83.rész

Sziasztok! 

Nem akarom elkiabálni, de ha minden igaz, akkor jó a gépem, nagyon remélem, hogy így is marad. Meghoztam a 83. részt, remélem tetszeni fog nektek! :) 

Köszönöm a sok kommentet, a kedves szavakat, nagyon jól esnek. Imádom olvasni őket, mindig helyrehozzák a napomat. ;) Legyen szép napotok! :)

Szeretnék kérni tőletek egy szívességet, nagyon kíváncsi vagyok hányan vagytok, akik olvassátok blogom, ezért annyit szeretnék kérni, hogy írjatok egy kommentet, miután elolvastátok, aki kicsit lusta, vagy nincs nagy kedve hozzá, annak az is elég, ha egy "itt vagyok" vagy valami hasonlót ír! Kérlek tegyétek meg nekem! :3 Köszönöm előre is! ;)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

A kanapén feküdtem, semmi kedvem nem volt felkelni. Az agyam kattogott, ahogy ez már megszokott volt ebben a két hétben. Igen, már két hete nem megyek ki sehova, nem beszélek senkivel, kivéve Shannel, aki nem hagy békén. Tudom, hogy kedvességből teszi, mégis néha már túl sok. Egyedül akarok lenni a gondolataimmal. 

- Ébresztő! - húzta le rólam a takarót, a drága barátom. Csak egy morgást adtam válaszul, hogy azt higgye, alszom még. De, ő, Shane... Nem lehet olyan könnyen lerázni. - Emeld fel a nagy segged vagy kirugdoslak! - fenyegetett. 

- Shane, hagyj aludni, fáradt vagyok! - dünnyögtem a párnába, melybe arcomat fúrtam. 

- Adok még egy esélyt, de ha most rögtön nem mászol ki, akkor nagyon megbánod! - folytatta tovább fenyegetőzését, amit nem vettem komolyan. Morogtam egyet, és felhúztam fejem búbjáig a takarót. Nem akartam semmit sem csinálni, csak feküdni, nem volt semmihez erőm, és kedvem sem. - Oké, te akartad!  rántotta le rólam a takarót, mire összehúztam magam. Rácsapott fenekemre, amitől szemeim azonnal kinyíltak. 

- M-mit csinálsz? - fordultam felé, és éreztem, ahogy arcom lángolni kezd. 

- Nem tudlak kirugdosni, így kicsapkodlak! - csattant megint tenyere alsó felemen. 

- Jó, oké! - ültem fel. - Fent vagyok! - mérgelődtem, mire halk kuncogás volt válasza. 

- Úgy készülj, hogy este buliba megyünk! - jelentette ki, mintha ez oly természetes lenne. 

- Nem! - vágtam rá azonnal. Soha nem megyek többet bulizni, főleg nem Shannel, aki a földig issza magát...

- Ez nem kérdés volt! Miattad kihagytam jó pár bulit, most bepótolom, de nem hagyhatlak itt, egyedül! Azt felejtsd el! Jössz, és kész! - mondta, ellent mondást nem tűrően, aztán kiment a nappaliból.

- Különben meg nem is nagy a seggem! - dünnyögtem magam elé. Ez azért kicsit fájt...

- Dehogynem, senki sem mondta még? - fordultam a hang irányába. A konyhaajtóból nézett vissza huncut vigyorral arcán. Nemlegesen ráztam fejem. - Akkor én vagyok az első, de ne búsulj, így is imádnivaló! - kacsintott rám, majd eltűnt a konyhába. Mérgesen felpattantam a kanapéról, és kirohantam hozzá.

- Játsszuk le! - álltam elé, kezem felemelve magam elé, ahogyan a bokszolóktól láttam a tv-ben. Shane jóízűen felnevetett, már a hasát fogta a röhögéstől. - Na, gyerünk! - pattogtam. Mikor már sikerült lenyugodnia, megtörölte könnyektől csillogó szemit, és közelebb lépett hozzám. Leengedte kezeim, majd gyönyörű, egyben ijesztő szürkés szemeit az én kékségembe fúrta. 

- Édes. - ettől a megszólítástól gyomrom összeugrott. Ez sosem jelent jót... és tőle nem is tetszett, Harry szájából sokkal dögösebben hangzott. - Tökéletes vagy! Csak vicceltem. - mosolygott, és legnagyobb meglepetésemre puszit nyomott arcomra. Ott álltam lefagyva, hagyva, hogy egyre közelebb érjen számhoz. Már majdnem ott volt, mikor elhúzódtam tőle. Láttam arcán az ijedelmet, aztán szája elé tette kezét. 

- Basszus, bocs... Én csak... ne haragudj... - viharzott el mellettem, aztán csak a becsapódó ajtó zaját hallottam. Még mindig ott álltam, földbe gyökeredzett lábakkal. Nem tudtam felfogni, mi is történt. Meg akart csókolni? Vonzódik hozzám? Miért nem vettem ezt észre? Úristen! Shane érez irántam valamit, ki tudja mióta, én hülye meg ide jöttem, hogy elbújjak Harrytől... Ezek után jobban oda kell figyelnem, hogy hogyan viselkedem Shane előtt. Nem akarom, hogy azt higgye, van nálam esélye.
A nap további részében kerültük egymást. Szörnyű volt, minden olyan más volt. Kínos... Viszont, ahogy elérkezett az este, Shanet mintha kicserélték volna. Adott kölcsön egy felsőt, és  egy nadrágot, amit viselhetek a buliban. Ezekkel a kezemben indultam meg a fürdő felé. Lezuhanyoztam, fogat mostam, aztán felhúztam a ruhákat. A felső egy fekete színű ujjatlan póló volt, ami tapadt rám. Furcsán éreztem magam benne, idegesített, hogy minden nem létező izmom kidomborodott. A farmer szűk volt, amit már megszoktam, köszönet Hazzának. Hazza... Szívem fájdalommal telet meg, ahogy rá gondoltam. Könnyeim utat törtek maguknak, ezzel elhomályosítva látásom. Megfogadtam, hogy holnap, a buli után beszélni fogok vele. Higgadtan leülünk, és mindent átbeszélünk, mert ez így nem mehet tovább. Hal kopogás zökkentett ki gondolatomból.

- Gyere... - szóltam ki, miközben letöröltem könnyeim. Shane mosolygós arca jelent meg az ajtóban.

- Kész v... - lépett be egy szál gatyába a fürdőbe. Szemeim önkéntelenül is végig pásztázták fedetlen testét. Nem volt rossz a látvány. Erre a gondolatra megráztam fejem. - Wáó, Louis! - állt elém végig vezetve tekintetét rajtam. - Rohadt jól nézel ki! - mosolygott. - Na, nem mintha eddig nem, de most, wáó!

- Kösz... - pirultam el, hiszen mástól bókot kapni, azért még mindig zavarba hoz.

- Én is felöltözöm, és mehetünk! - mondta, majd kiment a szobájába, én pedig még belőttem a hajam. Ahogy végeztem, leültem a kanapéra, várva, hogy elvégezze az utolsó simításokat. Már most gyomor idegem volt, belül pedig valami azt súgta, hogy ennek nem lesz jó vége...

- Mehetünk! - jött ki a fürdőből. Egy fekete inget viselt, mely rossz fiússá alakította külsejét. A farmer szűk volt, és szintén fekete. Ha nem ismerném, megijednék tőle. Olyan volt, mint egy gengszter. 

- Ijesztő vagy, ugye tudod? - keltem fel a kanapéról, mire gonosz kacaj szaladt ki szájából. Mellém lépett, és  a fülembe suttogott.

- Tudom, ez a célom, meg... - húzódott el tőlem, majd szemeimben nézett. - valakinek meg kell védenie téged. - kacsintott, aztán elindult a bejárati ajtó felé. Morogtam egyet, miközben követtem őt. Utálom, mikor mindenki azt hiszi, hogy engem meg kell védeni... Nem vagyok egy kis lány... Ez mindig felidegesít.

A kocsiban ülve még mindig duzzogtam. Rájöttem, hogy ezen változtatnom kell, nem lehetek örökre ilyen puhány. Azt akarom, hogy végre férfinek érezhessem magam. Tenni is fogok érte!

- Valamit nem mondtam el neked...kérlek ne akadj ki... - szólalt meg Shane, felém villantva száz wattos mosolyát. Ebből már tudtam, hogy baj lesz...  - mivel inni fogunk, és kocsival jöttünk, ezért... szóval... itt fogunk aludni... - vakarta tarkóját idegességében. Tátott szájjal bámultam rá. Azt hittem rosszul hallok.

- Mi?? Ez ugye csak egy vicc?! Hol fogunk aludni? Együtt? - akadtam ki, rázúdítva kérdéseim. - Mi az, hogy itt alszunk? - Shane jót nevetett, nekem viszont semmi kedvem nem volt ezen nevetni.

- Annyira aranyos vagy! Van egy szoba, ami mondhatni az enyém, és gondoltam jobban szeretnél ott aludni, mint egy sátorban. És, igen, együtt fogunk aludni, de ha nem akarsz, mással is megoszthatod az ágyat! - csapott combomra játékosan, közben pedig ott volt arcán az a győztes mosoly, ami nagyon idegesített. 

- Rohadt vicces vagy! - mondtam gúnyosan, elhúzva szám. - Ezért még ki foglak nyírni, csak hogy tudd! - csaptam rá kezére, mely combom simogatta. Nem vette az adást, továbbra is ott hagyta kezét, markolva érzékeny részem. 

A buliban elég sokan voltak, egyből eszembe jutott a legutóbbi házi buli, ami rosszul végződött. Reméltem, hogy ez valamivel jobb lesz. Megpróbáltam élvezni a dolgot, hogy ne rontsam el Shane estéjét. Nagy nehezen rávett arra, hogy táncoljunk. Nem is tudtam ellenkezni, ugyanis elkapta karom, és behúzott a táncoló tömegbe. Benne már volt valamennyi alkohol, így felszabadultan táncolt. Nem közeledett, amiért nagyon hálás voltam. Én is próbáltam tartani a tisztes távolságot.

- Igyál te is! - tolt elém egy poharat valami löttyel, miután kifáradva, és kiszáradva leültünk a bár pulthoz. Nemlegesen megrázva fejem toltam el. - Idd meg! - hajolt fülemhez. - Sokkal jobban fogod érezni magad. Felszabadult leszel. - hajolt el, majd rám mosolygott, kezembe adva a poharat. Ledöntöttem. Köhögni kezdtem, ahogy marta a torkomat. Utálom a piákat. Shane hátam simogatta, miközben elém tolt még egyet. Lehúztam azt is. - Ez az! Jól nyomod! - ütögette meg vállam. Kértem még kettőt, és azt is lehúztam. - Oké, most már elég lesz! - vette ki kezemből a poharat. Nem kellett sok, már éreztem is az alkohol hatását. Vigyorogtam, mint egy tejbe tök, és mindenen röhögtem, mert szerintem vicces volt. Jól éreztem magam, boldog voltam, minden gondom elszállt egy varázsütésre. 

- Shaneee - néztem gyönyörű szemeibe. - Táncolsz velem? - kérdeztem, de meg sem vártam válaszát, megragadtam, és a tömegbe vezettem. Kezemmel derekát fogtam, ezzel magamhoz húzva. Hátamra simuló kezei lágyan cirógattak. Bele éltem magam a tánca, nem érdekelt semmi, csak jól akartam érezni magam. Testünk egymáshoz ért, annyira beindultunk. Éreztem forró leheletét arcomon, mivel vészesen közel voltak ajkai enyémhez. Hol szemeit, hol ajkait néztem. Előre hajolt, azt hittem meg fog csókolni, de e helyett fülembe suttogott.

- Menjünk fel! - mosolya fülig ért. Bólintottam egyet, aztán elkapva csuklóm indultunk fel az emeletre. Benyitott az első ajtón. Egy francia ágy, és egy szekrény helyezkedett el, a nem túl nagy szobában, amiből egy fürdő is nyílt. Hátulról két tenyerével megragadta csípőm, majd lassan az ágy felé tolt. Leültetett a szélére, aztán helyet foglalt mellettem. Kicsit felé fordultam, ahogyan ő is felém. Zihálva vettük a levegőt, annyira kifulladtunk a táncban. Éreztem, ahogy izzadságcseppjeim lefolynak bőrömön. Elfáradtam... Tenyere combomra simult, szemei pedig enyéimbe fúródtak. Láttam a boldogságot bennük.

- Louis... - szólalt meg mély hangján. - be kell vallanom valamit. - hunyta le szemét, mély levegőt vett, majd ismételten kékségembe fúrta, szürke íriszét. - Már az első perctől fogva, mikor bejöttél dolgozni, megfogott benned valami. Más voltál, mint a többi srác, vagy csaj, akivel megismerkedtem. Minden napom bearanyoztad. Nem tudtam rólad semmit, de mikor a fülembe jutott, hogy barátod van, kicsit megkönnyebbültem, másrészt pedig szomorú voltam, hogy foglalt vagy... - szavait nehezen fogtam fel. Először nem akartam hinni fülemnek. Shane mindvégig oda volt értem. Ez az információ kijózanított. Eszembe jutottak a napok, amiket együtt töltöttünk és rájöttem, hogy vak voltam. Minden a szemem előtt zajlott, mégsem vettem észre, csak akkor mikor majdnem lesmárolt ma, a konyhában. - Annyira szeretném, hogy viszont szeress... - halvány mosollyal fürkészte arcom. Nagyot sóhajtottam. Megsajnáltam. Tudtam, hogy semmi esélye nálam, hiszen az én szívem egyetlen emberért dobog, és az nem más, mit Harry. 

- Shane... - alig jöttek a szavak a számra. Fogalmam sem volt, mit is mondjak, hiszen ilyen helyzetbe még nem kerültem, és soha nem is gondoltam, hogy kerülni fogok valaha is. - Nekem ott van Harry, tudod jól. - kezdtem bele, de nem hagyta, hogy befejezzem.

- De ő nem érdemel meg téged, láttam, hogy iszik, és láttam, hogy bánik veled! Én soha nem tenném ezt veled! - hajolt közel arcomhoz, ezzel belém fojtva a szavakat, mellyel Hazzát akartam megvédeni. Lélegzetem elállt, szemeim hol ajkaira, hol szürke íriszére tévedtek. Lesokkoltam. 

- Sha.. 

- Sss... - csitított, majd száját enyémre tapasztotta...