31. rész

Sziasztok!

Ígértem, hogy ma hozom a részt és mivel ilyen rendes, kedves olvasóim vannak, így gondoltam felrakom, mivel már meg volt írva, csak korrigálni kellett! :) Remélem elnyeri tetszéseteket! :) Nem sok minden van benne, de ezután jönnek csak a bonyodalmak... 

Köszönöm a sok kedves szavat meg mindent! :3 Imádlak benneteket és várom a kommenteket! :)

A kövi rész is már megvan, szóval nem sokára jön az is, talán keddre lesz várható vagy szerdára! ;) Attól függ, hogy alakulnak a dolgaim! 

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl

Harry

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdeztem kedves hangon, egy mosollyal arcomon.

- Jó napot! A nevem Hayle Moon, Ő itt pedig - mutatott le a mellette szégyenlősen ácsorgó lányra - a kislányom Lara.

- Harry Styles! - nyújtottam a kezem, amit el is fogadott. 

- Ha jól informáltak, akkor Ön találta meg Pamutot, a fehér kiscicát! 

Ekkor minden leesett, hogy miért is vannak itt. Szívem összeszorult, azonnal Lou jutott eszembe, szegény, teljesen össze fog törni. 

- Igen, nálunk van! - mondtam. 

- Annyira örülök neki, már azt hittük sose találjuk meg! A kislányom nagyon hiányolta, egész nap sírt! Tudja neki vettük szülinapjára, de valahogy kiszökött... - kicsit elcsuklott hangja a mondat végére. Mély levegőt vett, aztán folytatta. - Tudok fényképet és törzskönyvet is mutatni róla, ha netalán tán nem hisz nekem! - kutakodott táskájában, majd megmutatta a papírokat és a tenyésztőt, akitől vették. Rábólintottam, bár amúgy is hittem nekik, de nem árt az óvatosság. 

- Rendbe, köszönöm! Jöjjenek beljebb, azonnal jövök! - betessékeltem Őket, aztán a nappali felé vettem az irányt, most jön még csak a neheze... Louis a kanapén ült, mikor beléptem azonnal felém nézett és látva szomorkás arcomat, azonnal tudta, hogy valami nincs rendben. 

- Ki volt az? Mi a baj? - kelt fel, Hómanccsal a kezében. Elém állt és ijedten figyelte arcom. Lehajtottam a fejem, nagy levegőt vettem.

- Itt vannak Hómancs gazdái... Vissza kell adnunk nekik... - simogattam meg a kezében doromboló jószágot. Nekem is fájt, hiszen annyira édes volt és egyre jobban szívemhez nőtt, de az élet már csak ilyen...

- Nem! Nem... Én... Nem... - dadogta idegesen, szemei üvegessé váltak. Vállára tettem kezem, ezzel is kicsit megnyugtatva. 

- Lou... Nem tehetsz ellene semmit, egy aranyos kislány a gazdija, aki nagyon féltette és sírt miatta... csak gondold bele magad helyzetébe... - töröltem le könnyét arcáról. - most viszont boldoggá teszed azzal a napját, hogy visszaadod neki Hómancsot. Te leszel a nap hőse! - leheltem csókot ajkaira, mire halvány mosoly jelent meg arcán.

- Értem... - szipogott, majd letörölte könnyeit. 

- Mehetünk? - kérdeztem, mire bólintott. Átkaroltam derekát és kimentünk a folyosóra. 

- Jó napot! - köszönt Louis. A nő kedvesen visszaköszönt.

- PAMUT! - kiáltott fel örömében a kislány és egyből Lou elé lépett. 

Szerelmem arcán mosoly jelent meg, ahogy leguggolt a kislányhoz. Kezébe adta Hómancsot, a kislány pedig azonnal magához ölelte puszikkal behintve puha, fehér bundáját. 

- Nagyon szépen köszönjük! El se tudják képzelni mennyire boldogok vagyunk! - mosolygott a nő, aztán megsimogatta Ő is a kis jószágot. Elővette pénztárcáját és elég nagy összeget vett ki, majd felénk tartotta.

- Köszönjük, de nem fogadhatjuk el! - mondtuk egyszerre Lou-val. 

- Maguk nagyon rendes emberek! Remélem Isten meghálálja jóságukat! - mondta kedvesen. - Mi nem is zavarnánk tovább... 

- Várjanak! - mondta Lou, aztán felszaladt a lépcsőn. 

Leguggoltam a kislányhoz, megsimogattam Hómancsot és egy puszit nyomtam feje búbjára. 

- Nagyon vigyázz rá! - mosolyogtam a kislányra.

- Vigyázni fog rá! - mosolygott édesen. Lou közben meg is érkezett, kezében egy hatalmas dobozzal. Lepetten néztem rá, nem tudom mit akart ezzel. 

- Ezeket odaadom Önöknek, nekünk nem lesz szükségünk rá. - nyújtotta át a dobozt, mely tele volt Hómancs dolgaival. 

- Köszönjük, de ez már túl sok! Mivel tudom ezt meghálálni? 

- Ugyan, semmiség! Örülünk, hogy megtaláltuk a kis bundást és minden jól végződött! Végre ismét a gazdájánál lehet, nekünk ez  többet jelent, mint bármi más! - mondtam kedvesen. 

Louis elbúcsúzott kis pajtásától, majd kikísértük Őket és elköszöntünk Tőlük. Ahogy becsuktam az ajtót Lou a nyakamba borult.

- Nyugodj meg... jó kezekben van... - simogattam hátát. 

- T..tudom... - szipogta - csak.. annyira megszerettem...

- Én is... - egy pár percig még tartottam ölelésemben, mikor már kezdett megnyugodni megszólaltam.

- Akkor nem megyünk ma filmet nézni.. gondolom... - suttogtam fülébe. 

- Nincs kedvem.. majd legközelebb... - motyogta.

- Viszont akkor csinálok forró csokit, az jót fog tenni! - pusziltam nyakába. 

- Az jó lesz. Imádom a forró csokit. - eltoltam magamtól, mire egy mosoly jelent meg arcán. Megfogtam a kezét, majd bementünk a konyhába. Felkaptam Szerelmem és a pultra ültettem. Lábai közé fészkeltem magam és lágyan megcsókoltam édes ajkait. Kezeimmel felsője alá nyúltam, cirógatva jártam végig felsőtestén. Lou hajamba túrt, közben pedig egyre vadabbul csókolt. Megmarkoltam combját, mire számba nyögött, aztán felfelé haladtam és éreztem keménységét.

- Máris felizgultunk? - kuncogtam. Nyakhajlatához hajolva játékosan megharapdáltam bőrét.

- Te tehetsz róla! Túl szexi vagy... - nyöszörgött, majd felnevetett.

- Tudom hogy nehéz ellenállni csábításomnak! - kacsintottam rá, puszit nyomtam ajkára és megindultam összeszedni a forró csoki hozzávalóit. Mikor megtaláltam mindent, feltettem a csokit olvadni.

- Hazza... Mond meg őszintén ki hívott és miért? És hova mentél mikor összekaptunk? - kérdezte szomorúan. Idegessé váltam, tudtam, hogy felhozza ezt a dolgot, mégis összeszorult gyomrom, ahogy rákérdezett. Nem akartam hazudni neki, de a igazat se mondhatom el.  Holnap mindent lerendezek és remélem örökre vége lesz ennek. 

- A tetkószalonból hívtak fel, hogy nem e tudom merre van Zayn! Aztán amikor kérdőre vontál, kiakadtam, mert nagyon hiányzik Zayn és fogalmam sincs hol van... talán már nem is él... aztán bánatomban elmentem inni... - hazudtam, mint a vízfolyás, bár az italozás az igaz volt.

- Ugye nem hazudsz?

 Elé léptem, kezeim közé vettem arcát és mélyen szemébe néztem, amelyben szomorúság lakozott.

- Nem! - hazudtam ismét, ami miatta szörnyen éreztem magam... 

Az este további része csendben telt. Beraktunk egy filmet és összebújva, forró csokit iszogatva élveztük az együtt töltött időt. Mikor vége lett, kikapcsoltuk a tv-t, aztán letussoltunk és bebújtunk az ágyba. Szorosan mögé bújtam, lágy csókot hintettem nyakára, majd ahogy becsuktam szemeim, azonnal elnyomott az álom.

Louis

Mikor felkeltem az első az volt, hogy Hómancsot kerestem, aztán eszembe jutott a tegnapi nap... Nagyon hiányzott, szomorú voltam... Megfordultam, Hazza édesen szuszogott mellettem. Óvatosan kimásztam az ágyból, hogy fel ne ébresszem. Vissza akartam adni neki a kedvességét, ezért úgy döntöttem, hogy készítek neki reggelit és az ágyban fogyasszuk el. A fürdőbe rendbe raktam magam, aztán felöltöztem és lementem. Összeütöttem egy rántottát, tálcára helyeztem a friss narancslével együtt, majd felvittem. Letettem az éjjeli szekrényre. Szerelmem háton feküdt, egyik keze feje alatt, míg a másik hasán nyugodott. Óvatosan fölé másztam. 

- Hazza drága! Ébresztő! - pusziltam nyakába, mire felmordult. Szemeit résnyire kinyíltak, kómásan mért végig. 

- Jó reggelt! - mondta rekedtes hangon.

- Hoztam egy kis reggelit! - másztam volna le, de visszarántott. Ajkaimra tapadt, nyelvét átdugta számba, majd elkezdte masszírozni enyémet. Csípőjét felfelé lökte, ami által ágyékünk találkozott. Egyszerre sóhajtottunk fel.

- Tudod... - csókolt meg ismét - a reggeli szex a legjobb - suttogta ajkaimra. 

- Nem-nem! Most nem! Reggeli van! - szálltam le róla.

- Ünneprontó! - morgott, karját maga előtt összefonva durcáskodott. 

Nagy nehezen rávettem, hogy megreggelizzünk, aztán felöltöztünk. Az ágyban töltöttük a délelőttöt és beszélgettünk. Olyan jó érzés volt vele lenni, bármiről elcsevegtünk, ami megnyugtatott, mert mióta találkoztunk, nem igazán beszéltünk sokat, de most mindent bepótoltunk. Mesélt gyerekkoráról, Zayn-nal töltött perceiről. Láttam rajta, hogy nagyon hiányzik neki.. meg tudom érteni, nem is tudom, mi lenne velem Niall nélkül. Basszus Niall!! Még vele is beszélnem kell... talán ma átmegyek hozzá.

- Nem baj, ha ma meglátogatom Ni-t? Meg kel beszélnem vele a dolgokat...

- Menj csak, igazából nekem is el kell mennem a tetkó szalonba, ugyanis megint hívott Zayn főnöke. Azt mondta szeretne beszélni velem, személyesen... - mondta rezzenéstelen arccal. Tudom, hogy hazudik, mégis hiába kérdezek rá, mindig letagad mindent... De van egy tervem, amit már kieszeltem, így mindenre fény derül... remélem...

- Oké! és mikor mész? 

- Este nyolc körül, azt mondta csak akkor ér rá...

- Rendben! - mondtam. Legalább már az időt is tudom, hogy mikorra kell visszaérnem.