54.rész

Hello Mindenki!

Amikor megláttam, hogy ennyi hozzászólás érkezett az előző részhez, nagyon boldog voltam! :') Köszönöm szépen a kedves, dicsérő szavakat, mellyel minden napom bearanyozzátok! :3 Köszönöm a tetszikeket is, amiért szintén hálás vagyok! :3

Nem igazán tudok mást mondani, csak annyit, hogy jó olvasást kívánok a részhez! Remélem elnyeri ez is a tetszéseteket! :)

A kövi rész nem tudom mikor jön, igyekszem ahogy csak tudok!

Dreamy Girl

Harry

Nem éreztem fájdalmat, ezért kinyitottam szemeim. Végig néztem magamon, nem láttam sehol egy csepp vért se vagy bármi egyebet. Felnéztem főnökömre, kinek arca fájdalomtól eltorzult, majd lassan a földre zuhant. Fejem kétségbeesetten forgattam jobbra, balra, és mikor megláttam Zaynt, fegyverrel a kezében, megkönnyebbültem. Elém sietett, valamit mondott, de annyira lesokkolt az előbbi esemény, hogy nem tudtam, mit beszél.

- Harry?? Hahóó? Jól vagy? - lengette kezét arcom előtt. Feleszméltem.

- I..igen, csak... - makogtam összevissza. Nagy levegőt  vettem, kifújtam, és ezt egy párszor még megismételtem. Mikor már józanul tudtam gondolkodni megszólaltam. - Hol a jó büdös francba voltál ilyen sokáig??? - emeltem fel a hangom idegesen. - Majdnem szétlőtték a tököm, bazd meg!!! - kiabáltam fújtatva.

- Élsz, nem?? Amúgy egy köszönöm jól esne!! - mordult rám. 

- Élek, de majdnem lelőttek te seggfej!! Azt mondtad, ne aggódjak, időben ideérsz!! - folytattam tovább kiabálásom. 

- Köszönöm Zayn, hogy megmentetted a seggem, meg a golyóim! - mondta nyugodt hangon, mire neki akartam esni, de az összekötözött kezemtől nem tudtam. - Addig nem engedlek el, míg le nem nyugszol! - fogta meg vállam és visszanyomott a földre. Behunytam szemeim, majd mély levegőt vettem.

- Kösz, Zayn! Lenyugodtam, csak most már engedj el! - mondtam higgadtan. Mögém állt, kikötözte kezem, én pedig csuklómat dörzsölgetve szaladtam Louhoz, akinek a teste a földön hevert. Az egyik gorilla ott feküdt Lou teste mellet, Zayn pont fejbe találta. Felemeltem szerelmem elernyedt testét, ölembe húztam. Az első dolog az volt, hogy végignéztem a testén, nem e bántották, de szerencsére egyetlen karcolás se volt rajta.

- Lou, ébredj fel! Itt vagyok, most már minden rendben lesz! Vége van... - suttogtam, mellkasomhoz húzva. Annyira megkönnyebbültem, hogy láttam nincs semmi baja, azon kívül, hogy elkábítottak. 

- Ha..zza... - nyöszörgött mellkasomba. 

- Semmi baj, itt vagyok! - nyomtam puszit hajába. - Zayn menjünk! - szóltam rá, a még mindig a főnök teste mellett álló barátomra. 

- Menjetek, nekem még van egy kis elintézni valóm, ezzel a mocsokkal! - rúgta oldalba a testet, mely egy nyögést hallatott. Még él?? De, hát fejbe lőtte, csak úgy, mint a másik kettőt! Meg mi az, hogy elintézni valója van??

- Zayn! - szóltam rá erőteljesen. - Mi folyik itt?? Miért nem ölted meg azonnal?? - kérdeztem türelmetlenül. Felém fordult, arcán valami gonosz vigyor jelent meg, megrémisztett, olyan volt a tekintete, mint egy őröltnek. Visszafordult a mozgolódó testhez. 

- Te...élsz? - nyöszörögte a főnök gyenge hangon. Zayn ördögien felnevetett, amelytől borsódzott a hátam. 

- Igen, amint látod! Tudod, elég nagy ökörség volt, kitenni a lakásomon, miután megkínoztatok!! - rúgott bele oldalába, amitől fájdalmas nyögés szökött ki erőtlen testéből. Ő volt az, aki megverte Zaynt? Jó, oké, sejtettem, vagyis tudtam, de nem akartam elhinni. Miért? Miért tette ezt? Néztem őket, miközben még mindig Lout szorongattam karjaim közt. Nem akartam elmenni, kíváncsi voltam rá, hogy mi lesz ebből. 

- Azt hittem... hogy ott... senki se fog... keresni... - mondta fájdalmas hangon. 

- Ostoba! Látszik, hogy egy cseppnyi eszed sincs!! Ki kellett volna dobnod az erdőbe, ott senki se talált volna rám!! - nevetett fel ismételten. 

- De.. láttam, amikor elvittek a mentősök... - vett egy mély levegőt, majd folytatta tovább - Aztán... mikor a kórházba mentem... azt mondták meghaltál... - köpködte ki a vért szájából. Láttam Zayn arcán a meglepődöttséget. Itt volt az ideje, hogy közbe szóljak.

- A pénz csodákra képes! - mondtam mosolyogva, mire barátom rám nézett. - Lefizettem az orvost, így bárki is kérdezte, mi van veled, közölte velem hogy meghaltál. - mondtam büszkén. Már akkor tudtam, a főnök biztos érdeklődni fog utána, ezért muszáj volt tennem valamit. 

- Szép munka Harry! - villantott felém egy büszke mosolyt, majd visszafordult a főnökhöz. - Te barom! Most visszakapsz mindent, amit velem tettél!- taposott rá teljes erőből a farkára barátom. Még én is felnyögtem az érzésre, szinte olyan volt, mintha én is átéltem volna.

- Harry! Menjetek a kocsihoz, mindjárt jövök én is!! - utasított, de nem akartam elmenni. Mivel nem mozdultam, így felém nézett. - Azt mondtam, menjetek a kocsihoz!! Most!! - mondta, ellentmondást nem tűrve.  Tudtam, ilyenkor nem szabad húzni az agyát, ezért felkaptam ölembe Lout és elsétáltam vele az autóig. Mikor odaértem, hallottam a főnök kétségbeesett ordibálását. Elmosolyodtam, végre vége lesz mindennek. Szabad leszek, nem kell teljesítenem senki parancsát. Befektettem szerelmem a hátsó ülésre, majd beültem előre és vártam. Még a kocsiból is hallottam a fájdalmas kiabálást, ezért benyomtam a rádiót, hogy elnyomja a hangokat. Én szívesen elhallgattam volna, de nem akartam, hogy Lou hallja. Hátra fordultam, néztem békésen szunyókáló arcát. Szegénykém, mennyi minden bajt okoztam neki... Nem is tudom, miként fogom kiengesztelni ezek miatt, bár azt mondta, nem sajnálja a dolgokat, én mégis bánom, hogy ennyi rossz dolgot kellett átélni mellettem... Egy lassú dal szólt a rádióban, én pedig elkezdtem énekelni, még mindig hátrafordulva Lou gyönyörű arcát figyelve. Egy halvány mosolyra húzta ajkait, mire én is elmosolyodtam. 

- Imádom, a hangod... - motyogta, de szemeit nem nyitotta ki. - Ne hagyd abba... - folytattam tovább, mígnem Zayn alakját meg nem láttam, ahogy az autóm felé siet. Elhallgattam, majd folytattam tovább az éneklést. Beülte mellém, kérdőn nézve rám, mikor meghallotta, hogy éneklek. Láttam, ahogy próbálja visszafojtani nevetését. Mérgesen néztem rá, hogy fejezze már be. A szám véget ért, és én is abbahagytam.

- Mily  megható volt! - tette kezét mellkasára, miközben szipogott. Vállba vertem, nem értettem, hogy tud ilyen nyugodt, és jókedvű lenni, miután megkínzott valakit, még ha az a valaki egy seggfej volt. 

- Fogd be! - mondtam mérgesen. 

- Elviszel? 

- Persze, de hogy jöttél ide? - érdeklődtem, mivel fogalmam se volt, hogyan is keveredett ide.

- Egy haver hozott el. - mondta könnyedén. 

- Mit műveltél vele? Miért nem mondtad el, hogy ő tette azt veled? Bár tudtam, mégis nem akartam hinni ebben, mert miért is tette volna ezt... - gondolkodtam a válaszon, de semmi se jutott eszembe.

- Azt amit veled akart... játszadoztam egy kicsit a golyóival... - nevetett fel, mire felé fordultam. 

- Tökön lőtted??

- Bizony! Majdnem téged is megfosztottak a férfiasságodtól! Szegény Csipkerózsika, mi lett volna vele... Asszem elhagyott volna, hiszen mindenki tudja, hogy csak a méretes farkad miatt van veled! - röhögött jóízűen. Hátrapillantottam, Lou még mindig behunyt szemmel feküdt, bár az még nem jelentette azt, hogy alszik. 

- Ha ha ha! Irtó vicces vagy, röhög a vakbelem! - nevettem szarkasztikusan. - Viszont nem válaszoltál az előbbi kérdésem egyikére... - mondtam komolyra fordítva a szót. Kisebb hallgatás után, mikor már azt hittem nem fog mondani semmit, megszólalt.

- Azt mondta, mikor kínzott, hogy rám már nincs szüksége, ugyanis... - tartott egy kis szünetet. - ugyanis, te sokkal jobb vagy, mint én... Túl sok a kettő... Ennyi... 

- Mi?? Most komoly?? Ez...ez egy barom, képes lett volna kinyírni ezért?? Jézusom! - akadtam ki. 

- Tudod jól, ha már nem kellesz neki akkor eltüntet a föld színéről, nehogy beköpd! 

- Remélem, rendesen megkínoztad!! - néztem rá, láttam arcán, ahogy hatalmas mosoly kúszik ajkára. 

- Még szép!! - nézett rám elégedetten. Kisebb csend után elgondolkodtam, hogy ezek után mi lesz... Nincs munkám... Nem tudom mit kezdjek az életemmel...

- És most mi lesz? - kérdeztem. - Új munkahelyet kell keresnem, de ki fog alkalmazni? Még egy jó ideig eléldegélünk abból a pénzből, amit megkerestem ezzel a munkával, de utána mi lesz? - Zayn nem sokat gondolkodott a válaszon.

- Én a tetkó szalonba nyomom továbbra is. Nem akarsz velem dolgozni, vagyis nekem? Majd én kitanítalak, addig meg besegítesz nekünk! Na, mit szólsz? - kérdezte boldogan.

- Jó ötlet, de még gondolkodom rajta! De rég rajzoltam már... - gondolkodtam el, hogy mennyire elhanyagoltam az egyetlen dolgot, amit igazán szerettem. Viszont itt a lehetőség újra kezdeni mindent. 

- Amúgy... - szakított ki gondolatomból Zayn - rendezni kéne egy "megöltem a főnököm bulit" - nevetett fel, mire én is csatlakoztam hozzá. 

- Te hülye vagy! De, benne vagyok, jó lenne egy kis kikapcsolódás! - pillantottam ismét hátra, hogy lássam, Louval minden rendben van e. - Kinél akarod tartani? Kit akarsz egyáltalán elhívni? - állítottam le a kocsit, ugyanis időközben megérkeztünk Zaynhoz. 

- Olivérnél, úgy is azt mondta, hogy bulit akar szervezni, hát itt a lehetőség! Mindenkit, akit csak lehet, még Csipkerózsika két haverját is! - nézett hátra az említettre. - Főleg a szöszit! De, majd megbeszéljük! Szeva, és kösz a fuvart! - nyitotta volna ki az ajtót, viszont megragadtam karját. Értetlenül nézett rám.

- Mit mondtál?? Ugye, nem jól hallottam?? - kérdeztem erőteljes hangon. Egy huncut mosoly terült el arcán, majd kirángatta karjait kezem szorításából. - Zayn!! 

- Nem tudom, mit hallottál! Majd hívlak a buli végett! - csukta be az ajtót, maga mögött, szélesen vigyorgott, aztán megfordult és bement a házba. Úgy érzem, ez a parti egy katasztrófa lesz...