47. rész

Drága Olvasóim!

Itt is van a következő rész, remélem elnyeri ez is a tetszéseteket! :D (A kövi jobb lesz, tudom, hogy az előbbinél is ezt mondtam, de elszámoltam magam, bocsi! :D) Először is bocsi, hogy kicsit rövidebb lett, de itt kellett abbahagynom! :( Másodszor pedig köszönök mindent nektek, nélkületek nem lennék sehol, imádom olvasni a kedves szavaitokat, és még most se tudom elhinni, hogy ennyien olvassátok az írásom, pedig már a 47. résznél tartunk! (vicces, főleg, hogy mikor elkezdtem, azon izgultam, hogy hogyan tudok összehozni 20 részt, erre meg már az 50-hez közeledünk! XD)

Na jó ennyi lett volna! :D 

Jó olvasást! 

Dreamy Girl

Louis

- Ne szoríts ennyire! Nem fognak megenni, megígérem! - mondta mosolyogva, mire enyhítettem szorításán. Sose lehet tudni... - gondoltam magamban. Ahogy végigmértem a fiúkat, akik egy kört alkotva beszélgettek, röhögcséltek, azon tűnődtem melyikük lehet Sam. Valahogy volt egy sejtésem...
- Sziasztok! - üdvözölték a srácokat, mire én is kinyögtem egy halk köszönés félét. Mindenki felénk fordult, kezet ráztak, lepacsiztak és összeölelkeztek. Én pedig csak álltam és figyeltem őket. Az egyik fiú, aki szerintem Sam lehetett elég durván végigmért. Olyan magas volt, mint Hazza, barna szeme szikrákat szórt, fekete haja összevissza meredezett az ég felé. Nem volt az a kigyúrt testű, de azért voltak izmai, melyeket szűk felsője láttatni vélt.
- Ki ez a nyálgép? - mutatott rám az említett, undorodó arccal. Hazza felmordult, majd mély levegőt vett.
- Ő itt Louis! És Sam, ha kérhetném, ne használj ilyen jelzőket rá! - korholta le, a gúnyos mosolyt villantó srácot. Ezzel megmutatta fehér, tökéletes fogait és úgy éreztem, hogy az eddig is béka segge alatt lévő önbizalmam most még lejjebb süllyedt... Ez a pasi tökéletes volt, egy isten, még ha ekkora seggfej is... Nem értettem Hazza miért van velem, amikor ilyen férfiakkal is lehetne... Nagy meglepetésemre felém nyújtotta kezét, mire hezitálva, de odanyújtottam, ő pedig azonnal elrántotta és jót nevetett rajta. Volt aki vele együtt nevetett, míg mások egy szemforgatással nyugtázták hülyeségét. Láttam Harry arcán, hogy nem nagyon díjazza a poénjait, mégis tartotta magát, pedig tudtam, hogy legszívesebben a földbe döngölné.
- Ő itt Max! - mondta Hazza, és a velem egyforma magas, vékony testű, barna, tüsis hajú srácra mutatott. Karjai telis-tele voltak tetoválással, szinte alig volt hely rajta. Kezet fogtam vele egy "szia" kíséretében. - Ő Brian! - állt elém egy kicsivel magasabb srác, akinek izmos testén csak úgy feszült a pólója. Haja barna volt és félhosszú, amit most lófarokban kötött hátra. Szemei pedig sötét barnák voltak, szinte már feketék. Kicsit ijesztően hatott rám. Mosolyogva nyújtotta felém a kezét, amit én azonnal elfogadtam. - Olivér! - mutatott a nálam jóval magasabb, izmosabb srácra, akinek szőkés haja volt. Bár szerintem nem eredeti hajszíne, de jól állt neki. Az ő karjait is tetkók díszítették, csak jóval kevesebb, mint Max-nek. Szemei szürkéskékek voltak, mosolya pedig kedves, amivel máris lekenyerezett. Talán vele nem lesz probléma...
- Derek! - lépett elém mosolyogva egy jóval idősebb férfi, talán olyan huszonhét év körülinek saccolnám. Velem egy magas, mégis izmosabb testalkatú. Fekete, rövid haja volt és barna szemei. Valahogy sugárzott belőle a jóindulat. A keze szorítása is más volt, mint a többieké. Nagyon szimpatikus volt számomra.
- Sam-et meg már nem kell bemutatni! - mondta fintorogva Hazza. Én csak bólintottam az említettre nézve. Gonosz vigyort villantott rám, mire a vér is megfagyott ereimben. Szerintem még ma ki fog nyírni, az egyszer biztos. Szorosan bújtam oda Szerelmemhez, aki átölelte derekam. Biztonságba éreztem magam ölelésében, legszívesebben el se mozdultam volna mellőle.
- Búj csak a szoknyája alá! - bökte oda nekem Sam, majd hátat fordítva nekünk elindult a pálya mások végébe. A többi srác is utána ment, csak Derek maradt itt velünk.
- Ne törődj vele, kicsit lüke gyerek! - mosolygott rám, mire felnevettem. - Ő az akiről meséltél nekem! - nézett Hazzára. Én pedig kérdőn figyeltem rájuk. Rólam beszélt? Mikor? És miért?
- Igen! - húzott magához még közelebb.
- Örülök, hogy ismét minden rendben van! - mosolygott hol Hazzára, hol rám nézve. - Most viszont ne haragudjatok, de megyek, és helyre teszem a morcos srác agyát. - mondta, majd hátat fordítva nekünk, indult meg a többiekhez.
- Ne foglalkozz Sam-el! Mindig ilyen, főleg, ha féltékeny! - puszilt homlokomra.
- Miért nem rázod le? Már rég agyonverted volna, láttam szemeidben! - fordultam vele szembe és kérdőn pillantottam szemébe.
- Már megtettem párszor, de ez nem ilyen egyszerű... ugyanis Max a legjobb haverom, ő pedig Sam testvére, nem pofozhatom csak úgy meg, már így is elég nagy port kavartam azzal, hogy lefeküdtem vele... nem akarom tovább fokozni a dolgokat... - görbítette le szomorúan száját, miközben derekamnál fogva magához húzott. Ajkaira tapadtam és lágyan masszíroztam nyelvemmel övét. Észre se vettük, hogy a többiek  visszajöttek hozzánk.
- Akkor, mehet a játék? - kérdezte valamelyikük. Még nem tudtam annyira, hogy ki kicsoda, főleg nem hangról.
- Még nem! - vált el ajkamtól Hazza - Megvárjuk Lou barátait!
- Ok! Akkor addig mi bemelegítünk! - mentek a pályára, majd mindenki elkezdett melegíteni.
- Nyugodtan menj velük, én addig megvárom Nialléket! - néztem Szerelmemre.
- Biztos? - kérdezte, mire bólintottam egyet. Megcsókolt, majd a többiekhez sétált. Én pedig a kocsi felé vettem az irányt, hogy ott várjam barátaimat. Elég furán éreztem magam, mint aki nem ide való... ezek a srácok egytől egyik nagymenők, én pedig egy senki vagyok... Ahogy a kocsihoz értem, háttal nekidőltem és a pályán egymást ütögető, kergető fiúkat néztem. Hazza olyan felszabadultan és boldogan szórakozott velük... Felsóhajtottam. Én miért nem tudok ilyen közvetlen lenni?? Miért vagyok félénk?? Annyira utálom ezt, bárcsak megtudnék változni... A gondolataim egy ismerős zúgás szakította meg. Hirtelen mosoly terült el arcomon, végre megékeztek. Leparkoltak a többi kocsi mellém, majd boldogan siettek hozzám. Megöleltem őket köszönés képen.
- Azt hittem, hogy csak mi leszünk négyen! - mondta Liam, mikor a focipálya felé néztek.
- Háát... nem... - dünnyögtem.
- Te tudtál róla? - kérdezte Liam, mire nemlegesen megráztam fejem.
- Nem baj, így legalább jobban tudunk játszani! - örvendezett Niall. Legalább ő boldog volt. Odasétáltunk a srácokhoz, és Hazza bemutatta nekik is a fiúkat. Sam bezzeg velük nem volt seggfej, de engem folyton szúrós szemekkel figyelt. Kezdtem egyre jobban félni tőle. Amikor Zanyt is bemutatta, Niall egyből rám nézett, én pedig bólintottam. Arca dühbe gurult, de Liam azonnal észrevette, és lágyan simogatni kezdte hátát. Tudtam, hogy ez még nincs lerendezve, úgy is szóba fogja hozni, amint ketteseben leszünk.
- Na, mi lesz? Elkezdjük még ma? - kérdezte Oliver, ha minden igaz.
- Mindjárt! Csak levesszük a melegítő felsőt! - mondta Niall, majd elindult a padok felé, minket is magával húzva. A padokhoz érve, levettük a felsőket. Elég hűvös volt így, de majd ha mozgunk nem fogunk fázni.
- Igazán szólhattál volna, hogy itt lesz a majdnem gyilkosod is!! - morgolódott Ni.
- Bocs, de ezt ne most beszéljük meg! Különben már mindent lerendeztünk! - mondtam.
- Ja, persze, azonnal megbocsátottál neki! - nézett rám dühösen.
- Ne most, oké? Majd elmondok mindent! De, Zayn nem olyan, mint amilyennek tűnik... nagyon kedves srác, csak rosszkor, rossz helyen találkoztunk... - hajtottam le a fejem.
- Rendben! De, ha szemétkedik, nem fogom hagyni magam! - jelentette ki, mire elmosolyodtam. Két kéz simult hasamra, mire megugrottam.
- Én vagyok az! - hallottam meg mély hangját fülemnél. - Nagyon szexi vagy ebben a focis mezben! - puszilt nyakamba, majd maga felén fordított és ajkaimra tapadt. Nyelvével bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki.
- Hééé! - kiabált valaki. - Most játszunk, vagy enyelgünk? - Hazza belemosolygott csókunkba. Eltávolodott tőlem, derekamra helyezve kezét indultunk meg a pályára.
- Én mindkettőt! - kiáltotta vigyorogva, aztán ismét megcsókolt. Elég furán éreztem magam, hogy mindenki minket néz.
- Kaszanova! Játszunk már, mert mindjárt reggel lesz! - mondta a szőke hajú. Elosztottuk a játékosokat, engem és Hazzát szétválasztottak, amit nem igazán díjaztam. És kivel került egy csapatba? Hát, persze, hogy Sam-el! Rohadék... Már mindenki beállt a helyére, csak Hazzára vártunk, aki valahogy mellettem termett.
- Figyelni foglak, baby! - suttogta a fülembe, aztán fenekemre csapva átment az ellenfél térfelére.