91.rész

Meglepetéééés! 

Remélem nem haragszotok, hogy ilyen gyorsan hoztam a kövi részt! :) Annyira aranyosak vagytok, hogy gondoltam megleplek benneteket a folytatással! :) 
A részről annyit, hogy nagyon szerettem írni, ahogyan a következő fejezeteket is, feltöltődtem tőlük! :3 
Köszönök mindent, imádlak benneteket! :) 120 feliratkozó!!! OMG!! Végem van! :3 Nagyon, de nagyon hálás vagyok nektek! :')

Jó olvasást!
Ui. Tudom, a vége... de ezt már megszokhattátok tőlem! Bocsi :/

Dreamy Girl

Louis

- Zayn kért meg arra, hogy jöjjek ide, mert neki közbejött valami, de itt lesz, csak késni fog, és nem akarta, hogy sokat várj rá. Mondta, hogy melegítselek be... - huncut mosoly jelent meg az arcán, ahogy kimondta. Harryvel kell bemelegítenem? Ez most komoly?! Hogyan koncentráljak az edzésre...

- Oké... akkor... Átöltözzek, vagy jó leszek így? - mutattam végig magamon. Melegítőben voltam, amit a fociedzésekre húztam fel mindig. Végigmért, alsó ajkát beharapva, mire nagyot nyeltem. Úgy érzem, nem lesz egyszerű ez az edzés...

- Tökéletes! - mosolygott. - Akkor neki is láthatunk! Először bemelegítünk, megnyújtjuk minden izmunkat. - mondta komoly hangon. Tisztára olyan volt, mintha az edzőm lett volna. Irtó szexi edző... Megálljt parancsoltam a már beinduló fantáziámnak. Hazza mutatott pár gyakorlatot, amivel az őrületbe kergetett... Lehajolt, hogy megfogja a bokáját, és persze pont úgy csinálta, hogy én mögötte voltam. Megnyaltam az alsó ajkam, ahogy a fenekét figyeltem, amin megfeszült a nadrág, és nálam is kezdett kissé szűkös lenni a hely gatyámban... Fejét kicsit hátradöntötte, hogy rám nézzen, majd mikor meglátta merevedésem, elmosolyodott, és diadalittasan felemelkedett, felém fordulva. Direkt csinálja, ki akar készíteni. Tudom, látom rajta. - Hajrá! - tapsolt egyet. - Állj mellém, és csináljuk együtt! - úgy tettem, ahogy mondta, majd nekiálltunk a gyakorlatoknak. Így sokkal jobb volt, legalább nem tudtam rá figyelni. Épp a nyújtásnál tartottunk, próbáltam letenni tenyerem, összezárt lábakkal, de nem akart sikerülni. - Várj, segítek! - állt be mögém, nekem meg a szívem hevesen kezdett el dobogni. Pulzusom az egekben lehetett. - Hajolj le! - mondta mély hangon, amitől már most kirázott a hideg. Hátrafordultam egy "most komolyan" fejjel. - Gyerünk! - halványan mosolygott. Előre fordultam, nagyot sóhajtva, és lehajoltam, egészen a bokámig, ugyanis tovább nem sikerült. Megrezzentem, mikor kezét hátamra tette. Forróság futott végig testemen, és éreztem a bizsergést, amit érintése okozott. - Még lejjebb! - tolt óvatosan lefelé, mire fenekem kijjebb tolódott, ezáltal összeért Hazza ágyékával. Halk sóhajt hallatott, ahogyan én is. - Oh, igen, Lou... még lejjebb... - nyöszörgött, kezével a hátamat simogatva. Éreztem, hogy egyre szűkebb a nadrágom. 

- Oké, folytassuk! – elvette a kezét, majd eltávolodott tőlem, én pedig csak álltam, úgy, ahogy otthagyott. – Na gyerünk, most csinálunk pár felülést! - mondta, viszont nem tudtam kiegyenesedni, ugyanis állt a farkam. - Mi van, Lou? - kuncogott. - Nem bírsz felállni, vagy már felálltál? - jóleső nevetés tört fel belőle.

- Nagyon vicces vagy! - vettem pár mély levegőt, és kiegyenesedtem. Odasétáltam hozzá a matracra, leültem, aztán hanyatt feküdtem. Hazza letérdelt, a kezével fogta le a lábaim. 

- Ötvenet, aztán meglátjuk! - mondta, én pedig nekiálltam. Elég nehéz volt, hiszen rég csináltam már, teljesen kijöttem a kondiból. A hasam is fájt, a zúzódásoktól, de összeszorított fogakkal küzdöttem a fájdalom ellen. Nem mutathattam ki. - Feljebb! - utasított. Harmincnál jártam, mikor feladtam, ledőltem a matracra, szétterített kezekkel. 

- Nem bírom tovább! - lihegtem. - Ez nem nekem való...

- Ne nyavalyogj, hanem csináld! - ütögette meg a térdem. Erőt vettem magamon, és folytattam. Mikor végeztem, szétterültem a földön. 

- Nekem mára ennyi elég volt! - próbáltam felkelni, de nagyon fájt a hasam, így visszadőltem. - Én innen nem kelek fel! - mosolyogtam a plafont bámulva. 

- Ez még csak a bemelegítés, ezután jön még a java! Kelj fel, nem adjuk fel ilyen könnyen! - rugdosta meg a cipőmet játékosan, vigyorogva. Kezét nyújtotta, nekem pedig rögtön az jutott az eszembe, hogy megragadom, és magamra húzom, de addig nem akartam, míg meg nem beszéljük a dolgokat. Tudnia kell a csókról, meg Lucasról... Megragadtam a kezét, ő pedig felhúzott. Arcunk vészesen közel volt egymáshoz. Ajkai elnyíltak, lehelete enyémet csiklandozta. Épp felém mozdult, én pedig lehunyt szemekkel vártam csókját, mikor félbeszakítottak minket.

- Pucérak vagytok? - kérdezte Zayn. Felé fordultam, és felnevettem mikor megláttam, hogy eltakart szemekkel áll az ajtóban. 

- Leveheted a kezed! - szólalt meg Hazza röhögve.

- Azt hittem már rég dugtok! - húzta el a száját, majd hozzánk lépdelt. - Pedig de szerettem volna hallani Louis nyögéseit! - kuncogott, nekem pedig pírba borult az arcom. - Oh, igen, Hazza! - imitálta a nyögéseket, mire Harry tarkón csapta. 

- Héé! - szólt rá Zayn, morogva, az ütés helyét simogatva.

- Szállj le a pasimról! - jót nevettem rajtuk. 

- Rendezzük le, mint férfi a férfival! - bokszolta vállba Hazzát, aki elkapta Zaynt és leterítette a matracra. Hol ő hol Zayn került felülre. Én meg csak vigyorogva néztem szenvedésüket, és mikor már nem bírtam tovább a bénázásukat, megszólaltam. 

- Akkor el is megyek, ti pedig nyírjátok ki egymást! - ahogy kimondtam, leálltak a birkózással, és felálltak a szőnyegről. 

- Nem úszod meg, most az én edzésem jön, ami nem lesz olyan kegyes, mint Harryé! - vigyorgott gonoszan, Hazza pedig súgott neki valamit. Ott pusmogtak előttem, majd sejtelmes vigyor jelent meg mindkettő arcán. Összevont szemöldökkel figyeltem őket. Valami nagyon nincs rendben!

- Nekem mennem kell! - szólalt meg Harry. - További jó izzadást! - kapta fel a cuccait, és mikor elment mellettem odasuttogta :- Bárcsak alattam izzadnál, és nyöszörögnél! – rekdt volt a hangja, amitől hirtelen forróság öntött el, az alhasam pedig bizseregni kezdett. Kuncogott egyet a reakciómon, aztán elköszönt és kiment, otthagyva engem a fekete ördöggel.

- Na, kezdjünk neki! Nálam nincs lazsálás! 100 fekvőtámasz! 100 felülés, 100 guggolás! - mutatott maga elé szigorú tekintettel. Komolyan mondom, megijedtem tőle. Lehet átváltok inkább Hazzára, ettől még a folytonos merevedés is jobb. Nekikezdtem, legutoljára hagyva a fekvőtámaszt, amiben elég béna voltam. 

- Gyerünk, még van 50! - tette rá a lábát a hátamra, így nyomva le a földre. Alig bírtam már, a karjaim zsibbadtak, fájtak, elhagyott az erőm és összerogytam. Levegőért kapkodtam.

- Nem bírok többet... - szuszogtam, a fejem a matracba nyomva. 

- Jól van, ezt most hagyjuk! - fellélegeztem, és a hátamra gördültem. Minden izmom sajgott, Zayn teljesen kikészített. Fáradtan ültem le a padra, és egy egész üveg vizet megittam.

- Ugye végeztünk? - kérdeztem. 

- Amint látom igen... Menj, zuhanyozz le, aztán indulunk! Siess, mert nem érek rá! - nyomkodta mobilját. - Dolgom van egy szöszivel! - nevetett fel, mire felé fordultam, felvont szemöldökkel. - Egy-kettő!! - nézett rám. - Menj, mert nagyon kanos vagyok, és ha nem sietsz, téged is elkaplak! - ahogy kimondta felálltam a padról, olyan gyorsan, ahogy csak tudtam, még a fájdalom sem érdekelt.

- Nem hoztam semmit, majd otthon tusolok, szóval mehetünk! - kaptam fel az edzőtáskám a vállamra. Felszisszentem. Ez isteni lesz, asszem megint vehetek be egy fájdalomcsillapítót.

- Oké, indulás! – ahogy kimentünk, bezárta az ajtót, és beültünk a kocsijába. A telefonját nézegette, megnyalva alsó ajkát, fülig érő mosollyal. Bepötyögött valamit, aztán eltette, és beindította a motort. Nagy gázzal, csikorogva indultunk haza.

- Jó csaj lehet, ha így sietsz! - néztem rá, mire kéjesen elmosolyodott.

- Aham... olyasmi... - nevetett fel, amit nem igazán értettem. - Legközelebb ott zuhanyozol, mert nem ülsz be többet a kocsimba izzadtan, és büdösen! - húzta undorra száját. Morogva fordultam el tőle, kinézve az ablakon. Seggfej! Elég gyorsan hazaértünk. Elköszöntem tőle, mikor megragadta karom. Rá emeltem tekintetem. 

- Most jól figyelj! - kérdőn néztem rá, várva, hogy folytassa. - Tehát, most bemész, lezuhanyozol, borotválkozol, mindenhol… - mosolygott - felveszel valami meleg, normális ruhát, fogat mosol, hozol egy köteg óvszert és visszajössz a kocsimba! Oké? - leesett az állam szavai hallatán. Ott akadtam le, hogy óvszer... a többit nem is igazán fogtam fel. Lefagyva néztem rá. - Indulás! 10 perced van! - nézett a kocsi órájára. - Mérem! - kiléptem a kocsiból, sietve mentem a ház felé. Míg készülődtem az járt a fejemben, hogy hol a fenében van Hazza, és mi ez az egész. Aggódva ültem be az anyósülésre, mikor mindennel végeztem. - Szuper! Le a kalappal előtted! 15 perc, nem is olyan rossz! - taposott bele a gázba. Már egy jó fél órája mentünk, mikor nem bírtam tovább a csendet.

- Hova megyünk? Mi ez az egész? - érdeklődtem aggódva. Idegesített, hogy nem tudok semmit.

- Meglepi! - mosolygott. Ebből aztán sok mindent megtudtam... Kinéztem az ablakon, figyelve az elsuhanó fákat, ugyanis már rég kijöttünk a városból, és itt már sűrű erdő lepte be a tájat. Lábaimmal idegesen doboltam, az ujjaimat tördeltem. Ennyi, kész, nem bírom tovább. Fél perc sem telt el, mire újra megszólaltam.

- Áruld már el hova megyünk, és hogy hol van  Hazza? 

- Istenem, hogy mennyi baj van veled, rosszabb vagy, mint egy csaj, komolyan! Ne kíváncsiskodj, mert hamar megöregszel és ráncos lesz a farkad! - röhögött fel, én pedig duzzogva összefontam a karom a mellkasom előtt. 

- Seggfej... - suttogtam alig hallhatóan. Lelassított, befordult egy földútra, amit kétoldalt sűrű fák öveztek. Idegesen néztem körül, sehol senki, egy ház sem, vagy bármilyen más épület. Körülöttünk csak az erdő... Ijedten fürkésztem Zayn arcát, amiről semmit nem tudtam leolvasni. Mentünk még pár métert, aztán leállította a motort. Rám nézett, én pedig rá. 

- Meg akarsz ölni? - csúszott ki a számon. Felnevetett.

- Igen, kinyírlak, és elásom a hulládat az erdőben! Na, tűnés! - kinyitottam az ajtót, majd kiléptem. Beszívtam a friss levegőt, ami üdítően hatott rám. - Ja, és ha lehet, ne játszd a szűz lányt, add meg magad! - kacsintott rám, majd beindította a motort. Megszeppenve csuktam be az ajtót. Elindultam egyenesen, miközben Zayn elhajtott. Gyomorgörccsel kapkodtam a fejem hol jobbra, hol balra. Ijesztő volt, még így is hogy világos volt, bár már nem sokáig, ezért megszaporáztam a lépteim. Ha más körülmények között lennék, és nem egyedül, még élvezném is, de most nem tudtam. Fejem odakaptam mikor egy-egy ág megreccsent, vagy valami nesz hallatszott a bokorból. Tisztára olyan, mint a horror filmekben... Egy hatalmas fához értem, ami kitűnt a többiek közül. Fehér papír virított rajta, ismerős kézírással.

"Erre gyere" 

Ennyi állt rajta, meg egy nyíl, ami mutatta a helyes irányt. Alig mentem pár lépést, a kitaposott ösvényen, mikor egy csodálatosan gyönyörű helyre értem. Egy tó volt, melynek felszínén megcsillantak a nap utolsó sugarai. Nem messze egy stég állt, mellette egy kis csónak ringatózott az apró hullámoktól. Egy asztal is volt ott, ami meg volt terítve két személyre. 

- Foglalj helyet! - fordultam meg, a hang irányába. Arcomra mosoly kúszott, ahogy megláttam Hazzát. Haja a szokásos összevisszasággal meredezett mindenfelé, szemei a boldogságtól csillogtak, arcán pedig szeretetteljes mosoly jelent meg, amihez a két gödröcske is csatlakozott. Fehér inge fantasztikusan állt rajta - de mi nem?? - amihez feszes fekete nadrágot húzott. Kezébe egy üveg bort szorongatott. Legszívesebb a nyakába ugrottam volna, de próbáltam visszafogni magam. Leültem a padra, Hazza pedig töltött nekem egy kevéske bort, amire most nagy szükségem volt. Kell a bátorság. Velem szemben foglalt helyet. Annyira ideges voltam, mintha most találkoznánk először. Éreztem, hogy izzad a tenyerem, a gyomrom görcsösen összerándul, és még az a fránya gombóc is ott volt a torkomban. 

- Te nem iszol? - kérdeztem, mert nem öntött magának a borból.

- De, csak üdítőt, ugyanis haza is kell mennünk valahogy! - vette elő a kólát. - Ha te sem kérsz, akkor nyugodtan szólj, öntök üdítőt!

- Nem, jó lesz a bor! - mondtam. Koccintottunk, majd leemelte a fedőt a tányérokról, amik előttünk hevertek. Finomabbnál finomabb ételek bukkantak elő. Csirkecomb, párolt zöldségekkel, panírozott hal és sült burgonya. Minden ínycsiklandozóan nézett ki.

- Választhatsz, nem tudtam, hogy mit kívánsz, ezért csináltam két fajtát! - mosolygott rám. Annyira aranyos volt, hogy ezt mind értem tette. Kicsit bűntudatom volt...

- Mindegyiket megkóstolom! - vigyorogtam. Míg vacsoráztunk, jelentéktelen dolgokról beszélgettünk. A kaja isteni volt, nagyon ízlett. Lassan a nap is nyugovóra tért. Nagyon szép volt a lemenő nap látványa. Harry meggyújtotta az asztalon lévő gyertyákat, fényt varázsolva elénk. Nagyon romantikus volt az egész, sosem gondoltam volna, hogy Hazza ilyet is tud. Kis romantikus lélek - mosolyodtam el a gondolatra.

 - Isteni volt! Köszönöm! - dicsértem meg fülig érő szájjal, amit ha akartam sem tudtam volna letörölni arcomról. Koccintottunk, lehörpintve italunk. Sajnáltam, hogy el kell rontanom a mai estét azzal, hogy mindent bevallok, de muszáj volt, nem tudnék úgy élni mellette, hogy nem mondom el neki az igazat.

- Készen állsz egy kis csónakázásra? – kérdezte Hazza és reménykedve nézett rám.

- Persze! - Egyből belementem, és izgatottan ugrottam fel a padról, az agyam hátuljába száműzve a nyomasztó gondolatokat.