96.rész

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaitokat, melyekkel megdobogtatjátok szívemet, el sem tudom mondani mennyire hálás vagyok nektek, amiért itt vagytok, és olvassátok írásomat! Imádlak benneteket! :3 

A részről annyit, hogy most Harry szemszöge lesz, és lehet, hogy pár részig így is marad! Remélem tetszeni fog! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Nagyokat pislogva ébredtem fel. A plafont bámultam pár másodpercig, majd morogva fordultam jobb oldalamra. Mosoly terült el arcomon, ahogy megláttam a mellettem alvó angyalt. Hasán feküdt, feje a másik oldalra fordulva, így csak izmos, meztelen hátát láttam, amelyről egészen a derekáig lecsúszott a takaró. Óvatosan végigsimítottam ujjaimat gerince vonalán, egészen a feneke felett lévő gödröcskékig, mire morogva felém fordult, de szemei még mindig csukva voltak. Az órára pillantottam, ami 9-et mutatott. Meglepődtem, hogy hamarabb keltem fel, mint ő, hiszen Lou az, aki hajnalok hajnalán már kint van az ágyból. Talán a tegnapi nap túl fárasztó volt számára... Gondoltam meglepem egy kis reggelivel, ahogyan ő szokott engem. De, még mielőtt kimásztam volna az ágyból, pár percig figyeltem gyönyörű arcát, melyen egy halvány mosoly bujkált. Biztos valami szépet álmodott... Lábujjhegyen a szekrényhez mentem, kivettem belőle egy felsőt, és egy nadrágot, majd mielőtt becsuktam volna magam után az ajtót, még visszanéztem békésen szunyókáló alakjára. A konyhába érve megcsináltam a szendvicseket, bekapcsoltam a kávéfőzőt, és míg a kávéra vártam, gondolataimba mélyedtem, előhúzva a tegnapi nap történéseit. Megnyaltam az alsó ajkamat, a fejemben megjelenő képektől, amint egymást kényeztetjük a kocsiban, majd a fürdőben. Nagyokat lélegezve, vigyorral az arcomon álltam a konyhapult előtt, és éreztem, hogy már csak az emlékére is beindulok. Próbáltam elterelni másfelé gondolataimat, mert ha így folytatom komoly baj fog történni odalenn. Sikerült is. Eszembe jutottak a csónakban elhangzott szavak... A csók, és Lucas... Kezeim önkéntelenül ökölbe szorultak, ahogy megjelent előttem a kép, amint Lou ajkai az övéhez érnek. Alig vártam, hogy elbeszélgethessek Shannel, mert hogy nem hagyom annyiban az egyszer biztos. Velem senki sem szórakozhat, főleg nem a szeretteimmel! Aztán jöhet Lucas, vele már nem leszek olyan kegyes... Csak találjam meg, bíz isten azt is meg fogja bánni, hogy megszületett! Egy tálcára helyeztem a szendvicset és a kávét, majd felvittem a szobába, ahol Lou még mindig durmolt. Annyira édes volt. Nem lett volna szívem felébreszteni, ezért halkan letettem az éjjeli szekrényére, és írtam egy cetlit, aminek az elejére ráfirkantottam nevét, a nem túl szép betűimmel, majd lágy csókot hintettem arcára. Elvégeztem a fürdőszobai teendőim, aztán felhúztam a cipőm, a telefonomat és a pénztárcámat pedig zsebeimbe csúsztattam, és még mielőtt kiléptem volna az ajtón, megbizonyosodtam arról, hogy mindent bezártam. Nem szívesen hagyom itt Lout, egyedül, de mást nem tehettem... Vagy mégis?! Előkaptam mobilom - miután beültem a kocsimba - tárcsázva Zayn számát.
- H-Hello... - lihegte a telefonba, amiből egyből tudtam, hogy nem jókor hívom.
- Hallom nem érsz rá... Majd ha beledöngölted azt a valakit az ágyba, hívj vissza! - vigyorogtam, kinyomva a hívást. Alig tettem le, máris csörgött. Ez gyors menet volt...
- Már végeztem! Mit akarsz? - alig bírta kiejteni ezt a pár szót, úgy szuszogott.
- Elég gyorsan elmentél, nem gondolod? - húztam az agyát, mert tudtam, ha a szexuális teljesítményét minősítem le, akkor bepöccen.
- Fogd be, mert átnyúlok a telefonon keresztül, és letépem a kis Harryt! - mérgelődött, én pedig jót röhögtem rajta. - Szóval, mit akarsz? - kérdezte, komoly hangon.
- Loura kellene figyelned, ha ráérsz... Csak pár órára mennék el, de nem akarom egyedül hagyni.
- Persze, nem gond, de mire ez a nagy védelem? - kérdezte.
- Amint visszaérek, elmondok mindent! A lényeg, hogy ne enged el egyedül sehova! Oké?
- Oké! Mindjárt ott vagyok! - tette le a telefont. Megvártam míg ideér, majd mikor megláttam kocsiját, nyugodtan indultam el az úti célom felé, amely egy eldugottabb helyen volt, a város túlsó szélén. Nem sokan járnak ide, csak az olyanok, mint én. Mondjuk már én is nagyon rég jártam erre, de gondoltam ideje kicsit felpörgetni, az eddig sem unalmas szexuális életünket. Benyitottam az ajtón, és azonnal megpillantottam a pult mögött álló régi haveromat. Hatalmas mosollyal üdvözölt.
- Csak nem? A nagy Harry Styles, ennyi idő után még visszameri tolni ide a képét? - jött elém, hogy lekezeljen velem.
- Bocs, de nem volt szükségem ezekre a dolgokra mostanában... - néztem végig a kínálaton. A bolt ugyanolyan volt, mint régebben, nem sokban változott, és a cuccok is hasonlóak voltak, bár azért láttam egy-két új dolgot.
- Megint egy újabb hal akadt a horgodra? - érdeklődött kíváncsian.
- Ő más! - jelentettem ki, még mindig a a kínálatot vizsgálgatva.
- Tán csak nem?! - sejtelmes mosoly jelent meg arcán, ahogy engem nézett. Nem szóltam semmit, de ő rögtön tudta, hogy ez mit jelent. - Ó! Különleges személy lehet, ha el tudta rabolni a szívedet! Örülök neki, hogy téged is elért a szerelem! - tette vállamra kezét.
- Sosem hittem volna, de látod, csodák mégiscsak léteznek! - mosolyogtam rá. - Na de, kellene valami, ami feldobja a szexuális életünket, bár nem panaszkodom, mert fantasztikus, viszont szeretném valamivel meglepni. Egy kis újítás. - nézegettem körül.
- Mire gondoltál?
- Hmm... Szerepjátékra... - vettem a kezembe egy rendőr szerkót. - Ez nem is olyan rossz! Van hozzá kellék, vagy csak a ruha? - kérdeztem Jamest.
- Persze, hogy van! Bilincs, gumibot, még fegyver is, ha kell. Viszont van többfajta is, tűzoltó, doktor, autószerelő, meg sok egyéb... Amit csak szeretnél.
- Ez tökéletes lesz, szerintem imádni fogja! Kell hozzá a két kellék, a pisztoly nem, az már kicsit durva... - a pulthoz vittem, és már alig vártam, hogy kipróbálhassuk. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit fog ehhez szólni Louis. Miután kifizettem, még jó egy órát elcsevegtem Jamessel. Hazafelé beugrottam a boltba, hogy megvegyem a bevásárló listán szerepelt dolgokat, amit Lou gondosan mindig összeír. A zsebembe kotorásztam, mikor rájöttem, hogy nem raktam el a cetlit... Kezembe vettem a telefonom, és felhívtam.
- Akkor ennyi? Nem kell más? - kérdeztem, már a kasszánál sorakozva.
- Nem, asszem minden megvan... - gondolkodott el. A szalag felett lévő polcot figyeltem, mikor megállt a tekintetem az óvszeren. Elmosolyodtam, és levettem egy dobozzal.
- Biztos vagy benne, hogy mindent felírtál? - egy "ühüm" volt a válasza. - Az óvszert nem felejtette el Kis Tigris? - kérdeztem, mire csend lett a vonal túlsó oldalán. - Milyet szeretnél? Mondjuk ízesítettet? - kuncogtam, ahogy magam előtt láttam vörösödő arcát. Imádtam, mikor olyan a feje, mint a paradicsom. Bár, egyre nehezebb ilyen helyzetekbe hozni, de azért néha sikerül.
- Téged akarlak érezni, nem mást. - mondta alig hallható hangon, mintha félne attól, hogy valaki meghallja.
- Tökéletes válasz Kis Tigris! Imádlak! Egy rugóra jár az agyunk, a saját íz a legfinomabb! - fokoztam, még mindig vigyorogva. - A tiéd isteni, a legjobb mikor...
- Fejezd be, Hazza! - szólt közbe rekedtes hangon, lihegve. Felnevettem. Ez volt a célom, csak pár mondat és máris felizgult.
- Nemsokára otthon leszek, és kezelésbe veszlek, tarts ki! Csók! - tettem le, hatalmas mosollyal arcomon. Fizettem, és mikor körül néztem, láttam, ahogy mindenki engem néz. Biztos hallották a kis eszmecserénket. Engem nem zavar, büszkén lépdeltem ki a boltból, a kocsim felé véve az irányt. Bepakoltam a megvásárolt dolgokat, és be akartam ülni, de szemem megakadt valakin. Arcomra gonosz mosoly kúszott, ahogy felismertem az illetőt. Bezártam a kocsit, majd tisztes távolságból követtem őt. Itt az ideje, hogy megbeszéljünk pár dolgot... Vártam, hogy valamilyen eldugottba helyre érjünk, mert mégse agyalhatom meg ennyi ember előtt, a nyílt utcán. Mikor odaért az autójához, gyors léptekkel siettem felé, és a nagy tenyeremet ráhelyezve az üvegre, csuktam be a résnyire kinyitott ajtót. Ijedten ugrott el, majd riadtan nézett rám. 
- Szevasz! - köszöntem, nekidőlve az autó oldalának, mellkasom előtt összefont karokkal. Láttam rajta a félelmet, amit jó jelnek vettem, bár meg is lepődtem, hiszen kívülről elég kemény csávónak tűnt, de úgy látszik, ez csak a külső...
- H-hello! - köszönt remegő hanggal. - Látom már jól vagy... - eresztett meg egy halvány mosolyt felém. - Örülök neki... - felhorkantam szavai hallatán. Örül... Persze... 
- Ne hízelegj, nem érsz el vele semmit! - mondtam erélyesen. - Nem érzed úgy, hogy beszélnünk kellene?! - néztem rá komoly arccal, de nem válaszolt, csak állt ott, kerülve tekintetem. - Louis? Csók? Rémlik valami? - kérdeztem gúnyosan.
- Bocs, én... én nem... az a csók hiba volt, nem akartam rá mászni... csak... túl sok volt a pia... és...
- Mi?? - akadtam ki, ahogy felfogtam mit is mondott. Ezt most tényleg nem értettem, azt hittem Lou kezdeményezett, erre kiderül, hogy ez a seggfej volt. Hazudott nekem, csak azért, hogy védje ezt a tarajos fejűt. - Te csókoltad meg őt? - bólogatott, nekem pedig elborult az agyam. Éreztem, ahogy elönt a düh, a vérem felforrt, és fújtattam. - Hogy volt pofád rámászni?? Ha? Részeg volt, kétségbeesett, sebezhető és ezt te kihasználtad?! Gusztustalan vagy!!! - köptem szavaimat dühömben.
- Figyelj, én...én... sajnálom, nem akarok ebből bonyodalmat, kérlek, felejtsük el. - felhorkantam könyörgésére. Azt hitte egy bocsánatkéréssel megúszhatja?? Nem ismer még engem, de most meg fog! Ezek után majd kétszer meggondolja, hogy Louis közelébe menjen-e... Eltoltam magam a kocsitól, körbe kémleltem, hogy vannak-e az utcán, de szerencsére csak mi ketten voltunk. Elé álltam. Szemeibe félelem költözött, ahogy farkasszemet néztünk egymással. 
- Ennyivel nem fogod megúszni, nem ismersz még engem, és ezek után azt fogod kívánni, bár ne is ismertél volna meg soha! - vigyorogtam, egyet hátra lépve, majd behúztam neki jobb öklömmel. Fájdalmasan felordított, odakapva arcához, ahol az ütés érte. Majdnem elesett, de nagy mázlia volt, ugyanis a fal, mely mögötte húzódott, felfogta. Megráztam kezem, amely zsibogott az ütés erejétől. Győztes mosolyt villantottam felé, mire hirtelen, nem számítva rá, nekem esett...