82.rész

Sziasztok!

Új résszel jelentkezem, remélem ez is elnyeri a tetszéseteket, mint az eddigiek. 

Köszönök mindent, nagyon hálás vagyok azért, hogy itt vagytok, kommenteltek és biztattok! Imádlak benneteket! :3 

Már sokszor gondolkodtam azon, hogy adjak-e elérhetőségi címet, és most arra jutottam, hogy szerintem illene :) Aki szeretne velem beszélni vagy bármi egyéb, az a dreamygirl.staystrong@gmail.com címre írhat vagy a 0DreamyGirl0 néven megtalál a twitteren, igaz keveset vagyok mostanság fent, de azért feljárok! Annyit szeretnék kérni, hogy írjátok oda, hogy kik vagytok és honnan "ismertek", köszönöm! ;) Nyugodtan írhattok, nem harapok ;)

Jó olvasást!

Ui. bocsi a rövidség miatt, majd lesz hosszabb is :)

Dreamy Girl

Louis

Másnap dél körül ébredtem fel. Minden olyan jónak tűnt, de mikor eszembe jutottak a tegnap történtek, azonnal elszomorodtam. Bárcsak mindez álom lett volna... Megdörzsöltem álmos szemeim, felültem, majd lassan felkeltem, és a fürdőbe mentem. Megmostam nyúzott, sírástól felduzzadt arcom, aztán kimentem a konyhába, mert a gyomrom hangos korgással jelezte, hogy ideje lenne enni valamit. A konyhapulton egy cetli várt. Kihajtogattam.

Jó reggelt vagy délutánt! Ne aggódj, nem kell bejönnöd dolgozni, elintéztem. Nyugodtan pihenj és érezd magad otthon. :) Kaja a hűtőben. Későn jövök.

Ui: Ne szomorkodj! Akkor vagy a legszebb, mikor mosolyogsz :)

Shane

Elmosolyodtam aranyos mondatani. Olyan volt, mintha együtt járnánk... Ezért is szerettem meg őt ennyire,  mert közvetlen és hatalmas szíve van, még ha ez kívülről nem is látszik. Megfordítottam a papírt, mert láttam, hogy ott is van valami.

Ha mosolyogtál az előző oldalon lévőn, akkor boldoggá tettél! :)
Ui: Tudom, hogy mosolyogtál ;)

Elnevettem magam. Kivettem a hűtőből a nekem szánt ebédet. Még a nevem is rajta volt. Felmelegítettem és leültem az asztalhoz, hogy csendben, egyedül elfogyasszam az egytálas, zöldséges-húsos finomságot. Amint a villámra szúrtam belőle, és a számhoz emeltem, elment az étvágyam. Gyomrom görcsbe rándult, egy falat se ment le torkomon. Harry járt a fejemben, az elmúlt néhány hét és a tegnapi szörnyű éjszaka. Nem értettem, miért pont velünk történik minden, annyi rossz dolgon mentünk keresztül... ennek soha nem lesz vége?... Beszélnem kellene vele, de képtelen vagyok rá. Megijesztett a tegnapi viselkedésével. Szükségem van egy kis időre, hogy fel tudjam dolgozni. Ki kell szellőztetnem a fejem, hogy tiszta fejjel állhassak elé, mikor megbeszéljük a dolgokat. Nagy nehezen betömtem az ebédet, ami egyáltalán nem esett jól, mégis kellett valami a gyomromba. Gondoltam elmosogatok, hogy Shanennek ne kelljen ezzel foglalkoznia. Éppen egy poharat mostam, mikor elpattant és darabjai a mosogatóba zuhantak. Belenyúltam, hogy kiszedjem, de az egyik megvágott. 

- Bassza meg! - sziszegtem mérgemben. A vér kibuggyant a vágás helyén, én pedig azonnal számhoz kaptam, hogy kiszívjam. Nem hiszem el! Még ez is! - dühöngtem magamban, miközben a fürdőbe mentem, hogy lemossam és lefertőtlenítsem. Tettem rá ragtapaszt, majd visszamentem, hogy befejezzem, amit elkezdtem. Óvatosan kiszedtem a szilánkokat, melyeket a szemetesbe dobtam. Amint végeztem elkezdtem törölgetni. Éppen egy tányért töröltem szárazra, mikor kicsúszott kezemből, hatalmasat csörrenve a csempén. Darabokra hullott, ahogyan én is. Nem törődve semmivel, térdre rogytam és zokogni kezdtem. Arcom tenyerembe helyezve ültem a padlón, körülöttem a tányér apró, csillogó darabkáival. Nem tudom mennyi ideje ülhettem ott, mikor telefonom megcsörrent zsebembe. Remegő kezekkel nyúltam érte, majd meg se nézve ki az emeltem fülemhez. 

- Louis? - szólt bele Shane. Zokogtam. - Mi a baj? Válaszolj! Kérlek! Louis? 

- Shane... - ennyit tudtam kinyögni, mert hangom elcsuklott.

- Azonnal ott vagyok, ne csinálj semmi hülyeséget! - bontotta a vonalat. Kiejtettem kezemből a készüléket és a földre feküdtem, térdeim felhúztam, úgy feküdtem ott, mint egy magzat az édesanyja hasában. Könnyeim folytak, akárcsak egy patak. Nem akartam ezt, vissza akartam tekerni az idő. Vissza, oda, mikor még minden rendbe volt, mikor még kisgyerek voltam, mikor még a családom is szeretett.
- Louis! - hallottam Shane rémült hangját. - Jézusom! Louis! - térdelt le mellém. - Mi történt? - kapott hónom alá és felemelt. - Semmi baj! - ölelt magához szorosan, amitől még jobban elkezdtem sírni. - Ssss... - simogatta hátam nyugtatóan. Arcom nyakába fúrtam, kezeim hátán pihentettem. Elhúzódott tőlem, de csak annyira, hogy szemeimbe nézhessen. Homályosan láttam aggódó, szürkés íriszeit. - Minden rendben lesz, gyere! - fogta meg karom és a nappaliba kísért. Leültetett a kanapéra, majd mellém ült. - Hozok egy kis teát, megleszel? - kérdezte kezeit enyémre helyezve. Bólintottam. Ott ültem, és csak néztem kifelé fejemből. - Tessék! - adta kezembe a teát. - Annyira szeretnék segíteni, de ha nem tudom, miről van szó, nem tudok. - tette kezeit combomra, lágyan cirógatva. Nem akartam erről beszélni, jobb, ha nem tud senki róla, még Niallnak se mondanám el, pedig ő tényleg nagyon közel áll hozzám. Nemlegesen ráztam a fejem, ezzel tudatva, hogy nem akarom elmondani neki a dolgokat. Megértően bólintott. Hatalmas tenyere hátam simogatta, miközben figyelte minden mozdulatom. - Pihenj le, addig csinálok egy forró levest, ami most nagyon jól fog jönni! - mosolygott rám halványan. Én is elmosolyodtam. Miután kiment a konyhába, lefeküdtem a kanapéra és hallgattam ténykedését, amitől hamar elkapott az álom.

Finom illatokra ébredtem. Ahogy kinyitottam szemeim, egy tál gőzölgő leves állt a kis asztalon, és csak rám várt. Felültem, szemeimmel Shanet kerestem.
- Épp időben! - ült le mellém. - Még meleg! - mosolygott, majd bekapcsolta a tvt-t. Magam elé vettem a levest, aminek ínycsiklandozó illata volt. Miután csendben, a tv képernyőjét bámulva elfogyasztottam, úgy érzetem, mintha új erőre kaptam volna.
- Köszi, nagyon finom volt! - tettem le az üres tányért. - Nem kell dolgoznod? - fordultam felé.
- Átadtam a kis barátnőknek a műszakot! - vigyorgott. Tudtam kire gondol. Az új lány nem volt egy könnyű eset, Shane pedig folyton szívatta, hátha visszavesz a pofájából. - Ott őrjöngött, én meg azt mondtam neki, hogy ha ne végzi el, akkor ki lesz rúgva. Nem kellett kétszer mondanom. - tette karba kezét mellkasa előtt, egy győztes mosollyal.
- Sajnálom, hogy eltörtem a poharad meg a tányérod... - hajtottam le fejem. - Majd veszek másikat.
- Ugyan már! - csapott játékosan combomra. - Van elég! - nevetett fel. - Amúgy - odahajolt fülemhez, mintha bárki is lenne a házban, akinek nem szabadna hallania, és belesuttogott. - utáltam azt a poharat, az egyik exem adta, hülye egy liba volt. - röhögött, mire nekem is mosoly kúszott ajkamra. - Szóval még jót is tettél! - kacsintott rám. - Na, nézzünk valami filmet, ne búsuljunk! - kelt fel és egyenest a dvd gyűjteményéhez ment. Imádott filmet nézni, és meg is vette az eredetiket, főleg, amik tetszettek neki. Némelyiket már kívülről fújta. - Mit akarsz nézni? - fordult hátra. - Ne hogy azt mondd, hogy mindegy, mert akkor kitépem a hajam! - vigyorgott. Eltalálta. - Válassz egyet! - felkeltem, és körül néztem a dvd között. Jobbnál jobb filmek voltak, nem is tudtam közülük választani. Ha az egyiken megakadtam, utána jött egy jobb és ez így ment.
- Nem tudok választani, nagyon sok jó van!
- Akkor én választok! - vett ki egyet. Betette, miközben leültem a kanapéra. - Hozok valami rágcsálni valót, meg üdítőt. - ment ki a konyhába.
- Parancsolj! - adta kezembe a popcornt, a kólát pedig letette az asztalra. - Nagy fiúk 2, jó lesz? - huppant le mellém.
- Igen, még nem láttam, csak az elsőt, de az is nagyon tetszett! - mosolyogtam rá és elhelyezkedtem kényelmesen.
- Akkor jó! Imádni fogod, én mindig sírva röhögök rajta! - tette fel lábait a kis asztalra. - Nyugodtan rakd fel te is! - ahogy kimondta, meg is tettem. Reméltem, hogy egy kicsit el tudok lazulni, és a filmre koncentrálni, nem pedig a problémákra, amik fejemben halmozódtak fel...

A napok csak teltek, semmit sem csináltam, folyton járt az agyam. Ha Shane itt volt, akkor nem hagyott szomorkodni, mert mindig kitalált valami programot, amiért hálás is voltam neki, de azért néha jobb volt egyedül lenni a gondolataimmal. Már hat nap eltelt, Harryvel pedig nem beszéltem. Hívogatott, én pedig mindig kinyomta. Niall is keresett, teljesen ki volt akadva, megrémült, hogy történt velem valami, ugyanis Hazza elment hozzá, mert azt hitte ott vagyok nála. Senki nem tudja hol vagyok és ez remélem így is marad. Megnyugtattam Ni-t, hogy minden rendben van, elmondtam, hogy összekaptunk, de nem meséltem el részletesen. Azt mondta, szörnyen nézett ki Harry. Erre a mondatra összeszorult szívem, bármennyire is szerettem volna odamenni és átölelni, ajakira tapadni, valamiért nem ment... Idő kell, még egy kicsi, aztán elé állok és megbeszéljük a dolgokat. Szeretem őt, mindig is szeretni fogom, ebben biztos vagyok.