29.rész

Sziasztok!

Itt az új rész! :) A kövi rész innen folytatódik, ami remélem kárpótlás lesz az előző rész miatt! :P

Nagyon szépen köszönöm a sok dicsérő szavakat, a tetszikeket és a +2 feliratkozót! :) Annyira örültem ennek, hogy le se lehetett a vigyort törölni arcomról! :) 

Kitettem egy szavazást, nagyon örülnék ha szavaznátok, mert kíváncsi vagyok az olvasóim véleményére! :)

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl

Louis

Iszonyat rosszul éreztem magam. Hazza adott egy papír törlőt, hogy megtöröljem számat. Mikor úgy éreztem, hogy nem jön ki belőlem több, megszólaltam.

- Ne haragudj Ni, de nincs beleszólásod! Már felnőtt ember vagyok, azt csinálok amit akarok! Tudom, hogy féltesz, de nekem most már itt van Harry, neked pedig Liam. Nem gondolod, hogy rosszul esik neki az, hogy néha előrébb vagyok neked Én, mint Ö?! Nem akarok rosszat, szeretlek, olyan vagy nekem mintha a tesóm lennél, mégis mindkettőnknek más ember kerül az első helyre... - mondtam nyugodt hangon. Kis idő múlva megszólalt Niall.

- Rendben... többet nem szólok belem de azért ezt még megbeszéljük, ha józan leszel... - mondta durcásan, aztán elindult az ajtó felé, majd megállt és visszafordult.

- Harry! Nem szeretném, ha csalódást okoznál nekem és megszegnéd az ígéreted! - mondta mérgesen, aztán elment. Ismét émelygést éreztem.

- Szarul vagyok... - kaptam szám elé a kezem. Hazza hónom alá kapott, elvezetett a wc-ig. Amint odaértem megint hánytam. Szerelmem nyugtatólag a hátam simogatta körkörös mozdulatokkal, ami nagyon jól esett.

- Add ki magadból, aztán kicsivel jobb lesz. 

Amikor úgy gondoltam talán nem jön már ki több, felálltam és kiöblítettem számat. Mosolyogva fordultam Haza felé.

- Na, mehet a menet? Még mindig akarsz, mert Én kanos vagyok... - indultam meg felé, de megszédültem és a mosdókagylóba kapaszkodtam. Szerelemem felnevetett.

- Tudod hogy akarlak meg minden, de szerintem most inkább aludnod kellene! - vigyorgott, majd elém lépett puszit nyomva arcomra. 

- Nem kívánsz? - csókolgattam nyakát. 

- Az előbb hánytál, alig állsz a lábadon... szerintem az lenne a legjobb ha lefeküdnél aludni! - morcosan fontam mellkasom előtt kezemet. - Na gyere, menjünk fürödni te kis kaszanova! - feltámogatott a lépcsőn, mikor eszembe jutott kis pajtásom.

- Várj! Hómancs! 

- Menj a fürdőbe, majd Én felhozom! Csak lehetőleg ne ess el! 

Betántorogtam a fürdőbe, levetkőztem nagy nehezen, aztán beálltam a zuhany alá. Fejemre engedtem a langyos vizet, ami kicsit felfrissített. Hülyén éreztem magam, mindent elcsesztem... lehet nem kellett volna ezt mondanom Niallnak... bűntudatom volt. Mindig mellettem állt, nélküle egy senki lennék. Csalódást okoztam neki viselkedésemmel. Hazza meg biztos bénának tart... Miért vagyok ilyen beszari, esetlen és védtelen? Felnőtt férfi vagyok, meg kell tanulnom megvédeni magam.

- Jobban vagy? - ugrottam meg, mikor átkarolta hasam. - Nem akartalak megijeszteni. - suttogta fülemhez hajolva.

- Semmi baj. Kicsit jobban vagyok. - fordultam vele szembe, átöleltem. - Csalódást okoztam a legjobb barátomnak... és szerencsétlen vagyok. - könnyezett be szemem.

- Ne mondj ilyet. - cirógatta hátam. - Szerintem igazad van, ugyanis felnőtt ember vagy, azt csinálsz amit akarsz. Másrészt meg nem vagy szerencsétlen, ezt verd ki a fejedből! - puszilta meg nyakam. Letussoltunk és befektetett az ágyba.

- Mindjárt jövök, csak feltakarítok! - hintett lágy puszit arcomra. Jobb oldalamra fordultam, fejem majd szétesett, gyomrom még mindig nem a legjobb állapotban volt. Soha többet nem iszok, ez borzalmas. Szemeim lassan csukódtak le, majd elnyomott az álom. Felébredtem arra, hogy besüpped mellettem az ágy.

- Hazza? - nyöszörögtem.

- Igen? Azt hittem, hogy alszol...

Felé fordultam, mellkasára feküdtem és lassú, nyugodt szívverését hallgattam. Ujjammal apró köröket írtam le fedetlen felsőtestére. Ő pedig hajammal játszott.

- Sajnálom hogy elrontottam az élvezetes estét... ígérem holnap bepótoljuk! - mosolyogva néztem fel arcára.

- Az Én hibám, nem gondoltam volna, hogy ennyi piától rosszul leszel! - kuncogott - De ne aggódj, lesz még időnk bepótolni! 

- Szerencséd van, hogy szarul vagyok, mert most szívesen bevernék neked egyet. Amúgy meg a tablettát nem kellett volna belém erőszakolni... 

- Ohh bedurvulsz? Most megijedtem! - hallottam gúnyos nevetését. - Az egy ártatlan hangulatfokozó volt.. - nevetett.

- Aham... persze... - pusziltam mezítelen mellkasára -Tudod min gondolkodtam? 

- Na min? - borzolta össze hajam. 

- Amikor kórházba kerültél... kérdezgettek tőlem és rájöttem, hogy sok mindent nem tudok rólad.. se a vezetékneved, se az életkorod... alig ismerlek. - mondtam suttogva, mintha attól félnék, hogy bárki meghallhatja. 

- Styles a vezetéknevem, 20 éves vagyok - meglepődtem, hogy fiatalabb nálam, mégis sokkal felnőttesebb, mint Én. - És a Tiéd?

- Tomlinson, 22 éves vagyok. - mondtam szomorkásan, ugyanis nem éreztem magam ennyinek, nem akarok megöregedni. Még mindig gyereknek érzem magam... soha nem akarok felnőni...

- A többit majd megbeszéljük máskor, most aludjunk. - húzta ránk a takarót, aztán jó éjt puszit hintett számra. Szemeim lecsukódtak, Hazza szívversét hallgatva nyomott el az álom.

Harry

Lassan kilopództam a szobából, nem akartam felkelteni Louist, had aludja ki magát. Fogat mostam, felöltöztem, aztán lementem reggelit csinálni, vagyis ebédet, mert már fél 1 is elmúlt. Az egyetlen amit meg tudtam csinálni az a palacsinta. Körülnéztem a hűtőbe, konyhaszekrényekben és láttam, hogy minden hozzávaló megvan. Mikor elkezdtem sütni megszólalt a mobilom. Kikaptam zsebemből.

- Mit akarsz? - szóltam bele közömbösen.

- Tudod Te jól! Vagy nem volt elég a lecke? Megismételhetjük újra, ha gondolod! - nevetett fel gonoszan.

- De... megértettem, nem kell újabb lecke... - elszomorodtam, sajnos tudtam mit akar. Aznap este, mikor elmentem a megszokott helyünkre elmondta, hogy mit kell tennem. Rögtön nemet mondtam, mire jól megvertek és megfenyegettek, hogy agyonverik Lout a szemem láttára, ha nem megyek bele. Mivel túl jól végeztem az ilyesfajta dolgokat, ezért nem akartak elengedni... Miért kellett nekem belemenni ilyen ügyekbe? Ha akkor és ott nemet mondtam volna, minden másképp alakult volna az életemben.

- Akkor meg? Adtam egy napot hogy gondold át! Lejárt az idő! Szóval bökd már ki! - mondta sürgetően. Szerintem már az elején tudta a válaszom... Louis a legfontosabb nekem, nem akartam, hogy miattam baja essen, ezért is muszáj volt belemenne.

- Tudod jól mit felelek! Már az elején tudtad! - mondtam mérgesen, mire gonoszan felnevetett.

- Persze hogy tudtam! Tudod imádom a hős szerelmeseket, ugyanis azokat a legkönnyebb rávenni bármire...Akkor holnap éjszaka a régi gyárnál. Ott lesz a találkozójuk, rajtuk ütünk, Te pedig addig kínzod Őket, míg valamelyikük nem beszél. Aztán végzel velük! - szemeim kikerekedtek, nem akartam hinni fülemnek.

- Várj! Mi? E..Erről nem volt szó! Nem ölök, ezt az elején is megmondtam! - kiabáltam mérgesen a készülékbe.

- Azt csinálod amit mondok, vagy különben megkeresem a kis drágaságodat! Értetted? 

- Igen, érettem! Holnap éjszaka a gyárnál! - alig mondtam ki, már le is tette. Idegesen túrtam hajamba, fel- alá járkáltam a konyhában. Muszáj megcsinálnom különben Lou látja kárát, belehalok ha valami történik vele.

- Basszameg! A rohadt palacsinta! - kaptam oda, ugyanis leégett. Gyorsan kidobtam és kinyitottam az ablakokat. Tiszta ideg voltam, kezem remegett, soha nem öltem senkit. Ezt az egyet el akartam kerülni. Istenem, Zayn hol vagy? Kérlek segíts... nagyot sóhajtva csináltam tovább az ebédet, de sehogy se tudtam odafigyelni. 

- Jesszus! - ugrottam arrébb, mikor valami hozzáért a lábamhoz.

- Hómancs? Te... Te hogy a... lejöttél a lépcsőről? - lepődtem meg, hogy egyedül lejött. Lehajoltam hozzá, megsimogattam fehér, puha bundáját. Dorombolással, dörgölődzéssel hálálta meg simogatásom. Tényleg lehet abban valami, hogy a macska simogatása megnyugtat. Jobban éreztem magam, már a jelenléte is feldobott. 

- Éhes vagy? - felálltam, gyorsan kiszedtem a palacsintát, hogy le ne égjen, aztán elővettem a kiscica kaját és tányérjába kanalaztam. Megsimogattam hátát majd folytattam a sütögetést. Éppen le akartam venni  két tányért, amikor az egyik kicsúszott kezem közül és hatalmasat csattanva apró darabokra tört a padlón. Ekkor minden elszakadt bennem, könnyezni kezdtem, a konyhapultnak döntve hátam csúsztam lefelé a hideg padlóra ülve. Arcomat kezeimbe temettem.

- Hazza? Jól vagy? - hallottam meg Lou édesen csengő hangját. Azonnal felpattantam, letöröltem könnyeim. Nagy levegőt vettem, majd kifújtam.

- Mit csinálsz? - nézett körül, mire mosoly kúszott arcára.

- Bocs, próbálkoztam, de ez nekem nem megy... - mutattam a padlón heverő szilánk darabokra.

- Semmi baj... bár úgy veszem észre hogy be kell szeretnem egy étkészletet, mert vészesen fogynak. - kuncogott édesen. Halvány mosolyt erőltettem arcomra. Hirtelen elém lépett csókot nyomva ajkaimra. 

- Hogy vagy? - kérdeztem.

- Egy kicsit szarul, de túlélem! Viszont, ha még egyszer leitatsz vagy megetetsz valami droggal, tuti megverlek! - ütött rá fenekemre, mire meglepődtem, ilyet még sose csinált.

- Alig várom, fenekelj el! - csókolta meg, majd szorosan magamhoz öleltem. - Sajnálom... - mondtam, bár nem a tányérra vagy a leitatásra gondoltam, hanem a holnapi napra... 

- Ugyan már, nincs semmi baj! - simogatta hátam. Egy kis idő után eltolt magától.

- El megyek rendbe szedni magam, azonnal jövök! - fordult meg és felment. Feltakarítottam, kipakoltam a tányérokat, aztán leültem az asztalhoz.

- Itt is vagyok! - ült le, aztán fel is pattant. Odasétált a konyhaszekrényhez valamit kivett, majd lerakta az asztalra. - Juharszirup a legfincsibb az amerikai palacsintához! - vigyorgott, kezébe vette és leöntötte vele palacsintáját. Ahogy figyeltem mozdulatát, mosolygó arcát egyszerre jobb kedvem lett. Annyira szerettem, amikor mosolya által szemei körül megjelentek az apró ráncok. Egész nap el tudtam volna nézni Őt. 

- Fincsi! Te is tegyél rá! - nyújtotta felém. Elvettem, ráöntve egy keveset palacsintámra.

- Biztos finom, de jobban szeretném máshonnan lenyalni és megízlelni a szirupot! - néztem huncut vigyorral Loura, akinek arca vörösbe váltott. Kis szégyenlős, bezzeg amikor pia volt benne, egyből beindult... Kezemet combjára helyeztem, mire megremegett. Nyakához hajoltam csókot hintve bőrére. 

- Felkészültél? Azt mondtad ma bepótoljuk! - suttogtam füléhez, aztán fogammal végig karcoltam nyakán. Lassan felfelé csúsztattam kezem combkán, majd férfiasságához nyúltam az anyagon keresztül. Felsóhajtott, kezéből kiejtette a villát és nagyot nyelt. Dörzsölni kezdtem büszkeségét, ami máris elég keménnyé vált. Halk sóhajok hagyták el száját. Megkerestem érzékeny pontját, megremegett és ott erősen szívni kezdtem. Kezemmel nem hagytam abba kényeztetését.

- Vá..rj egy ... kicsit.. - nyögte.

- A-a! - mondtam azonnal. Itt az idő, most talán senki nem zavar meg minket. - Kicsi Lou nem akar várni... és Én se...