37. rész

Sziasztok!

Itt a megígért rész! :D Nincs róla semmi mondanivalóm, majd ti eldöntitek, hogy tetszett vagy nem! :D

Köszönöm a feliratkozást, a kommenteket meg a tetszikeket! :D 

A rajznak semmi köze nincs a részhez, csak nem szeretem úgy kirakni a részt, hogy nincs hozzá kép! :D

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Eltelt ismét egy hét. Zayn-t ma engedik ki a kórházból, ugyanis szépen gyógyult. Mikor beértem a kórterembe, már ott ült az ágyon felöltözve, összepakolt táskáival.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Minél hamarabb, alig várom már, hogy elhúzhassak innen! - állt fel lassan az ágyról.
- Segítsek?
- Nem kell, csak a táskámat hozd, légyszi! Mozognom kell, nem akarok ellustulni!
Felkaptam a cuccait, majd kisétáltunk a kórházból. Besegítettem az autóba és hazamentünk.
- Jó végre itthon lenni! - mondta mikor beértünk a házba. Azonnal helyet foglalt a kanapén.
- Csináljak valami kaját vagy innál valamit? - kérdeztem ledobva táskáját a földre.
- Nem kell fáradnod, meg nincs szükségem semmire! Inkább ülj le mellém és meséld csak el, hogy hogyan jutottál ki a házamból... - ütögette meg a kanapét maga mellett. Helyet foglaltam és belekezdtem a mesélésbe, úgy volt, hogy a kórházban elmondom neki, de még vártam vele. Nehezemre esett elmondani neki, de muszáj volt. Meg kellett hogy tudja, mi is történt mialatt nem volt itt. Mindent elmeséltem neki, onnantól, hogy odabilincselt az ágyhoz, egészen a mai napig. Arcán megdöbbenést véltem észrevenni, ahogy meséltem a történteket. Nem engedtem, hogy  közbeszóljon, mindig leintettem, hogy várja ki a végét. Majd mikor végleg befejeztem vártam a reakcióját. Egy hosszabb néma csend után belekezdett mondandójába.
- Te lefeküdtél azzal a Louisval, aki bántott, gúnyolt, aztán meg leszopa...
- Itt ragadtál le?? - vágtam közbe - Elmondtam, hogy nem ő volt az, hanem az ikertestvére, Lucas... látom nagyon figyeltél...
- És ezt te beveszed?? Van róla képed vagy bármi más, ami bizonyíték arra, hogy Lucas létezik?? - kérdezte, mire lefagytam. Ebben igaza volt, de Louis nem hazudna nekem, miért tenné??
- Nincs! Nem is kell, én hiszek neki, soha nem hazudna nekem!
- Ja persze... mert biztos beléd zúgott, mi?? - mondta gúnyosan, majd mikor rám nézett felvonta szemöldökét - Na neeee! Mond hogy nem igaz!!! Te vagy beleesve... - Te jó ég! Nem vagyok itt és azonnal valami marhaságot művelsz!! - akadt ki elég durván.
- Fogd be! - kiabáltam mérgesen - Elegem van ebből, felnőtt ember vagyok, azt csinálok amit akarok, nem szólhatsz bele! Szeretem őt és ő is engem!! Nem ismered, úgyhogy leszállhatsz róla! És ha ezt nem tudod elviselni, akkor elhúzok innen... az se érdekel, ha az utcán kell aludnom!!! - keltem fel a kanapéról, dühös pillantásokat lövellve Zayn felé. Hosszabb csend után végre megszólalt.
- Várj! Oké, rendben, felfogtam a dolgokat! Louis nem tehet semmiről, de mi van ezzel a Lucassal? Hol van? És mit fogsz mondani a főnöknek arra, hogy miért nem viszed elé Louist? - a legjobb kérdések, amire még én se tudtam a válaszokat.
- Fogalmam sincs... nem tudom hol van Lucas, de nem hiszem hogy felszívódott volna, valamit kitervelt biztos! A főnökkel kapcsolatban meg halvány gőzöm sincs... - ültem vissza a kanapéra nagyot sóhajtva. - Segítened kell nekem! Valamit tennem kell... ha odaviszem megölik, ha nem akkor engem, vagy életem végéig kínozni fognak... bár lehet inkább fel kéne áldozni magam... Lou úgy is utál... - hajtottam le fejem, próbáltam visszafogni könnyeimet.
- Meg ne próbáld! Majd kitalálunk valamit, rendben? - simogatta meg hátam - Ami meg Louist illeti... nem ítélkezek, amíg meg nem ismerem... bár miután leszúrtam, nem hiszem hogy boldogan fogad, főleg hogy semmiről se tehet... elég szarul érzem magam emiatt...
- Köszi! Nem tudhattad, ahogy én sem... - öleltem magamhoz szorosan. - A fő hogy jól van és te is!
- Valamit el kell mondanom... - motyogta a fülembe. Eltoltam magamtól és barna szemeibe néztem. Reméltem, hogy az elrablásáról lesz szó, mert érzem hogy emlékszik a dolgokra, csak nem akarta elmondani.
- Emlékszel arra a szőke hajú ápolólónőre? - kérdezte mosolyogva. Kutakodni kezdtem emlékeimbe, mikor eszembe jutott kiről is beszél. Bólintottam, bár nem értettem miért is kérdezi.
- Háát... szóval... elég jól összeismerkedtünk, megadta a számát is! - vigyorgott mint a tejbetök. Visszamosolyogtam rá. Meg mondom őszintén örültem neki, hogy boldog és talált valakit magának. Még nem tudni mi lesz kettőjük között, de reméltem, hogy jól sül el a dolog.
- Ennek örülök! Te kis kaszanova! Nagyon csinos csaj, adj bele mindent! De remélem nem csak egy éjszaka?!
- Nem! Valami nagyon megfogott benne, meg akarok ismerni őt! Kedves, aranyos és egyben nagyon csinos is! - bólogattam, tudtam miről beszél, én is ezt érzem, éreztem Louis iránt. Ezek után mindenféléről beszélgettünk, elmeséltem még pár sztorit, ami kimaradt, aztán rendeltünk pizzát, majd filmet néztünk. Annyira boldog voltam, hogy ismét itt van velem.
Mire feleszméltem már este nyolcat mutatott az óra. Felugrottam a kanapéról.
- Zayn! Nekem most el kell mennem! Sietek haza, oké?
- Oké! Addig pihenek egy kicsit! De hova mész? - kérdezte meglepetten.
- Nem fontos... majd elmondom ha visszajöttem! - elköszöntem tőle, zsebembe helyeztem telefonom és kimentem. Beültem a kocsimba, aztán elhajtottam...

Niall

- El akarok költözni, most! - akadtam ki, mikor beléptem a szobám ajtaján. - Elegem van már a folytonos dirigálásból meg lecseszésből. Szeretem a anyát, de ez már sok! Kell az egyedüllét, hogy végre azt csináljak amit akarok! - ültem le az ágyra Liam mellé.
- Nyugi! - simogatta a hátam - Majd arra is sor kerül, csak ne idegeskedj, rendben? Ő az édesanyád, szeret téged, csak most feszült. - adott puszit arcomra. Eldőltem az ágyon és nagyot sóhajtva kifújtam a levegőt. Liam mellém dőlt, majd oldalára fordult a  fejét megtámasztva kezével. A másikat pedig hasamra helyezte és lágyan cirógatta azt. Becsuktam szemeim, élveztem érintését, amely által megnyugodtam.
- Szeretlek! Örülök, hogy itt vagy nekem! - mondtam mosolyogva, még mindig csukott szemmel.
- Én is! - mondta, majd puha, édes ajkait éreztem meg enyémen. Kezével mellkasom simogatta, egyre lejjebb haladva. Nyelvét átdugta számba, ezzel táncba hívva enyémet. Combomon járt keze, aztán visszafelé ágyékomon vezette át, mire sóhajtottam egyet. Belemosolygott csókunkba. Számról nyakamra vándorolt, érzékeny bőrömet forró csókjával hintette be. Néhol bele harapva. Felnyögtem tettére.
- Liam... ne... most... - nyöszörögtem.
- Rendben... - helyezte fejét mellkasomra.
- Sajnálom, de most nincs kedvem ehhez... - pusziltam hajába.
- Semmi baj, megértem!
- NIALL! - kiabálta anya a nevemet. Nagyot sóhajtottam, felkeltem az ágyról, majd az ajtó felé vettem az irányt.
- Ni! - fordultam Liam felé - Ő az édesanyád, szereted téged, ezt jól vésd az agyadba! - mondta szerelmem, mire bólintottam egyet, aztán lementem. Anya a konyhába állt. Odasétáltam hozzá, várva az előbbi fejmosás folytatását.
- Ne haragudj, tudod hogy nem gondoltam komolyan! Nagyon szeretlek! Csak a munka kikészít és sajnos rajtad vezettem le a feszültséget! - mondta szomorúan. Láttam, hogy nagyon megbánta ami a fejemhez vágott.
- Semmi baj anya! - szorosan öleltem karjaimba, mire pityeregni kezdett. Hátát lágyan simogattam, ezzel nyugtatva őt.
- Szereltek fiam! Te vagy a legjobb dolog az életemben! - puszilta meg arcom.
- Én is szeretlek, csak ne mondj ilyeneket, mert még én is elsírom magam! - nevettem fel. Eltolt magától és szemembe nézett. - Sajnálom! Utálom, hogy alig tudok veled lenni, de ilyen a munkám és apádé is! Ígérem, nemsokára kiveszek pár szabadnapot, hogy együtt lehessen a család!
- Megértem! Az jó lenne, de csak akkor ha Liam is itt lehet!
- Persze, nagyon szívesen látom, igazán jó gyerek és örülök, hogy itt van neked! - adott egy puszit ismét arcomra. - Most viszont el kell mosogatnom, aztán jön majd az esti műszak! Hajnalban jövök haza!
- Majd mi elmosogatunk, pihenj csak le!
- Te egy angyal vagy! De biztos? - mosolygott rám, mire nagyot bólintottam. - Köszönöm! - ölelt meg,majd felment.
- LIAM! - szóltam fel az emeletre. Hallottam halk lépteit, ahogy jött le a lépcsőn. - Konyha!
- Na?? Jól viselkedtél? - kérdezte mikor látta, hogy egyedül vagyok.
- Én mindig! Igazad volt... feszült volt, de most már minden rendben van!
- Mondtam én! - lépett elém, majd derekamnál fogva magához húzott. Szorosan átölet és egy apró puszit nyomott nyakamba.
- Most viszont... - toltam el magamtól - mosogatni fogok! - vettem fel egy rongyot és feléje dobta, - Te pedig törölgetsz! - vigyorogtam.
- Oké! De aztán az enyém vagy! - puszilta meg orrom hegyét.
- Megegyeztünk!
A mosogatás és törölgetés végeztével, amit egy kicsit elhúztunk a sok baromkodás miatt, leültünk a kanapéra, bekapcsoltuk a tvt és filmeztünk. Folyton az órát figyeltem, vártam, hogy végre kettesben lehessünk! Iszonyat lassan teltek a percek. Kezemet combjára vezettem.
- Nyugi! Még egy kicsit bírj ki! - tette kezét az enyémre.
- Elmentem srácok! - kiabált be anya. Kimentem és elköszöntem tőle. Amint hallottam, hogy a kocsi elment, berohantam Liamhez és rávetettem magam a kanapén. Hevesen csókoltam, ahol csak értem.
- Várj! Menjünk fel! - tolt el magától. Megfogtam kezét és felvezettem a szobába. Egymásnak estünk, azonnal levetettük a felesleges ruhadarabokat. Ledöntöttem az ágyra, majd csókokkal hintettem be egész testét, aztán megszólalt a csengő. Mérgesen kifújtam a levegőt.
- Ki a franc az ilyenkor?! - másztam le Liamről. Felkaptam magamra a ruháim.
- Ne mozdulj! Mindjárt jövök! - mondtam, még mielőtt lementem volna. Kizártam a bejárati ajtót és kinyitottam. Fel se tudtam eszmélni, ugyanis azonnal egy test nyomódott neki mellkasomnak.
- Louis? - fogtam meg elernyedt testét. Fintorogtam mikor megéreztem a belőle áradó pia szagot... - Louis? - kérdeztem ismét, de nem felelt. - LIAM! - ordítottam.