55.rész

Sziasztok!

Nagyon de nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeztem eddig, mérges is vagyok magamra...Megfogadtam, hogy nem fogok az életemről, bajaimról írni, de mégis tartozom annyival, hogy megírjam, nem a legjobb napjaimat élem meg... Plusz még hétvégére vendégem is volt, így egy percnyi időm se volt leülni és írni bármit is... Estére meg már kidőltem... Mindegy... A lényeg, hogy sikerült megírnom a részt! :)

Remélem, elnyeri a tetszéseteket! Ne haragudjatok, hogy ilyen pocsék lett, de most csak ennyire futotta... :/

Ja és persze köszönöm a sok kommentet, imádlak benneteket!! :D Meg persze a tetszik-et is, na meg a féliratkozót! :D :3

Ui: A kövi rész innen folytatódik! :)

Jó olvasást kívánok! 

Dreamy Girl

Harry

Az ágyon fekve próbáltam már vagy százszor hívni Zaynt, de mind hiába, nem vette fel. Több mint egy hét telt el az óta az este óta, és semmi életjelet nem kaptam róla, csak annyit, hogy ma lesz a buli, este kilenckor. 

- Vedd már fel!! - morgolódtam hangosan. Meg akartam vele beszélni a dolgokat, még mielőtt valami marhaságot fog elkövetni a bulin, ugyanis Zayn segg részeg lesz, ahogy ismerem, és akkor már nem fogunk tudni normálisan kommunikálni. Nem akarom, hogy tönkre tegye Liam és Niall kapcsolatát, mert abból aztán nagy balhé lenne. Máskülönben meg ott van Perrie, a nagy szerelem... Mi a franc történt??

- Mi van? - döbbentem meg, mikor beleszólt a telefonba. Nem számítottam rá, hogy felveszi.

- Ezt én is kérdezhetném? Hova a jó fenébe tűntél, egész héten hívogattalak?? Mi van veled?? - tettem fel a kérdéseket egy szuszra. Egy kisebb csend után sikeresen megszólalt.

- Nem volt kedvem beszélgetni... ennyi... - mondta, fáradt hangon. Gyanús volt, valami nem stimmelt vele, olyan volt a hangja, mint aki már most nekiállt inni...

- Ittál? 

- Dehogy... Miért ittam volna, ma van a buli, nem? 

- Akkor mi a van veled? - kérdeztem aggódva, hiszen éreztem hangján, hogy valami baj van, csak nem akar róla beszélni. Egy nagy sóhajt hallatott, majd megszólalt.

- Semmi... - ez aztán nagy magyarázat volt...

- Rendben, nem kérdezősködöm! De, mi volt az a múltkori? Louis nincs itthon, ezért is hívtalak most fel, hogy nehogy meghallja véletlenül is. Mit akarsz Nialltól?? Van barátja, ne kavarj be! - hallottam, ahogy felkuncog. Nem értettem, mi olyan vicces ebben...

- Na, mi van? Már Csipkerózsika hordja a nadrágot?? Különben is, mit aggódsz, ha annyira szerelmesek, úgy se tudom szétválasztani őket... Majd most kiderül, mennyire dúl a love köztük... - nevetett fel, mire teljesen kiakadtam. Tuti, hogy már van benne pia, aminek nem igazán örültem.

- Zayn! Kérlek, ne tedd ezt! Amúgy meg mi van Perrievel? 

- Hagyjuk... - mondta, majd mikor éppen beleszóltam volna, lerakta, és utána már hiába hívtam, nem vette fel, vagy kinyomta. 

- Remek... - fújtam ki a levegőt, majd elterültem az ágyon. Azon gondolkodtam, talán el kéne mennem hozzá, le kéne állítanom, de aztán mégis oda jutottam, hogy nem foglalkozom vele. Elegem van, én ebben nem fogok beleszólni, majd elrendezik egymás közt. Nem szaladhatok Zayn után, nem kisgyerek már. Ha tesz valamit, vállalja a következményeket... Leszarom... Gondolkodásomat az ajtó csapódása zavarta meg. Arcomra azonnal egy hatalmas mosoly terült. Gyorsan az oldalamra fordultam, hogy háttal legyek az ajtónak, aztán magamra húztam a takarót és úgy tettem, mint aki nagyban alszik.

Louis

Boldogan nyitottam ki a bejárati ajtót, azonnal lerugdostam lábaimról a cipőmet.

- Megjöttem! - kiabáltam, miközben levettem a kabátom is. Nem kaptam választ, ezért körbejártam a lenti részt, de síri csend volt. Felmentem a lépcsőn, és mikor benyitottam a szobába, megláttam Szerelmem, ahogy édesen szunyókál az ágyban. Óvatosan bemásztam mellé, a takaró alá bújva teljesen hozzá simultam meleg testéhez.
- Hazza! Ébresztő! - pusziltam nyakába, mire egy morgást kaptam válaszul. Kezemmel hasát kezdtem cirógatni. Imádtam a kidolgozott felsőtestét, na meg a kemény hasfalát. Szerettem végighúzni rajta ujjaim, ezzel érezve kisebb kockáit. Miközben még mindig cirógattam, beleharaptam fülcimpájába, mire halk kuncogás hagyta el száját. Ekkor rájöttem, hogy nem is alszik, hanem csak tetteti. Elhúzódtam tőle.
- Jól van, ha nem hát nem! Akkor nem láthatod a meglepetésem! - húztam az agyát. Ki akartam bújni az ágyból, de megragadta karom és visszarántott, én pedig pont ráestem. Lábaim combja két oldalán helyeztem el.
- Milyen meglepetés? - kérdezte, csillogó szemekkel. Kicsit szemét voltam, mivel nincs semmiféle meglepi, csak ezzel akartam kiugrasztani, ami sikerült is.
- Majd meglátod, de nem most! - hazudtam, mivel nem volt szívem megmondani neki az igazságot. Bár fogalmam sincs mi lesz a nagy meglepetés... Valamit ki kell találnom...
- Mikor kapom meg? És mi lesz az? - kíváncsiskodott tovább. Nem szóltam semmit, csak ajkaira hajoltam, hogy lágy csókot hintsek rájuk, ezzel elterelve figyelmét a dolgokról. Ezt jól megcsináltam... Nagyon remélem, hogy el fogja felejteni, hogy mit is ígértem neki... Nyelvével bejutásért könyörgött, amit azonnal meg is adtam. Szenvedélyesen csókoltuk egymást, miközben egyik kezemmel hajába túrtam. Imádtam ezt csinálni, annyira puha és göndör volt, hogy ha egész nap tehetném, akkor csak a haját birizgálnám. Kezeit hátamon pihentette, majd egyre lejjebb haladt, aztán belemarkolt fenekembe. Halk sóhajt hallattam tettére. Elváltam ajkaitól, kezeit pedig lehámoztam fenekemről.
- Nincs tapi! Tudod, megegyeztünk! - mosolyogtam rá.
- Arról nem volt szó, hogy nem fogdoshatlak! - vigyorgott huncutul. - Csak annyi volt, hogy nem dug... - fejezte volna be, de tenyeremet szájára helyeztem. Tudom, hogy nem mondtam, de nem akartam, hogy tapizzon, mert akkor nehezen tudnék ellenállni neki.
- Akkor most mondom! Nincs fogdosás! Bírd ki, mindjárt este lesz! De rajtad áll! Tudod, ha nem rúgsz be, akkor a tiéd vagyok, ha viszont igen, akkor...
- Tudom! - vette le tenyerem szájáról. - Nem leszek részeg, csak egy keveset iszom! - ígérgette, bár volt egy sejtésem, miszerint le fogja inni magát a sárga földig. Úgy gondoltam, hogy ha ilyen ajánlatot teszek neki, akkor talán nem fogja megtenni, de sose lehet tudni...
- Mit mondott az orvos? - kérdezte témát váltva.
- Szerencsére minden rendben van, nagyon szépen gyógyul a bokám. Azt mondta, hogy ha nagyobb sétára vagy olyan helyre megyek, ahol sokat kell állni, akkor fáslizzam be. - pusziltam meg arcát. - Ja, és azt is mondta, hogy a masszírozást ne hagyjuk abba még, mert az nagyon jót tesz neki. Szóval... - másztam le róla, majd mellé ültem, és lábamat combjára helyeztem. Mosolyogva figyeltem reakcióját.
- Azt mondtad nincs tapizás! - mondta, karba tett kézzel, nagy vigyorra húzva száját.
- Ott szabad! - kuncogtam - De, nem muszáj... Akkor nem megyek a buliba, ugyanis most egy kicsit fáj és zsibog is... Sajnos itthon kell maradnom, pihentetni...- néztem rá szomorkásan, lebiggyesztett szájjal, mire megforgatta szemeit.
- Te kis ravasz! - húzta magát ülő helyzetbe. Felhúzta a nadrágom szárát, levette a zoknim és elkezdte masszírozni. Imádtam, annyira jól csinálja, egész nap el tudtam volna viselni. Hol finomabban, hol erősebben nyomkodta a bokám, én pedig becsukott szemmel élveztem. Éreztem, ahogy lassan egyre feljebb halad, már a vádlimat, aztán a combomat simogatta.
- Hazza! Attól még, hogy be van csukva a szemem, érzem, merre jársz! - nyitottam ki szemeim. Hatalmas vigyorra húzta száját. De hiába szóltam rá, egyre feljebb járt, már a belső combom cirógatta. Szívem hevesebben kezdett verni, és mire feleszméltem, már a csípőmön ült, majd nyakamat kezdte csókolgatni. - Harry! - szóltam rá erélyesebben, mire szemeimbe nézett - Én is nagyon szeretném, mégis van egy egyességünk!
- Azt hittem csak poénnak szántad! - nevette el magát.
- Persze! Inkább szállj le rólam és segíts valami rendes ruhát találni, amit felhúzhatok a partira! - toltam le magamról. Felkelt az ágyról, aztán a szekrényemhez ment. Figyeltem, ahogy elkezdte nézegetni a felsőimet. Láttam rajta, hogy nincs megelégedve a szekrényem tartalmával. Azokat az arckifejezéseket látni kellett volna, ahogyan egymás után dobálta a padlóra őket.
- Tudod mit?? - kérdezte, én pedig vártam válaszát figyelmesen - Elmegyünk valami szexi cuccokat venni, mert ezek itt szörnyűek! - mutatott, egy kicsit már elhasználódott felsőre. - Pattanj, még lesz annyi időnk, hogy beszerezzünk pár ruhadarabot!

Számtalan boltot végigjártunk, annyi felsőt és nadrágot próbáltam fel, amennyit még életemben sosem. Most is éppen egy nadrágot erőltettem fel magamra. Elég szűk volt, viszont Hazza csak ilyeneket adott be nekem. Ha én választottam ki valamit, azt azonnal elvette kezemből és mást adott helyette. Fantasztikus... Annyira fura volt, mindenem nagyon kihangsúlyozta...
- Na, milyen? - húzta el a függönyt, mire megfordultam, hogy szembe álljak vele. Ajkaimba harapva néztem a nadrágot, ami nem nagyon tetszett.
- Nekem ez... olyan... nem tudom... - hebegtem szavaimat.
- Tökéletes! Majd hozzászoksz! - mosolygott. - Fordulj meg! - tettem, amit mondott. - Hmm...
- Mi az? - nem szólt semmit, csak fenekembe markolt, amitől egy kicsit megugrottam, mert nem számítottam rá.
- Imádom! - csapott rá egyet. - Most már csak felsőt kell keresni! Azonnal jövök! - mondta, majd kiviharzott.
Hosszas próbálgatások után végre megtaláltam a megfelelő felsőt is. Miközben Hazza is próbált, addig körülnéztem, kerestem valamit, ami jó lenne meglepetésnek. Kigondoltam már, hogy mi is legyen az, csak még nem találtam rá. Mikor végül ezt is sikerült megoldanom, gyorsan kifizettem, és az eddig vásárol szatyor legaljára helyeztem. Hazza is kész lett, majd fizetett.
- Visszafizetem, amint megkapom a fizetésem! - mondtam, mikor beültünk az autóba.
- Szó sem lehet róla!! Ajándék!
- Ez túl drága ajándék, nem fogadhatom el!
- Megérdemled! És téma lezárva! - fordult felém mosolyogva.
- Köszi! - nyomtam egy puszit arcára. - Viszont... van egy kis probléma, vagyis remélem, hogy kicsi... Szóval, mikor bent voltam a kórházba és vártam a soromra, felhívtam Niallt. Nem volt valami boldog, ugyanis paprikás a hangulat kettőjük között... - néztem Szerelmemre, akinek arcán döbbenet ült.
- Mi az, hogy paprikás?? Ugye, ez csak egy amolyan "pár percre összevesztünk, aztán kibékülünk dolog"? Nem?? - idegeskedett a kormányt szorongatva.
- Nem hiszem, eléggé ki volt akadva, ami Niallra nem igazán jellemző...
- Akkor mond meg nekik, hogy maradjanak otthon és beszéljék meg!! - emelte fel a hangját. Nem értettem, most mi baja van. Mi rosszat mondtam, hogy így kell reagálnia rá...
- Mondtam neki, de mindenáron jönni akar. Hiába próbáltam lebeszélni róla, nem hagyta magát. Amúgy meg, miért érdekel téged ennyire?? Van valami, amiről tudnom kellene?? - néztem kérdőn Hazzára. Leparkolt a kocsival, ugyanis hazaérkeztünk.
- Nincs semmi... hagyjuk... Inkább menjünk be! - szállt ki az autóból, mire én is követtem példáját. Kezembe véve a szatyrokat indultam meg a bejárat felé.
- Majd én viszem! - akarta kivenni kezemből, viszont nem engedtem neki.
- Nem kell, tudom vinni! - mondtam tovább haladva. Hazza kinyitotta az ajtót, én pedig lepakoltam a cuccokat a kanapéra. Odamentem hozzá és megragadtam a karját, hogy magam felé fordítsam.
- Mondd el! Látom rajtad, hogy valami bánt! - néztem gyönyörű zöld íriszébe, a válaszra várva.