48. rész

Hello Mindenki! :D

Először is nagyon szépen köszönök mindent, imádlak benneteket, és mérhetetlenül hálás vagyok kedves szavaitokért, amik tartják bennem a lelket! :D

Meg is hoztam a kövi részt, mivel már meg volt írva, csak kellett még bele tennem pár dolgot, meg minden! :D Remélem elnyeri a tetszéseteket! :D (próbáltam leírni a foci meccset rendesen, remélem sikerült! :))

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Louis

Liam, Niall, Max és Oliver volt velem egy csapatban, míg a másikban Harry, Zayn, Derek, Brian és Sam. Nálunk Oliver volt a kapuban, míg náluk Brian. Kezdtem megjegyezni a neveket és a hozzá tartozó arcokat, ami nálam nagy szó. Zayn beállt középre és elkezdtük a meccset. Hazza rögtön engem nézett ki magának, elém állva próbált előre jutni a kapunk felé, de én nem hagytam magam. Ahogy felénk passzolták a labdát, elé törtem és elindultam az ellenfél kapuja felé, kicselezve Zaynt, majd Samet is megpróbáltam, de felbuktam, mikor mellém érve elém tette lábát. Remek... alig kezdtük el a játékot, máris a földön vagyok... Sikeresen a fenekemre estem, ami eléggé kellemetlen volt. Pár másodperc múlva felálltam és láttam, ahogy Sam gonoszan rám vigyorog. Harry, miközben én felszenvedtem magam, gólt rúgott és boldogan mosolyogva pacsizott le csapattársaival. A meccs tovább folytatódott.

- Meg vagy? - futott el mellettem göndör barátom. Nem szóltam, csak bólintottam egyet, majd futni kezdtem Zayn után, aki sebesen közeledett kapunk felé. Sikeres csel után már nálam volt a labda, és az ellenfél kapuja felé vettem az irányt. Nem tudtam lepasszolni, mert mindenkin rajta volt valaki, ezért egy jól célzott lövéssel a fehér hálóba lőttem a labdát. A csapattársaim boldogan pacsiztak le velem. Elnéztem szerelmem felé, aki büszkén mosolygott rám, egy kacsintás kíséretében. Igazából nagyon élveztem a focimeccset, jó volt ismét játszani is, nem csak edzetni másokat. Felszabadultnak éreztem magam, minden gondom elfelejtettem, a játék hevében. 

- Kapj el, baby! - futott el mellettem a labdát vezetve, fenekemre csapva. Csak megforgattam szemeim, nem tudtam elhinni, hogy hogyan tud ennyi mindenre koncentrálni a pályán. Utána iramodtam, hogy elvegyem tőle a labdát, de mikor odaértem, átpasszolta a csapattársának, aki gólt rúgott. - Lassú voltál, szívi! - kuncogott, majd lepacsizott Sammel, akinek elégedettség tükröződött arcáról. Kezdett nagyon nem tetszeni ez a dolog, az még oké, hogy gratulálnak egymásnak, de hogy utána még vállon is veregeti szerelmem, az már sok volt... na meg az, hogy ott lebzselt körülötte...

- Minden rendben? - kérdezte Liam, akit észre se vettem, hogy mellettem áll. 

- Persze! - erőltettem magamra egy mosolyt.

- Akkor kapd össze magad, mert el fognak verni minket! Azt meg nem tudnám elviselni...

Próbáltam odafigyelni, nem pedig Hazzával törődni, mert ha folyton azon jár az agyam, akkor nem fog érni semmit a játékom. A következő percek elég nyugisak voltak, senki nem lőtt gólt, még csak meg se közelítettük a kaput. 

- Sam! - hallottam meg Brian hangját, aki a pálya másik végéről elrúgta a labdát. Sietve rohantam az említetthez, hogy elvegyem tőle a labdát. Nagy bátorság volt, mivel megmondom őszintén, azért elég ijesztő egy srác. Elé állva próbáltam elszedni tőle a lasztit. 

- Ki foglak készíteni, nyálgép! - mondta komolyan, majd gonosz nevetést hallatva lökött arrébb. Kicsit megbotlottam, de nem estem el. Utána iramodtam, és egy óvatlan pillanatban elvettem tőle a labdát. Hallottam, ahogy morgott mögöttem. Mindenkit lehagyva lőttem egy gólt. A csapattársaim megölelgettek, míg Max csak pacsit adott nekem. Nem is vártam volna, hogy a nyakamba ugorjon, mivel nem vagyunk jó pajtások. Boldogan álltam vissza a helyemre, várva, hogy elinduljon ismét a játék. Lassan passzolgatva közeledtek felénk. Most Hazzánál volt a laszti, aki pont felém vette az irányt. 

- Vedd el, ha bírod! - állt meg előttem, mire tettem, amit mondott. Elég ügyesen cselezgetett, de a negyedik próbálkozásra elvettem tőle és elhagyva őt, futottam előre. 

- Lou, passzold! - kiabált Niall, mikor Sam felém igyekezett. Gyorsan odapasszoltam neki, ő pedig Liamnek adta tovább. 

- Ide! - kiabáltam neki, mert nagyon jó helyzetben voltam, innen akár gólt is rúghatok. Ügyesen átpasszolta nekem, de mikor elkaptam, valaki nekem ütközött, és elég erős ütés érte a sípcsontom. Fájdalmasan felszisszenve estem le a füves talajra. Az ütést kapott területet fogva feküdtem a földön. Közben hallottam Hazza boldog ujjongását. Gondolom gólt lőtt. Viszont, mikor felé néztem, láttam, ahogy arcáról lefagy a mosoly és helyébe rémület költözött. Sietve szaladt hozzám, de nem csak ő, hanem a többiek is. Leguggolt mellém.

- Jól vagy? Mi a baj? - nézett végig rajtam aggódva. Aranyos volt, hogy ennyire féltett.

- Minden rendben van, csak segíts felállni! - nyújtottam felé kezem, amit elkapva felhúzott állásba. Mindenki megnyugodott, hogy még élek. Szétszéledtek, majd egy halk "puhányt" hallottam meg. Nem tudom ki lehetett az, de volt egy sejtésem. Viszont szerencsére csak én hallottam, vagy csak Hazza úgy tett, mintha nem is tudna róla.

- Ne ijesztgess! - ölelt át. - Azt hittem valami komoly baj van...

- Jól vagyok, ne aggódj ennyire, mert már így is puhánynak tartanak...amúgy meg, ez a focival együtt jár... - suttogtam fülébe, és élveztem ölelő karjait hátamon. 

- Nem vagy az! - hajolt el tőlem, majd puszit nyomott ajkamra.

- Na, mehet tovább, vagy leápolod?? - kiabálta Oliver, mire felnevettem. Visszabattyogtunk a pályára és folytatódott a meccs. Persze Sam folyton próbálkozott elgáncsolásommal, de most már szemfülesebb voltam, a sokszori kísérletezése után. Hazza pedig, folyton incselkedett velem, amivel mindig el tudta érni azt, hogy elvegye tőlem a labdát.

- Na mi van, szívi? - húzta fel-le szemöldökét, huncut mosollyal arcán. Most minden erőmet beleadva lábaira koncentráltam, elhessegetve szavait, melyek elég arcpirítóak voltak. Sokadik kísérletezés után sikerült elvennem tőle. Azonnal átpasszoltam Maxnek, aki tovább adta Liamnek, aki futni kezdett a kapu felé. 

- Hoppá! Azt hiszem elvettem tőled, drága!  - nyújtottam ki nyelvem, incselkedve vele. Megfordultam, hogy figyeljem, amint Liam berúgja a gólt. Boldogan mosolyogtam, sikerén. Annyira aranyos volt, ahogy Niall boldogan ugrott nyakába. Viszont nem sokáig figyelhettem őket, mert Hazza elkapott. Hátulról nekem feszítette testét. 

- Ha így folytatod a nyelvnyújtogatást, meg az agyam húzását, - suttogta fülembe, mire megremegtem, közben pedig kezével lefelé haladt végig simítva ruhán keresztül hasamon, aztán megállt a nadrágomnál - itt helyben magamévá teszlek... - mondta, majd lassan húzta lefelé a nadrágom. Hirtelen feleszméltem, hogy mit is művel, és ellöktem magamtól. Felé fordultam a középső ujjamat felmutatva neki. - Durvulj be! - villantott egy kanos mosolyt. Ott hagytam őt, Liamhez futva, hogy magamhoz ölelve gratuláljak neki. Folytattuk tovább a futkározást, mikor Hazza sikeresen belőtte a labdát a kapuba. Nagyon büszke voltam rá, hogy megint berúgta, oda akartam menni hozzá, hogy gratuláljak neki, de Sam megelőzött és ölelgetni kezdte. Kezdtem egyre ideges lenni, ezek miatt az "apró" érintkezések miatt. Ajkamat harapdálva figyeltem őket, Sam folyton mellette volt, és nem értettem miért nem koptatja le vagy valami... Vigyorogva tűrte szerelmem, ahogy rajta csüng, mint egy koala. A következő gólhelyzetnél figyeltem mi lesz, kapufát lőtt, de a seggfej, így is odament hozzá és megsimogatta karját. A fejem már forrt a dühtől, szemeimmel már jó párszor meggyilkoltam. 

- Szünet! - kiabálta Zayn, mire mindenki szétszéledt. A padokhoz siettem, hogy felhúzzam a melegítő felsőm. Észre se vettem, hogy már kezd besötétedni, de mivel pályán volt villany, így ezzel nem igazán kellett foglalkoznunk. Ittam egy kis vizet, és magam elé meredve fortyogtam. 

- Mi van Lou? - kérdezte Niall, mikor odajöttek hozzám. Ők is felhúzták felsőjüket, hogy meg ne fázzanak. 

- Kiakadtam! Ez a  seggfej Sam, le se száll Hazzáról! - mutattam az említett felé, aki természetesen megint ott legyeskedett körülötte. Idegesen fújtattam, lábamat doboltatva a földön.

- Lou! Harry téged szeret! A a pasi meg fel sem ér hozzád! - ült le mellém Liam, és hátam simogatta. 

- Akkor is! Kikészít! - fújtam ki a levegőt.

- Féltékenyek vagyunk! - mondta csipkelődve Niall.

- Nem! Nem vagyok féltékeny! - akadtam ki mérgesen.

- Persze, hogyne! Na menjünk! - álltunk fel - Aztán rázd a segged Harrynek! - csapott az említett testrészemre. 

A meccs további részében sikerült még kép gólt szereznem, aminek nagyon örültem, meg a többiek is. Hazza csókkal díjazta ügyességem.

- Díjjal sajnos nem szolgálhatok... bár itt vagyok én magam!!! - mosolygott rám, mire megforgattam szemeim. - De azért valami jutalmat felajánlhatok... 

- Boldog lennék, ha megsütnéd a kedvenc sütimet! - néztem szemeibe, amik csillogva néztek vissza rám.

- Hááát... nem épp erre gondoltam... - engedte lentebb kezeit fenekemre. Mikor leesett mire is gondolt, a vállába ütöttem. 

- Fejezd be! - toltam el magamtól, majd fenekem rázva indultam meg. Direkt húzni akartam az agyát. Hátra pillantottam vállam felett és láttam, ahogy engem néz vágyakozó tekintettel. Büszkén fordultam vissza, mivel sikerült elérnem a célom. Már úgy volt, hogy befejezzük a meccset, de azért még egy kört lenyomtunk. Hazzanál volt a labda, akit Niall próbálta kicselezni, viszont nem sikerült neki. Átpasszolta Dereknek, aki ügyesen beívelte a kapuba. Mindenki boldogan veregette vállba a gólszerzőt. Viszont, Sam valami miatt összeborzolta Hazza haját, ami nem volt elég neki, még odacsapott fenekére is. Szerelmem meg úgy tett, mint aki észre se vette volna. Itt volt az a pont, amikor felment bennem a pumpa. Kezeim ökölbe szorítva, dühösen indultam meg feléjük. Éreztem, ahogy forr bennem a méreg, és felpezsdíti ereimet. Soha életemben nem voltam még ennyire felháborodva, de úgy látszik ennek is eljött az ideje. Egyre közeledtem vetélytársamhoz, aki észre se vette, hogy feléje közeledem. Elé léptem és vállánál fogva meglökte. Tudom, hogy nem volt erős lökés, viszont arra pont elég volt, hogy feldühítsem és megmutassam neki, hogy nem vagyok olyan puhány. Döbbenten nézett rám, arcát pár centi választott el enyémtől. Szemeiben harag gyűlt, ahogy enyémbe is. 

- Mit akarsz kicsi csíra? - köpködte szavait. 

- Szállj le a pasimról, vagy különben beverem a képed, te seggfej!!! - ordibáltam mérgesen. - Komolyan mondom, rohadtul elegem van, hogy fogdosod, és folyton körülötte legyeskedsz!!! Le lehet állni ezzel, mert kicsipkézem azt a tökéletes pofikádat, szánalmas faszfej!!! - folytattam dühöm kiadását, szemeimmel pedig szikrákat szórtam felé. Szerintem az össze eddigi felgyülemlett mérgemet most adtam ki és ez eszméletlen jól esett. Láttam Sam fején, hogy mindjárt szétdurran a dühtől, már teljesen bepirosodott.

- Na most állj le, mert itt helyben pofán baszlak tökmag! - ordibált arcomba. Nem tudtam, mit történik körülöttünk, mert a világ megszűnt létezni, és csak egyetlen egy dolog járta a fejembe, hogy mindjárt arcon ütöm. 

- Tessék csináld! Üss meg, verj péppé!! - biztattam mosolyogva, de ő nem tett semmit - Tudtam!!! Csak a szád nagy seggfej!!! - vigyorogtam, aztán nekem ugrott és letepert a földre. Elkezdte ütni testem, én pedig próbáltam védekezni. Az ütései megszűntek, majd valaki felemelt. Én pedig neki akartam ismét esni, kezemet már lendítettem is volna a lefogott Sam felé, de valaki megakadályozott ebben. Hazza volt az. 

 Nyugi! - húzott magához - Te meg jobb lenne, ha befognád a szád és leszállnál rólunk!! - mondta dühösen, majd kezemet megfogva húzott maga után.

- Most  hova mentek? - kérdezte valaki. Ezt én is szerettem volna tudni... 

- Lehiggadni!!! - kiabálta Hazza, még mindig húzva maga után. Az egyetlen épület mögé húzott be, ami a wc volt. Szorosan nekilökött a falnak, kezeim fejem felett összekulcsolva fogta erősen. Nem szólt semmit, csak felindultan nézett szemeimbe. Kezdtem félni tőle...