42. rész

Meglepi! :D

Sziasztok!

Tegnap elkapott az ihlet és elkészült a kövi rész! :D Gondoltam, ismét megleplek benneteket! :D Remélem örültök neki és ugyanolyan boldogan olvassátok, mint a többi részt! :D

Ha minden igaz, akkor a kövi rész szerdán jön, nem tudom előbb hozni!

Köszönöm a tetszikeket és a kedves szavakat, amikkel minden egyes napomat vidámabbá teszitek és segítetek túljutni a nehéz napjaimon! :') Imádlak benneteket egytől egyig! :3 (Na jól van, befejeztem!! XD)

Köszönöm, hogy szeretitek a blogom és hogy azt mondtátok, hogy ne rövidítsem le, így is teszek! :D Még mindig nem tudom megmondani mennyi rész lesz, de majd szólok előtte, mert most próbálom előre megírni, hogy legalább tudjam, hányadán is állok! :D

Jó olvasást! Tovább szép napot! ;)

Dreamy Girl

Louis

- Hazza... én... - néztem arcára, melyen mosoly ült. Valami furcsa dolgot vettem észre és vizslatni kezdtem a foltokat, melyek annyira nem látszottak, mégis a fény, pont úgy esett, hogy láttatni vélte. - Mi van az arcoddal? 

- Semmi... Ne tereld a témát! - csókolt ajkaimra, de én eltoltam. 

- Te tereled, nem én! Mi történt? - néztem rá aggódó tekintettel. Hazza nagyot sóhajtott, de nem szólt egy szót se. Túl sokat agyalt, ami nem igazán tetszett. - Ne találj ki valami mesét, hanem mondd el az igazat! - mondtam felemelt hangon. Ismét csak hallgatott, ezért tovább faggattam. - A főnököd volt? - kérdeztem, mire meglepődve nézett rám.

- Ezt honnan tudod?? - kérdezte, majd hozzátette. - Zayn!! A roha... 

- Nem ő mondta el! Ott voltam Hazza, az egyik épületben bújtam meg, amikor... - hajtottam le fejem - miattam vert meg... - szomorodtam el, ahogy fejemben visszhangoztak Szerelmem fájdalmas nyögései. 

- Ne biztasd magad, kérlek... megmondtam már az előbb is! - simogatta meg arcom, aztán állam alá nyúlva felemelte fejem, így gyönyörű zöld szemivel néztem farkasszemet. - Sajnálom, hogy végig kellet hallgatnod, de ne aggódj, lerendezem...

- Mi?? Nem akarom, hogy bajba kerülj! Az a pasi egy állat, ki fog nyírni! Én pedig nem akarlak elveszíteni...

- Nem fog kinyírni, ne aggódj! Zaynnal kitalálunk valamit, de nem akarom, hogy te is benne legyél, mert ha valami bajod esik, akkor én azt nem élem túl! Csak bízd ránk! - puszilta meg homlokom. 

- De... - folytattam volna, de Hazza letámadott. Nem tudtam neki ellenállni. Annyira hiányzott, hogy soha többé nem akartam elengedni őt. Nyelvét bedugta számba és szenvedélyes táncba hívta enyémet. Lábát átemelte rajtam, így csípőmön helyezkedett el. 

- Nagyon fájt? - cirógattam meg arcát, aztán megpusziltam.

- Már nem! - vigyorodott el - Adj még pár puszit és minden rendben lesz! - elmosolyodtam és úgy tettem, ahogy kért.

- Nem akarom, hogy megint bántson! Segítek bármiben, akár... fel is adom magam... - mondtam ki szavaimat gondolkodás nélkül. 

- Meg ne próbáld! Zaynnal megoldjuk!! Rendben? Ne csinálj semmi hülyeséget, ígérd meg!! - förmedt rám, mire megijedtem. 

- Jól van, na!! Ígérem, nem teszek semmit!! - durcáskodtam. Ez nem igazán tetszett, mivel miattam történt az egész és én is szerettem volna valamiben segíteni neki, hogy jóvá tegyem idiótaságom. Gondolataim visszaterelődtek Hazzához, ahogy vadul nekiesett ajkaimnak. Szerintem ezzel akarta tudatni velem, hogy lezárta a témát. Bár én még nem, de annyira elterelte gondolataimat, hogy nem is tudtam volna tovább firtatni a dolgokat. Egyre vadabbul faltuk egymást, majd mikor elvált ajkaimtól, felhúzta felsőmet, és puszikkal hintette be a hasam, felsőtestem. Bőröm felforrósodott érintései nyomán, levegővételem egyre szaporábba vált, ahogy "V" vonzalomhoz érve megcsípte érzékeny bőröm. Halkan nyöszörögtem alatta, nadrágom pedig egyre szűkösebbé vált. Kezeim fenekére csúsztattam és erősen belemarkoltam. Felmorgott, majd visszatért ajkaimra. Magamhoz húztam fenekénél fogva, mire mindketten egymás szájába nyögtünk, ahogy ágyékunk összeért. Lassan mozgott felettem, amivel az őrültbe kergetett. Mentem el tudtam volna menni, oly' régóta vágytam erre és ki voltam éhezve Hazzára.

- Hé! Fiúk! - hallottuk meg Zayn hangját az ajtó előtt. Mindketten megugrottunk. - Ne az ágyamba, ha kérhetném! Kösz! - mondta, mire Hazza felnevetett, én pedig arcom elé kaptam kezem, ami szerintem téglavörösként virított. Szerelmem eltolta kezeim, majd megcsókolt. Felkelt rólam, aztán engem is magával húzott.

- Tetszik ez a halálfejes felső, jól áll rajtad! - mondta, ahogy végignézett rajtam. Lenéztem és tényleg egy nagy halálfej volt a fekete pólón. Nem igazán az én stílusom, de nem volt rossz.

- Kösz! - pusziltam meg. - egy kicsit furcsa, de nem is olyan szörnyű. - mosolyogtam rá, aztán kimentünk a nappaliba, ahol Zayn ült a kanapén. 

- Van még egy kis leves, ha kérsz? - mondta, Harryre nézve. Elindultunk a konyhába, leültem az egyik székre, míg felmelegítette a levest. Szembe ült le velem, én pedig néztem, ahogy kanalazza befelé a finom levest.

- Te nem eszel? 

- Nem, már ettem... nem bírnék többet enni, ennyi pont elég volt. 

Zayn sétált be és letelepedett Hazza mellé.

- Ki kéne találnunk valamit, nem gondolod? - nézett Harryre. 

-Tudom, de még van idő, most nem akarok ezzel foglalkozni! - mosolygott rám, mire én is visszamosolyogtam.

- Egy hét, az nem sok idő! Ha addig nem találunk ki semmit, akkor kinyírnak! - kerekedtek ki szemeim, ahogy meghallottam e szavakat.

- Mi az hogy egy hét?? - akadtam ki - Ezt mégis mikor akartad elmondani?? - emeltem fel hangom. - Nem hiszem el, megbeszéltük, hogy elmondasz mindent!! Erre tessék!! - keltem fel a székről - Reménytelen ez az egész... - mentem ki a konyhából. Annyira ideges lettem, hogy legszívesebben felpofoztam volna. A bejárati ajtóhoz mentem, majd kinyitottam és kimentem a friss levegőre. Viszont nem jutottam sokáig, mert valaki elkapta a karom.

- Hova mész Lou? - hallottam meg Hazza hangját.

- Engedj el! Haza akarok menni! - próbáltam kiszabadulni keze szorításából. 

- Hazaviszlek, csak had öltözzem fel! Te meg gyere be addig! Légyszi... - nézett rám könyörgő szemellek. Nagyot sóhajtva visszamentem vele és leültem a kanapéra Zayn mellé. 

- Adj neki időt! - mondtam, mikor Harry hallótávolságon kívül esett.

- Már számtalanszor elmondtam neki, hogy mondja el az igazat! Miért olyan nehéz kinyögni?? - emeltem fel a hangom, miközben Zaynra néztem kérdő tekintettel.

- Türelem! Nagyon szeret téged! Meg akar védeni ezektől a dolgoktól... amit meg tudok érteni! Csak gondolt magad az ő helyébe... Te is ezt tennéd, nem?? - nézett rám. Igaza volt, már megint... mégis idegesítette ez az egész... attól még, hogy elmondja, nem kever bele, nem? vagyis igen? Elegem van már ebből... 

- Mehetünk! - szakította meg gondolkodásom Hazza. Felkeltem a kanapéról és Zayn felé fordultam.

- Köszi! A ruhát pedig majd visszaszolgáltatom! - mosolyogtam rá. 

- Biztos? Pedig nagyon jól áll! Keménynek nézel ki benne! Ha nem ismernélek, még félnék is tőled! - nézett végig rajtam - vagy nem... - nevetett fel jóízűen, mire én is csatlakoztam hozzá.

- Jól van na!! Én ilyen vagyok és kész! - tetettem a durcát, mellkasom előtt összefont karokkal.

- Oké, Csipkerózsika! - mondta csipkelődve, mire megforgattam szemeim. Elköszöntünk tőle, megköszöntem neki, hogy itt lehettem, aztán a kocsiba ültünk és hazafelé tartottunk. Hazza kezét lágyan combomra helyezte és cirógatta. Ránéztem gyönyörű arcára. 

- Most haragszol rám? - kérdezte lefelé görbülő szájjal. 

- Nem... csak megbeszéltünk valamit és örülnék, ha betartanánk! De megbocsátok, de innentől kezdve mindent elmondunk egymásnak... ha nem tudod betartani, akkor vége... - mondtam komolyan, remélve, hogy megértette.

- Igyekszem...- mondta, nem túl meggyőzően, viszont ez is valami. Bekanyarodtunk az utcámba, aztán pedig a kocsifeljáróra állt. 

- Beállhatok a garázsba? - kérdezte. Bólintottam, közben pedig kinyitottam az ajtót és kimentem, hogy kinyissam neki. Arrébb álltam, megvártam, hogy kijöjjön. Lecsukta a garázsajtót, majd bementünk a lakásba, ahol megcsapott a pia szag. Elég kínosan éreztem magam. Hazza nem tette szóvá, amiért iszonyathálás voltam. 

- Kiszellőztetnél! - fordultam felé, ő pedig elindult kinyitni pár ablakot. Amikor körülnéztem, elakadt az állam. Mindenhol piás üvegek voltak, el se akartam hinni, hogy mind ezt én ittam meg. Ott álltam és csak néztem a színes üvegeket, melyek egytől egyig üresek voltak. Elhessegettem az előtörni készülő emlékeim, melyek a baleset utáni napokban történtek... Felkaptam egy szemeteszsákot a konyhából, amibe belepakoltam az üvegeket. Hazza is odajött segíteni. 

- Szerintem nem ártana egy alapos takarítás! Csak előbb átöltözöm! - mondtam, aztán felmentem, hogy gyorsan magamra kapjak valami itthoni ruhát. 

- Akkor lássunk neki! - mondta Hazza, mikor leértem a lépcsőn. Ott állt kezében a porszívóval. Jót nevettem a látványon, ami elég vicces volt.

Jó két óra múlva fáradtan dőltünk le a kanapéra. Olyan jó érzés volt, ahogy végig néztem a tiszta lakásban. Friss levegő járta be az egész házat. 

- Kikészültem! - haldokolt mellettem Harry, mire odabújtam hozzá és hasát cirógattam a felsőjén keresztül. 

- Szegénykém... - nyomtam egy puszit ajkaira, majd kuncogtam. 

- Látom már jobban vagy! - mosolygott és átkarolt. Imádtam hozzá bújni, mindig biztonságban éreztem magam karjaiban. 

- Jobban, csak a fejem megint elkezdett fájni... nyilván kiment a fájdalomcsillapító hatása... 

- Hozzak? Ha megmondod, hol van, akkor idehozom! - simított bele hajamba. 

- Fürdőszoba, a mosdókagyló feletti szekrény harmadik polcán! - mondtam, közben elhajoltam tőle, hogy fel tudjon kelni. Fejem a kanapé hátának döntöttem, hogy valami tartsa. Becsuktam szemeim és szunyókáltam.

- Hahó! Ne aludj el! - cirógatta meg arcom. Egy nyögést adva válaszul nyitottam ki szemeim. - Tessék! - nyomta kezembe a gyógyszert és a pohár vizet. Lenyeltem, majd visszaadtam az üres poharat. - Hozzak még vizet?

- Nem kell, kösz! Inkább ülj vissza mellém! - mosolyogtam rá. Lehuppant mellém, én pedig azonnal mellkasára döntöttem fejem. Hallgattam egyenletes szívdobbanását.

- Mit csinálunk holnap? - kérdeztem kis idő elteltével. 

- Milyen nap is van?! - gondolkozott el. Nekem fogalmam se volt, szóval nem tudom megmondani neki... - Péntek, tehát holnap szombat... Nem is tudom, mit szeretnél? - puszilt hajamba. 

- Hmm... Mondjuk Xbox?? De, csak ha neked is megfelel!! - néztem fel rá - Rég játszottam már...

- Sose játszottam még, itt az ideje, hogy elkezdjem! Bár... miért nem megyünk inkább focizni? Látni szeretném, ahogy játszol! Meg pár trükköt megtaníthatnál nekem! Aztán meg nyomunk egy Xbox partit vasárnap! - végül is, nem rossz ötlet. Igaz, elég rég fociztam már... A pályára se nagyon mentem ki... szerintem már az állásomnak is lőttek... basszus, ez teljesen kiment a fejemből... 

- Nem is tudom, én szívesebben tölteném itthon a holnapi napot, most túl lusta vagyok ahhoz, hogy kimenjek focizni... - ez igaz volt, mert nem voltam nagy erőben, akartam még várni pár napot, hogy teljesen felerősödjek...

- Tudod mit? Holnap akkor Xbox, aztán meg valamelyik nap kihívjuk a srácokat egy foci meccsre, legalább megismerhetik egymást! Na? - ez már jobban tetszett, bár kicsit féltem attól, hogyan fognak kijönni a fiúk egymással, de bíztam abba, hogy nem lesz semmi baj. Odahajoltam ajkához és megcsókoltam. 

- Tökéletes lesz! - mosolyogtam rá.