52.rész

Drága Olvasóim!!

IMÁDLAK benneteket, mérhetetlenül hálás vagyok szavaitokért, melyek minden egyes napomat feldobják! El se tudom mondani, mennyire jólesnek a dicsérő szavak, mellyel engem és a blogomat illettek!! :D Ezért is siettem az új részt felrakni, hogy ezzel megköszönjem, hogy itt vagytok velem, kitartotok mellettem és könnyeket csaltok szemeimbe egy-egy hozzászólásotokkal! :') :3 Köszönöm a féliratkozót (60! :3), meg a tetszikeket és a több, mint 49.000 oldalmegjelenítést! Atya ég!! :')

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Louis

Nyakát kezdtem kényeztetni, nyalogattam, harapdáltam és szívtam, majd egyre lejjebb haladtam. Nyelvem hegyével végigszántottam mellkasán, mire nagyokat sóhajtva túrt bele hajamba. Mellbimbójához érve körkörösen nyalogattam, aztán beleharaptam, ezzel egy fájdalmasabb morgást váltva ki belőle. Tudtam, hogy élvezi, ezért folytattam tovább. Szívni kezdtem először az egyiket, majd áttértem a másikra. Teljesen elvettem az eszét, pedig még alig csináltam valamit. 

- Lou... - nyöszörögte - Ha így folytatod... felizgatsz... - nem foglalkozva szavaival folytattam kényeztetését. Haladtam lefelé, végig nyalva testét egészen a köldökéig, amibe belenyaltam, majd a V vonalához érve beleharaptam vékony, érzékeny bőrébe. Hangosan felnyögve húzta meg hajam, ami bevallom eléggé fájt, de most nem akartam ezzel törődni. Ismét felfelé haladtam, végig csókolva testét egészen nyakáig. 

- Hányra kell menned holnap? - suttogtam kéjesen, majd beleharaptam fülébe.  Nem akartam azonnal a lényegre térni, ezért gondoltam először ezt kérdezem meg tőle. 

- Hmm... - morogta válaszul, mire elmosolyodtam. Ez nehezebb lesz, mint gondoltam, szerintem még a kérdést sem érti. 

- Hányra kell menned holnap?? - ismételtem meg a kérdést, miközben kezemmel combját masszíroztam. 

- Nem használnád másra a szádat? - kapta el tarkómat és magához húzott egy csókra. Nem fogta vissza magát, vadul nekem esett. Ez a csók, valami eszméletlen volt, nem tudom, hogy csinálja, de mindig meg tud lepni... Elég! Nem hagyhatom, hogy elbódítson! - szóltam magamra. Elváltam ajkától, majd szemébe néztem.

- Mikorra kell menned? - dörzsöltem combját, egyre közelebb férfiasságához. 

- É...éjfél... - nyögte a vágytól. Na, végre, ez is már valami. Kezemet már dudorodó nadrágjára vezettem. Nem csináltam semmit, csak rajta tartottam. 

- Hol lesz a találkozó? - simogattam meg szerszámát, mire hátravetett fejjel nyöszörgött. 

- Ahh... istenem... - nyögte a szavakat. 

- Hol fogsz vele találkozni? - kérdeztem újra, erősen rámarkolva dudorodására. 

- A... rejtekhelyünkön...ahh... - ezt nem hiszem el, még így is ilyen nehéz kiszedni belőle bármit is, hogy már alig tud gondolkodni az élvezettől. Elég nagy fába vágtam a fejszém, azt hiszem... De, nem adom fel, addig kínzom, míg ki nem nyögi a helyet.

- És az hol van? - húzogattam le-fel kezem a férfiasságán. Elég erősen markoltam rá, hogy még élvezetesebb legyen számára. 

- Ne szórakozz már! - mondta idegesen, mire combjára vezettem kezem és belemarkoltam bőrébe. Fájdalmasan felnyögött.

- Hol van az a hely?? - kérdeztem mérgesebb hangon, hát ha ez hatásosabb. Mert azt mondta, hogy szereti a durvaságot.

- Egy... elhagyatott helyen... 

- De, hol? - markoltam még erősebben combjába, majd nyakába haraptam. Éreztem, ahogy kisercen a vére, Kicsit megijedtem, hogy ennyire durva voltam vele. Viszont arcán láttam, hogy élvezi. 

- A... kü... - annyira vártam válaszát, hogy leálltam a munkálatokkal. De, hiába, nem mondott semmit, és mikor szemeibe néztem, láttam, hogy kikerekednek. - Ez most komoly?? - kapta el csuklómat szorosan.

- Mi?? - adtam az ártatlant. Szerintem rájött, úgyhogy áshatom a gödröt a hátsó kertben, mert asszem végem lesz.

- Te ki akartál faggatni?? Ez komoly? Ezért indítottál be? - kérdezte kicsit dühös hangon, gondolom a kielégületlenség miatt. Basszus, tényleg észrevette, nem hiszem el, hogy nekem sose jön össze semmi... - Ez azért eléggé szíven ütött! - engedte el csuklóm.

- Hazza, én... - nem néztem szemébe, egyszerűen nem mertem - csak tudni akartam, és úgy voltam vele, hogy így talán elmondod nekem. - hadartam idegesen.

- Nem fogom elmondani! És tudod miért? - tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta tovább - Azért, mert nem akarom, hogy hülyeséget csinálj, érted? Te nem voltál még ilyen helyzetben, nem tudod mit kell mondani és tenni egy ilyen ember előtt, mint a főnököm! Másrészt pedig, tudom, hogy nem tudsz járni, így autót vezetni sem, de amilyen ravasz vagy, tuti, hogy kitalálsz valamit, csak hogy odamenj és feladd magad!! - mondta kicsivel higgadt hangon. Meg se tudtam szólalni, továbbra is lehajtva tartottam a fejem, miközben a takarót markolgattam. Egyetlen szó jutott csak eszembe, amit halkan kinyögtem.

- Bocs... - fordultam másik oldalamra és magamra húztam a takaróm. Egy idióta vagyok, mindig valami hülye ötletem támad, aztán megvalósítom és rájövök, hogy ekkora seggfej is csak én lehetek. Legjobb lenne, ha tényleg elásnám magam... Könnyeim potyogni kezdtek, nem akartam sírni, de ez ellen nem tehettem semmit. 

Megéreztem hátamon egy meleg simogató kezet, amitől még jobban rázendítettem. 

- Baby! - próbálta lehúzni a takarót rólam, viszont én nem engedtem. - Kérlek, ne csináld ezt! - rántotta meg erőteljesen a takarót, amit már nem tudtam megfogni. Felé fordultam könnyes szemekkel. 

- Féltelek! El se tudod képzelni milyen szar érzés, hogy nem tehetek semmit?? Vagy, hogy míg te az én hibámért bűnhődsz, addig itthon fekszem az ágyban, és azon gondolkodom, hogy élsz-e még vagy már holtan fekszel  földön a véredben fürödve. - folytak tovább könnyeim. Most legszívesebben kiszaladnék a fürdőbe és bezárnám magamra az ajtót, aztán egy egész éjjelen átsírnék. 

- Ne mond ezt! - simogatta meg arcom. - Nem lesz semmi bajom, másrészt meg, már régen tisztáztuk, hogy nem a te hibád!! Amúgy meg - mosolyodott el - nem vagyok rád mérges, sőt, nagyon tetszett, hogy ilyen leleményes vagy, igazából többször is kihallgathatnál, mert nagyon jól csináltad! Élveztem! - kacsintott rám,  huncut vigyorral arcán. Felnevettem. - Na látod, ezt már szeretem! - bújt hozzám mellkasomra helyezve fejét. - Ne aggódj, Zaynnal biztonságban leszek! - simogatta nyugtatóan mellkasom.

Másnap minden olyan gyorsan eltelt. Mintha az idő is ellenem fordult volna. Mire észbe kaptam, már délután volt. Hazza nem volt itthon, átment Zaynhoz, hogy megbeszéljék a dolgokat. Engem meg itt hagyott egyedül... Hiába mondtam neki, hogy hívja át hozzánk, mert itt is meg lehet beszélni, nem ő nem akarta, mert jobb, ha nem hallok belőle semmit. Fantasztikus... Lent ültem a kanapén, lábamat felrakva, és kapcsolgattam a tv-t ész nélkül. Kerestem valami jó filmet, ami le tud kötni, de mindenhol csak öldökölős filmek voltak, ami most valahogy nem igazán illett a hangulatomhoz. Elvettem a mellettem lévő rágcsálni valót, amit perceken belül be is kebeleztem. Aztán jött a következő, aztán még egy és még egy, mire sikeresen felzabáltam mindent. Milyen jó, ha az ember unatkozik... Idegesen vettem elő telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő, vagy hogy netán Hazza hívott-e. Az ablak felé néztem, hátha látom az autó fényszórójának fényét, vagy mit tudom én... Kezdtem olyan lenni, mint egy feleség, aki túl sokat aggódik férje esti kimaradásai miatt. Jézusom! Hova süllyedtem?! - gondoltam magamban, mikor autózúgást hallottam. Pár perc múlva nyitódott, majd csukódott a bejárati ajtó.
- Megjöttem Lou! Egy kis ágytorna? - lépett be mosolyogva. Nekem viszont nem volt kedvem viccelődni. - Mi a baj? - guggolt le elém.
- Hol a francba voltál ilyen sokáig?? Azt mondtad max. két óra és jössz, erre eltelt négy óra! - keltem ki magamból. Hazza pedig meglepődve nézett rám.
- Nem tudtam, hogy eddig el fog húzódni! Viszont most már itthon vagyok! - simogatta meg kezem, mire mérgesen húztam el tőle.
- Akkor is, basszus! Legalább idecsöröghettél volna, vagy... vagy írhattál volna egy kibaszott sms-t, hogy bocs, de később jövök!!! - kiabáltam, aztán nagy meglepetésemre elsírtam magam. Nem vagyok normális! Olyan vagyok, mint aki menstruál... Tenyerembe temettem arcom, annyira kínos volt.
- Most meg miért sírsz? - éreztem meg ölelő karjait magam körül. - Ne csináld már, kérlek! - csókolt nyakamba, ami nagyon jól esett. - Kezdem tényleg azt hinni, hogy terhes vagy! - húzódott el, hogy szemeimbe nézhessen. Letöröltem könnyeim, aztán vállba ütöttem játékosan.
- Seggfej! - tettem hozzá, mire felnevetett és én is követtem.
- Így sokkal jobban szeretlek látni! - csókolt meg. - De, most komolyan! - nézett szemembe. - Először a hányinger, aztán hangulatváltozás, na meg persze a jó étvágy! - mutatott a temérdek üres zacskóra, meg tálkára. - Ez nem egyértelmű? - nevetett fel jóízűen.
- Erre mind van magyarázat! - fontam karba kezeim mellkasom előtt. - A kaja azért fogyott el, mert itt hagytál egyedül és szétevett az unalom. Hiába van száz tévécsatorna egy normális film sincs benne. Aztán a hangulatváltozás azért van, mert kikészülök, ettől a mai naptól, ha mindenen túl leszünk végre ismét a régi Louis leszek... A hányinger meg... - gondolkodtam el, hogy mitől is lehetett - na, erre nincs semmi magyarázatom... - mosolyodtam el. - Most komolyan elhitted, hogy terhes lehetek?
- Dehogy Baby! Csak annyira jó volt látni a fejed, amikor elkezdtem sorolni a tényeket! - csókolt meg, majd óvatosan rám feküdt. Teljes testével rám nehezedett.
- Elég nehéz vagy, dagi! Kinyomod belőlem a szuszt! - csipkelődtem.
- Akkor tudod mit? - mondta és legördült mellém. Még szerencse, hogy nagy volt a kanapé és elfértünk egymás mellett. - Így jobb? - kérdezte, mire lejjebb csúsztam, hogy arcunk egymással szembe legyen. Lábam átvettem az övén, majd átkaroltam, és ő is engem.
- Most már jó! - csókoltam meg. Átdugtam nyelvem szájába, ő pedig azonnal letámadta övével. Kezemmel göndör haját túrtam. Oly szenvedélyesen faltuk egymást, mintha ez lenne az utolsó csókunk. Féltem az estétől, ami túl gyorsan eljött...
- Mennem kell! - mondta felhúzva cipőjét. Ott álltam a mankóval támaszkodva, őt figyelve. - Ne csinálj semmi butaságot, Zayn ötlete biztos sikeres lesz! Biztonságba leszek mellette! Ígérem visszajövök! - állt elém, és megcsókolt.
- Szeretlek! - suttogtam szájába.
- Én is szeretlek! - tapadt ismét ajkaimra, majd elment... Szívemben üresség volt, gyomrom görcsbe rándult, az előérzetem pedig rosszat sugallt... Túlságosan is könnyűnek tűnik a dolog... Gondolatomba meredve baktattam el a mosdóig. Mikor végeztem, valami furcsa zajt hallottam a nappaliból. Kinyitottam az ajtót, mire sötétségbe borult a ház. Nagyon megijedtem.
- Hazza? Te vagy az? - kérdeztem remegő hanggal. Lassan kibicegtem, a sötét szobába, amelyet csal a a hold erős fénye világított be. - Hazza? Ez nem jó vicc! Megrémítesz... - mentem a bajárat felé. Hirtelen két szorosan megragadó kezet éreztem meg magamon, majd szám elé tettek valamit és csak annyit hallottam, hogy "Lélegezz! Jó fiú!", aztán minden elsötétült.