74.rész

Sziasztok!

Először is bocsánat, hogy ennyit kellett várni, de beteg voltam/vagyok... Már kicsivel jobb az állapotom, ezért erőt vettem magamon, hogy megírjam ezt a részt! :) Hogy milyen lett, inkább hagyjuk... nem vagyok megelégedve vele, de örülök, hogy ennyit is össze tudtam hozni... Tudom hogy  uncsi, de igyekszem felpörgetni :)

Köszönöm a kommenteket, a tetszikeket és a chatben kapott kedves szavakat! :3 

Másodszor pedig, úgy érzem, hogy lehet gyorsítanom kéne a befejezéssel vagy ti nem így gondoljátok? Kérlek írjátok meg őszintén, ha már kezditek unni és akkor hamarabb végzek vele! Köszönöm előre is! :)

Jó olvasást! :)

Ui: bocsánat az esetleges hibákért (bár az mindig van!), most lehetséges hogy több is van belőle! :/

Dreamy Girl

Louis

- Ahhoz, hogy megbocsájtsak, több kell! - mondtam komolyan, tovább húzva agyát. Arca szomorúvá vált, ajkai lefelé görbültek.

- Sajnálom... egy seggfej voltam, tudom, hogy nem szabadott volna így bánnom veled, hiszen neked semmi közöd nem volt hozzá, de amikor dühös vagyok, nem gondolkodom, és olyanokat teszek vagy mondok, amit nem kellene... - nézett szemeimbe őszinte megbánással, kezével enyéimért nyúlva, ujjával lágyan cirógatva kézfejem. Szívem meglágyult, de nem mutattam neki. Tartottam magam, holott, legszívesebben a nyakába ugrottam volna. 

- Ez nem mentség... Megbocsátani megbocsátok, de tudd, hogy még mindig haragszom rád! - húztam ki kezeim övéiből és a tűzhelyhez mentem. - Segítsek valamiben? - kérdeztem, fürkészve a majdnem elkészült ebédet. Hátulról megfogva csípőm tolt el onnan, egészen az asztalig, majd kihúzta a széket és leültetett rá. 

- Te csak ülj le és élvezd, hogy kiszolgállak, minden kívánságod teljesítve! - nyomott egy puszit kézfejemre, mire zavartan kuncogtam egyet. Elengedte kezem, majd visszament, hogy folytassa a főzést.

- Hm... minden kívánságom? - hümmögtem. Hazza felém fordult, hatalmas mosollyal arcán fürkészett engem.

- Igen, csak mocskosak legyenek! - kacsintott rám, megnyalva a fakanalat. Szavai hallatán megforgattam szemeim. Nem is ő lenne, ha nem ez járna a fejében folyton. Mosolyogva figyeltem ügyeskedését, közben pedig kapva az alkalmon, hogy nem látja, végigmértem tetőtől talpig. Pólója kiadta izmos lapockáját, vállát és hatalmas, erős bicepszét. A szűk nadrág, melyet általában hordott, kidomborította feszes, formás fenekét, amire legszívesebben rácsaptam volna, aztán bele is markoltam volna. Önkéntelenül beharaptam alsó ajkamba, majd mikor rájöttem min is jár az agyam, megráztam fejem, ezzel elűzve gondolataimat. 

- Parancsoljon Uram! - tette az asztal közepére az íncsiklandozó illatú és kinézetű spagettit. - Szedhetek? - kérdezte mosolyogva. Bólintottam, figyelve minden mozdulatát. Mikor mindkettőnknek szedett, megkérdezte, mit kérek inni, aztán azt is kitöltötte nekem. Leült velem szembe és mosolyogva jó étvágyat kívánt, ahogyan én is. 

- Tudod, hogy milyen érzésem van? - emelte rám tekintetét, amivel kíváncsian fürkészett. - Mintha az első randinkon lennénk! - mosolyogtam rá, aztán rátekertem a spagettis tésztát a villámra, majd bekaptam. Isteni íze volt.

- Igazából, az is! - mondta ki az igazat. Olyan furcsa volt ez az egész, eddig sose gondoltam erre, de most, így kimondva elég gáz, ugyanis egy normális kapcsolat úgy kezdődik, hogy ismerkednek, randiznak, és aztán járni kezdenek... Nálunk nem így volt... Mondjuk, a mi kapcsolatunk nem is normális... Mosolyodtam el, gondolataimra. - De, ha szeretnéd, tekinthetjük ezt annak! - villantott rám egy hatalmas mosolyt, melytől gödröcskéi is megjelentek, nagy örömömre. Éreztem, ahogy arcom pírba borul, kicsit zavarban jöttem, erre a kijelentésére. - Akkor az első randin az ágyban kötünk ki? - nézett rám huncutul, mire sikeresen oldotta a hangulatot. 

- Na! Az első randin nem illik "arról" beszélni! - nyomatékosítottam meg azt az egy szót, amire Harry felnevetett. - Amúgy se vagyok az a fajta, akit azonnal az ágyba lehet vinni! - ittam bele a kólámba. 

- Nekem úgy rémlik, hogy elég gyorsan letepertelek... - mondta, én pedig majdnem kiköptem az italom. Kisebb fulladásom után folytatta szövegelését. - És csak úgy közlöm veled, ha ez tényleg az első randink lenne, akkor is az ágyban kötnénk ki, hiszen ellenállhatatlan vagyok! - harapott bele alsó ajkába, kaján vigyorral arcán. 

- Nem adtam volna olyan könnyen magam!! 

- Persze, édes! - kacsintott rám, ellenállhatatlan mosolya kíséretében. Nem szóltam semmit, csak folytattam tovább ebédem elfogyasztását. Tudtam, nem versenyezhetek vele, így ráhagytam, ami egyáltalán nem bántott, hiszen annyira boldog voltam, hogy hazaérve ilyen finom kajával várt. Tudom, hogy csak azét csinálta, mert ki akar engesztelni, de akkor is, nagyon kedves volt tőle, hogy ennyit fáradozott.

- Isteni volt! - mondtam, miután jóllakottan, hátradőltem a székben. - Főzhetnél többször is, már mondtam! - mosolyogtam rá.

- Köszi, de van még valami, aminek remélem, nagyon fogsz örülni! - kelt fel, új tányérokat kirakva, majd egy tálcát is letett az asztalra. Kíváncsian dőltem előre, fürkészve, hogy vajon mit takarhat az a fólia. Felemelte, és elém tárult egy süti, amelynek a tetején egy "sajnálom" felirat volt, kirakva színes torta díszekből. Mikor leesett, hogy miért is olyan különleges ez a süti, arcomra hatalmas mosoly ült.

- Ez... ez az amire gondolok? - néztem rá boldogan, majd kiugorva bőrömből. Bólintott, én pedig el se tudom mondani, mennyire boldog voltam. - De... hogyan? Honnan tudtad? - kérdeztem, miközben felvágta a citromos, krémes sütit.

- Niall segített! - rakott egy nagy szeletet tányéromra. Kinézetre tiszta olyan volt, mint ahogy Anya csinálta, régen. Nem bírtam megvárni, míg ő is szed magának, muszáj volt megkóstolnom. Az íze is pont olyan isteni volt, a mennyekben éreztem magam, és azonnal megszálltak az emlékek. - Remélem ízlik, kicsit félek tőle, hiszen mindent beleadtam, hogy sikerüljön! - nézett rám, várva válaszom. Büszke voltam rá, amiért ennyi mindent megtett értem. Látszik, hogy igazán szeret, hiszen képes volt egész délelőtt azon mesterkedni, hogy hogyan, mivel lepjen meg engem.

- Mennyei! - mosolyogtam rá. - Imádom! - kaptam be az utolsó falatot, majd a morzsákat is eltüntettem a tányéromról. - Ezt mindig Anya sütötte nekem... Louis kedvence a neve, mert... - mosolyodtam el, ahogyan eszembe jutott az emléke. - nem találta a nevét, véletlen levágta az újságnak azt a részét, ezért elnevezte rólam. - csuklott el a hangom a mondat végére, fájdalmas sóhaj kíséretében.

- Ez aranyos! A legjobb név egy sütinek! - kacsintott rám, kinyújtva kezét, hogy összeérintse az enyémmel. - Szeretlek! 

- Én is! - kulcsoltam össze ujjaink az asztalon.

Az ebéd befejeztével el akartam mosogatni, de Hazza nem engedte. Elém állt, derekamhoz nyúlva húzott magához. Szemeit enyémbe fúrta. Mosolyom hatalmasra nőtt, ahogyan az övé is. Előre hajoltam, majd ajkaimat az övére tapasztottam. Azonnal kinyitotta száját, én pedig nyelvemmel nyelvét masszíroztam. Hiányzott már mámorító csókja, érzéki érintése, amitől testem lángra kap, szívem vadul kalimpál és pulzusom az egekbe szökik. Tudom, csak fél nap volt, mégis egy örökké valóságnak tűnt nélküle ez a kis idő is. Kezemmel hajába túrtam, a másikkal hátát cirógattam. Hosszas csókcsata után, lihegve váltunk el, homlokunkat egymáshoz döntve. 

- Csak hogy... tisztázzuk - lihegtem - még mindig haragszom rád! - suttogtam ajkaira, mire Hazza kezei fenekemre vándoroltak, megmarkolta, majd lejjebb vándorolt és hirtelen megemelve az ölébe kapott. Lábaimmal körül fogtam derekát, kezemmel pedig nyakát. Szemeibe néztem, melyekben huncutság csillogott. Megindultunk felfelé a lépcsőn, miközben elmondta, hogy van még egy meglepetése. Kíváncsian vártam, mi is lehet az... A hálószoba ajtóhoz érve háttal vitt be, majd lerakott és csókot hintett ajkamra. Aztán megfordított. Nem akartam hinni a szememnek. A látványtól a szám is tátva maradt. Az új ágy, megágyazva állt a régi összetört ágy helyén. Rajta rózsaszirmok, amik beillatozták a szobát. Az éjjeli szekrényen és a polcokon pedig gyertyák sorakoztak, arra várva, hogy meggyújtsák őket. Hazza hátulról átkarolt, csókot hintve nyakamra. Szemeim lehunytam, ahogy tenyerével végigjárta felsőtestem, miközben fülcimpámba harapott, és belenyalt fülembe. Halkan felsóhajtottam, lábaim remegni kezdtek, testem forróság öntötte el, minden egyes tettére. Hirtelen fordított meg, így szembe találtam magam vággyal teli tekintetével. 

- Iszonyatosan kívánlak, és legszívesebben letepernélek, de... nem ez a meglepetésem... - mosolygott rám édesen. Pólóm alját elkapva, lesegítette rólam, ezzel felfedve felsőtestem.

- Mit akarsz? - kérdeztem értetlenül. Ha nem fekszünk le, akkor minek kell levetkőznöm... Nem szólt semmit, csak közelebb lépett, nyakam puszilgatta, miközben lehúzta sliccemet. Sóhajtozva karoltam belé, még közelebb húzva őt. Lehúzta nadrágom, amitől hátra vetett fejjel felnyögtem, ugyanis közben végigsimított alsógatyámon. Kuncogva elvált tőlem, mire kérdőn néztem rá. 

- Feküdj hasra! - mutatott az ágy felé. 

- Miért?

- Csak feküdj hasra, és ne kérdezősködj! - mondta, majd kiment a szobából. Kicsit ódzkodva, de megtettem amire kért. Lefeküdtem, várva, hogy visszajöjjön. Halvány gőzöm se volt, mi lesz ebből...

- Ahh... Olyan szexi vagy! - fordultam hangja felé. Ott állt az ajtóban beharapott alsó ajkakkal, valamivel kezében. Mosolya huncut volt, mikor megindult felém.

- Az mi? - mutattam a kezében lévő tárgyra. 

- Ne kíváncsiskodj! - mászott az ágyra, majd fenekemre ült. 

- Összenyomsz, te dagi! - nyögtem, ahogy rám nehezedett.

- Dagi?? Vigyázz mit mondasz, alattam vagy! - csípett bele fenekembe, mire egy nem igazán férfias sikoly hagyta el számat. - Légy jó fiú! - hajolt rá hátamra, puszit hintve nyakamra. Megfogta kezeim és fejem fölé kulcsolta őket. 

- Jajj, de hülye vagyok! - mászott le rólam, én pedig figyeltem őt. Meggyújtotta a gyertyákat, aztán elhúzta a sötétítő függönyt, így az egyetlen fényforrást a gyertyák fényei adták, ezzel hangulatossá varázsolva a szobát. Hazza visszamászott rám, majd valami hideg folyadékot nyomott hátamra.

- Hééé! Ez hideg! - szisszentem fel, ahogyan a hideg folyadék meleg bőrömhöz ért.

- Majd felforrósítom! - kuncogott és lassan elkente hátamon. Ujjai lágyan siklottak bőrömön, amitől libabőr futott végig testemen. Lapockámtól kezdve nyomkodni kezdte görcsös izmaim, amitől jóleső nyögések hagytál el számat. Lefelé haladt, gerincem vonalán, ököllel finoman nyomkodva hátam. Aztán vissza, egészen a karomon végig menve, csuklómig, majd ismételten vissza. Ezt elviseltem volna minden nap, annyira jól csinálta, hogy nyithatna egy masszőr szalont. 

- Erősebben is csinálhatod! - mondtam, mire erősebben belenyomkodta ujjait bőrömbe. Sóhajaim, nyögéseim hangosabbá váltak. Fájó izmaimnak felüdülés volt Hazza kényeztetése. Szemeim behunytam, átadva magam az élvezetnek. Az olaj nyugtató illata, Szerelmem forró, erős ujjai, annyira jól estek, hogy elernyedve, lassan ellazulva szundikálni kezdtem. Sajnos, a telefonja csörgése kizökkentett nyugalmi állapotomból. Idegesen fújta ki a levegőt, miközben az egyik kezével abba hagyta a masszírozást. 

- Mondjad! - szólt bele. Nem hallottam semmit a beszélgetésből, csak Hazza szavait, de azokból se tudtam kivenni semmi fontos információt. - Oké! Rendben, majd beszélünk,de most nem tudok! - tette le a telefont, a rövid beszélgetés után. Ki lehetett az, és mit akarhatott? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem. Túlságosan furcsa volt ez az egész... Direkt úgy beszélt, hogy ne tudjak kiérteni belőle semmit,  és a "majd beszélünk, de most nem tudok" mondata is igencsak felidegesített... Mi a franc történik már megint? Vagy csak én fújom fel ennyire az egészet??