59.rész

Sziasztok! 

Itt is van a kövi rész, remélem elnyeri tetszéseteket! :) Előre is bocsánat, hogy így hagytam abba, tudom legszívesebben kinyírnátok! :D Sajnálom!! ;)

Nagyon szépen köszönöm kedves szavaitokat és a tetszikeket! :) El se tudom mondani, mennyire sokat jelentenek nekem, Köszönöm! :')

Blogok reklámozása: 

Figyelem Larrysek! Ajánlani szeretnék nektek egy blogot, amit egy nagyon ügyes és tehetséges blogger író fordít! A címe: After-Larry Stylinson! Nekem nagyon megtetszett, ezért szeretném ha bekukkantanátok hozzá! :D Nem bánjátok meg!! :3

A másik pedig, nem fanfiction, hanem egy design blog, amit a kedvenc írónőm egyike hozott létre! :3 Nagyon tehetséges, már láttam pár munkáját, amik szerintem csodálatosak! :3 

A linkre kattintva megnézhetitek ->Annie's design 

Ui.: Remélem nem haragszotok, hogy reklámoztalak benneteket, de szeretnék segíteni, a blogger társaimnak! :3
Jó olvasást kedveszkéim! ;)

Dreamy Girl

Niall

- Bocs, de nem! Nem akarok többet inni, és ahogy elnézlek neked se kéne, mert már eléggé el vagy ázva... - mondtam, miközben felálltam a székről. Ott akartam hagyni, de elkapta karom és visszarántott. 

- Ne csináld már, csak egy pohár! Nem fogsz belehalni... kérlek... - könyörgött, miközben még mindig karom szorongatta. Nem akartam engedni neki, viszont tudtam, hogy más lehetőségem nincs, hiszen addig fog nyaggatni, míg nem iszok vele egyet.

- Oké... Csak engedj már el! - rántottam ki karom szorításából. Duzzogva helyet foglaltam és lehörpintettem az italt. Gúnyosan rámosolyogtam, mire ismét elém tolt egy színültig töltött poharat. - Nem! - tiltakoztam azonnal.

- Nem koccintottunk a békülésre! - emelte fel poharát, várva, hogy én is ugyanezt tegyem. Nagyot sóhajtottam, majd koccintottunk és ezt is egy huzamra megittam. 

- Ez az! Még egyet! - töltötte meg a kezemben lévő poharat. Nem gondolkodtam, azonnal megittam. Kezdtem egyre jobban feloldódni, és Zayn társaságát is élveztem. Nem is volt olyan rossz, mint amilyennek gondoltam. Eléggé bepiált, de így még viccesebb volt, jókat nevettem hülyeségein, ami most nagyon jól esett. Jó érzés volt egy kicsit kikapcsolódni.

- És hol hagytad a herceged? - kérdezte felém fordulva kíváncsian.
- Most lelkizünk, vagy iszunk? - kérdeztem, elé tartva üres poharam. Nem akartam erről beszélni, főleg nem vele. Azért annyira jóban még nem vagyunk, hogy kitálaljam neki a magánügyem. Hatalmas vigyorral az arán megtöltötte a poharam, amit egyből le is hörpintettem. Tudtam, hogy nem kellene ennyit innom, mégis megtettem. Hogy miért?? Azért mert elfelejtette velem gondjaim, és végre kicsit jobban voltam. Zayn folyton dumált, aminek felét se értettem.
- Nem értem! - mondtam hangosan. Zayn vészesen közel hajolt arcomhoz, miközben kezét combomra helyezte, amit lágyan simogatott. Lehelete csiklandozta bőröm, amitől szaporán kezdett verni a szívem. Egyre felfelé haladt kezével, majd fülemhez hajolt.
- Kicsit rosszul vagyok... Felkísérsz a mosdóba? - kérdezte, mire bólintottam egyet. Nem tudtam, mire véljem előbbi cselekedetét, de betudtam a sok alkoholnak. Megfogtam csuklóját és felmentem vele. A folyóson átvergődve megérkeztünk a fürdőhöz, ahol tömeg várakozott.
- Sokan vannak! - fordultam Zayn felé. - Van máshol is wc?
- Menj tovább, van egy a folyosó legvégén. Ott nem lesz senki. - megragadva karját mentünk tovább a lökdösődő tömegen keresztül. Megálltam az ajtó előtt, majd benyitottam. Legnagyobb meglepetésemre egy szoba tárult elém. Zayn azonnal belépett, és elindult az egyik ajtó felé, amit kinyitott, majd becsukott maga után. Leültem az ágyra, várva, hogy elvégezze dolgát részeg társam. Akaratlanul is Liam jutott eszembe, hogy vajon most mit csinálhat... Kezdtem rosszul érezni magam miatta, lehet meg kéne keresnem és bocsánatot kérnem tőle.
- Itt is vagyok! - jött ki a fürdőből, egyenesen felém lépdelve.
- Jól vagy?
- Semmi bajom, téves riasztás! - állt elém, aztán hirtelen beleült ölembe. A döbbenettől meg se tudtam szólalni. Kezeit nyakam köré fonta, miközben nyakamhoz hajolt.
- M...mit csinálsz? - próbáltam eltolni magamtól, de nem sikerült. Nyakam puszilgatta, majd mikor megtalálta gyenge pontom, amire felsóhajtottam, azonnal szívni kezdte. Karjába markoltam, ahogy egyre erősebben szívta.
- Zayn... ne... - nyögtem. Nem állt le, hanem lassan ledöntött az ágyra, folytatva nyakam kényeztetését. Fogalmam sincs mi ütött belém, ugyanis élvezni kezdtem a dolgot. Eléggé ki voltam éhezve, meg a pia is sok volt bennem... Csakis ezért élvezhettem... Egyik kezem hátára simítottam, másikkal fekete hajába túrtam. Elkezdett mozogni felettem, így ágyékomnak dörzsölte az övét. Halk sóhajok szakadtak fel torkomból, ahogy kezével pólóm alá nyúlva simogatni kezdett. Levette felsőm, majd lehajolt hozzám és megcsókolt. Azonnal szétnyitottam szám, ő pedig rögtön átcsúsztatta nyelvét a számba. Először lágyan, majd egyre hevesebben faltuk egymást. Teljesen beindított vadsága, amit észre lehetett venni a nadrágomban lévő dudoron. Ajkamtól lefelé haladva csókokkal hintette be testem, mely egyre forróbbá vált.
- Zayn... - nyögtem, mikor elkezdte merevedésem dörzsölni kezével.
- Élvezed mi? - suttogta fülembe kéjesen. - Sokkal többet tudok adni, mint a kis barátod! - harapott fülcimpámba, játékosan meghúzva azt. Ekkor eszembe jutott Liam. Ő teljesen más volt, a haja puhább, érintése érzékibb, ajkai hívogatóak, puhák és édesek.
- Ne! - állítottam le kezét, mire felült rajtam. - Nekem barátom van! - mondtam erélyesen. Szája mosolyra húzódott, és visszahajolt hozzám.
- Élvezed, tudom, ezt nem tudod elrejteni! - suttogta vággyal teli hangon. - Egy éjszaka, egy felejthetetlen éjszaka... - harapdálta fülem, néha- néha belenyalva. - Nem fogja megtudni, ha rajtam múlik! - markolt ismételten dudoromra, mire felnyögtem. Ezt nem tehetem, nekem ott van Liam, akit szeretek!
- Nem! Szállj le rólam! - mondtam, és minden erőmet összeszedve letoltam magamról. Lihegve néztem szemeibe, melybe hirtelen könnyek gyűltek. Ledöbbenve figyeltem, ahogy arcán végigfolytak. Most komolyan sír? Az elutasítás miatt, vagy...
- Mi a baj Zayn? - kérdeztem közelebb hajolva hozzá, kezemet combján lévő kezére helyeztem. Lágyan cirógattam, hogy megnyugtassam.
- Hagyj békén! - húzta el kezét. - Húzz innen! - mondta mérgesen.
- Nem megyek el, nem hagylak így itt! Látom, hogy van valami baj! Mondd el!
- HAGYJ BÉKÉN! - ordított, miközben könnyeit törölgette. - TŰNJ EL! - zokogott egyre durvábban. Nem tudom mi vett rá, de magamhoz húztam szorosan karomba zártam, miközben hátát simogattam. Erősen markolta felsőm, miközben a sírástól remegett teste.
- Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj, csak mondd ki! Megpróbálok segíteni neked! - suttogtam fülébe. Hirtelen eltol magától és nyakamhoz kapott.
- AZT MONDTAM, HÚZZ EL! - szorított rá nyakamra, mire megrémültem. Fuldokolni kezdtem a levegőhiány miatt. - FELFOGTAD VÉGRE? - engedett el, én pedig azonnal nyakamhoz kaptam. Megijedtem, mégis legbelül tudtam, hogy nem akar bántani, csak rám akart ijeszteni, ami végül is sikerült. - Tűnés! - mutatott az ajtó felé. Fogalmam se volt, hogy mit tegyek, de nem maradhattam itt vele. Felálltam az ágyról és elindultam az ajtó felé. Még utoljára visszanéztem rá. Tenyerébe temetett arccal ült az ágyon, még mindig sírástól remegő testtel. Nagyon sajnáltam őt, de nem  tehetek semmit, ha ő nem akarja. Kimentem, aztán egyből Harry keresésére indultam. Már végig jártam a házat, mégse leltem sehol a göndört. Nem hiszem el, hogy ekkora ez a rohadt ház, hogy nem tudok senkit se megtalálni. Mikor kimondtam magamban ,megláttam Liamet egy falnak dőlve, szomorúan leszegett fejjel. Odasiettem hozzá. Elé álltam, álla alá nyúlva felemeltem arcát. Szemei vörösek, duzzadtak voltak a sírástól.
- Sajnálom... Hülye voltam... - néztem szemeibe.
- Niall, ez így nem mehet tovább... - csuklott el hangja a mondat végére. Értetlenül néztem arcát. Most ezzel mit akar? - Valami nincs rendben köztünk, valami nagyon elromlott! Szerintem tartanunk kéne egy kis szüne... - akarta volna befejezni, de én nem akartam hallani azt a szörnyű szót, ezért ajkaira tapadtam. Azt hittem el fog tolni, és nem fogja hagyni magát, de nem ezt lett. Elmélyítette csókunk. Derekára helyeztem kezem, hogy még közelebb húzzam magamhoz. Hosszú csók után, szorosan magához ölelt, nyakamba puszilva.
- Szeretlek Liam! - suttogtam erősen kapaszkodva pólójába.
- Én is! - csókolt nyakamba, aztán hirtelen elhajolt tőlem, és komolyan nézett szemeimbe. - Mi az ott a nyakadon?? - kérdezte idegesen. Szemeim összeszorítva vágtam magam fejbe képzeletben. BASSZUS! - kiabáltam magamban. Ezt hogy a jó életbe fogom kimagyarázni...

Louis

Nem hiszem el. Hogy a fenébe lehet így eltűnni?? Ez nem lehet igaz! Jártam körbe a házat, minden helyiségbe benézve, de sehol se láttam azt az édes göndör fürtöket. Féltettem, nehogy valami marhaságot csináljon. Idegesen lökdöstem arrébb az embereket, akik egy rosszabb állapotban voltak. És nem hiszem, hogy csak az alkohol hatására... Itt már többről van szó... A pulthoz mentem, hátha ott megtalálom, de nem jártam sikerrel. Viszont, valaki vállamra helyezte kezét.
- Szia! - hallottam meg egy vékony hangot mögülem. Ezt nem hiszem el, már megint bepróbálkozik valaki... Vigyort erőltetve magamra, fordultam a hang irányába. Egy ismerős arccal találtam szembe magam. Júlia.. vagy J...Jennifer, asszem.
- Hello! - köszöntem barátságosan, holott egyáltalán nem volt kedvem hozzá.
- Iszol velem? - adott egy poharat kezembe.
- Már ittam egyszer veled, nem emlékszel? - tettem le az asztalra a teli töltött poharat.
- Kéérlek! - vetette be ismét báját. - Senki se akar inni velem, legalább te legyél oly kedves! - mosolygott. - Ígérem, többet nem zargatlak!
- Rendben! - sóhajtottam egy nagyot. - De, csak ezt az egyet! - emeltem fel, hogy koccintsunk.
- Nem is kell több... - mondta, mire összevont szemöldökkel néztem rá. - Egészségünkre! - mondta zavarodottan, miközben felemelte poharát. Én is így tettem, aztán számhoz emeltem és lehörpintettem. Nem is volt olyan rossz, kezdtem már belejönni. Ahogy megittam el is tűnt, amit nem igazán értettem, de legalább leráztam. Egyre melegebb volt, kezdtem izzadni. Fejem szédelgett. Úgy gondoltam kimegyek a  friss levegőre, hátha jót fog tenni. Kitámolyogtam a teraszra. Egyre jobban szédültem, elkezdett homályosodni a látásom. Magam elé rakva kezeim próbáltam tapogatózni, hogy valami támaszt találjak. Egyensúlyom elhagyott, és majdnem a földre estem, de valaki elkapott.
- Sajnálom... - suttogta egy vékony hang a fülembe. Hónom alá kapva megtartott, aztán elindultunk valamerre.