80. rész

Sziasztok! 

Már a 80. résznél járunk, 102 feliratkozóval, 1285 hozzászólással (mondjuk ebben az enyém is benne van) és 130,239 oldalmegjelenítéssel! :D Mikor neki kezdtem a blognak álmomban sem gondoltam volna, hogy idáig eljutok! Wáó, köszönök mindent, ez még mindig hihetetlen számomra, imádlak benneteket! :3 <3 Köszönöm, hogy vagytok nekem és minden egyes kommentetekkel bearanyozzátok napomat! ;)

 Mit is mondjak a részről, inkább semmit... Félek, hogy mit szóltok a végéhez!
 Ja és van egy új szereplő is, majd meglátjátok!

Jó olvasást Drágaságaim! :3

Dreamy Girl

Niall

- N-nem tehetem! - suttogtam ajkaira. Nagyon is szerettem volna, testem minden egyes porcikája Zaynért kiáltott, ahogyan ő is mondta. Hiába próbáltam titkolni, elnyomni magamban ezt az érzést, nem tudtam, túl erősek voltak. Van benne valami, ami vonz, aminek nem tudok ellenállni, akár hogy is igyekszem. De, nem tehetem meg, Liam miatt. Mit szólna hozzá, ha megtudná? A másik meg, hogy pont Zaynnel?
- Felnőtt ember vagy! Már nincs barátod, megteheted! És meg is akarod tenni! - orrával megbökte az enyémet. Furcsa volt. Azt hittem egyből lesmárol, nem törődve azzal, hogy én mit is szeretnék.
- Ez nem ilyen egyszerű... - csuktam be szemeim, egy hatalmas sóhajt kiadva magamból. Elengedte csuklómat, amire egyből kinyitottam szemeim. Ott állt előttem, de már jóval távolabb tőlem.
- Ha akarsz valamit, megtalálsz! - mondta, majd megfordult és elindult, ott hagyva engem a küszöbön, kétségek között. Néztem eltűnő alakját. Utána akartam szólni, megállítani, de nem jött ki egy szó sem ajkaim közül. Agyam zakatolt. Semmi másra nem tudtam gondolni csak ajkaira, melyek oly közel voltak enyéimhez. Nem akartam bevallani magamnak, de azóta a buli óta minden megváltozott. Ha aznap nem megyek el, hanem Liammel otthon maradunk, akkor talán még mindig együtt lennénk, boldogan... Talán... Miután becsuktam az ajtót magam mögött, háttal nekidőltem, és a padlóig csúsztam, fenekemre huppanva. Időm sem volt rendesen elhelyezkedni, gondolataimba merülni, mert kopogás ütötte meg fülem.
- Ki az? - kérdeztem.
- Zayn. - szemeim kikerekedtek, tenyerem izzadni kezdett, torkomat gombóc zárta el és szívverésem felgyorsult. Mit akarhat? Miért jött vissza? Lassan felálltam, majd vettem egy mély levegőt és kinyitottam az ajtót. - Kulcs! - nyújtotta felém, amit el is vettem. Elköszönt, aztán hátat fordítva nekem, lépdelt egyre távolabb házamtól. Csalódott voltam. De mit vártam? Azt, hogy belép, megragadja karom, a falnak szorít és megcsókol?
- Várj! - kiabáltam utána. Felém fordult, szemeiben halvány remény csillogott. Már előre szarul éreztem magam a következő mondatom miatt. - Kösz a segítséget, nélküled kint aludtam volna a szabad ég alatt! - intett egyet, aztán csalódottan elsétált. Sajnáltam, nagyon is, de még nem tudom megtenni... Nem és nem! Idióta vagyok! - csaptam magam homlokon gondolatban. Mi az, hogy nem tehetem meg?! Mi az, hogy nem tudom megtenni?! Nincs már senkim, szabad vagyok! Azt teszek, amit csak akarok! Arcomra mosoly kúszott, és rohanó léptekkel siettem Zayn után.
- ZAYN!! - kiáltottam. Kiléptem az utcára, aminek a végén egy alakot láttam megtorpanni. Rohanni kezdtem felé, majd mikor elé értem, se szó se beszéd, ajkaira tapadtam. Éreztem meglepődöttségét, ami nem tartott sokáig. Visszacsókolt, kezét hajamba túrva. Csókja durva volt, mégis érzéki. Nyelvével enyémet masszírozta, nem hagyva, hogy felülkerekedjen övén. Szabad kezét hátamra simította, majd lefelé haladt egészen fenekemig, amibe erősen belemarkolt, nyögést váltva ki belőlem. Felkuncogott.
- Kemény... és formás! - suttogta ajkaimra, mire mosoly jelent meg arcomon. - Hozzád vagy a kocsimba? - kérdezte. Megijedtem, nem számítottam rá, hogy felteszi ezt a kérdést, főleg ilyen hamar. Én nem vagyok az a fajta, aki rögtön az első adandó alkalommal az ágyban köt ki...Mégis vele megtenném... Meghúzta hajam -kizökkentve gondolataimból - amitől fejem hátra hanyatlott. Nyakamhoz hajolt, lágyan csókolta bőröm, majd erősen beleharapott. Kéjes nyögés szakadt fel torkomból tettére. Tetszett vadsága, mindig is arra vágytam, hogy ne azzal törődjön partnerem, hogy mi fáj, hanem egyszerűen tegye meg. Durván szívta nyakam, amitől gatyámba egyre szűkebbé vált a hely. - Szóval... Hova? - nem érdekelt semmi, csak a pillanat számított.
- Hozzám! - lihegtem. Zayn eltávolodott tőlem, majd kezemért nyúlva visszasiettünk a házamba. Belökött az ajtón, letéptük egymás ruháit, és keményen a falnak tolt, ajkaimat célba véve.
- Egy dolog... - zihálta. - Csak szex... - nézett szemeimbe, levegőért kapkodva. - Nincs szükségem kapcsoltra... - egyetértően bólintottam. Jézusom, mi történik velem?
- Csak szex! - nyúltam tarkójához, ajkaimra húzva. Vad csókcsatába kezdtünk, melynek nem akartam hogy valaha is vége legyen, de a levegő nagy úr, ezért zihálva váltunk el egymástól. Zayn egy másodpercnyi időt sem adott, arra, hogy észbe kapjak. Felkapott ölébe, én pedig a szobám felé mutattam. Belökte az ajtót, ledobott az ágyra, azonnal kényeztetésbe véve ajkaim, mellkasom, aztán mellbimbóm. A testem felforrt, szinte lángolt, minden egyes tettére. - Várj! - állítottam le kezéért nyúlva. Tudtam, most kell szólnom, mert utána már el fog tűnni józan eszem. - Nem... beszélhetsz... erről... senkinek! - lihegtem szavaim. Szája legörbült.
- A fenébe! - hajolt fel hozzám. - Pedig látni akartam Louis arcát, mikor elmondom neki, hogy megbasztalak! - harapott bele ajkamba, meghúzva azt. - És csak hogy tudd, már Louisék házában tudtam, hogy alattam fogsz kikötni, kéjesen nyögve! - nevetett fel, mire vállba vertem.
- Seggfej! - vigyorogtam. - Ne a szád járjon, hanem mutass is valamit! - nyaltam meg számat, mire kezelésbe vett. Mindent megmutatott, a legvadabb álmaimat is felülmúlta tetteivel...

*3 héttel később*

Louis

- Annyira boldog vagyok, hogy vége a mai napnak, borzasztó volt, alig birok a lábamon állni. Hazamegyek, és fel sem kelek az ágyból! - mondta Shane, miközben bezárta a kávézó ajtaját. Mióta itt dolgozom, új barátokra leltem. Shanennel nagyon jól kijövök, minden este vele jövök haza, mivel ott lakik nem messze tőlünk. Mikor végzett, elindultunk a megszokott úton. Igazából nagyon örülök, hogy elkísér, mert nem igazán szeretek egyedül mászkálni a sötétben.
- Nem akarsz eljönni a hétvégi buliba? Másnap nincs munka, szórakozhatnánk kicsit. - bökött játékosan vállamba. Shaneről tudni kell, hogy imád bulizni, ez az élete. Szinte minden szabad estéjét ezzel tölti. Ennek ellenére nagyon kedves srác, hatalmas szíve van, és folyton humorizál. Minden kalandjáról tudok, ugyanis ezzel kezdi a munkanapot, hogy elmeséli mik történtek vele a bulikban. Folyton a csajokról áradozik, de még sosem láttam egyel sem, csak a beszámolójában hallok róluk. Beletúrt fekete hajába, szürkés szempárját rám vezetve. A szemeiben is ott csillogott a huncutság, ahogyan egész lényében. Tipikus csajok kedvence, senki sem tud ellenállni neki...
- Nem hiszem, hogy megyek... Nem vagyok bulizós típus, te is tudod jól. - néztem fel az égre, ahol a felhők gyülekeztek, eltakarva a csillagokat. Távolban már látni lehetett, hogy villámlik. - Vihar lesz, nem árt, ha sietünk! - tereltem el a témát, ami persze nem jött be.
- Ne terelgess, Louis! - nevetett fel. - Gyere már el! Ott leszek neked én! - könyörgött, egy kacsintás kíséretében. Elnevettem magam.
- Biztos, hogy a lányokat szereted? Kezdesz kicsit gyanús lenni... - böktem vállba, mire fájdalmat tettetve nyúlt testrészéhez. - Ne játszd már a kislányt, alig ütöttelek meg! Puhány! - röhögtem, mikor hatalmasat zörgött az ég. Tudni kell rólam, hogy utálom a viharokat. Kicsi korom óta, félek tőlük.
- Úgy érzem, tényleg sietni kellene! - kapkodtuk a lábunkat hazafelé, a végére már futottunk, nevetésünkkel elárasztva az utcát.
- Gondolkozz a bulin! - köszöntünk el egy öklössel. Ezt ő tanította nekem, amit azóta is használunk. Kivettem farmerem zsebéből a kulcsot, és a bejárati ajtóhoz mentem. Bent égett a villany, amitől gyomrom összeszorult. Még fent van... Nagy levegőt vettem, és mikor kattant a zár, halkan benyitottam. A lehető leghalkabban levettem a cipőm, majd a konyhába vettem az irányt. Sajnos, elég paprikás a hangulat köztük, ugyanis Hazza ismét elkezdte "sötét" ügyeit, hála Zaynnek, aki belekeverte őt. Az elején még elfogadtam, mert azt hittem csak egy alkalom lesz, de nem, még mindig keresi a bajt, ami engem kikészít. Ezért folyton egymásnak esünk. A hűtőt kinyitva kivettem egy hideg vizet, amibe belekortyoltam. Jól esett felmelegedett testemnek. A mai napon iszonyú hőség volt, még így este 11 körül is... Visszatettem a vizet, majd becsuktam a hűtőt, és megfordultam. Nagyot ugrottam ijedtemben, mivel Hazza állt előttem, vagyis inkább dülöngélt. Remek, megint ivott... Ez a másik probléma...
- Hol... voltál? - vont kérdőre, kicsit nehézkesen találva a szavakat.
- Dolgoztam, tudod, a kávézóban! - mondtam, majd el akartam haladni mellette, viszont kezeivel elkapta karom és maga elé húzott. Éreztem rajta a pia szagát.
- Még mindig ezzel a bájgúnárral jársz?? Rohadtul nem tetszik ez nekem! - markolt kicsit bele karomba.
- Harry! Kérlek, engedj el! - könyörögtem rémült hangon. Hezitált egy kicsit, de elengedett.
- Tetszik neked? - markolta meg a kezében tartott piás üveget. Nem akartam hinni a fülemnek, ezt most komolyan kérdezte??
- Részeg vagy! Hülyeségeket beszélsz! Józanodj ki, és akkor beszélhetünk! - mondtam, mire elém állt, a konyha pultnak szorítva. Megijedtem.
- NEM VAGYOK RÉSZEG!! - vágta az üveget a padlóhoz, amitől felsikítva megugrottam. Kezemet arcom elé helyeztem, összehúzva testem. Féltem, remegtem, mint a nyárfalevél. Harry még nem volt ilyen, de most nagyon megrémített. - TETSZIK? - ordította fejembe, én pedig sírni kezdtem, még mindig tenyerembe temetve arcom.
- Nem... - reszkettem egész testemben. Kezével megragadta csuklóm, ezzel eltolva arcomtól, hogy kisírt szemembe nézhessen. Annyira megijedtem, hogy nem tudtam mit cselekszem, csak arra lettem figyelmes, hogy tenyerem arcán csattan. Riadtan toltam el magamtól, kisiettem a konyhából és felkaptam kulcsom, telefonom.
- Lou! - hallottam a már kicsivel józanabb hangját.  - Várj! - de ekkor már kiléptem az ajtón, a tomboló viharba.

Ui.: Bocs, hogy nem részleteztem Ziallt, de valahogy nem ment, ilyen témában csak Larryt tudok írni! :)