94.rész

Hali!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, a tetszikeket, és az új feliratkozókat! :) Hálás vagyok mindenért, hiszen nélkületek ez a blog nem tartani itt, ahol most! Ti vagytok azok, akik tartják bennem a lelket, hogy folytassam! :) Tudom, azt mondtam, hogy 100 részes lesz, de sztem ezt túl fogjuk szárnyalni, persze ez tőletek is függ, hogy szeretnétek-e még olvasni a történetem... Mint mondtam nyugodtan szóljatok, ha unalmas vagy bármi ilyesmi, nem haragszom meg érte! :)
A részről pedig, remélem nem sok a +18, mert még lesz... ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Hazza elhajolt nyakamtól, de csak annyira, hogy szemeimbe nézhessen. Egyik kezével megcirógatta arcom, kedves mosollyal arcán. 
- Ne most. - szuszogta, én pedig nem értettem miért utasít vissza. - Bár, nehéz ellenállnom, de ez nem úgy működik, hogy nekiállunk és kész, meg kell tanulni a technikáját, és nem éppen egy kocsiban... - puszilt ajkaimra. - Oké? - bólogattam. Kicsit szomorú voltam, mert szerettem volna viszonozni, azt, amit az előbb kaptam tőle. De még lesz időm rá, akár duplán is visszaadhatom neki. Hazza hátranyúlt a csomagtartóba, majd hosszas kutakodás után előhúzott valamit. Egy pokróc volt, amit rám terített. Elmosolyodtam tettén, melegség járta át szívem, amiért ilyen figyelmes velem. Szétnyitottam a plédet, jelezve, hogy bújjon ő is be, mert nem akartam, hogy megfázzon, főleg, miután megizzadtunk... Nem kellett sokat várnom, azonnal rám feküdt, és összebújva feküdünk a kocsi hátsó ülésén, egymást melegítve testünkkel. Feje mellkasomon feküdt, ujjaival lágyan, körkörös mozdulatokkal simogatta hasfalam. Az eső kicsit alább hagyott, de még mindig hangosan morajlott az ég. - Nem fázol? - kérdezte, csókokkal hintve be mellkasom. 
- Már nem. - túrtam bele hajába, játszadozva göndör, még mindig nedves tincseivel.

- Remélem azért Zaynnek eszébe jut, hogy meg kellene néznie minket... - dünnyögte. Ebben én is egyet értettem, nem igazán akartam itt tölteni az éjszakát, még ha ennél csodálatosabb estém még sosem volt. Annyira más volt minden, mintha egyre közelebb kerülnénk egymáshoz, és nem csak testileg értem.
- Ha már Zaynnél tartunk… Valami nincs rendben vele és Niallel... A kórházba is, mikor bent voltál, együtt jöttek, és mikor rákérdeztem, mindketten idegesek lettek, alig tudtak valamit kinyögni. Nem tudom mi lelte őket, de nagyon nem tetszik ez nekem... - hosszabb csend állt be, s mikor már azt hittem nem mondd semmit, megszólalt. 
- Ha látnám őket együtt, tuti meg tudnám mondani, mi van velük. Valahogy össze kéne hozni őket, ki kéne találni valamit... 
- Ez jó ötlet! - mondtam, majd gondolataimba merültem. Oly gyorsan eszembe ötlött egy terv, mint még soha. - Csináljunk egy kerti partit hétvégén, vagy jövő héten, attól függ mikor érnek rá. Elhívjuk őket, de nem szólunk egyiknek sem a másikról. Na, mit szólsz? 
- Szuper vagy! - felhúzódott egy gyors puszit lopva ajkaimról, de én nem elégedtem meg ezzel, utána hajoltam, hogy számat az övére tapasszam. Megnyaltam alsó ajkát, mire szétnyitotta, hagyva, hogy elmélyítsem csókunk. Beletúrtam hajába, majd fedetlen mellkasára simítottam tenyerem, éreztem hevesen dobogó szívét. Lejjebb vándoroltam, kikapcsoltam övét, nem válva el ajkától. Letoltam nadrágját, amennyire csak tudtam, és belenyúltam bokszerébe, rámarkolva duzzadt férfiasságára. Halk nyögés szaladt ki száján. Nem tétlenkedett, ráült combomra, majd egyik kezével körbe fogta merevedésem. Egyszerre nyögtünk fel, ahogy egymást kényeztettük, felvéve a másik ritmusát. - Várj! - nyöszörgött, elhúzódva tőlem. Nagy szenvedések közepette lerúgta magáról a felesleges ruhadarabokat, aztán ismét felém mászott. Erőszakosan kapott ajkaim után, lábaim közé furakodva, összedörzsölve férfiasságunkat. Hajába túrtam, míg másik kezemmel hátát karmolásztam, hangos nyögésekkel. Lihegve hajolt el tőlem, szemei boldogan csillogtak, ajkai elnyíltak. Egy pár percig csak néztük egymást, majd beharapta alsó ajkát, és lenyúlt kettőnk közé, összefogva férfiasságunkat. Felnyögtem. Eszméletlen érzés volt, ahogy a két érzékeny bőr egymásnak dörzsölődik. Fel-le mozgatta kezét, miközben szenvedélyesen faltuk egymást. Folytonos nyögések törtek fel belőlünk, betöltve a kis helységet. Erőt véve magamon levezettem kezem, ellökve Hazzáét, átvéve a további munkálatokat. Nem tiltakozott, csak mosolygott, és csípőmre vezette szabad kezét, belemarkolva bőrömbe. Egyre erősebben pumpáltam magunkat, testem remegett az élvezettől, amely végigjárt, és érzetem, hogy nem sok van már hátra. - Istenem! Lou! - nyögte egyre sűrűbben, egyre erősebben markolva derekam. Biztos voltam benne, hogy meg fognak látszódni ujjainak nyomai a bőrömön. Még jobban gyorsítottam, amitől mindketten elélveztünk, egyszerre, kilövellve fehér nedvünk, melyek összekeveredve lepték be kezem. Elernyedten dőlt rám, fülembe lihegve, puszit hintve nyakamba. Hátára vezettem tenyerem, és szorosan magamhoz öleltem, izzadt testünket összetapasztva. - Annyira szeretlek! - csókolt nyakamba, mire elmosolyodtam.
- Én is szeretlek, és mindig is szeretni foglak! - suttogtam fülébe, puszit hintve rá. 
- Akkor is, ha öreg és ráncos leszek? - kérdezte. Felkuncogtam szavai hallatán. Elhajolt tőlem, és zölden csillogó szemeit, mélyen kékségeimbe fúrta. 
- Nem leszel ráncos! - túrtam bele hajába. - De, ha netán megtörténne, én akkor is imádni foglak! - ragadtam meg tarkóját, lehúzva magamhoz egy édes csókra. 
- Akkor jó, viszont szólok előre, hogy akkor is kanos leszek! Nehogy azt hidd, hogy vénségemre lelankadok! - mondta huncut vigyorral arcán. 
- Aham... A kis kék tablettákkal? - incselkedtem, fülig érő szájjal. Belecsípett oldalamba, amitől egy nem túl férfias sikoly szaladt ki számon. 
- Piszkálódsz még? - hajolt nyakamra, játékosan beleharapva érzékeny bőrömbe. Felnevettem tettére. Fogait felváltotta nedves, forró nyelve, amellyel lefelé haladt, egészen mellbimbómig, amit szájába véve harapni kezdett. Imádtam, mikor ezt csinálja, bár mindent imádtam vele kapcsolatban. Kezeim közé fogtam arcát, felhúzva hozzám, lágy puszit nyomtam ajkára, majd levándoroltam nyakára, hogy ő is kapjon egy kis kényeztetést, ne csak mindig én. Mély nyögés tört fel belőle, mikor az érzékeny pontjához értem. Megszívtam, amilyen erősen csak tudtam. Fejem mellett tenyerelt, és hangos nyögéssel adta tudtomra, hogy jól csinálom. - Erősebben! - sóhajtotta. Beleharaptam, éreztem vére sós ízét számban. - Oh, igen! Gyerünk, Kis tigris! - nyögte. - Jelölj meg! - szívtam, ahogy csak bírtam, és mikor már úgy éreztem elég, elhajoltam, hogy megcsodáljam művemet. Elég csúnya foltot hagytam, gyönyörű bőrén. Elhúztam a számat, mikor lágyan végigsimítottam sebes nyakán. Nem akartam ennyire durva lenni vele, de felém villantott vigyora megnyugtatott.  Elnéztem feje mellett, mert valami megvillant. Egyre erősebb fény töltötte be a sötét éjszakát. Hirtelen feleszméltem, hogy minden csendes, az eső elállt, és a mennydörgések is megszűntek.
- Szerintem, jön valaki! - ahogy kimondtam, Hazza hátra nézett, abba az irányba amerre én. 
- Öltözzünk! - leszállt rólam, kutatva ruhái után. Felültem, és kezembe nyomta, a még mindig vizes felsőm és nadrágom. Olyan gyorsan öltöztem fel, mintha az életem múlna rajta. Kirázott a hideg, ahogy a nedves ruháim forró bőrömre tapadtak. Fázni kezdtem. Nem vágytam másra csak egy forró fürdőre, és száraz ruhákra. Hazza is felöltözött, majd kinyitotta az ajtót. A hűvös levegő, ami kintről áramlott be megborzongatott. Libabőrös lettem, és remegni kezdtem. - Tekerd magad köré a takarót! - utasított kedvesen. Nem szálltam ki az autóból, csak ültem a hátsó ülésen, várva a kocsit, amely lassan odaért, leparkolva mellénk. 
- Ázott kis bárányaim! - nevetett fel gúnyosan Zayn, ahogy kiszállt a járműből. - Mi történt? 
- Nincs meg a kocsi kulcsom, nem tudtunk hazamenni! - szólalt meg Hazza, megmagyarázva a helyzetet. Zayn ismét felnevetett, én pedig legszívesebben lekevertem volna neki egyet. 
- Elvigyelek benneteket, vagy akartok még egy kicsit romantikázni? 
- Fejezd be! - szólt rá erélyesen Harry. - Nem hagyom itt a kocsim, reggelre ellopják... Megkeresem a kulcsot, talán a csónakban van. - mondta, majd elment, ott hagyva engem a feketeséggel. 
- Miért nem dobod le a pokrócot? - hajolt be a nyitott ajtón, mire megugrottam, nem számítottam rá, hogy idejön. - Talán meztelen vagy? - húzogatta szemöldökét. Megforgattam szemeim, lerántva a plédet magamról, és összegömbölyítve arcába dobtam. Elkapta. Jók a reflexei... Beleszippantott.  - Hmm... Ezek az illatok... - kacsintott rám, majd visszadobta a takarót. 
- Gusztustalan vagy! - morogtam. 
- Ugyan már, csak poénkodok! Viszont örülök, hogy ismét dúl a love, mert már szörnyűek voltatok egymás nélkül... - küldött felém, egy normális mosolyt. 
- Meg is van! - boldogan jött vissza Hazza, kezében tartva a kulcsot. - Ne zaklasd már! - tolta arrébb Zaynt. - Mehetünk! - csukta be az ajtót, én pedig előre másztam az anyós ülésre. Valamit még beszélgettek, aztán pár percre rá Hazza is beült. - Kicsit morcos volt, hogy feleslegese jött ki, de ez van! Legalább tudom, hogy aggódik értünk! - indította be a motort. Zötyögve haladtunk ki a földútról, aminek alig vártam, hogy vége legyen, és boldog voltam, mikor kifordultunk a sima aszfaltra, hazafelé véve az irányt. - Ja, megbeszéltem vele a kerti partit, neki bármikor jó. Már csak Niallt kell felhívni! - jelentette ki. - Aztán minden kiderül! - mosolygott rám, majd ismét az útra szegezte tekintetét. - Zany megkért arra, hogy ne szóljunk Niallnak róla, mert ha megtudja, hogy ő is ott lesz, akkor szerinte nem fog eljönni! - tette még hozzá. Kíváncsi voltam mi lelte a két srácot, és alig vártam, hogy végre megtudjam. Az út további része csendben telt. Halkan szólt a zene a rádióban, amitől folyton elbóbiskoltam, majd sikeresen be is aludtam. Hazza ébresztgetésére keltem. Morogva jeleztem, hogy fent vagyok, és lassan kimásztam a kocsiból. Mire a házhoz értem, sikerült felébrednem. Kizártam az ajtót, és besétáltam az előszobába, ahol lerugdostam a cipőimet a lábamról. Hazza hátulról átkarolt, fülem mögé puszikat hintve. Kezem hátravezettem, hogy hajába túrjak. - Veszünk egy forró fürdőt? - suttogta, mire hevesen bólogattam. Megfordított, felkapott a karjaiba, és felvitt a lépcsőn, egyenest a fürdőszobába…