32. rész

Sziasztok!

Én lüke, elfelejtettem az előző résznél kiírni, hogy nagyon hálás vagyok a szavazatokért! :3

Végeredmény:

Milyen a blogom?

Imádom: 30 szavazat

Tetszik: 4 szavazat

Elmegy: 2 szavazat

Nem tetszik: 0 szavazat

Utálom: 0 szavazat

Ne haragudjatok, hogy ilyenkor hozom, de ez a mai napom kész katasztrófa volt, alig bírtam a géphez jutni,  ide-oda rohangáltam, plusz még a one-shot-ot is fel kellett raknom! Mégis sikeresen elkészült a rész! :) :3 Hála az égnek! :D

Szavazás: Annyira boldog vagyok, hogy így gondoljátok, sokszor hangoztatjátok, mégis a mái napig nem tudom elhinni! :') Imádlak benneteket és próbálok mindig a kedvetekbe járni, amíg csak tehetem! :)

Nagyon hálás vagyok nektek! Köszönöm szépen a kommenteket, tetszikeket és a +1 feliratkozót! :)

Jó olvasást! :)

Ui: Szóljatok nyugodtan, ha már elég a perverz Hazzából, oké? :) Vagy ha már túl sok a szex téma! Nem haragszom meg! :) / De Én így szeretem Harryt! XD)

Dreamy Girl 

Louis

Este hat körül elkezdtem készülődni. A fürdőből kijőve, egyenesen a szobámba mentem, hogy felkapjak magamra valami ruhát. Hazza az ágyon terült el, telefonját nyomkodta. Szinte éreztem perszelő tekintetét, ahogy egy szál aslógatyában kutattam a szekrényemben. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, pedig már lassan ideje lenne megszoknom. Felé fordultam, mire huncut vigyor jelent meg arcán.
- Gyere ide! - mondta kacéran. Nemlegesen megráztam fejem.
- Gyere ide! Vagy Én megyek, de annak nem lesz jó vége! - harapott bele alsó ajkába. Ismét megráztam a fejem, húzva kicsit idegeit. Vigyorogva álltam és vártam mit fog tenni.
- Rendben! - mászott le az ágyról - Te akartad!- indult meg felém, mire azonnal kifelé szaladtam. Viszont nem jutottam sokáig, ugyanis a lépcsőnél elkapott.
- Hova-hova? - kapott fel a lábamnál fogva és vállára helyezett. Hátát, majd fenekét ütögettem, de mivel semmi értelme nem volt, így hamar abbahagytam.
- Tegyél le! - mondtam nevetve. Eközben visszaértünk a szobámba.
- Oké! - leemelt és az ágyra döntött. Nem volt időm kimászni alóla, oly' gyorsan fölém mászott. Kezeimet fejem fölé szorította.
- Rossz fiú voltál! El kéne fenekeljelek! - búgta kéjesen ajkaimra.
- Ne csináld már Hazza! - próbáltam kibújni szorításából, de mind hiába.
- Hiába rugdosol, kapálódzol, nem foglak elengedni! - mondta, majd beleharapott alsó ajkamba, játékosa meghúzva azt. - Én szóltam, hogy gyere ide, de te nem hallgattál rám!
- Ne már... engedj már el... - küzdöttem szabadulásomért.
- Szóval... engem csak egy dolog izgat, mit láttál a pornóban, amit szívesen kipróbálnál? - húzta fel-le szemöldökét.
- Ha ha ha! Nagyon vicces...- nevettem gúnyosan - Te tudsz másra is gondolni a szexen kívül?
- Beszéljünk komolyan! Ez nem vicces, soha nem tudok veled erről beszélni, mert mindig eltereled a témát, pedig örülnék, ha megmondanád mi az amit szívesen kipróbálnál!
- Nincs olyan... - persze, hogy volt olyan, de Én erről képtelen vagyok beszélni, így inkább eltereltem a szót mindig is.
- Aham... persze... rendben, akkor kezdem Én! Szóval szívesen kipróbálnám a durva szexet! Tudod... korbács, bilincs, bőrszerkó meg miegymás... - nyalta meg ajkait. Azt hittem leesik az állam. Durva szex? Ez nem normális! Hát arra várhat, hogy Én azt bevállalom!
- Felejtsd el, legalább is míg velem vagy! Nem, azt soha, nem nem nem! - tiltakoztam erélyesen, azonban Hazzát ez nem nagyon izgatta, mivel le se lehetett törölni vigyorát. Nem értettem minek örül ennyire, mikor most közöltem vele, hogy nem teljesítem egyik álmát. Durva szex... nem az Én műfajom...
- Majd meglátjuk! Fogsz te még könyörögni azért! - csókolt meg, nyelvét átdugta számba és masszírozni kezdte az enyémet. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól. Elengedte kezeim, majd nyakamhoz hajolt. Lágyan, nyelve hegyével nyalta meg egyre felforrósodott bőrömet.
- Amúgy válaszolva kérdésedre... - suttogta fülembe - nem tudok másra gondolni... - puszilt bele nyakamba. Felnevettem, majd hátát átkarolva szorosan magamhoz öleltem..
- Te kis szexmániás! - csókoltam nyakhajlatába.
- De azért szeretsz?
- Persze, Én így szeretlek! De most már öltöznöm kellene... - engedtem ki ölelő karjaimból, de még mindig rajtam feküdt. Szemembe nézett nagy mosollyal arcán.
- Egy gyors menet!
- Kapd be! - ütöttem vállába nevetve. Fájdalmat színlelve felszisszent, mire megforgattam szemeim,aztán letoltam magamról és felálltam.
- Azért megpróbáltam! - csapott fenekemre, majd visszadőlt az ágyra. A szekrényhez siettem, kikaptam egy bordó felsőt meg egy fekete szúk nadrágot. Gyorsan belebújtam, aztán még a hajamat is megigazítottam. Ami annyi volt, hogy felborzoltam.
- Mi van, randira mész, hogy ennyit kell készülődnöd?
- Igen! Van két nagyon jó pasi, akikkel ma találkozóm van! Író dögösek! - nyújtottam ki a nyelvem rá.
- Még tőlem is? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Bizony! - erre a válaszomra bevágta a durcát. Látni kellett volna azt a fejet, annyira aranyos volt. Odasétáltam hozzá, lehajoltam, hogy csókot hintsek ajkaira.
- Ne durcizz, árt a szépségnek! -kuncogtam. Nem felelet, ezért felegyenesedtem, mire karomnál fogva visszahúzott magára.
- Nekem nem árt! Túl dögös vagyok! Ezt már nem lehet elrontani! - mosolygott huncutul. Kijelentésére megforgattam szemeim. Megcsókoltam és lemásztam róla. Kifelé mentem, majd az ajtónál visszafordultam.
- Te vagy a legdögösebb pasi, nem kell aggódnod! - kacsintottam rá. Vigyora az egész arcát beterítette. - Siess haza! Szeretlek!
- Próbálok! Én is Szeretlek! Jó szórakozást! - köszöntünk el egymástól. 

Felvettem kabátom és kiléptem az utcára. Jólesett a friss levegőt magamba szívni, kitisztította agyamat. Sietve lépdeltem a járdán, Niall házáig. Kicsit ideges voltam, egyrészt az miatt, ahogy Szöszi barátommal beszéltem, másrészt pedig az este miatt. Reméltem, hogy Niall tud nekem segíteni. Most végre mindent meg fogok tudni arról, hogy mit művel Hazza a hátam mögött. A legrosszabbra gondoltam, amitől gyomrom görcsbe rándult. Időközben meg is érkeztem, mivel itt laknak két utcával feljebb. Megálltam az ajtó előtt, majd bekopogtam. Nem kellett sokat várnom, az ajtó kinyílt. Loreen, Niall édesanyja állt előttem. Amint meglátott, mosolyra húzódott szája és átölelt. Ő az Én fogadott édesanyám.
- Hogy vagy? - engedett el.
- Köszönöm jól! És te?
- Köszönöm nagyon jól vagyok, minden rendben van!
- Ennek örülök! - mosolyogtam - Niall itthon van?
- Persze! Fent van Liam-el! Nyugodtan menj fel!
Amikor meghallottam, hogy Liam is itt van, úgy gondoltam, lehet nem kéne zavarnom Őket, ki tudja mit csinálnak a szobában, kettesben. Bár itthon van az anyukája, talán van annyi eszük, hogy nem itt csinálják.
- Rendben! - mondtam, aztán felmentem a lépcsőn. Ahogy a szobához értem, furcsa hangok szűrődtek ki. Kicsit közelebb léptem, felemet az ajtóra  tapasztottam.
- Ahh... Liam... még... - hallottam meg Ni hangját.
- Ohh... Istenem... mindjárt... - majd Liam-ét és egy hatalmas nyögést. Pirulva kuncogtam az ajtó előtt, majd vártam pár percet és bekopogtam.
- Mindjárt! - hallottam meg a Szöszi ideges hangját.
- Louis vagyok!
Kattant a zár, aztán az ajtó is kinyílt. Jót nevettem, mikor megláttam Niall összekuszált szőke haját, kipirult arcát.
- Hello! Ö...ö gyere be! - mondta kapkodva a levegőt. Bementem, amikor is éppen Liam jött ki a fürdőből, kicsit jobban festve, mint Ni.
- Bátrak vagytok! - néztem rájuk felváltva - Anyukád itthon, ti meg...
- Bezártam az ajtót! - mondta a Szöszi.
- Aham... Ahh... Liam... még... Ohh... Istenem ... mindjárt... - játszottam el nyögéseiket, mire mindketten elpirultak. Erre nem gondoltak, hogy a hangok kiszűrődnek a zárt ajtók mögül is. Jót nevettem döbbent arcukon.
- Basszus! Mondtam Szerelmem, hogy fogd vissza magad! - kuncogott Liam. Leültem a babzsák székbe és mosolyogva hallgattam végig beszélgetésüket, ami az előbbi témára vonatkozott. Bárcsak mi is ilyenek lennénk Hazzával... Irigyeltem Őket. Nekem miért nincs ilyen szerencsém?? Szeretem Harry-t, de ezek a telefonhívások, titkolózások kezdtek nagyon zavarni. Féltem, aggódtam érte. Mi lesz, ha baja esik vagy ha bajba keveredik? Az egyetlen olyan embert, akit igazán tudok szeretni, nem akarom elveszíteni...
- Amúgy - zökkentett ki gondolkodásomból Ni - minek köszönhetem látogatásod? Már nem mintha baj lenne, csak érdeklődöm! - mosolygott rám és időközben az ágyra telepedtek mindketten.
- Bocsánatot akartam kérni! Hülyén viselkedtem... nem akartam neked csalódást okozni... - mondtam szomorkásan.
- Ugyan, semmi baj! Én is hülye voltam! Teljesen igazad volt mindenben! Felejtsük el! - mosolygott rám, mire megnyugodtam és visszamosolyogtam. Ezek után beszélgetésbe elegyedtünk. Mindenféléről elcseverésztünk. Régi sztorikat hoztunk fel. Liam-nak elmeséltük hülyüléseinket, azt, hogy hogyan ismerkedtünk meg és hogyan lett ilyen szoros a barátságunk. Annyira jó volt erről beszélni. Sokat nevettünk a jobbnál jobb történeteken. Aztán kifaggattam Őket, a nagy szerelemről. Elmesélték, hogy mikor is vették észre, hogy vonzódnak egymáshoz és miként érezték magukat az első csók után. Annyira édesek voltak együtt. Aztán szép lassan a szexre terelődött a téma. Erről sose tudtam beszélni, mindig is kerültem a témát, Ők pedig csak úgy áradoztak róla, mindent elmesélve nekem, még azt is amire nem igazán voltam kíváncsi, ezért le is állítottam Őket.
- Bocs... kicsit elragadott bennünket a hév... - mondta Liam nevetve.
- Semmi baj, csak ez egy kicsit túl sok! - vigyorogtam - Viszont egy kérdésem azért lenne... szóval... ti folyton cserélgetitek a szerepeket? - pirultam bele kérdésembe.
- Nem sűrűn! Általában Liam van felül, de nagy ritkán cserélünk!
- Miért? Harry nem engedi, hogy te legyél felül? - kérdezte Liam. Meglepődtem kérdésen, honnan tudják, hogy Én vagyok alul? Ennyire látszik?
- Ezt meg honnan veszed, mármint hogy Hazza van felül? Amúgy meg... - vakartam meg tarkóm - egyszer voltam felül...
- Lou! Ne haragudj meg, de eléggé ismerlek már, hogy tudjam milyen vagy! Harry sokkal dominánsabb...
- És milyen volt? - vágott bele a Szöszi szavába Liam. Szemeim lepetten kerekedtek ki, most tényleg tudni akarják, hogy milyen a szex Harry-vel?
- Na jó! Most fejezzük be! Inkább hagyjuk ezt... - hadartam idegesen.
- Te kezdted... - mondta Ni, majd mindketten nevetni kezdtek. - Jó, rendben! De ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzánk! - mondta Liam, mire bólintottam. Rápillantottam órámra, eléggé elszaladt az idő, ezért gyorsan a lényegre tértem.
- Figyu Ni! Elkérhetném a kocsidat? Holnapra kellene, mert.. mert... - semmi jó magyarázat nem jutott eszembe - szóval.. kölcsön tudnád adni?
Mindketten meglepődve néztek rám. Tudom el kellett volna mondanom nekik, de nem akartam Őket is bajba sodorni. Jobb, ha ebben nem ütik bele az orrukat, másrészt meg ez rám és Hazzára tartozik. Nekünk kell elintéznünk ezt egymás közt.
- Oda adom, nekem úgy se kell holnap... de miért?
- Nem nagy ügy.. csak Harry-t akarom meglepni valamivel és ahhoz kellene az autó! - ekkora baromságot is csak Én tudtam kitalálni...
- Oké, nyugodtan vidd el! De nehogy nekem a kocsiban csináljátok! - röhögtek mindketten, majd felkelt az ágyról és az asztalról levéve a kulcsot, egyenesen felém dobta. Hála a jó reflexeknek sikerült elkapnom.
- Ha ha! Nem terveztem semmi olyat, megnyugodhatsz! - mondtam gúnyosan. - Köszi! Egyszer meghálálom! Most viszont mennem kell, Hazza biztos vár már! Örülök, hogy beszéltünk! - keltem fel a fotelből. Kikísértek, elköszöntük egymástól, aztán beültem a kocsiba. Beindítottam a motort, a házunk felé vettem az irány, majd egy kicsivel arrébb parkoltam le a háztól. A fekete Range Rover még ott állt, a házban égett a villany. Ezek szerint még nem ment el, tökéletes volt az időzítésem. Vártam és csak vártam... Körülbelül tíz perc múlva kinyílt a bejárati ajtó, Szerelmem lépett ki rajta. Bezárta az ajtót, aztán az autóba ült. Nem indult el, csak járatta a motort. Megugrottam, mikor telefonom jelezni kezdett. Sms-t kaptam. Gyorsan kioldottam a képernyőt és megnyitottam az üzenetet.

Remélem jól szórakozol és minden rendben van. Most indulok el! Ígérem, ahogy csak tudok sietek haza! Nagyon Szeretlek! 

Csók Hazza :)

Gyomrom görcsbe rándult attól a tudattól, hogy a mai napon minden megváltozhat, és sajnos nem a jó irányba... Gyorsan bepötyögtem a válaszomat, majd elküldtem. Figyeltem... nem sokkal később elindult. Beindítottam a kocsit, aztán lassan, tisztes távolságból követni kezdtem...