84.rész

Halihóóó!

Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan írtatok nekem, bearanyoztátok napomat! :) Nem foglak többször nyaggatni benneteket ilyennel, csak kíváncsi voltam, hogy kik vannak itt, és boldog vagyok, hogy sok régi olvasóm maradt velem, meg persze, hogy sok új is van! :3 Ne haragudjatok, hogy nem írtam egyikre se, de mindent elolvastam, többször is! :D Ti vagytok a legjobb olvasók, imádlak benneteket és ezért is siettem a kövi résszel! Annyira jó volt olvasni, hogy megoszlanak a vélemények Shane karakterével kapcsolatban, sajnos nem tudom mindenki kívánságát teljesíteni, de remélem azért nem haragszotok!
Nem egy vidám rész...

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Lefagytam, ahogy ajkait enyémre nyomta. Tágra nyílt szemekkel ültem, ahogy kezét combomra simította, és nyelvével szétfeszítette ajkaim. Legnagyobb meglepetésemre hagytam, hogy bejusson. Hogy miért? Kíváncsiság... Nekem Harry volt az első, mindenben, tudni akartam milyen érzés mással. Viszont csókja nem váltott ki belőlem semmit. Nem voltak pillangók a hasamban, nem borzongtam meg, nem volt forróság, semmi. Elhúzódtam tőle.

- Sajnálom, Shane. Nem tudom megadni, amire vágysz... Harryt szeretem, és mindig is őt fogom szeretni, akár mit is tesz! - tettem rá kezem vállára, melyet szomorúan lógatott. Nagyon sajnáltam őt, hiszen borzasztó lehet az egyoldali szerelem, de én nem tehettem semmit ez ellen. - Ne búslakodj, neked is eljön majd a nagy ő, de az nem én vagyok, és ezt te is tudod jól! - csalódottan emelte rám tekintetét.

- Nekem nem kell senki más, csak te! Akarlak, Louis! Teljesen elvetted az eszem, azóta a nap óta, hogy beléptél a kávézóba! Csak rád tudok gondolni! Nem teheted ezt velem... - ajkai sírásra görbültek, szemeiben csillogni látszottak kitörni készülő könnyei. Felém hajolt.

- Shane!! - szóltam rá erélyesebben, de nem hatotta meg. 

- Csak egy utolsó csókot, kérlek... - könyörgött kétségbeesetten. Az agyam hevesen tiltakozott, míg a szívem megsajnálta őt. Előre hajoltam, ezzel jelezve beleegyezésem. Ajkait újra enyéimre tapasztotta. Nyelvével bejutásért könyörgött, amit nehezen, de megadtam. Nyelvével szorgalmasan masszírozta enyémet, és úgy falta ajkaim, mintha soha többé nem akarna elválni tőlük. Egyik kezét csípőmre helyezte, másikkal hajamba túrt. Én nem tettem semmit, csak ültem ott, lemerevedve, gondolataimba merülve. Lassan hátamra csúsztatta hajamban lévő kezét, és ledöntött az ágyra. Megijedtem, azonnal észhez tértem.

- Nem! - húztam el arcom, hogy elváljak ajkaitól. - Csak egy csók! Megkaptad, többet nem adhatok! - tettem tenyereim mellkasára, így tartva távol arcát enyémtől. Huncut mosoly kúszott ajkára, majd pólóm alá tévedtek ujjai, és egyre feljebb indultak, elérve bimbóim. Elterelve figyelmem, ismét megcsókolt. Erősen megmarkoltam fejem mellett lévő karját, amitől felszisszent, és elvált ajkaimról.

- Shane!!! - emeltem fel a hangom. - Nem!! Szállj le rólam!! - toltam le magamról, és mikor nem akart engedelmeskedni, arcon csaptam. Elég nagyot csattan, még én is megijedtem. Oda nyúlt a fájós részhez, aztán felkelt az ágyból, egyenesen a fürdőbe ment, aminek az ajtaját bevágta. Szinte beleremegett a szoba. Remegő testtel feküdtem az ágyon. Hiba volt ez az egész. Nem szabadott volna hagynom, hogy megcsókoljon. Hogy lehetek ekkora marha?! Még nagyobb fájdalmat okoztam neki, darabokra törve szívét, ahogy Hazzának is, ha megtudja. Jézusom! Hazza! Hogyan fogok ezután a szemeibe nézni, és mit fog szólni?! Miért nem gondolkoztam előbb?? Talán, ha nem mondom el... De ha nem tőlem tudja meg, akkor még nagyobb baj lesz. El kell mondanom, ugyanis minden hazugság egyszer kiderül... Idióta vagyok...

- Sajnálom, Louis! - ugrottam fel ülő helyzetbe, annyira megijedtem hangjától. Leült az ágyra, lehajtott fejjel dünnyögött maga elé. - Elragadott a hév, és a közeledben nem tudok megálljt parancsolni... Remélem nincs harag? - morzsolta az ujjait, még mindig nem nézve rám. Tudtam, hogy megbánta, ami tett, ezért nem is haragudtam rá.

- Én is hibás vagyok benne, nem szabadott volna engednem, hogy... megcsókolj... - pirultam el, zavaromban. - Felejtsük el, rendben? - nyújtottam oda kezem, amit mosolyogva megrázott. 

- Viszont - kelt fel. - Legjobb lesz, ha nem alszom veled! - egyetértően bólintottam. - Fogat mosok, és aztán eltűnök. - ment be a fürdőbe, aminek az ajtaját félig nyitva hagyta. Fáradtan dőltem le az ágyra, mikor megrezzent a telefonom. Kiszenvedtem a zsebemből, és a képernyőt vizslattam. Sms-em jött, amit azonnal megnyitottam. Gyomrom görcsbe rándult, ahogy megláttam a nevet. Harry volt az. Rossz érzés járt át.

"Nem tudok nélküled élni, és nem is akarok! Inkább meghalok... Örökké szeretni foglak! Millió csók, Hazza"

Ahogy elolvastam, és felfogtam a benne lévő szöveget, sokkot kaptam, a telefonom kiesett a kezemből, én  pedig csak bámultam magam elé. A gyomromban a görcs fokozódott, ahogyan észhez tértem. Remegő kezekkel nyúltam a készülékért. Nem! Ez nem lehet! Ez... Felugrottam az ágyról, és idegesen jártam fel-alá, míg vártam, hogy kicsöngjön, és felvegye.
- Vedd fel! - túrtam bele hajamba. - Kérlek, vedd fel! - szemeim ellepték a könnyek, melyektől alig láttam már, olyan gyorsan megindultak, lefelé arcomon, egészen a padlóig. Lelki szemem előtt láttam, Harry mozdulatlan, hófehér testét. - Vedd már fel, az istenit!! - mérgelődtem. Kisípolt. - Bassza meg!! - vágtam földhöz a telefont, mely darabokra hullott, ahogyan én is.
- Louis?! - lépett ki a a fürdőből, Shane. - Mi történt? - ijedt arccal nézett körül, majd mikor tekintete rám szegeződött, azonnal előttem termett. - Louis, mi a baj?
- H...Harry... - zokogtam, már-már fuldokolva. Lábaim felhagytak a szolgálattal, és ha Shane nem nyúl értem, akkor elestem volna. - Baj van... Haza kell mennem, most! - kapaszkodtam karjaiban erősen.
- Induljunk! - mondta remegő hanggal. Láttam, hogy ő is pánikba esett. - Várj! - szedte fel a készülékem darabjait, majd hipersebességgel összeillesztette, és a  kezembe nyomta. - Menjünk! - siettünk le a lépcsőn, félre lökve a nevetgélő, szórakozó fiatalokat. A nagy sietségben egy srácot fel is löktünk.
- Louis?! - fordultam a hang irányába, ami ismerősen csengett. Liam. - Te jó ég! Mi történt, tiszta sápadt vagy! - aggódva nézte arcom. Újra elkapott a zokogás, ahogyan eszembe jutott Hazza.
- A barátja bajban van! - Shane beszélt helyettem, ugyanis egy szó sem jött ki számon. - Haza kéne jutnunk! Ittál?
- Nem, a kocsim itt van! - mondta, majd mindketten elkapták a karom, és kisegítettek az autóhoz. Beültettek hátra, aztán ők is bepattantak, és Liam rátaposott a gázra. Őrült sebességgel mentünk, de nekem ez is lassú volt.
- Siess, Liam! - tudtam, hogy ennél gyorsabban már nem mehet, mégis siettettem. Féltem, hogy késő lesz, minden perc számított. Nem lehettem ekkora barom, beszélnem kellett volna vele! Ha valami baja esik, azt én nem élem túl! Hangos csikorgással fordultunk be az utcánkba, aztán egy hatalmas fékezéssel álltunk le, a házam előtt. Kicsaptam a kocsi ajtaját, és amilyen gyorsan csak tudtam, a bejárati ajtóhoz futottam. A kilincset markolva akartam benyitni, de zárva volt. Bent villogott valami fény, talán a tv.
- HARRY!! - ordibáltam az ajtón dörömbölve. - HAZZA!! NYISD KI!! - ütögettem kétségbeesetten, oly erősen, hogy fájdalom hasított kezembe, de ez most nem érdekelt.
- Állj arrébb! - szólalt meg hátam mögül, Shane. Odébb léptem, helyet adva neki. Próbálta betörni az ajtót., úgy, hogy teljes testével nekirohant. Liam is csatlakozott hozzá, de így sem sikerült. - Bassza meg!! - szorította ökölbe kezeit, Shane. Lehajolt egy kőért, majd beverte vele az ajtó melletti ablakot, ami hangos csörömpöléssel jelezte, hogy sikerrel járt. Leütögette a kiálló hegyes részeket, majd betolt engem rajta.  Nem érdekelt a térdembe, vagy a tenyerembe belevájó szilánk darabok, csak Hazza. Sietve kinyitottam nekik az ajtót, és ezek után a nappaliba rohantam. Harry ott feküdt a padlón. Teste mellett egy piás üveg hevert. Mellé guggoltam, pofozgatva arcát.
- Hazza! Kelj fel! - próbáltam keltegetni, de nem reagált semmire. Kezeire tévedt tekintetem, amiben egy gyógyszeres üveg volt. Kivettem. Teljesen üres volt. - Istenem... - sírni kezdtem. - Nem! Nem! Hazza! Szeretlek, ne hagyj itt! - pánikba estem, és nem kaptam levegőt. Szédültem. Kétségbeesetten kapkodtam levegő után, mikor valaki elrántott Hazza mellől. Nem akartam otthagyni őt.
- Nyugi, Louis! Végy mély levegőt! Menni fog! - nyugtatgatott, Shane. - Nem lesz baj, Liam hívta a mentőket, mindjárt itt lesznek! Nyugodj le, oké? Lélegezz! Figyelj engem! - mutatta, hogyan csináljam, amit utánozni kezdtem. Lassan visszatért a levegő a tüdőmbe, és a mentősök is ideértek.

Szörnyű volt a váróban ülni, miközben Hazza bent fekszik, én pedig nem tehetek érte semmit. Fel-alá járkáltam, hajamba túrva, mély levegőket véve. Már egy jó ideje semmi hír róla... Remegtem egész testemben, alig bírtam a lábamon állni, de ülni végképp nem tudtam volna. Sehogy sem volt jó. Annyira kikészítette ez az egész. Felcseszte az agyam, hogy senki nem mond semmit. Egy nővér jött ki valamelyik kórteremből, én pedig azonnal kaptam az alkalmon, és odamentem hozzá.
- Elnézést! - szólítottam meg. - Tudna mondani valamit, Harry Styles állapotáról?
- Sajnálom, nem tudok semmit, de amint informálódok, szólok önnek. - mosolygott rám kedvese. Ebben a pillanatban elpattant az agyam.
- Mi az, hogy nem tud semmit??? - akadtam ki. - Mi a jó büdös francért van akkor itt??? Szórakozni jár ide?? - adtam ki a felgyülemlett feszültséget. - A rohadt é...
- Louis! - kapta el karom, Shane. - Nyugodj meg! - húzott el a nővértől.
- Elnézést kérünk, csak nagyon kivan, nem gondolta komolyan. - mondta Liam mellőlem. A nő megértően bólintott, majd elment a dolgára.
- Hagyjatok!! - téptem ki karom szorításukból. Azt akartam, hogy mindenki hagyjon békén, egyedül akartam lenni... Leültem a legközelebbi műanyag székre, arcom a tenyerembe helyezve. - Istenem... - dünnyögtem bele. - add, hogy ne essen baja! Nem akarom elveszíteni, ő a mindenem! Kérlek, segíts! - könyörögtem, könnyeket hullajtva. Ha tehettem volna, mindent visszacsináltam volna...