenyerét, ördögi mosollyal az arcán. - Imádom az izgalmakat! 
- Légy óvatos! Vigyázz vele, oké? - féltettem őt, nem akartam, hogy baja essen, hiszen nem tudhatjuk, hogy Lucas mire képes. - Én is veletek megyek, rendben? Nem hagyhatom, hogy ti csináljátok azt a munkát, amit nekem kellene! 
- Nem-nem! Ha valami bajod esik mi lesz Louval? Megoldjuk, ne aggódj! Nem egyedül csinálom, nem kell aggónod, mind vérprofi! 
- Rendben... De... - akartam folytatni mondatom, viszont Zayn nem hagyta.
- Semmi de! Nem lesz semmi baj! - nyugtatgatott. - Most pedig húzz be a pasidhoz! - mosolyodott el, mire én is. Kezet fogtunk, és megköszöntem neki azt, amit értünk tesz. Egy legyintéssel letudta. Kipakoltam a kocsimból, majd beléptem a házba, ahol finom illatok terjengtek. Letettem a bevásárló szatyrot az előszobába, amiből kivettem egy óvszert, belecsúsztatva farzsebembe. Belestem a nappaliba, de csak a porszívót láttam, így tovább mentem, egyenest a konyhába. Épp az asztalt terítette, nekem háttal. Nekidőltem az ajtófélfának és figyeltem őt. Tekintetem fenekére tévedt, mely formásan gömbölyödött a fekete melegítő nadrágjában. Amikor ráhajolt az asztalra, kinyomva hátsóját, végem lett. Nem bírtam tovább. Pár lépéssel, keresztül szeltem a köztünk lévő távolságot, majd kerek fenekébe markoltam. Megugrott, halkan felsikoltva. Megfordult, kezét nyakam köré fonta, és csókot nyomott ajkaimra. Hátsójára vezettem tenyerem, miközben nyelvemmel utat törtem szájába. Hosszabb csókcsata után elváltunk egymástól, és zöld íriszeimet, gyönyörű kékségeibe fúrtam.

- Köszönöm! - mosolygott rám, én pedig értetlenül néztem rá.

- Mit is? - kérdeztem összevont szemöldökkel. Zsebébe nyúlt, előhúzva egy papírt. Azonnal felismertem, azt a kis cetlit, amit reggel hagytam ott az éjjeli szekrényén. Hatalmas mosoly ült ki arcomra, ahogyan az övére is.

- A reggelit, és ezt! - lengette meg arcom előtt a kis cetlit, amin csak annyi állt: „Köszönöm, hogy vagy nekem.” - Szeretlek! - szipogott, szemeiben könnyek csillogtak. Lágyan megcirógattam arcélét, majd kezeim közé fogtam arcát és megcsókoltam.

- Én is szeretlek! - suttogtam szájára, miközben egyik kezemmel pólója alá nyúltam, simogatva hasfalát, egyre feljebb haladva, egészen mellkasáig. Éreztem, hogy libabőr fut végig rajta, érintésem nyomán.

- Kész… a… kaja… - lihegte számba. Mellkasát simogató kezem, levezettem hasfalán, belenyúlva nadrágjába. Amint hozzáértem, megremegett és máris kő keménnyé vált. - Hazza… az ebéd… - nyöszörgött, miközben masszíroztam farkát. Füléhez hajoltam.

- Másra vagyok éhes! - suttogtam mély hangon, beleharapva cimpájába, mire halk sóhaj hagyta el száját. - Annyira kívánlak! - búgtam. Fejét nyakamra fektette, és nyögdécselt. - És amint érzem, te is! - kuncogtam, kihúzva kezem szűk nadrágjából. Felmordult. Elléptem tőle, figyelve arcát, melyen meglepődést véltem felfedni. - De ha nem, hát nem! Együnk! - vontam vállat, mintha nem érdekelne a dolog. Megragadta felsőm, így húzva magához. Elmosolyodtam hevességére. Ajkaink súrolták egymást, leheletével csiklandozta őket.

- Itt ne merj hagyni álló farokkal! - mondta erélyesen, majd durván megcsókolt, aztán marokra fogta merevedésem a nadrágomon keresztül. Felnyögtem érintésére. - Kúrj meg, itt és most! - szavai hallatán megdöbbentem, de egyben nagyon is tetszett. Vigyorogva ragadtam meg felsőjét, és letéptem róla, felfedve felsőtestét, melyet csókokkal hintettem be, miközben hajamba túrta vékony ujjait. Gyorsan megszabadultam az enyémtől is, aztán erőszakosan tapadtam ajkaira. Megmarkoltam tincseit, kicsit hátrahúzva fejét, hogy nyakához férhessek, megkeresve érzékeny pontját, melyet nyelvemmel izgattam. Beleharaptam a még mindig lila foltjába, amitől fájdalmasan, mégis élvezettel nyögött fel. Szívtam, ahogy csak bírtam, miközben körmét hátamba vájta. Nekitoltam az asztalnak, és ledöntöttem rá. Széttárta lábait, beférkőztem közéjük, mire átkarolta velük csípőmet. Nyakáról ajkára tévedtem, durva csókcsatát elindítva. Göndör fürtjeim húzogatta, én pedig ráharaptam alsó ajkára, amiből kicsordult vére, melyet lenyaltam róla. Lefelé haladtam állától, nedves csíkot hagyva egészen nadrágja széléig. Sóhajok sorozata hagyta el száját, majd erősen magához húzott lábaival, amitől ágyékunk összeért. Többször megtette ugyanezt, nyögéseket váltva ki mindkettőnkből. Látásom elhomályosult, ahogy az élvezet egyre jobban elvette józan eszemet. Nem bírtam tovább, megragadtam nadrágját és megszabadítottam tőle, a bokszerével együtt. Rögtön ráhajoltam férfiasságára, amely már nagyon vágyott a kényeztetésre. Tövig bekaptam, kezemmel pedig mellkasát simogattam, lenyomva az asztalra az élvezettől fel-fel domborodó testét.

- Ahh… Hazza… - dobálta magát. Felnyomta csípőjét, hatalmasokat nyögve tettemre. Megéreztem kezét, mellyel belemarkolt hajamba, lehúzva magáról. Lenyaltam ajkaimról sós ízét, majd fölé hajoltam, csókot hintve szájára. Szemeimbe nézett, a csodás tengerkék íriszeivel, melyek most sötétnek hatottak. - Magamban akarlak érezni! - zihálta szavait. Elmosolyodtam, gyors csókot lopva ajkairól, aztán kivettem farzsebemből az óvszert, amit fogam közé csíptem, miközben lehúztam magamról a két utolsó ruhadarabom. Kibontottam a kis ezüst csomagot, magamra pörgettem, majd benyálaztam ujjaimat, amelyből egyet, óvatosan belenyomtam szűk járatába. Fájdalmasan felnyögött, izmai megfeszültek. Fölé hajoltam, puszit nyomva ajkára, lassan mozgatva ujjam benne. Ki-be, aztán körkörösen.

- Lazulj el, Lou! - csókoltam meg, nyelvemmel masszírozva övét. Kezeit hátamra vezette, belemarkolva bőrömbe. Éreztem, ahogy egyre jobban ellazul, ezért a másik ujjam is bevezettem az előző mellé. Belenyögött számba, erősen kapaszkodva felkaromba. Vártam egy kicsit, hogy megszokja, aztán ollózó mozdulatokkal és begörbített ujjal ingereltem. Hangosabb nyögések szöktek fel torkából, amit egy jelnek vettem, és a harmadik ujjamat is belevezettem. Lehunyt szemekkel, elnyílt ajkakkal élvezte tettem. Egész nap elnéztem volna gyönyörű arcát, mely az élvezettől eltorzult. Kihúztam ujjaimat, és bepozicionáltam magam, majd belé hatoltam, teljes hosszommal. Felnyögött, belemarkolva a terítőbe, amit meghúzott, ezáltal lerántva a poharakat, melyek hangos csörömpöléssel értek földet a padlón.

- Istenem! Ahh… - nyögött, fejét hátradöntve. Gyorsabb tempóra váltottam, mélyen döftem belé férfiasságomat. Kezemmel combjára markoltam, így húzva még közelebb magamhoz, még beljebb tolva lüktető farkam. Sikerült eltalálnom azt a pontot, amitől szinte sikoltott. Beleremegtem hangjába, mely zene volt füleimnek. Imádtam magas, mégis rekedtes hangját, amely szex közben még izgatóbb volt. Már ettől el tudtam volna menni. Elhomályosult tekintettel nézett fel rám, ajkain halvány mosoly jelent meg. Lehajoltam hozzá, miközben még mindig mozogtam benne. Átkarolta hátam, én pedig a nyakába fúrtam arcom, hallgatva nyöszörgését, amit döféseim váltottak ki belőle. Felemelkedtem, combjaira markoltam, és erősen löktem magam belé. Haja izzadt homlokára tapadt, ajkai elnyíltak a hangoktól, melyek torkából törek fel, szemei pedig lehunyva remegtek, ahogy egyre közeledett a csúcs felé. Izzadt testünk különös hangokat hallatott, ahogy összecsapódtak. Louis megmarkolta magát, és lökéseim ritmusát felvéve mozgatta kezét fel-le kemény férfiasságán. Lassan löktem bele magam, minél mélyebbre, ami által eltaláltam ismét azt a pontot, amelytől  hangos sikoly szaladt ki száján. Háta ívbe feszült, fejét hátra vetette, és egyre közelebb ért a kielégüléshez. Pár erős lökés után, nevemet nyögve élvezett el, beterítve fehér nedvével hasát. Nekem sem kellett sok, már a látvány is elég lett volna ahhoz, hogy elmenjek. Mély hörgés tört fel belőlem, ahogy a kéj hulláma végigsöpört rajtam, és hangosat nyögve elélveztem. Szapora légvétellel dőltem izzadt, forró mellkasára. Kezeit gyengéden körém fonta, lábai, melyek csípőmet fogták közre, elernyedtek, ahogyan egész teste is. Beletúrt hajamba, és puszit lehelt fülemre, amitől jóleső bizsergés fogott el. - Össze... összetörtek a poharaim... - lihegte, levegővétellel küszködve. Felkuncogtam. 
- Majd veszünk újat! - csókoltam nyakába. 
- Most már ehetünk... Aztán takarítás! - dünnyögte, mire morogtam egyet. Ezek után nem akartam mást csinálni, csak pihenni, összebújva a kanapén, vagy az ágyban. - Gyerünk! - ütögette meg vállam. 
- Neee máááár, Lou! - nyavalyogtam. Felemeltem a fejem, hogy szemeibe nézhessek, melyek boldogan csillogtak. Elsimítottam homlokára tapadt haját, majd csókot hintettem édes ajkaira. 
- Ne légy lusta! - lebiggyesztett szájjal keltem fel róla, és őt is felhúztam az asztalról.  Kuncogva nézett körül. - Lesz mit takarítani... - nevetett. Megragadtam derekánál fogva, és magamhoz húztam egy hosszú, szenvedélyes csókra. Nem tudok betelni vele, egyszerűen lehetetlen. - Most fejezzük be! Ha így folytatjuk, az ebédig se jutunk el! - akart eltolni magától, de nem engedtem. - Harry! - szólt rám erélyesen, én pedig csak mosolyogtam, figyelve erőlködését. Füléhez hajoltam, rekedtes hangon belesuttogtam szavaim. 
- Imádtam, mikor azt mondtad, hogy kúrjalak meg itt, és most! - hallottam, hogy nagyokat nyel, és éreztem, ahogy izmai megfeszülnek. Tudtam, nem kell sok és ismét akcióra kész. - Mondd még egyszer! Mondd ki! - nyaltam meg fülcimpáját, majd szopni kezdtem, cuppogó hangokat hallatva.  Kezei, melyek karom szorították, elernyedtek, feje vállamra esett, és sóhajok ezrei törtek fel torkából. - Áll a farkad, Kis tigris! - kuncogtam.
- Haz... Ne csináld... Nem megy... Meg takarítani is kell... - lihegte nyakamba. 
- Van egy ajánlatom! Megyünk még egy kört, és utána mindent elintézek, míg te pihensz! Na? - kíváncsian vártam válaszát. Elég jó ajánlatot tettem, ugyanis fájó fenékkel nem igazán kellemes takarítani...
- Nem! - tolta el magát, és felhúzta bokszerét, aztán a nadrágját is. - Nem lehet! - láttam rajta, hogy küzd a merevedésével. Felhúztam én is a bokszerem.
- Akkor csak had segítsek rajtad! - kaptam el hátulról, derekánál, és magamhoz húztam. Átkaroltam hasánál, hogy ne tudjon elszabadulni.
- Hazza! - morgolódott, küszködve ellenem.  Egyik kezemmel lehúztam nadrágját az alsójával együtt, épp annyira, hogy kiszabadítsam a kis Louist. Rámarkoltam, mire  halkan nyöszörögve vetette hátra fejét vállamra. Tudtam, most már nem fog ellenkezni, ezért a másik kezemmel is akcióba lendültem. Hasát simogattam, egyre feljebb egészen mellbimbójáig, amit megcsíptem, és morzsoltam ujjaim között. Szűkölésére nekem is felállt. Teljesen nekem dőlt, meztelen háta mellkasomhoz tapadt, ami forrósággal töltötte meg testem. Erősen markoltam, fel-le járatva rajta kezem, egyre gyorsabban, közben fülcimpáját izgattam. Ajkai elnyíltak, melyek közül nyögések szakadtak fel.
- Hallani akarom, ahogy a nevemet nyögöd! - fogtam meg heréit, kicsit felhúzva őket, majd masszírozni kezdtem. - Gyerünk! Addig nem élvezhetsz el, míg nem hallom gyönyörű hangod! Ha megteszed, egész nap izgatni foglak, de nem hagyom, hogy elmenj! - suttogtam fülébe, aztán nyakát szívtam. Láttam rajta, hogy teljes önkívületi állapotban van. - Gyerünk! - húztam végig ujjaim a makkján.
- Haz... - lihegte erőtlenül. 
- Hangosabban, úgy, hogy a szomszédok is hallják élvezeted hangját! - markoltam erősen férfiasságára.
- HAZZA! - nyögött egy hangosat, és éreztem, ahogy megremeg a farka. Háta megfeszült, karom markolta, majd forró nedvével beterítette kezem. Egész teste elernyedt, és ha nem tartottam volna meg, összecsuklott volna. Feje vállamon pihent, miközben zihálva lélegzett. Lenyaltam ujjaim, és felhúztam nadrágját. 
- Sokkal jobb, nem? - pusziltam nyakába, de nem reagált, csak lihegett tovább, becsukott szemekkel. - Jól vagy? - kérdeztem aggódva. Megrémültem, mikor nem válaszolt. - Louis? - szóltam rá, mire egy "ühüm" volt válasza. Megnyugodtam hangja hallatán. Óvatosan felkaptam karomba, és felvittem az ágyba. Leraktam, majd csókot nyomtam ajkára, mire karját nyakam köré fonta és berántott, pont magára. Felnyögött, ahogy egész testemmel ráestem.
- Nem menj el! - nézett szemeimbe. - Leszarom a takarítást, maradj velem! - mosolygott, mire megcsókoltam, és befeküdtem mellé. Megfordult, én pedig szorosan magamhoz öleltem, átkarolva derekát, hasát cirógatva, míg szuszogása egyenletessé nem vált. Betakartam, hogy meg ne fázzon, majd lementem, hogy betartsam ígéretem. Mire vállalkoztam.... Én meg a takarítás két külön világ... Miután nagy nehezen, káromkodások közepette feltakarítottam, úgy, hogy ragyogott az egész lakás, felmelegítettem az ebédet, amit Lou készített, és felvittem a szobába. Még mindig édesen aludt az ágyban, arcát a párnába fúrva. Leültem mellé, mire megmozdult, oldalra fordítva fejét. Párat pislogva kinyitotta csodaszép szemeit, melyek rögtön megtaláltak engem, mosolyt csalva arcomra.
- Ébresztő! Hoztam egy kis ebédet, ami már vacsora! - mondtam nevetve. Felhúzta magát ülő helyzetbe, és kómás fejjel nézett rám, de mosolya fülig ért. Ölébe helyeztem a tányért, majd magam elé is tettem egyet, és jót beszélgetve, egymás szájába adogatva az ételt, elfalatozgattuk a finom ebédet.


UI: Lenne egy kérdésem, amire örülnék ha kapnék választ, mert rajtatok múlik a dolog! Szóval, ugye van egy Ziall párosunk, és azt szeretném kérdezni, hogy akartok-e +18-at, vagy inkább ugorjam át! Már meg van írva, de ha nem, és valaki mégis kíváncsi rá, akkor feltenném a One-shot blogomba! Kérlek válaszoljatok! Előre is köszönöm! :)