46. rész

Sziasztok!

Ezt a részt Renáta Vargának küldöm erősítésként, a szerdai szóbelijére! Hajrá! Tudom, hogy sikerülni fog! :3 (Remélem nem baj, hogy egy nappal hamarabb raktam ki?)

Köszönöm a sok kommentet, tetszikeket és az új féliratkozót/feliratkozókat! :D És a több, mint 39,700 oldalmegjelenítést! :D 

Nem is húzom tovább a szót, jó olvasást kívánok! :D A kövi rész jobb lesz, csak kellett egy kis húzó rész! :D Remélem, azért nem unalmas! :/

A kövi rész várható időtartama: Péntek vagy Szombat! 

Dreamy Girl

Louis

Fél óra múlva készen állva álltunk a bejárati ajtó előtt. Felhúztuk a cipőnket, a táskám vállamra helyeztem és az ajtót bezárva magunk mögött indult a fekete autó felé. Nagyon jó idő volt, nem mondanám hidegnek, inkább kellemesen friss levegő jellemezte a mai napot. Hazza kinyitotta a kocsit, én pedig bepakoltam a hátsó ülésre a sport táskát. 

- Kapd el! - dobott felém valamit. Hála reflexemnek, sikeresen elkaptam. A kocsi kulcsa volt az. Nagyot néztem és kérdőn fordítottam fejem Hazza felé. 

- Te vezetsz! Ittam egy sört, és nem akarok kockáztatni! Már így is elég volt, hogy Zayntól hazavezettem! - mondtam, én meg csak álltam az autó mellet, lefagyva.

- Ez túl nagy! - mondtam a kocsira mutatva, mikor észhez tértem. Hazza felnevetett.

- Mint én! Mégsem panaszkodsz! - vigyorgott perverzen. - Na! Pattanj be! - mondta, majd beült az anyósülésre. Kicsit hezitálva, de beültem mellé. Görcsösen fogtam meg a kormányt, miután beindítottam az autót. Óvatosan a gázra lépve elindultunk. Nagyon ideges voltam, hogy az ő szuper kocsiját kellett vezetnem. Féltem, nehogy kárt tegyek benne, mégis csak egy milliókat érő kocsiról van szó. Elég fura volt vezetni, de egyre jobban kezdtem belejönni, és egyre inkább élveztem. Azon gondolkodtam, hogy majd én leszek a sofőrje, csak hagyja, hogy én vezessem ezt a csodajárgányt. 

- Jól csinálod, látod nem is olyan nehéz! Nem kell mindjárt mindentől beszarni! - mondta, mire mosolyogtam. Könnyű ezt mondani, ő azzal a nagy magabiztosságával biztos képes rá, de én... inkább hagyjuk... 

- Biztos bírsz focizni? - kuncogott mellettem. Nem láttam arcát, mert az útra koncentráltam, de tudtam, hogy a perverz vigyora megint kiült rá. 

- Birok! Nem kell aggódni... annyira nem fáj... - éreztem, hogy pírbe borulok, ahogy megjelentek előttem a pillanat képek. Gyorsan elzavartam őket, mert még balesetet fogok okozni. Harry csak nevetett, ami irtó idegesítő volt. - Így nem tudok koncentrálni és összetöröm a kocsid! - mondtam komolyan, mire combomra helyezte óriási kezét és lassan felfelé vezette. - Hazza!!! - böktem ki mérgesen, és kezére csaptam. 

- Ohh... milyen kis harciasak vagyunk! - mondta gúnyos hangon, majd fülemhez hajolt és belesuttogta - Ezt az ágyban is elővehetnéd! - beharaptam alsó ajkam, ahogy kimondta a szavakat, és meleg leheletével bőröm csiklandozta. 

- Elég! - mondtam kicsit se meggyőző hangon, de muszáj volt leállítanom, mert különben megint az fog történni, mint a boltban. - Inkább mondd, hogy merre menjek! 

- Jól van! Befejeztem! - emelte fel kezeit maga elé, mint aki nem csinált semmit. Közben pedig fülig ért a szája. Sikeresen elnavigált Zayn házához, mert hiába jártam már itt egyszer-kétszer, mégse tudtam merre kell menni. Hazza megcsörgette, és pár perc múlva már ki is jött, majd egy "Sziasztokkal" beült a hátsó ülésre.

- Jé! Új sofőr? Aztamindenit! Harry megengedte, hogy vezesd a szeme fényét?? - ütögette meg a vállam. - Asszem ezt felírom a naptáramba! - röhögött. 

- Be lehet fejezni! - vigyorgott Hazza, majd a vállamon lévő kezére ütött. 

- Jaaa, most már tudom miért!! Egyre több meglepetést okozol Csipkerózsika! - villantott rám egy huncut mosolyt, amit a visszapillantó tükörben láttam. 

- Miről van szó?? És miért hívsz így? - kérdeztem összevont szemöldökkel és a tükörből figyeltem arcát.

- Ohh... Hazza... akarlak... - imitálta a nyögéseket, mire ismét vörösben lángolt arcom. Ezt nem hiszem el, ezek mindent elmondanak egymásnak?? - Amúgy meg azért hívlak így, mert illik rád! - mondta egyszerűen. Ez aztán a magyarázat... bár, mit is vártam volna tőle...

- Zayn!! - mordult rá Hazza. 

- Jól van! Menjünk! - mondta, de még mindig kuncogott. - Amúgy... - dőlt előre, hogy jobban halljuk - hívtam még pár havert, ugye nem baj? - Asszem rosszul leszek... a gyomrom görcsbe rándult, ahogy megtudtam, hogy nem csak mi leszünk öten. Nem szeretek idegenekkel találkozni, nem hogy még Zayn barátaival, akik tuti valami kemény gyerekek. Istenem, mi lesz itt még?! Sose szerettem emberek között lenni, főleg ha nagyobb csoportról volt szó...

- Először hallani akarom, hogy kiket, aztán majd elmondom! - fordult hátra Hazza. 

- Derek, Brian, Oliver, Max és Sam... - sorolta, a számomra ismeretlen személyeket. Csak ennyi?? - gondoltam magamban. Tenyerem izzadni kezdett, már előre féltem ettől az egésztől. Miért nem lehetett volna csak öten játszani?? Így is ki tudja Niall, mit fog szólni Zayn miatt... tökéletesen el van cseszve a mai nap...

- Sam??? - akadt ki Harry, mire felkaptam tekintetem. - Ugye most csak viccelsz? Mondd, hogy ez csak egy kurva vicc!!! - emelte fel a hangját, majd visszahuppant az ülésbe és mérgesen fújtatott. Komolyan mondom megijedtem tőle. Egyszer láttam ennyire kiakadva, de az rég volt. Most ismét felrémlett az a kép, amikor úgy fújtatott, mint egy bika. Ilyenkor nem szeretek a közelébe lenni.

- Ugyan már, rég túl van rajtad! - nevetett Zayn, de nekem nem volt kedvem ezen mosolyogni sem, és amint láttam Szerelmemnek se. Gondolom volt valami köztük, ami nem jól sült el... Ismét egy dolog, ami miatt idegeskedhetek. 

- Ja, persze! Tudod, milyen, nem?? Istenem Zayn!!! Miért?? - temette arcát kezébe, majd nagyot sóhajtott. Egyre jobban kezdett érdekelni ez a Sam gyerek. 

- Felejts már el! Különben is éppen Maxnál volt, mikor felhívtam! Most mondjak neki nemet, mikor a bátyja? 

- Értem, de akkor is! Ezért még kinyírlak! - fenyegetőzött Hazza, hátrafordulva. 

- Ki az a Sam? - kérdeztem halkan, megszeppenve. Kicsit féltem, hogy leordítsa a fejem, amiért erről érdeklődöm, de mégis csak a pasi vagyok, vagy mi, közöm van hozzá, hogy kivel is járt eddig. Vagyis csak lefektette őket... Lehet, inkább nem kellett volna megkérdezni, mert ha az összes egy éjszakás kalandról hallani akarok, akkor elég hosszú listát kell végig szenvednem... Mindketten csendben ültek, mintha nem is tudom miről kérdeztem volna őket. Hol Zaynra néztem a tükörből, hol pedig Harry arcát vizslattam. - Oké! Nem kell válaszolni... végül is ki vagyok én, hogy tudnom kelljen a haverjaidról... - mondtam szomorkásan, hátha meghatja valamelyiket. Hazza nagyot sóhajtott és felém fordult. 

- Senki, nem fontos, csak... egyszer-kétszer, na jó... háromszor megdugtam és ennyi... - mondta. Ezt valahogy ejtettem. Elég szarul esett, pedig tudom, hogy sok ilyen pasi, csaj volt az életében, mégis idegesítette... De hát én akartam megtudni... - azóta... - folytatta tovább -  le se tud szállni rólam, mármint ha találkozunk... számtalanszor elmondtam már neki, hogy hagyjon békén, de semmit se ér. Legszívesebben megvertem volna, de mivel Maxel jóba vagyok, ezért nem akartam bántani bátyját. Ennyi lenne, most már boldog vagy? 

- Igen, boldog! - vágtam rá morcosan. 

- Látom... jobb lett volna, ha nem mondom el... - nézett kifelé az ablakon. Zayn sóhajtott egy nagyot, majd előre hajolt ismét.

- Ne legyetek már ilyenek! Komolyan, mint két pukkadós óvodás... - nevetett fel, majd folytatta tovább okoskodását. - Úgy viselkedsz Csipkerózsika, mintha csak te lettél volna az egyetlen Harry életében. Holott gondolom neked is volt valakid. Ez természetes dolog, nem kell itt bepukkadni... - na igen, Zaynnak sikerül mindig olyan témát találni, ami számomra irtó kínos... bár, ha belegondolok, szerintem jobb lenne azt megkérdezni, hogy mi az, ami nem annak számít, mert szerintem azt egy kezemen is meg tudnám számolni..

- Zayn, állj le! - szólt Harry.

- Talán ennyire sok? - kérdezte nevetve, majd mikor meglátta pirosló arcom, folytatta tovább - vagy... pont az ellenkezője? - nézett rám megdöbbenve. Sose értettem miért csinálnak ebből ekkora ügyet az emberek... Mindig ferde szemmel néznek azokra az emberekre, akik nem tizenéves korukban vesztik el a szüzességüket... Ezért is mondtam mindig, hogy van barátnőm, legalább leszálltak rólam... - Jajjj, de édes! - vihogott Zayn. - Harry volt az első? Ohh... ez oly megható... - rebegtette szempilláit, miközben szívére helyezte egyik kezét. 

- Fogd be, mert hátra megyek és esküszöm kiverem belőled a szart is! - emelte fel hangját Hazza. 

- De most...

- Nem viccelek! - nézett hátra. Zany nagyot sóhajtva hátradőlt és az út további része csendben telt el, amiért iszonyathálás vagyok. Gondolatim visszaterelődtek Samre. Kicsit bántott a dolog, főleg, hogy nem csak egy éjszaka volt... ez azt jelenti, hogy valami több is van abban a srácban, amiért még kétszer lefeküdt vele... vagy hazudik és több is volt, nem csak három... Őszintén, nagyon kíváncsi lettem erre a Samre. Legalább láthatom, hogy milyen pasikkal volt együtt Szerelmem, mielőtt megtalált engem. Gondolataim mindenfelé elkalandoztak. Már ott jártam, hogy vajon Hazza miért is van velem... Mi az ami miatt kellek neki? Mi olyan vonzó bennem? Ezt mái napig nem tudtam megfejteni... 

- Itt fordulj le! - utasított Harry. 

- De, nem erre kell menni... - motyogtam, mivel azt hittem oda megyünk, ahol én szoktam edzetni a srácokat. 

- Ez a mi pályánk! Itt biztos nem lesz senki, ezért döntöttünk úgy, hogy ide jövünk. - mondta, mire lefordultam. Egy földes úton kellett befelé menni, ami mellett rozzant épületek és fák sokasága helyezkedett el. Elég félelmetes volt, még úgy is, hogy nem egyedül voltam, és kocsiba ültem. 

- Akkor Niallnak is szólni kell, mert nem tudják hol van! - mondtam, mikor eszembe jutott, hogy nekik is tudniuk kéne erről. 

- Amint leparkoltál, felhívom őket és elmondom neki! 

Megérkeztünk egy tisztásra, ami jobb oldalon helyezkedett el. A lámpák még nem égtek, mivel fél négy révén még nem volt sötét. Már lassan kievickélünk a télből, ezért egyre később sötétedik. Megláttam az egyik fánál parkoló autókat, majd én is beálltam melléjük. Kiszálltunk, kiszedtem a cuccot hátulról, aztán bezártam az autót. Megfordultam, és sikeresen nekiütköztem Hazzának. Ő azonnal derekamhoz nyúlt, ezzel magához rántva egy forró csókra. 

- Fantasztikus voltál! - csókolt meg ismét. - Valld be, hogy élvezted! - mosolygott rám, mire én is elmosolyodtam.

- Nagyon! Lehet, vissza se adom neked! - vigyorogtam, miközben hátát simogattam. 

- Tudtam én! Ezt még megbeszéljük... ha jól viselkedsz, akkor lehet róla szó! - kacsintott rám, majd ismételten ajkaimra tapadt. Legszívesebben így maradtam volna, de sajnos mennünk kellett. - Na gyerünk! - indultunk meg a lenyírt füvön a zöldben pompázó pálya felé. Elég jól nézett ki, meg se mondtam volna, hogy ezt ők csinálták. A két kapu meg volt, látszott rajta, hogy elég sokat volt használva, a pálya mindkét szélén padok voltak, és volt egy kis épület is, amire a "WC" felirat volt felfújva fehér festékkel. 

- Ezt mind mi csináltuk a srácokkal! Ide jöttünk le játszani, hogy kieresszük a gőzt! - karolta át a derekam, ahogy haladtunk a többiek felé.

- Ez tök jó! Akkor ez azt jelenti, hogy jól focizol, engem meg becsaptál! - csíptem bele oldalába, mire egy "Hééé" volt a válasz. 

- Nem vagyok akkora profi, de jól nyomom! - puszilta meg arcom.

- Niallt fel kéne hívni! - adtam oda neki telefonom. Azonnal tárcsázni kezdte, és elmondta merre jöjjenek, aztán lerakta, majd kezembe adta. 

- Értette, hogy hova kell jönni, úgyhogy ne aggódj! - bólintottam egyet. Ahogy megláttam a srácok arcát, mikor már pár centire voltunk, teljesen berezeltem, ideges lettem és izzadni kezdett tenyerem. Szívem szaporán vert, és szorosabban öleltem magamhoz Hazzát. Ez egy elég nehéz menet lesz...