67.rész

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, a feliratkozókat a +1 ajánlásokat és a tetszikeket, na meg a chat-ben kapott kedves szavakat is! :D
Mit is mondjak a részről, háát... nem tudom, nem sok minden mozgalmas van benne, csak olyan aranyos :3 Remélem, azért tetszeni fog nektek! ;)

Ismételten szeretnék egy blogot reklámozni, most találtam rá és gondoltam veletek is megosztom. Larry Stylinson -> erre kattintva érhetitek el! Nekem tetszik, ezért, ha gondoljátok nézettek be ti is! :) (Remélem nem probléma, hogy reklámozlak.)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Amint végeztem a zuhannyal, egy szál törölközőben kiléptem a fürdőből, persze, azért alsógatya volt rajtam. Hazza az ágyon feküdt és huncut vigyorral vizslatott. 

- Kicsit sokáig "zuhanyoztál" - mutatott idézőjelet a levegőben ujjaival, egy hatalmas vigyorral arcán. 

- Ha. Ha. Ha. Irtó viccesek vagyunk! - nyújtottam rá nyelvem morcosan. - Egy aprócska baj van, nem hoztam magammal váltó ruhát. - álltam az ágy elé. 

- Remélem alsód sincs! - nevetett, mire elpirultam. Ez egyre kevesebbszer történt meg Szerelmem közelében, de azért néha, mint ahogy most is, előfordul. Biztos a két hónapos távolság tette, újra hozzá kell szoknom perverzségéhez.

- De van!

- Kár... - biggyesztette le száját, miközben felkelt az ágyról és a bőröndhöz ment, amelyből kihalászott egy felsőt és egy nadrágot. Kezembe adta. Megvártam, míg kiment a fürdőbe, aztán felhúztam magamra az igen csak bő felsőt és nadrágot. Viccesen nézhettem ki benne, de a tudat, hogy Harryé melegséggel töltött el. Leültem a fotelbe, elővettem a távirányítót, mellyel bekapcsoltam a tvt. Próbáltam lefoglalni magam, míg tussolt. Semmi értelmes nem ment benne, pedig vagy ötször végigmentem az összes csatornán. Elővettem a telefonom, amin legalább egy tucat hívás volt, Nialltől. Basszus, elfelejtettem szólni nekik, hogy ideértem. Nem volt kedvem a lecseszéshez, ezért inkább írtam neki egy sms-t, hogy minden rendben van.

- Mit írogatsz? - riadtam meg hangjára. Hátam mögé lépett, állát fejem búbjára helyezte kezeit, pedig mellkasom előtt összekulcsolta. 

- Niallnak írok, hogy megérkeztem és megtaláltalak. - mondtam, mire fejét áthelyezte vállamra, így nyakamon éreztem leheletét, mely cirógatta bőröm.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? Zayn elmondta? 

- Elfelejtetted kitörölni az előzményeket... szerencsére... és véletlen ráakadtam. - mosolyodtam el. Felkuncogott.

- Basszus, tényleg! - mondta, majd nyakamba puszilt. - Büszke vagyok rád, én detektívem! - harapott fülcimpámba, mire sóhaj tört fel belőlem. Kezeivel hasamra vándorolt, aztán egyre lejjebb. Megőrjített ezzel a tettével. Éreztem a bizsergést odalent. - Legszívesebben most azonnal felfalnálak. - suttogta kéjesen fülembe, amitől testem felforrósodott, lélegzetvételem szaporábbá vált. Nagyon megkívántam, testem minden egyes érintéséért ordított, de nem akartam ilyen könnyedén karjaiba omolni. - De.. - folytatta tovább kínzásom, azzal, hogy combom simogatta. - eltiltottál ettől... - kuncogott, majd elhajolt tőlem. Tudtam, direkt csinálja, és addig fogja ezt űzni velem, míg meg nem adom magam, viszont erre várhat.

Két nappal később még mindig itt voltunk. Harry szeretett volna maradni és ez nekem se volt ellenemre. Dublin szép hely, nagyon tetszett, meg persze kettesben voltunk, senki se zavart meg minket és egyetlen egy ismerős se rohangált az utcán. Körül néztünk a városban, bementünk jó pár boltba, ahol vettem Harrynek egy ajándékot, mivel láttam, hogy nagyon tetszett neki, így amikor nem figyelt oda, megvettem. Ma este meglepem vele. Ebben a két napban, igaz gyorsan eltelt, teljesen feltöltődtem, le se lehetett vakarni arcomról a mosolyt. Úgy éreztem, mintha kicseréltek volna. Ma is éppen készülődtünk be a városba, ugyanis valamilyen fesztiválszerűség volt, és gondoltuk elmegyünk megnézni. Hazza adott ruhát, mivel nem volt nálam semmi. A felső kicsit nagy volt, a nadrág meg elég szűkös, főleg a fenekemnél. Az elől lévő dologról meg ne is beszéljünk... Van egy sejtésem, hogy direkt adta ezt nekem...

- Kész vagy, Baby? - csapott fenekemre. - Hmm... - markolt bele, majd maga felé fordított és megcsókolt. - Miért vagy ilyen kívánatos?! - suttogta számba. Elmosolyodtam, miközben karom nyaka köré kulcsoltam, hogy újabb csókba forrjunk össze. Hosszas egymás szájában turkálás után elváltak ajkaink. - Adok egy  pulóvert is, mert este elviszlek valahova. - mosolygott. Tiszta izgatott lettem szavai hallatán, már alig vártam az estét, kíváncsi voltam, hogy hova visz. Pulóverét kezembe fogtam, majd a zsebembe helyeztem ajándékát, aminek átadására, a mai nap tökéletes alkalom lesz. Kint még világos volt, a nap csodásan sütött, kellemesen felmelegítve testem. Az utcán sétáltunk, egészen a főtérig mentünk, ahol már nagyban ment a zene, és az ujjongás. Hazza átkarolta egyik kezével derekam és magához húzott, én pedig hozzábújtam. Minden olyan mesés volt. A főtéren minden zöldben pompázott. Telis-tele volt kirakodóval. Szebbnél szebb saját kezűleg készített dolgokkal, finomabbnál finomabb ételekkel árasztották el a standokat. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek a játékboltban. Nem voltam még ilyen helyeken, így minden új volt és káprázatos. Betolakodtunk a tömegbe, hogy megnézzük a színpadon elkezdődő műsort. Bemutatták az ír sztepptáncot, ami nagyon tetszett, és különleges volt. Több fellépő is volt, voltak, akik énekeltek, hegedűztek és különféle ügyességi feladatokat is játszottak. Jókat nevettünk egyik másik feladaton és a résztvevők bénázásán.
- Iszunk egy sört? - kérdezte fülemhez hajolva. Bólintottam, mire megindultunk az egyik sátor felé. Igazából nem akartam inni, de Harry addig győzködött a sorban állásnál, hogy csak belementem. Azt mondta, hogy addig nem mehetünk haza, míg meg nem kóstolom az ír sört. Nekem tök mindegy milyen, akkor sem vagyok oda a sörért, de csakis Szerelmem kedvéért megkóstolom. Leültünk egy fa asztalhoz, egymás mellé. Alig volt hely, annyian voltak. Harry átkarolva húzott magához. Imádtam, amikor ezt csinálja, mintha félne, hogy ellopnak vagy nem tudom... Felemelte a korsót és szájához emelte, ezzel megízlelve, a sötét színű ír sört. Figyeltem, ahogy iszik. Szexi volt, ezt be kellett látnom, bár akármit is csinált, ő mindig az volt és lesz. Alsó ajkamat harapdálva bámultam őt.
- Mi az? - simította tenyerét combomra. - Nem iszol? - nézett rám, vigyorogva. Felemeltem a poharat és megkóstoltam a híres sört. Nem is volt rossz, de nem ez lesz a kedvencem, kicsit kesernyés volt az íze. Kortyoltam még egy kicsit belőle, aztán majdnem kiköptem, mikor Hazza egyre feljebb lépdelt hatalmas kezével combomon, majd ágyékomon pihentette meg.
- Na, milyen? - kérdezte komolyan, mintha semmi se történne. Nagyokat lélegezve próbáltam lenyugtatni magam. Elég hülyén éreztem magam, mivel nem csak mi voltunk itt, bár igaz, hogy nem látják, hol jár a keze, de akkor is.
- Nem rossz... kicsit kesernyés, de túl lehet élni... - sóhajtoztam, ahogy simogatni kezdett.
- Nem a sörre gondoltam! - búgta kéjesen fülemhez hajolva.
- Kapd be! - csaptam vállára, majd próbáltam ellökni kezét rólam.
- Oké, édes! - mondta, majd le akart hajolni lábam közé, de megállítottam.
- Nem vagy normális! - nevettem fel, mire megpuszilta arcom. Megittuk a sörünket, aztán Harry közölte, hogy mennünk kéne, mert még sötétedés előtt oda szeretne érni. Felálltunk és a tömegből kikecmeregve értünk el egy parkolóba, ahol rámutatott egy autóra és megkért, hogy várjam meg ott, mert van még valami, amit el kell intéznie. Nekidőltem az autó oldalának, így várva Szerelemem, aki pár perc múlva széles vigyorral az arcán közelített felém. Irtó dögös volt, ahogy felém sétált, beletúrva hajába. Még mindig nem tudom elhinni, hogy ő az enyém. Megállt előttem, hogy csókot hintsen ajkaimra.
- Mehetünk! - vált el tőlem, majd megkerülte az autót és beült. Én is beültem mellé.
- Honnan van az autó? - kérdeztem, miközben bekapcsoltam az övem.
- Jensen adta kölcsön. - mondta. Beindította a motort és gázt adva elindultunk. Az út további részében nem sokat beszéltünk. Csendben néztem kifelé az ablakon, figyelve a város, és a boltok elsuhanó képét. Ahogy kifelé haladtunk a városból, a táj megváltozott. Gyönyörű zöld mezők tárultak szemeim elé, melyek nem túl magas kőfallal voltak elválasztva az úttól. Csodálatos volt, kedvem lett volna kiszállni és végig szaladni a füves réten, ahol a birkák legeltek. Annyira el voltam, hogy csak arra eszméltem, megállt az autó. Kiszálltunk, és ámulva néztem körül, magamba szívtam a friss levegőt és élveztem a csendet, mely nyugtatólag hatott rám. Szerelmem elindult a kőfalhoz, mire én is követtem. Megszaporáztam lépteim, hogy utolérjem őt. A kőfal, mely elválasztott minket, a zöld mezőtől, a térdemig ért. Harry fellépett rá, majd átugrott. Én is követni akartam példáját, de átnyújtotta kezét, hogy segítsen. Kis hezitálás után elfogadtam, bár simán át tudtam volna ugrani én is... Mikor átértem megfogta kezem, összekulcsolta ujjainkat és így sétáltunk befelé. Hihetetlenül csodálatos volt az elénk terülő táj. Volt egy tippem, hogy hova megyünk, ugyanis a mező közepén egy gyönyörű, vaskos törzsű, nagy lomkoronájú fa állt, egymagában. Hatalmas volt és fenséges. Ahogy odaértünk, Hazza leült a tövébe, engem is magával húzva. Szorosan mellé ültem.
- Nem gyönyörű? - mutatott végig a tájon kezével.
- Dehogynem, csodálatos!
- Majdnem minden nap ide jártam ki. Itt csend és béke honolt, amire nagy szükségem volt abban a két hónapban... - felnéztem arcára, mely szomorúan pásztázta a tájat. - Becsuktam szemeim, hallgattam a környezet lágy, csodás dallamát, mely megnyugtatta összetört szívem... - nagyot nyelve küszködtem könnyeimmel, ahogy eszembe jutott azok a borzalmas napok, melyet nélküle kellett átélnem. Tudtam mit érez. - Mindig te jártál a fejemben... - húzott elő valamit a zsebéből. Egy fehér papír volt feltekerve, piros szalaggal átkötve. - Ezt itt alkottam, szeretném neked adni. - nyújtotta át. Elvettem tőle, majd szemeibe néztem. Fejével biccentett, hogy nyissam ki. Óvatosan lehúztam róla a szalagot, aztán kihajtottam a papírt. Egy rajz volt, ami engem ábrázolt. Tökéletes volt, arcom minden egyes részlete rajta volt, egy apró hibát sem vétett. Boldog voltam rajta, mint ahogy most is. El se akartam hinni, hogy ez egy rajz, annyira élethű volt. Felé fordultam és átöleltem.
- Ez gyönyörű,  köszönöm! - mondtam, nyakába fúrva arcom. - Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam! - pusziltam nyakába, majd elhúzódtam tőle és ajkaira tapadtam. Miközben elmélyítettük csókunk, elővettem zsebemből a meglepetésem. Lassan elváltam tőle, megfogtam kezét, és tenyerébe helyeztem, majd összecsuktam. - Ez pedig az én ajándékom neked! - mosolyogtam rá, mire szétnyitotta öklét. Hatalmas mosoly kúszott ajkára, ahogy szemügyre vette a tenyerében lévő tárgyat.
- Te... ezt... de... hogyan? - nézett rám boldogságtól csillogó szemekkel.