61.rész

Kedves olvasóim!

Megérkezett a kövi rész, hááát... nem tudom mennyire sikeredett jól, én nem vagyok megelégedve vele, de remélem nektek tetszeni fog! :3 

Köszönöm szépen a két új feliratkozót, a tetszikeket, a sok kommentet és minden egyéb dolgot! :D

Nem lett nagy változás az oldalon, de már egy kicsit untam az előző fejlécet, ezért megkértem a kedvenc írónőm egyikét, hogy szerkesszen nekem egyet,és szerintem csodálatos lett!! Imádom, ezúton is köszönöm neked, hogy ilyen gyönyörű fejlécet alkottál a blogomba! :3 :* 

Jó olvasást kívánok!

Dreamy Girl

Harry

- Szóval... - kezdtem bele mondandómba. - Ma hajnalban indul egy gép, nem akarom elárulni hova, mert nem szeretném, ha Louis rájönne, hol vagyok. Tudom nem megoldás, hogy elmenekülök, de ezt kell tennem... - hajtottam le fejem, és próbáltam visszafogni könnyeim. - Szeretem őt, nagyon is! Ez soha nem fog megváltozni, nekem Ő a mindenem, mégis sokkal jobb lesz neki, nélkülem... A szörnyűségek, amik vele történtek, mind az én hibám...

- Harr... - szólalt volna meg Niall, de leintettem. 

- Eddig nem akartam bevallani magamnak, viszont a mai eset rá ébresztett arra, hogy Louisnak nem mellettem van a helye. Miattam majdnem megerőszakoltál... - rémlett fel előttem, a kép, ami örökre megváltoztatott benne mindent. - Mindenki, aki bántotta őt, csak azért tette, hogy bosszút álljon rajtam, pedig Lou senkinek sem ártott, mégis ő itta meg mindennek a levét. A múltam mindig is megmarad, nem tudom csak úgy elfelejteni, egész életen át kísérni fog. Ha velem marad, nem lesz nyugodt, boldog élete... - néztem fel a két, velem szembe ülő, kicsit meggyötört arcra. Láttam, hogy nehezen tudják megemészteni a hallottakat. - Tehát, ma elmegyek... Szeretném, ha megígérnétek, hogy vigyáztok rá, és nem hagyjátok, hogy valami őrültséget csináljon magával! Az elején nehéz lesz, nekem is, és neki is, de majd túl lép rajtam és... - csuklott el a hangom, hiszen ezt nehéz volt kimondanom - talál valaki mást, akivel boldogan élheti le a hátralevő életét... - szörnyű volt a tudat, hogy más ölelheti törékeny testét, hogy más érintheti édes, csókra hívogató ajkait, hogy reggelente más ébredjen mellet, puszit hintve nyakába, ami gyönyörű mosolyt csal angyali arcára... E gondolatokra potyogni kezdtek könnyeim, szívem darabokra hullott, de tudtam, így lesz a legjobb mindkettőnknek. Fájt, el se tudom mondani mennyire...

- Ezt nem teheted vele! - mordult fel Niall. - Tönkre fogod tenni! Ismét a piához fog nyúlni, soha többé nem akar majd ismerkedni, be fog gubózni és egyedül, boldogtalanul fog meghalni! - hadarta emelt hanggal a Szöszi, miközben arcán folytak könnycseppjei. Liam szótlanul ült mellette, gondolataiba meredve. Talán ő megértette, hogy így lesz a legjobb, és majd Niall is meg fogja érteni, csak idő kell hozzá.

- De ti itt vagytok, segítetek túllépni neki! 

- Ez nem ugyan az, mint ha te lennél itt vele! - akadt ki Niall. - Lounak szüksége van rád, pont most akarod itt hagyni, mikor ilyen dolog történt vele?? És.. és... hogy szándékozol elmenni?? El se köszönsz tőle, el se magyarázod neki, hogy miért is lépsz le?? - mondta dühösen, szikrákat szórva szemeivel. Megértettem a dühének okát, hiszen én is így reagáltam volna ebben a helyzetben.

- Nem tudnék elbúcsúzni tőle, szemtől szembe... Próbáltam levelet írni, de egytől egyig a kukában végezték... - kortyoltam bele a langyos tejbe, majd lehörpintettem. 

- És mi lesz Zaynal? - kérdezte Niall nyugodtabb hangon. 

- Nem lesz semmi baja, ő erős, még ha most gyengének is látszik. Meg fogja érteni, ismerem. Most szerelmi bánata van, de ebből is fel fog gyógyulni, nem kell aggódni miatta, tudom, hogy meg fog oldani. Csak... - mosolyodtam el halványan - vigyázz vele, mert be akar próbálkozni nálad... 

- Már megtette! - néztem meglepetten kijelentésére. Úgy tűnik, nem sokat teketóriázott barátom. 

- Ugye nem történt semmi? - kérdeztem félve a hallottaktól, bár ha Liam ilyen nyugodtan ült mellette, akkor valószínűleg nem. 

- Nem, leállítottam... Ugye ez csak azért van, mert ki volt akadva? - nézett rám kétségbeesett arccal. Jót mosolyogtam rajta.

- Igen, te csak amolyan pótló lettél volna neki. - bólintott egyetértően. Felálltam az asztaltól, ahogy ők is. Mindketten szomorúak voltak, könnyeikkel küszködve figyeltek engem. Legnagyobb meglepetésemre a kis Szöszi szorosan magához ölelt. Először nem tudtam mit kezdeni a dologgal, aztán óvatosan én is átöleltem remegő testét. 

- Sajnálom... - suttogtam. Nem tudtam mást mondani, ebben a szóban minden benne volt, amit éreztem. Elengedtük egymást, majd Liam is átölelt.

- Vigyázz magadra! - simogatta meg hátam - Mi is vigyázunk Loura, ahogy csak tudunk! - engedett el.

- Köszönöm! - pillantottam rá órámra. Még volt rengeteg időm, de így is sietnem kellett, mert egy pár dolgot még el kellett intéznem. Felmentem Szerelmemhez, hogy elbúcsúzzak tőle. Az ágy elé guggoltam, figyeltem angyali arcát, mely most még nyugodt és boldog volt. Végig simítottam ujjaimmal arcélén.

- Nagyon sajnálom, hogy így végződött... - suttogtam - De majd te is rájössz, hogy ennek így kellett lenni... - hintettem csókot ajkaira, mire morgott egyet, és halvány mosoly jelent meg arcán. - Szeretlek! - keltem fel, aztán lementem és Zayntól is elköszöntem. Felhúztam cipőm, majd kimentünk az utcára. 

- Biztos elmész, nem tudunk visszatartani? - kérdezte Liam az ajtófélfának dőlve, szorosan magához ölelve Niallt. Elmolyosodtam, ahogy néztem őket, nagyon aranyosak voltak együtt. 

- Nem, ezt már eldöntöttem! - jelentettem ki. 

- Valahogy csak el tudunk majd érni, ugye? Vész esetén... - mondta a szöszi. 

- Veszek egy új kártyát a mobilba, és onnan hívlak. Mentsd el valami más néven, és ha lehet csak akkor beszéljünk, amikor tudod, hogy nincs a közeledben, rendben? - kérdeztem, mire mindketten egyetértőn bólintottak. 

- Tudod Harry... - kezdte Niall - sajnálom, hogy így alakult, mert hát... nehéz bevallani, de kezdtelek megkedvelni... - mosolyodott el, mire nekem is mosoly terült arcomra. Elég fura volt ezt hallani tőle, hiszen nem voltunk valami jóban, bár az utóbbi időben kezdtek elsimulni köztünk a dolgok. 

- Vigyázzatok egymásra! Sziasztok! - intettem feléjük, majd megindultam a kocsimhoz. 

- Várj! - fordultam meg, a Szöszi hangjára. - Mit mondjak neki, ha fel kel? - kérdezte elcsukló hangon. Nagyot sóhajtottam, hiszen fogalmam se volt, mi az amit mondanom kellene... Nem vagyok jó az ilyen dolgokban...

- Azt, hogy sajnálom... - tudom, szánalmas volt ez a válasz, mégis most csak ennyit tudtam kinyögni. - Sziasztok! 

- Szia! - köszöntek egyszerre. Beültem az autóba. Utoljára végig néztem a házon, melyben e csodálatos napokat töltöttem az egyetlen olyan emberrel, akit mindennél jobban szeretek, és szeretni fogok életem végéig. Beindítottam a kocsit, aztán még intettem egyet a srácoknak. Gázra lépve elindultam a régi lakásomhoz. 

Elég hamar elintézem mindent, így egy másfél órával az indulás előtt már kint voltam a reptéren. A váróterem teljesen üres volt, csak én ültem itt, egymagamban... Elővettem telefonom és Lou képét kerestem benne, melyet pár nappal ezelőtt készítettem róla. Ajkaimra mosoly kúszott, ahogy visszaemlékeztem arra a napra.

" - Ne már Hazza! - dobta rám a párnát, majdnem kiütve kezemből a mobilom. Nem értettem, mi olyan borzasztó abban, hogy egy képet szeretnék róla csinálni.

- Baby! Ez csak egy fotó! Akarok egy bizonyítékot, hogy tényleg az enyém vagy és nem csak  álom az egész! - próbáltam elvenni kezeit arcától, viszont nem hagyta. - Ha nem engeded, akkor erőszakhoz kell folyamodnom! - csikiztem meg oldalát, amitől azonnal oda kapta kezét, és bájos hangon nevetve igyekezett lefejteni kezem róla. 

- Kérlek... ne... - fulladozott a nevetéstől. - Feladom... magam... csak engedj el... - fuldoklott továbbra is. Abbahagytam kínzását. Annyira aranyos volt, ahogy a sok nevetéstől kipirult arca, haja pedig kócosan meredezett mindenfelé. - Megengedem, hogy csinálj rólam egy képet, de először had szedjem rendbe magam, ugyanis szörnyen nézhetek ki. - Ez hülyeség volt, hiszen csodálatos volt, mint mindig, de hagytam had csinosítgassa magát. - Na, most már jó! - nézett rám mosolyogva. Ölébe ültem, majd összekócoltam haját. Erre egy "ne mááár" jött válaszul. 

- Így sokkal jobban nézel ki! - nyomtam puszit orrára. Imádtam, mikor felfelé meredeztek tincsei, sokkal jobba állt neki. 

- Ha csúnya lesz, kitörlöm! - mondta morcosan. 

- Rólad nem lehet csúnya képet csinálni! - tapadtam ajkaira. Bejutásért könyörögtem, amit azonnal meg is kaptam. Imádtam csókját, ahogy félénken indított, majd mikor magabiztosabbá vált, szinte nekem esett. Mámorító volt, szenvedélyes csókja. Bármit is csinált, nekem tökéletes volt. 

- Na, mehet? - mosolyogtam rá.

- De most miért? - nyavalygott - Itt vagyok élőben, ez nem elég?

- Baby, lééégyszii! - könyörögtem, legörbítette szájjal. Tudtam, hogy bele fog menni, hiszen ismertem már. Mindig ezt csinálja.

- Rendben, essünk túl rajta! - nézett rám morcosan. Előkotorásztam az addigra elkóborolt telefonom.

- Szexin mosolyogj! - kacsintottam rám, mire elpirult, és aranyos mosolyra kúszott ajka. Gyorsan lefotóztam. - Tökéletes! - csókoltam ajkaira. Hevesen faltuk egymást. Nem akartam elszakadni ajkától, mégis muszáj volt. Levegőért kapkodva döntöttem neki homlokom az övének. - Szeretnék, még egy képet rólad, miután megdug..."  

Hirtelen egy mély hang szakította félbe elkalandozásom.