75.rész

Hali!

Nagyon szépen köszönöm a sok kedves, biztató szót, amivel blogom illetitek! :3 Mivel látom, hogy sokan szeretnétek még olvasni, ezért nem sietek a befejezéssel! :) Hogy meddig megyek el, még magam sem tudom, de ha közeledünk, ígérem szólni fogok! :)
Bocsi a végéért! :( ;)

Jó olvasást!

Ui: Köszönöm, a felajánlásokat a Sinister blog fordításában, imádlak benneteket, nem tudom elégszer meghálálni, amit értem tesztek! :')

Dreamy Girl

Louis

- Fordulj meg, Baby! - zökkentett ki gondolataimból, mély hangja. Felemelkedett rólam, de csak annyira, hogy meg tudjak fordulni. Mikor látta, hogy elhelyezkedtem, ágyékomra ült, kezébe véve a masszázs olajat. Fürkésző tekintetével szembe találva magam, egy szál gatyában, zavarba estem volna, de most nem tudott érdekelni. Gondolataim csak a telefonbeszélgetés körül forogtak. Azon morfondíroztam, hogy hogyan kérdezzek rá, vagy egyáltalán rákérdezzek-e... 

- Valami baj van? - kérdezte arcom vizslatva. Egy halk " nincs" volt ár a válaszom, mire lepattintotta a kupakot, de mielőtt mellkasomra kente volna az olajat, megszólalt.

- Az istenit, Louis! - rezzentem meg erélyes hangjára. - Bökd már ki! Nem vagyok hülye, látom, hogy valami nincs rendben! - tette le az éjjeli szekrényre a flakont és fürkésző tekintettel várta válaszom. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam azt.

- Ki hívott? - tettem fel egy egyszerű kérdést, amit több is követett. - Miért nem beszélhettél vele előttem? Mibe keveredtél? Mi ez az egész? - böktem ki, majd egy nagyobb levegővétel után folytattam. - Ha elmondod, kevésbé fogok kiakadni, mintha eltitkolod! Tudod, hogy utálom, ha hazudnak nekem! Az igazat szeretném hallani! - mondtam ki azt, ami a szívem nyomta, ettől pedig megkönnyebbülve éreztem magam. Összeráncolta homlokát, miközben erősen gondolkodott. Túl sokáig tette azt, ami sosem jelent jót...

- Zayn hívott, csak... - vakarta meg tarkóját - a tegnapit akarta elsimítani... de, mivel sokkal jobb dolgunk is van, ezért leráztam. - mosolygott hamiskásan. Lehajolt hozzám, csókot akart hinteni ajkaimra, mire elhúzódtam tőle. Összevont szemöldökkel nézett szemeimbe. 

- Miért nem tudsz igazat mondani? - kérdeztem csalódottan. Fájt a tudat, hogy hazudik nekem. - Miért olyan nehéz? Megígérted, hogy nem fogsz hazudni... - szomorúan sóhajtottam. Könyökömre támaszkodva, fel akartam kelni, ugyanis nem bírtam tovább ezt az egészet, ha továbbra itt kell feküdnöm alatta, biztos elsírom magam. Hazza vállamnál fogva visszalökött, és zöld íriszeit enyéimbe fúrta.

- Sajnálom... 

- Túl sok már ez a sajnálom... Ezzel nem intézhetsz el mindent! - éreztem, ahogy elhomályosul a látásom, az előtörni készülő könnyektől. Fájt... Csak annyit kértem tőle, mondja el az igazat, semmi mást, de hiába, erre ő nem képes... - Kérlek, hagyj elmenni, ki kell szellőztetnem a fejem! - akartam felkelni, azonban Hazza ismételten visszalökött, elkapta csuklóim, melyeket szorosan fejem két oldalán lefogta. Elkezdtem kapálódzni, fejem jobbra balra dobáltam, hogy végre engedjen el. 

- Nem engedlek el, míg végig nem hallgatsz!! - mondta, szorosan fogva csuklóm, lábaival lefogva lábaim. - Nyugodj már le! 

- Engedj el... - szipogtam. El akartam menni, messzire, valahova ahol egyedül lehetek. Fülemhez hajolt, halkan suttogni kezdett.

- Lou... igen, nem mondtam el a teljes igazságot, de csak azért, mert szeretlek - puszilt bele fülembe, amitől lehunytam szemeim, még mindig halkan szipogva. - te vagy a mindenem, nem akarom, hogy bajod essen - lehelt egy csókot nyakamra, ami által bizsergés járta át testem. Lelkem lassan megnyugodott lágy, kedves szavaitól, melyet tovább folytatott - az életem vagy, nélküled semmi lennék... te vagy az egyetlen, aki miatt érdemes élnem. Neked köszönhetek mindent. Megváltoztattad életem. - lihegte ajkaimra, majd egy csókot nyomott rá. Hihetetlen volt hallani ezeket az ő szájából, annyira furcsa, hogy valakinek ennyit jelentek, hogy én vagyok az aki miatt érdemes élnie, és az aki megváltoztatta életét. - Meg akarlak védeni a rossz dolgoktól, ezért nem akarom, hogy tudj róluk. Ez nem hazugság, csak féltelek... - engedte el csuklóm és hajamba túrt, miközben orrával megbökte az enyémet. Elmosolyodtam, ahogy csiklandozta bőröm. Lehet igaza van, lehet túlságosan is túlreagálom... De én is féltem őt, ahogy ő is engem.

- Ígérd meg, hogy nem esik bajod! - suttogtam ajkaira, miközben puha, göndör hajába vezettem ujjaim. 

- Ígérem! - csókolt meg. Nyelvem találkozott az övével, és szenvedélyes táncot lejtettek. Tudtam jól, hogy ez egy olyan ígéret, amit nem tud betartani, mégis nyugodtabbnak éreztem magam, szájából hallva ezt az egy szót. Csókunkat, telefonom csörgése szakította félbe. Harry morgott egyet, mire mosoly kúszott ajkamra. Elnyúltam az éjjeli szekrényig, levettem a készülékem és beleszóltam. 

- Szia Niall! - üdvözöltem, miközben Hazza még mindig rajtam ült és kihasználva, hogy nem tudok tiltakozni, nyakamhoz hajolt, lágy csókokkal hintve be bőröm, mely felforrósodott tettétől. Halk sóhaj kúszott ki ajkaim közül, mire tenyeremet szám elé tettem. Felkuncogott, folytatva kínzásom. 

- Szia! Zavarok? - kérdezte barátom, én pedig alig tudtam felfogni szavait, erősen kellett koncentrálnom, hogy tudjak válaszolni.

- N..nem, mondjad... - szuszogtam, ahogy kezeivel végigsimított mellkasomon, hasamon keresztül, egészen alsómig. Hátra hajtott fejjel, behunyt szemekkel élveztem tettét. 

- Jól vagy? - nyögtem egyet, mikor Hazza alsómon keresztül ráharapott, a már igencsak kényeztetésre váró férfiasságomra.
- I-igen, mit szeretnél? - markoltam bele hajába, felhúzva egészen arcomig. "Fejezd be!" - tátogtam, de őt nem érdekelte, huncut mosollyal arcán nyakamhoz hajolt, erősen megszívva bőröm.
- Beszélnünk kellene... - éreztem hangján a szomorúságot, amitől azonnal kitisztult gondolkodásom.
- Minden rendben? - könyököltem fel, eltolva magamtól Hazzát, aki szintén leállt és figyelte arcom. Nyomasztó csend után megszólalt.
- Liam... - csuklott el a hangja. Azonnal tudtam mire gondol, hiszen már régóta látom rajtuk, hogy valami nincs rendbe köztük. A félelmem, ami emiatt volt, beigazolódott. Egy "azonnal ott vagyokkal" letettem a telefont.
- Mennem kell! - néztem Hazzára, aki lebiggyesztett ajkakkal mászott le rólam. Felkeltem az ágyról, kikaptam valami ruhát, aztán a fürdőbe siettem. Alig két perc alatt már lent voltam a nappaliba, készen állva az indulásra.
- Képes vagy itt hagyni? - karolt át hátulról, nyakamba puszilva.
- Muszáj, Niallnak szüksége van rám! - fordultam meg, majd csókot nyomtam ajkára. - Ha hazajöttem, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk! - tapadtam ismét szájára. Hosszas csók után elváltam tőle, és indulni akartam, de megragadta karom, visszarántva magához.
- Ígéred? - mosolygott huncutul.
- Ígérem! - hintettem egy gyors puszit ajkára. Elengedett én pedig az ajtóhoz siettem, ahol még visszafordultam. - Sajnálom.. - haraptam bele alsó ajkamba - de nem fogom tudni betartani az ígéretem! Old meg magadnak, nagyfiú vagy már! - kacsintottam rá, hatalmas mosollyal arcomon és kimentem. Tudtam, ezt nem fogom megúszni, de akkor is jól esett kicsit húzni az agyát.

Kinyitva a bejárati ajtót, sietve dobtam le a cipőm. Agyam Niall körül forgott, sajnáltam, hogy a kapcsolata Liammal zátonyra futott... Bár, talán van még remény... Reméltem, hogy a kis szünet, melyet tartanak, meghozza az eszüket és rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, és újra kezdik kapcsolatukat.
- Szóval, nem tudod betartani az ígéreted, mi?! - torpantam meg ijedten, a nem várt hangtól.
- Hülye! Majdnem szívrohamot kaptam! - tettem tenyerem hevesen dobogó mellkasomhoz.
- Ne válts témát! - nézett rám, a kanapé hátának dőlve, karba font kézzel. Azt hittem kiakadok, még neki áll feljebb, hogy nem tartom be ígéretem?!
- Te is megígérted, hogy nem fogsz hazudni! Volt kitől tanulnom! - nyújtottam rá nyelvem. Ellökte magát a kanapétól és lassan, magabiztos léptekkel, komor arccal indult meg felém. Bevallom, kicsit megijedtem, mivel nem tudtam mit fog most tenni. Elém állt, szemeit enyéimbe fúrta.
- Akkor... - kapta el csuklómat. - itt az ideje, hogy megtanuld, hogyan kell betartani az ígéretet! - tolt hátrafelé, mígnem a falhoz értem.
- Hé! Neked is meg kéne tanulnod! - néztem rá morcosan. - Ez így nem igazságos! - fogta be a számat, szorosan nekem préselve testét, minden menekülő utam elzárva. Fülemhez hajolt, amibe belenyalt.
- Azt ígértem meg, hogy nem hazudok, de nem is hazudtam, csak elhallgattam, hogy megvédjelek téged! - kuncogott, mire beleharaptam tenyerébe, amitől elhúzta számról.
- Kis vadállat! - szisszent fel, megfogva csuklóim, fejem felé kulcsolva őket. A szabad kezével pedig beletúrt hajamba, és vadul nekiesett ajkaimnak. Élveztem ezt a játékot, vágytam durvaságára.
- M-mit... t-teszel velem? - lihegtem szájába. Felkuncogott.
- Mit szeretnél, mit tegyek veled? - harapott bele alsó ajkamba, játékosan meghúzva azt. - Tudod, ma minden kívánságod teljesítem, kis tigris! - hajolt nyakamra, megkarcolva fogával bőröm, aztán erősen megszívta, amitől fájdalmas nyögés hagyta el számat. Szemeim lehunyva élveztem, ahogy szívja nyakam, melyből meleg folyadék szivárgott. Lábát, lábaim közé helyezte, combját ágyékomnak dörzsölte, nyögéseket kiváltva belőlem. Sosem hittem volna, hogy ez a mondat, egyszer elhagyja számat, de itt, ebben a pillanatban nem tudtam gondolkodni, ugyanis, agyamból az összes vér egy pontba tódult össze, az ágyékomba.
- Légy durva velem! - nyögtem, mire halkan felkuncogott.
- A legjobb kívánság, édes! - csókolt ajkamra, melyen éreztem a vérem sós ízét.