50. rész

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, az eleje kicsit mozgalmasabb, a többi amolyan aranyos rész lett! Bocs, ha netán uncsi, vagy rossz, de nem volt nagy hangulatom hozzá... De, csakis miattatok felraktam, hiszen megérdemlitek! Köszönöm szépen a kedves kommenteket, és a tetszikeket, nagyon aranyos tőletek! :3 

Asszem most ennyi lett volna!

Ui.: A kövi rész innen folytatódik!

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

- Normális vagy?? - kiabálta dühösen, vérző orrát törölgetve, Sam. Újabb ütést kapott, csak most a gyomrába. Ezután jó pár ütést kapott még, majd mikor a földre esett, Hazza ráült és folytatta tovább ütlegelését. Teljesen kikelt magából, nem számított neki semmi, csak az, hogy agyonverje az alatta fekvő srácot. Elkapta a nyakát, és fojtogatni kezdte. Hallottam sípoló hangját, ahogy próbált levegőhöz jutni, miközben vergődött szerelmem alatt. Fuldoklott... Tudatosult bennem a dolog, hogy ha most nem állítjuk le, biztos megöli.

- Niall!! Liam!! Zayn!! - ordítottam a neveket - Fogjátok már le!! Nem látjátok, hogy meg fogja ölni!! - parancsoltam ideges hangon. Mindannyian feleszméltek hangomra, majd odasiettek, hogy leszedjék a már haldokló srácról Harryt, aki mérgesen lökte le magáról a szorító kezeket. Zayn határozottan megfogta és lerángatta dühtől fújó barátját. Nagyon ijesztő volt az arca, szinte már a nézésével ölni tudott volna. Nyakán az erek kidudorodtak, arca vöröslött. 

- Engedj el!!! - kiabált kikelve magából, miközben próbált kiszabadulni Zayn szorításából. - Engedj már el!! A rohadt életbe!!!

- Állj már le!! - ordította Zayn, és erősebben fogta szabadulni próbáló barátját. - Srácot segítsetek már!! - nézett Liamra és Niallra. Mindketten szorosan megfogták Hazzát, aki még mindig, a dühtől nem látva neki akart rontani a Samnek, akit időközben felsegítettek a földről. Elég szörnyen nézett ki arca, és bár megérdemelte, mégis sajnáltam őt. 

- Vigyétek innen! - mondta Zayn. Max hóna alá kapva testvérét segítette a kocsi felé. Mikor már a pálya szélénél voltak, elengedték Hazzát, aki azon nyomban utánuk eredt. Nem láttam mást, csak annyit, hogy az engem körül vevő srácok futásnak eredtek, otthagyva egyedül a pálya szélén. Szerencsére még azelőtt elkapták, mielőtt odaért volna. Derek és Oliver, visszajöttek hozzám és felsegítettek. Elég szarul voltam már, hányingerem volt és szédülni kezdtem, a bokám meg egyre jobban kezdett fájni. A kocsihoz érve beraktak engem a hátsó ülésre. Harry a kocsivezető ülésében ült, Zayn pedig előtte állt, hogy biztos ne tudjon elmenni. Mindenki elköszönt tőlünk, bocsánatot kérve a történtek miatt. 

- Gyógyulj meg! - mosolygott rám Derek. Liam és Niall odajöttek hozzám, odaadták a cuccainkat, amit otthagytunk a pályán. 

- Hívj fel, amint tudsz valamit, oké? - mondta aggodalmas arccal. 

- Persze! - mosolyodtam el halványan. Elköszöntek, majd ők is beültek a kocsiba és elhajtottak. Mikor már Zayn is bent ült, és Hazza is lenyugodott, a pálya felé néztem, oda, ahol Lucast láttam, de most senki nem állt ott. Lehet, hogy csak képzelődtem?? Miért lenne itt? Hiszen, már régóta nem hallottam felőle... 

- Jól vagy? - kérdezte Hazza rám nézve a visszapillantóból. Arca még mindig komor volt. 

- Kicsit hányingerem van, meg szédülök... ja, és rohadtul fáj a bokám, de amúgy megvagyok... - mosolyogtam rá, hátha oldani tudom a hangulatot, ami nem jött be. Beindította a kocsit, és lassan elindultunk kifelé a pályáról. 

- Fantasztikus voltál, ahogy majdnem bevertél egyet annak a seggfejnek! Látnod kellett volna az arcát, nem tudta elhinni, ahogy én se, hogy ilyen heves vagy! - nézett hátra izgatottan Zayn. - Lehet át kell nevezzelek, ha így folytatod, márpedig, ha nem adsz tovább Harryn, akkor majd megtanulsz kemény lenni mellettünk! - örvendezett, bár szerelmem, nem igazán díjazta a dolgot. 

- Nagyon vicces vagy... - mondtam szarkasztikusan. 

- Az egész a te hibád!!! - szólalt meg végre göndör barátom - Ha nem hívod el ezt a fa...

- Hazza!! - szóltam közbe - Nem akarok több veszekedést!!! - korholtam le. - Kérlek... - könyörögtem, mire abbahagyta, így a kórházhoz vezető út csendben telt el. Mikor odaértünk, leparkolt és lassan kiemeltek a kocsiból. Karjába felkapva vitt be a kórházba. Kerestünk egy orvost, aki azonnal beinvitált minket a vizsgálóba. 

- Szerencsésen megúszta, ha mondhatom így... Ez egy kis zúzódás. - mondta az orvos, miközben a röntgen képeket vizsgálta. - Teszünk rá egy rögzítő kötést, aztán haza is mehet. 

- Mennyi idő a gyógyulás? - kérdezte Hazza, aki mindvégig mellettem állt és aggódva figyelte a vizsgálatot. 

- Ha rendesen van kezelve, ami azt jelenti, hogy nem mozgatja, pihenteti, akkor 1 hét maximum kettő. -  mondta, miközben felhelyezte a rögzítőt a bokámra. Kaptam egy fájdalomcsillapítót, meg mankót, amit csak nagyon ritka esetben használhatok...Remek, már csak ez hiányzott... Ha szerencsém van, akkor csak egy hétig leszek ágyhoz kötve...

A hazafelé út csendben telt el, leraktuk Zayn, aki gyógyulást kívánt nekem, aztán felhívtam Niall és elmondtam neki mindent. Boldog volt, hogy ennyivel megúsztam. A házhoz érvem Hazza kiemelt, én pedig a nyakába kapaszkodtam, hogy le ne essek. Becsukta a kocsi ajtaját, majd bezárta. A bejárati ajtóval is ugyan ezt művelte, aztán felvitt a szobába és lassan lerakott az ágyra. 

- Éhes vagy? - kérdezte, mikor betakart. 

- Kösz, nem... így is hányingerem van.

- Mitől? 

- Fogalmam sincs... - mosolyogtam el - biztos felcsináltál... - nevettem el magam, hogy oldjam a hangulatot. Hazza is elmosolyodott, amitől megkönnyebbültnek éreztem magam. 

- Ilyen gyorsan?? Most történt kb. három órája! - nevetett fel, ami által gödröcskéi is megjelentek gyönyörű arcán.

- Nem most voltunk először óvszer nélkül... - pirultam bele, ahogy eszembe jutott az első alkalom a padlón.

- Ajajj! Akkor tényleg terhes vagy! - hajolt le hozzám, hogy csókban fonjunk össze. - Viszont, ne haragudj, de én erre nem vagyok felkészülve.. túl fiatal vagyok a gyerekvállaláshoz, meg igazából akkor el kell, hogy vegyelek... Oh, te jó ég! Ennyi probléma! - fogta fejét, én pedig hozzávágtam egy párnát.

- Szemét!! - fontam össze karjaim, duzzogást tettetve. Odahajolt hozzám, hogy csókot lopjon ajkamról. 

- Tudod, hogy szeretlek! - suttogta számba, mire elmosolyodtam. 

- Én nem! - jelentettem ki. Húzni akartam agyát, nehogy azt higgye, hogy ilyen egyszerűen lerendezheti a dolgot. 

- Biztos vagy ebben? - kérdezte elhajolva tőlem, szemeimbe nézve - Mert ha igen, akkor soha többé nem csinálom ezt... - mondta, majd nyakamhoz hajolt, nyelve hegyével végig nyalta érzékeny bőröm, aztán csókkal hintette be. - halkan sóhajtva élveztem tettét, amivel már most elvette az eszem. - Vagy ezt... - indult meg a fülem felé, amibe belenyalt, aztán pedig beleharapott fülcimpámba. - beleremegtem, ahogy fogával óvatosan megkarcolta. - Vagy... - ment volna tovább, de leállítottam.

- Szeretlek!!! - húztam ajkamra, egy vad csókra. Lihegve váltunk el egymástól a levegőhiány miatt.

- Na, azért!! - nevetett fel. - Most viszont elmegyek tussolni! Addig el ne szökj nekem! - kacsintott rám, majd megindult a fürdő felé.

- Héé! És velem mi lesz?? Büdös maradok?? - szóltam utána, mert rájöttem, hogy azért nekem se ártana lefürödni a meccs után. Visszajött hozzám, felkapott ölébe és bevitt a fürdőbe. Nagy nehezen letussoltunk, ami nem volt egy egyszerű feladat, de megoldottuk. Fogat mostunk, aztán segített felhúzni a felsőm, meg az alsógatyám. Sokkal jobb érzés volt tisztán befeküdni a puha ágyba. Elalvás előtt még bevettem az orvos által felírt fájdalomcsillapítót, majd ölelő karjaiban feküdve nyomott el az álom.

Reggel kómásan keltem, alig akartam kinyitni szemeim, de ha egyszer hív a természet, akkor muszáj menni. Hazza még nagyban durmolt, nem akartam felkelteni, ezért az ágy mellett lévő mankóval nagy nehezen kiugráltam a fürdőbe. Mikor végeztem, visszaugráltam és behuppantam az ágyba, talán túlságosan is durván, mert szerelmem mocorogni kezdett. Morgott valamit, majd tovább aludt. Nagyon jó alvója van, ha a szerencsétlenségemre se ébred fel. Nem tudtam már visszaaludni, ezért a tegnapi napon agyaltam, főleg Lucason. Vajon mit akarhatott? Egyáltalán ott volt, vagy csak a képzeletem játszott velem? Nem, az kizárt... De, akkor meg miért jött el megint, hiszen már egy jó pár ideje nem hallottam felőle... Viszont, el kell mondanom Hazzának... de nem most, majd... 

Ránéztem békés arcára, melyen halvány mosoly jelent meg. Olyan volt, mint egy angyal, az én angyalom. Odahajoltam, lágy puszit hintettem homlokára, mire dünnyögött valamit.

- Szeretlek! - suttogtam halkan, aztán elvettem telefonom az éjjeliszekrényről és nyomkodni kezdtem, De gyorsan meguntam, elég szar érzés, hogy itt kell döglenem az ágyban... Tök uncsi lesz ez, egy hétig. Bele fogok őrülni, már most látom. A gyomrom halk korgása késztetett arra, hogy felkeljek és lemenjek reggelit csinálni. Felszenvedtem magam az ágyon, de mikor fel akartam állni a mankó segítségével, visszaestem. Tudtam, hogy ezzel sikerült felkeltenem. 

- Mit csinálsz? Ez nem légvár, hogy ugrálj rajta! - dünnyögte rekedtes hangon. Hátrafordítottam fejem, mire álmos tekintettel nézett rám. Szemeit alig bírta nyitva tartani. 

- Éhes vagyok, csinálni akartam reggelit.

- Miért nem keltettél fel? - éreztem, hogy besüpped mögöttem az ágy, majd hátam mögé helyezkedve átkarolt. 

- Mert aranyosan aludtál, nem volt szívem megzavarni... - fordítottam fejem oldalra, hogy puszit nyomjak arcára. 

- De, akkor se mehetsz egyedül sehová! Csak velem, értetted? - mondta, mire halkan felkuncogtam.

- Igenis Uram! - emeltem fel a kezem homlokomhoz, ahogyan a katonák szokták. 

- Ne gúnyolódj, én csak jót akarok neked! - puszilt nyakamba, majd harapdálta bőröm. Imádtam, amikor ezt csinálja.

- Te itt maradsz, én pedig csinálok reggelit! - mászott le az ágyról. - Rántotta jó lesz? - kérdezte.

- Igen, tökéletes! 

Amikor Hazza elment, visszafeküdtem az ágyba és vártam, hogy megérkezzen a reggelivel.