56.rész

Sziasztok!

Köszönök nektek mindent, imádlak benneteket, minden napomat feldobjátok kedves szavaitokkal! :3

Nem tudom milyen lett a rész, majd ti eldöntitek! :D Most nem vagyok nagy beszéd hangulatban, így csak ennyit akartam! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

- Semmi... csak fáradt vagyok... pihennem kéne egy kicsit a buli előtt... - mondta úgy, hogy nem nézett szemembe. Ekkor már rögtön tudtam, hogy nem mond igazat.
- Hazza! Miért vagy ilyen velem? Nem bízol bennem? - kérdeztem kicsivel erélyesebb hangon, majd mikor láttam, hogy nem használ semmit, lágy hangon folytattam tovább. - Nekem bármint elmondhatsz, és ha tudok, segítek! - fogtam meg kezeit. - Sokkal jobban fogod érezni magad, ha kibeszéled! - küldtem felé egy biztató mosolyt.

- Nincs semmi... - mosolyodott el halványan. 

- Kérlek, mond el, látom rajtad, hogy valami nyomja a lelked! Ne kelljen már harapófogóval kihúzni belőled! - könyörögtem egy halvány mosoly kíséretében. Nagyot sóhajtott, aztán belekezdett mondandójába.

- Zayn, ha minden igaz, szerelmi bánatban szenved, már ahogy kivettem szavaiból és mikor ma felhívtam, úgy vettem észre a hangjáról, hogy volt benne pár pohár pia... Aztán itt vannak Liamék... Ezek is pont most kell, hogy összevesszenek, amikor eddig minden jó volt, dúlt a szerelem, soha nem veszekedtek, erre, tessék... - mondta felemelve hangját, ezzel kiadva feszültségét magából. - Elegem van ebből, és persze ezt is nekem kellene megoldanom, pont most, amikor végre boldog voltam a buli miatt. Azt hittem szórakozhatok egy kicsit, kiadhatom a gőzt, de nem, persze hogy nem, miért is lenne ekkora szerencsém? - hadarta egy szuszra, én pedig figyelmesen hallgattam. Nem akartam megzavarni, jót tesz neki, ha kimondja, azt, amit ki kell. - De, ha közéjük állok, és segítek nekik, biztos le leszek cseszve, hogy miért kell nekem beleavatkoznom az ő dolgukba, viszont, ha meg nem teszek semmit, akkor egy köcsög szemét leszek, mert tudtam róla, és mégse tettem semmit a dolog ellen... - fújta ki magát, ami a mondandója végét jelentette. Megesett rajta a szívem, annyira aranyos volt, ahogy ezen aggodalmaskodott. Szorosan magamhoz öleltem, mire ő is átkarolt. Nyugtatólag simogattam a hátát. 

- Ne rágd magad ezen! Majd én beszélek velük, neked csak Zaynal kell foglalkoznod, mert rám nem hiszem, hogy hallgatna. - pusziltam nyakába. - De, ma felejtsd el az ő problémájukat, engedd el magad és szórakozz egy jót! Elvileg felnőtt emberek, megoldják egymás közt! - cirógattam tovább hátát, miközben puszikat hintettem nyakhajlatába. Igaz, hogy mi is ilyenek voltunk Hazzával, és ha a fiúk nem avatkoznak bele, akkor ki tudja meddig nem szóltunk volna egymáshoz. Mégis, Niall felnőttesebb, így reméltem, hogy nekik könnyebb lesz megoldani a kettőjük problémáját. - Most pedig, menjünk fel készülődni, mert sose leszünk készek! - toltam el magamtól, aztán megragadva kezét húztam fel magam után a hálószobába. Kipakoltam az új ruhákat, amit vettünk, aztán bementem a fürdőbe, hogy letussoljak. Megmondom őszintén egyáltalán nem volt kedvem menni a buliba, mégis beleegyeztem, és úgy tettem, mintha boldog lennék, mert tudtam, hogy Hazzának ez nagyon fontos. Mikor végeztem a tussolással, megtörölköztem, majd derekam köré tekertem a törölközőt. Megmostam a fogam, aztán bementem a szobába. Hazza az ágyon feküdt egy szál alsógatyában, háton, teljesen szétterülve. Hallottam, ahogy nagyokat szuszog. Alig voltam bent a fürdőben, de ő máris bealudt. Annyira aranyos volt. Óvatosan az ágyhoz mentem, fölé hajoltam és megráztam a hajam, amiből a vízcseppek Szerelmemre csepegtek. Ijedten ugrott fel ülő helyzetben. Jót nevettem rajta, ahogy idegesen kapkodta a fejét.
- Ezt még nagyon megbánod! - kapta el karom berántva az ágyba. Azonnal maga alá gyűrt, kezeim fejem felett lefogta. - Rossz fiú voltál! - harapott bele alsó ajkamba, majd játékosan meghúzta azt. - El kell, hogy fenekeljelek! - fordított volna meg, de nem hagytam magam.
- Nem!! - kapálództam, rugdostam - Jó fiú voltam, ne bánts! - fuldokoltam a nevetéstől.
- Biztos vagy te abban! - kezdett el csikizni, mire könnyeim is kicsordultak, annyira röhögtem. Már komolyan fájt.
- K..kérlek... hagyd... abba... - fuldokoltam, már alig volt levegőm. Nagy nehezen abbahagyta kínzásom, aztán teljes testével rám feküdt, amitől forró, mezítelen mellkasa az enyémnek simult. Elernyedve feküdt rajtam.
- Hazza! - cirógattam hátát - Szállj le rólam, mert nem kapok levegőt! A te lelkeden fog száradni, ha megfulladok! - mondtam, miközben próbáltam letolni magamról, de mind hiába, nagyon erősen tartotta magát.
- Nem érdekel! - dünnyögte nyakamba. - Én is megyek utánad, ha megfulladsz! Nélkülem sehova nem mész! - kuncogott fel.
- Te akartál buliba menni, szóval kelj fel! - túrtam bele göndör fürtjeibe, amivel eljátszadoztam egy kicsit. Annyira imádtam, hogy mikor ujjaim köré csavartam, és elengedtem, akkor bekunkorodtak, mint a malac farka.
- Így akarok maradni! - mosolyogtam szavai hallatán, egy puszit hintve nyakhajlatába.
- De ha így folytatjuk, el fogunk késni, szóval, emeld fel azt a nagy segged, és menj el tussolni! - csaptam rá, az említett testrészére. Felemelkedett, majd sértődötten a szemembe nézett.
- Ünneprontó! - mondta morcosan, aztán leszállt rólam, és kiment a fürdőbe. Felkeltem az ágyról, felvettem egy alsógatyát, aztán az inget, utána pedig nagy nehezen felszenvedtem magamra a szűk farmert. Még mindig fura volt ez a feszülős nadrág, fogalmam sincs, hogy hogyan lehet ezt megszokni. Kényelmetlenül éreztem magam benne... Leültem az ágy szélére, kezembe vettem az orvostól kapott rögzítő fáslit és elkezdtem feltekerni bokámra. Nem sok sikerrel... Egy párszor újra nekilendültem, aztán feladtam. Elterülve az ágyon vártam Hazzára, aki majd hősiesen megment.
- Mi az, kidőltél? - hallottam meg mély, mosolygós hangját. Felemeltem a kezem, amiben a fásli volt,
- Segítenél egy szerencsétlen, bajbajutott srácon? - mosolyogtam kedvesen.
- Talán, tehetek érted valamit! - vette ki kezemből a fehér anyagot. Felültem, hogy jobban hozzá férhessen bokámhoz. Mint egy igazi orvos, olyan szépen bekötötte.
- Jó? Nem szoros? - kérdezte, szemembe nézve.
- Tökéletes! - vezettem kezem tarkójához, így húzva magamhoz egy csókra. Amiből nem csak egy lett... Egyre nagyobb hévvel faltuk egymást. Megmondom őszintén, legszívesebben itthon maradtam volna, ugyanis már nagyon kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni a meglepetésemhez, amit még mindig nem tudok felfogni, hogy én ezt meg fogom tenni, csak azért, hogy neki örömet okozzak. Ledöntött az ágyra, aztán felém mászott, miközben még mindig ajkaimra tapadt. Kezeimmel felfedeztem a már oly jól ismert testét, majd végül a hátán állapodtam meg. Nem volt rajta felső, így a még félig nedves bőrét simogattam, néhol körmömet is használva. Jóleső sóhajok hagyták el ajkait, mire éreztem, ha ezt most nem hagyjuk abba, akkor vége a bulinak...
- Öltözz fel... - lihegtem ajkaira, letolva magamról. Láttam rajta, hogy nem igazán tetszett neki a dolog. Kimentem a fürdőbe, ugyanis még teljesen nem voltam készen, még a hajam is be kellett állítani. Előkaptam a zselém, amivel felfelé állítottam barna tincseimet. Megmondom őszintén tetszett az, amit a tükörben láttam. Most az egyszer úgy éreztem, hogy meg vagyok magammal elégedve.
- Na, mehetünk? - fordultam felé, mire alaposan végig mért, tetőtől talpig. - Wáó! Ki ez a dögös pasi? - jött felém, kezét a derekamra helyezte, így húzva közel magához. Homlokát az enyémnek döntötte. - Ezt azért gomboljuk ki! - mondta és kigombolta az ing két felső gombját. - Tökéletes! Csak le ne csapjanak a kezemről! - csókolt meg.
- Én csakis a tiéd vagyok! - suttogtam szájába, mire elvigyorodott.
- Helyes válasz! - csapott fenekemre. - Akkor indulhatunk? - kérdezte, én pedig bólintottam. Elpakoltuk még a szükséges dolgokat, bezártam az ajtót és beültünk a kocsiba. Nem tudtam Olivér hol lakik, azt se, hogy kik lesznek ott, vagy hogy mire számítsak... Féltem egy kicsit, hogy vad buli lesz, mert hát azért elég érdekes fazonokat ismer Hazza... Beindította az autót, majd nagy gázt adva megindultunk a buli helyszínére.
- Zayn nem jön velünk? - kérdeztem, mikor már kezdett idegesíteni a csend. Valamivel le kellett foglalnom magam, mert nagyon ideges kezdtem lenni.
- Nem, gyalog megy, mert közel lakik Olihoz. Viszont hazafelé tuti visszük, ahogy ismerem. Totál részeg lesz, ahogy a többiek is. - mondta az utat figyelve. Úgy éreztem, nem vagyok fair vele szemben, ugyanis végre itt a lehetősége a szórakozásra, én meg eltiltom tőle. Nagyon gondolkodtam azon, hogy visszavonjam ezt az egészet, had bulizza ki magát. Végül is annyi mindent megtett értem, szerintem megérdemelne egy felejthetetlen estét a haverjaival. Éppen meg akartam szólalni, amikor is megérkeztünk a már nagyban tartó parti helyszínére.