27. rész

Sziasztok!

Megérkezett a kövi rész! :) Egy kicsivel rövidebb lett, mint az eddigiek! Sajnálom :/ Még mindig nem tudom, hogy meddig írom még, mivel most jön az ihlet, így lehetséges, hogy 30-nál nem állok meg! Majd szólni fogok, ha közeledünk a végéhez! :)

Nagyon szépen köszönök minden egyes kommentet, tetsziket és a +1 feliratkozót! :) Tudom, kicsit unalmas, hogy minden rész előtt köszöngetek, de megérdemlitek, hogy többször is köszönetet mondjak nektek! :) :3 

Remélem mindenkinek jól telt az Ünnep! :) Sajnos, valahogy nekem ez az idei Karácsony nem is Karácsony, ugyanis napsütésben valahogy nem volt hangulatom hozzá! Hiányzik a hó, a hideg, ami varázsaltossá és meghitté teszi ezt a csodálatos Ünnepet! :) Éppen azt beszéltem Anyukámmal, hogy ha nem lenne Karácsonyfa, akkor olyan lenne, mint egy átlagos hétvége tavasszal! :/ De a Családi scrabble parti azért meghozta a Karácsony érzését! :) Igaz, mindig veszítettem - amit már megszoktam - mégis imádtam! :) 

Bocsi a kis kalandozásért! :) Jó olvasást!

Dreamy Girl 

Louis

- Mi a francot akarsz? - hallottam meg Hazza ideges hangját. - megmondtam, hogy ne hívj többet! Kiszálltam! Vége! - Egy pár percig csend volt, gondolom a vonal másik oldalán lévő személy magyarázott.

- Nem! Nem vállalom el! Kiszálltam, normális életet akarok élni, érted? Ígérem senkinek se mondok semmit... csak hagyjatok békén... - halkult el hangja a végére. Ismét csend lett. Hazza nagyokat sóhajtott, ezt még ilyen messziről is kitűnően hallottam. Nem tudtam kivel beszél, de azt azért levettem, hogy a régebbi ügyei miatt keresik.

- Őt hagyd ki ebből! Egyáltalán honnan tudsz róla? Ne keverd bele, semmit se tud és soha nem is fogja megtudni! - hangja idegesség vált, mérgesen köpködte a szavakat, aztán nyugodt hangon hozzátett - Vele újra kezdhetném... nem akarok belekeveredni semmibe, mert tudom, hogy utána nehéz lesz kiszállni... 

Szívemet boldogság töltötte el, amikor meghallottam, hogy nem akarok újra belemenni sötét, múltbeli dolgaiba. Mosoly ült ki arcomra, de nem sokáig.

- Nem! Ne bántsd Őt! Inkább elfogadom a megbízást, de ez volt az utolsó, utána békén hagytok! - próbált magabiztos lenni, de hangja nem tudott becsapni - Rendben, elvállalom! - Nem akartam hinni fülemnek, az addigi boldogságom egy perc alatt szerte foszlott. Gyomrom görcsbe rándult, szemeimbe könnyek gyűltek.

- Oké! Akkor holnap a megszokott helyen! - mondta, aztán hosszú csend állt be. 

- A rohadt életbe! - rúgott bele valamibe, ami elég nagy zajt csapott. Riadtan ugrottam egyet, mire kezemben Hómancs idegesen karmolászott. Azonnal leraktam, könnyeimet letöröltem, beléptem és felkapcsoltam a konyhai villanyt. Harry megugrott, riadtan nézett felém. Nem tudtam megszólalni csak figyeltem riadt, kétségbeesett tekintetét. 

- Mondtam, hogy várj meg fent! - mosolyodott el, de láttam ez nem igazi mosoly volt. 

- Vártalak... csak valami zajt hallottam, ezért lejöttem... - hazudtam, amit utáltam, mégis kíváncsi voltam, hogy ha rákérdezek mit mondd. - Ki hívott? - idegesen kapkodta tekintetét, most találja ki mit is mondjon.

- Öö... egy régi haver... érdeklődött Zayn iránt... - indult meg felém, megragadta derekam magához húzva testem. Ajkait enyémre tapasztotta. 

- Hol hagytuk abba? - suttogta számba. Nekem ehhez semmi kedvem nem volt, így nem feleltem. Rosszul éreztem magam, összetört a szívem, ahogy szemembe hazudott. Kezeit férfiasságomra vezette, közben nyakamat szívogatta. Az agyam kattogott, a beszélgetés járt a fejemben, Hazza minden egyes szava beleégett fejembe. Nem tudtam másra koncentrálni, így Szerelmem érintéseire sem.

- Mi a baj? - hagyta abba kényeztetésem, amikor rájött, hogy valami nincs rendben.

- Semmi... - motyogtam.

- Ne mond azt, hogy semmi, amikor látom, hogy valami nincs rendben! - kezdte felemelni hangját. - Ne nézz hülyének! Miért nem tudod elmondani mi bánt, folyton hazudsz és nem avatsz ne semmibe! - kiabált. Hazudok?? És Ő mit csinál? Ő egy szent, mi? Itt betelt a pohár!

- Te is folyton hazudsz! - mondtam dühösen - Semmit nem mondasz el! Képzeld Én se vagyok hülye, tudom, hogy van valami amit nem árulsz el! - vágtam fejéhez ordítva. Hirtelen csend telepedett a helyiségre, egymás szemeit fürkészve álltunk néma csendben. Harry dühös volt, kezeit ökölbe szorította. Nyitotta volna a száját, de meggondolta magát és inkább nem mondott semmit. Hazza elindult a bejárati ajtó felé, felkapta a kocsi kulcsot, majd kiment, becsapva maga után az ajtót. Ott álltam összetörve, egyedül, a csendbe burkolódzó házamban. Nem tudtam mit tegyek, szeretem Őt... közben pedig utálom... utálom, amiért nem tudunk semmit megbeszélni nyugodtan, mindig az a vége, hogy ordítva válunk el egymástól. Ez és a folytonos hazudozás tönkre fogja tenni kapcsolatunkat... vagy már tönkre tette... Miért találták ki a szerelmet? Mire volt ez jó? Legszívesebben megkeresném azt, akinek ez a hülyeség eszébe jutott és agyon verném. Bárcsak visszamehetnék az időbe, amikor még nem volt senkim, sokkal jobb volt, nem volt probléma, azt csináltam amit akartam. Inkább élném le az életem egyedül, minthogy szerelmes legyek... Utálom... mégis szeretem... ahh... elegem van ebből. Hómancs a lábamnak dörgölődzött, mire felkaptam és simogatni kezdtem puha bundáját. 

- Te legalább szeretsz! - pusziltam meg feje búbját és felmentem. Hómancsot leraktam a szobába, míg elmentem tussolni. Hideg vizet folyattam fejemre, ezzel felfrissítve, kitisztítva gondoltaimat. Belebújtam az ágyba, de hiába próbáltam, nem jött álom a szememre. A csendet egy ajtó becsapódása zavarta meg, gyomrom görcsbe rándult. Hallottam lépteit felfelé a lépcsőn, majd ismét egy ajtó csapódás. Gondolom elment tussolni. Nagyot sóhajtva vettem karjaim közé a kis macsekot, aztán magamra húztam a takarót. Éreztem, ahogy az ágy besüpped. Mérges voltam rá, mégis vártam, hogy hozzám bújjon, belesuttogjon a fülembe és puszit hintsen nyakamra.. de ez nem történt meg... darabokra tört szívem, könnyeim csendben hullottak le a párnámra, átáztatva azt. Lassan álomba merültem.

Magamtól ébredtem fel, szemeim fájtak, fejem lüktetett. Amikor eszembe jutott a tegnapi nap, újra szorító érzés fogott el. Reméltem, hogy álmodtam, de nagyon is valóságos volt. Megfordultam, hogy megnézzem Harryt, ugyanis úgy döntöttem ha törik, ha szakad Én ma megbeszélek vele mindent, nyugodtan, higgadtan. Csakhogy az ágy üres volt. Ránéztem az órára, már dél elmúlt. Gondoltam talán lent van, ezért lementem, de túl nagy volt a csend. Körülnéztem a házban. Sehol se volt, kinéztem az utcára, a kocsi sehol. Elment... Nagyot sóhajtva indultam a fürdőbe, elvégeztem dolgomat, majd felöltöztem. Összedobtam egy gyors kaját, bár semmi kedvem nem volt enni, mégis muszáj volt. Leültem a konyhai székre, turkáltam a kajában, egy falat se ment le torkomon. Ezért felesleges volt főzni. Kimentem, Hómancsot magamhoz véve lehuppantam a kanapéra. Bekapcsoltam a tvt és simogattam hófehér barátomat. Természetesen akár hova kapcsoltam, mindenhol szerelmes, nyálas műsorok mentek, így inkább a zenecsatornán állapodtam meg. 

- Annyira jó neked! Nincs sok gondod, csak eszel, iszol és alszol. Nincs szerelem... Nem akarsz cserélni velem? - beszéltem Hómancshoz, miközben hangosan dorombolva dagasztotta hasam. Örültem, hogy itt van, nem éreztem annyira egyedül magam és még szeretet is kaptam, ami kicsit megnyugtatott. Ahogy hallgattam a lassabbnál lassabb számokat, szemeim csukódni kezdtek, aztán véglegesen le is ragadtak.

Ahogy felébredtem, rögtön Hazzát kerestem, felálltam a kanapéról, kinéztem az ablakon, már sötétedett de még mindig nem volt ott az autója. Idegesen járkáltam fel- alá, kezembe vettem telefonom. Nem tudtam tárcsázni, egyszerűen nem ment. Eszembe jutott a tegnapi telefonhívás, nyilván ott lehet Hazza. Remegő kezekkel nyomtam meg a hívás gombot, fülemhez tartottam, de semmi. Ki volt kapcsolva mobilja. Mi van, ha valami baja esett? Istenem, Én hülye, ha korábban kelek fel talán utána tudtam volna menni, vagy megbeszélni vele a dolgokat és akkor lehet nem ment volna el. Semmi mást nem tudtam tenni, csak ültem a kanapén, mindegy egyes autózúgásra felugrottam. Gyomrom görcsölt, szívem hevesen dobogott. 

Este tizenegy felé, hirtelen meghallottam egy autót, amint leparkol, fényszórója bevilágított a nappaliba. Felugrottam, kilestem. A fekete autó ott állt, már csak az utca lámpái világították meg. Kicsit megnyugodtam, viszont Hazza nem jött be. Vártam... mikor megelégeltem elindultam kifelé. Kiléptem. A lámpa fényénél megpillantottam Őt, amint autójának támaszkodva állt. Megindultam felé, ahogy egyre közelebb értem hozzá, megláttam, hogy cigarettázik. Meglepődtem, sose láttam bagózni. 

- Mióta cigizel? - kérdeztem félénken, nem tudtam, hogy a veszekedésünk után hogyan fog reagálni.

- Csak akkor szívok, ha nagyon ideges vagyok... kérsz? 

- Kössz, nem! 

- Ugyan már, egy szívásba nem halsz bele! - nyújtotta felém. Nagyot sóhajtva elvettem tőle, fogalmam se volt, hogy mit kell csinálni. Soha nem érdekelt a cigaretta, pedig iskolában sokszor megkínáltak, viszont mindig elutasítottam. 

- Szívd be a szádba a füstöt, majd vegyél rá levegőt és fújd ki! - mondta, látva értetlenségem. Számba vettem és követtem utasítását. Valami szörnyű volt, köhögni kezdtem, a torkomat erősen kaparta. Hazza csak nevetett szerencsétlenségemen. 

- Nyugi! Mindjárt elmúlik! - mondta. Köhögve visszanyújtottam neki a cigit, nekem ennyi ebből elég volt. 

- A tiéd, szívd el! Nem olyan szörnyű, meglátod! - mosolygott rám. Elszívtam, pár köhögés még elhagyta a számat, és marta a torkom, de a végére már nem volt olyan vészes. Hazza kivette a kezemből, ledobta és eltaposta. Felsőmnél fogva magához húzott, fel se tudtam eszmélni, máris az ajkaimat falta vadul, éhesen. Viszont alkohol ízét éreztem szájában, ami nagyon nem tetszett, de agyam nem tudott tovább kattogni. Harry egyre vadabbul csókolt, nem hagyva időt a gondolkodásra. Testem azon nyomban felforrósodott, élveztem vadságát. Kezeit fenekemre helyezte, erősen rámarkolva. Felnyögtem érintésére. Levegőért kapkodva váltam el ajkaitól, mire Ő a nyakamhoz hajolt.
- Te.. ittál? - nyögtem, még minidig kábulva csókjától.
- Nem mindegy! Csak egy pohár volt... nem vagyok részeg! - nyalta meg nyakam.
- Hol... voltál? - megkíséreltem eltolni magamtól, azonban mind hiába. 

- Ne foglalkozz ezzel! Inkább menjünk el szórakozni! - lihegte - Tudok egy jó helyet! - harapdálta bőrömet. Mellkasára helyeztem kezem, mire felszisszent, ám ez most nem tudott foglalkoztatni. Próbáltam ellökni magamtól, csakhogy nem engedett.

- Nem! Nem megyek! - ellenkeztem, de öleléséből nem volt menekvés.

- Elegem van már a nemleges válaszaidból! Jössz és kész! - mondta idegesen, aztán megragadva erősen karomat a járda felé húzott. Átkarolva derekam indultunk el, a sötét, csendes éjszakában. Nagyon nem akartam ezt, utáltam bulizni, mégis nem mertem ellenkezni, látva Hazza mérges arcát. Már előre féltem, legbelül éreztem, ebből semmi jó nem fog kisülni.