25. rész

Sziasztok!

Megérkezett a kövi rész! :) Remélem ugyanolyan örömmel fogadjátok, mint az eddigieket! :) Ez egy kicsit olyan aranyos rész megint! :) 

Imádlak benneteket, nagyon szépen köszönöm a sok dicsérő szavakat! :) Köszönöm a +2 feliratkozót! :)

Még mindig nem tudom, hogy mennyi rész lesz, amennyire csak bírom és ha van ötletem is, akkor próbálom húzni, ami remélem nem megy a történet rovására, bár a kommentek alapján úgy veszem észre, hogy tetszik nektek! :) Na ezt aztán sikerült jól megfogalmaznom! :) 

A kövi részt még nem tudom mikor hozom, igyekszem vele! :)

Jó olvasást!

Dreamy Girl

Harry

Egy hét telt el azóta, hogy kijöttem a kórházból. Lou folyamatosan ápolt, nem hagyta, hogy bármit is csináljak, ami egy kicsit már túlzás volt, de hagytam neki. Mai napra terveztük a pizza partit, amit megígértünk a Szösziéknek. Mindent jól akartam csinálni, el akartam nyerni Niall tetszését. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Lou édesapjával találkoznék és le kéne nyűgöznöm. Ettől gyomoridegem volt egész nap. Fogalmam sincs mi ütött belém, soha nem voltam ilyen beszari alak. Most meg tessék... 

- Akkor megcsináljuk a pizzát vagy rendeljünk?  -karolt át hátulról, puszit nyomva nyakamba. Összerezzentem a váratlan érintésére.

- Ne osonj ilyen halkan, mert a frászt hozod rám! - fordultam meg, hogy megcsókolhassam puha ajkait. Azonnal szétnyitotta a száját, nyelveink vad, szenvedélyes csatába kezdtek. Kezemet levezettem ágyékára, ezzel éreztetve szándékomat. Érintésemre belenyögött számba. 

- Akarlak. - suttogtam ajkaira vággyal telve.

- Nem! Pizzát sütünk! - húzódott el tőlem levegőért kapkodva. Teljesen kikészültem, ugyanis már egy hete nem feküdtünk le. Sose bírtam ki ilyen sokáig szex nélkül. Akárhányszor ránéztem vagy bármilyen mozdulatot tett teljesen feltüzelt. 

- Ne már Lou! Ezt nem teheted velem, megőrülök! - könyörögtem, ahogy csak tudtam. 

- Emlékszel mit mondtam? Velem máshogy lesz! Bírd ki még, hidd el, minél tovább vársz, annál jobb lesz! - fogta meg kezeim és behúzott a konyhába. - Most viszont kezdjünk neki, mert sose leszünk készek! 

Előkészültünk és nekiálltunk a tészta gyúrásnak. Igazából nagyon élveztem a Szerelmemmel való sütögetést, ilyet ezelőtt még sose csináltam. Ahogy kész lett az első adag, betettük a sütőbe. A következőnél segítettem a nyújtásban, Ő pedig rápakolta a feltéteket. Néha egy-egy falatot adogattunk egymás szájába, aminek az lett a vége, hogy némely feltét elfogyott. Csodálattal figyeltem minden egyes mozdulatát. Meg se érdemlem Őt, nem is tudom, hogy hogyan lehet az enyém. 

- Min gondolkodsz? - nézett rám egy pillanatra, majd folytatta tovább tevékenységét. 

- Azon, hogy...

- Várj! Biztos akarom Én azt tudni? - vágott szavamba, hangján hallottam, hogy mosolyog.

- Azon, hogy meg se érdemellek! Hogy hogyan lett az enyém egy ilyen tökéletes, szexi pasi?!

Felém fordult, arca tégla vörössé vált. Imádtam, hogy ezt Én váltottam ki belőle, csupán néhány szóval. Tetszett a szégyenlőssége és ártatlansága, ez az ami vonzott benne. Ő különleges számomra. Elém lépett és megcsókolt. 

- Ezt Én is kérdezhetném Tőled! Hiszen Én unalmas és átlagos vagyok, semmi izgalom nincs az életemben... Te pedig magabiztos, okos, különleges és... dögös vagy... - nézett lefelé szégyenlősen.

- Ne mondj ilyet, ezt csak Te érzed így! Számomra tökéletes vagy! - cirógattam meg arcát, mire egy mosoly jelent meg rajta. - Ezt már jobban szeretem! Akkor vagyok a legboldogabb, ha mosolyogsz! - pusziltam meg lágyan arcát. 

- Basszus a pizza! - sietett a sütőhöz. - Sajnálom, hogy elrontottam a pillanatot... - nézett rám bocsánatkérően. Én csak jót nevettem rajta. 

- Mondjuk az tényleg igaz, hogy dögös vagyok! - jelentettem  ki magabiztosan, mire Lou is felnevetett.

- Az vagy, csak segíts berakni a sütőbe a másik pizzát! Kis egoistám...

Sikeresen elkészültünk mindennel, már csak a két fiút vártuk a kanapén ülve. Szerelmem ölembe hajtotta a fejét, Én pedig hajával játszadoztam. Gyönyörű arcát figyeltem, ahogy békésen szundikált combomon feküdve.

- Hazza... - vigyorgott - Ez lesz a beceneved! Tetszik? 

- Igen, nagyon tetszik! - pusziltam meg orra hegyét. 

- Tudod Hazza, szeretném, ha nem veszekednél Niallal... Ha ráhagyod és nem szólsz vissza, akkor abba fogja hagyni a piszkálásod...

Na ez az ami nagyon nehéz lesz, ugyanis nem tudom elviselni, ha valaki beszól nekem. Mégis Lou miatt türtőztetnem kell magam. gondolkodásomat a csengő szakította meg. Gyorsan ugrottunk fel, aztán beinvitáltuk vendégeinket. A nappaliban foglaltunk helyet. Sok mindenről beszélgettünk, folyamatosan figyeltem arra, hogy mit mondok, nehogy kitörjön a háború. Niall mérgesen vizslatott engem, ami idegesített. Nem értem mi baja van. Jó, értem... elraboltam Lout, de azt már megbántam, vagyis nem, mert így megismerhettem Szerelmemet.

- Na akkor mehet a pizza parti? Gondolom már éhesek vagytok! - zökkentett ki Lou édes hangja.

- Farkas éhesek! - mondta Niall.

Behoztam a kaját meg a  piát. Lou pedig a poharakat és a tányérokat. Lehuppantam Louis mellé a kanapéra egy szelet pizzával a kezemben. 

- Horrort akarok nézni! - jelentette ki a Szöszi, ellentmondást nem tűrően. Én egyből beleegyeztem. Liamnek is tetszett.

- Na nem! Ezt nem tehetitek velem, összefogtatok ellenem? És még Te is? Szép vagy... - fonta össze karjait mellkasa előtt és durcásan méregetett. Mindannyian felnevettünk. Mivel nem volt más választása, ugyanis leszavaztuk, így nagy nehezen beleegyezett. Berakta a filmet, majd levetette magát mellém, közel bújva hozzám. Figyelmem a másik szerelmespárra irányult. Nem bújtak oda egymáshoz, amit nem értettem. Talán összevesztek? Nem, azt észrevenném... Akkor meg mi bajuk van? Nem bírtam szó nélkül hagyni.

- Miért nem bújtok egymáshoz, minket nem zavar! - hirtelen mindketten rám néztek.

- Miről beszélsz?? - mondták egyszerre idegesen. Valami nem stimmel velük, az biztos.

- Ezt meg miért mondtad Hazza? - nézett rám kérdőn Lou. Ekkor minden világossá vált. Drága Szerelmem nem tud róluk. Nagy vigyor terült el arcomon, és akkor majdnem kimondtam, de egy belső hang arra ösztönzött, hogy fogjam vissza magam. Nem volt könnyű, ugyanis végre keresztbe tehettem volna a kis Szöszinek.

- Semmi semmi, csak hülyültem... - nevettem fel, ami elég kínosra sikerült. Láttam Niall arcán a megkönnyebbülést, Liam pedig egy " köszönömöt" formált ajkaival. Csak bólintottam egyet. Bár nem értem miért nem mondják el neki, de mindegy is, ez az Ő dolguk. Elindítottuk a horror filmet és kezdődhetett a rettegés.

- Ez fantasztikus volt! - jelentettem ki, mikor véget ért a film. Kezeimet kinyújtóztattam, teljesen elzsibbadtak.

- Soha többet! - fúrta bele mellkasomba arcát Szerelemem. Mindenki felnevetett. Átkaroltam és belepusziltam hajába. 

- Ne félj, itt vagyok veled! - suttogtam fülébe. Felnézett rám, majd elmosolyodott. 

- Asszem mi akkor el is megyünk, már elég későre jár! - álltak fel egyszerre. 

- Máris? Most komoly? - biggyesztette le ajkait szomorúságot színlelve.
- Nem akarunk zavarni, meg már lassan éjfél van!
Nem is láttam, hogy már ennyi az idő. Úgy elrepült, hogy észre se vettük. Felkeltünk a kényelmes kanapéról, aztán kikísértük vendégeinket az ajtóig. Itt az idő, Harry! - biztattam magam - Most vagy soha! Nagy levegőt vettem, mielőtt belekezdtem volna mondandómba.
- Niall... Én... csak... azt szeretném mondani, hogy... sajnálom ezt az egészet. Szeretem Lout, nekem Ő a mindenen, ezért örülnék, ha békét kötnénk... - nyújtottam jobb kezem. A Szöszi csak figyelt. A gyomrom görcsben állt, elég kínos szituáció, főleg, ha nem fogadja el. Hosszú percek múlva - legalább is nekem annak tűnt - megszólalt.
- Rendben! De ha megbántod vagy megtudom, hogy csak játszadozol vele, esküszöm kinyírlak! - mondta komolyan, majd kezet ráztunk.
Életemben nem éreztem ekkora megkönnyebbülést. Nagy kő esett le a szívemről, hogy ezt megtettem.
Miután elmentek, Lou szorosan magához ölelt.
- Most nagyon büszke vagyok rád! - csókolt meg.
- Miért is?
- Mert békét kötöttél Nivel, és mert félre tetted a fene nagy büszkeséged! Tudom, hogy nehéz volt, de Te megtetted, amivel nagyon boldoggá tettél!
- Miattad tettem! - csókoltam meg. Kezemet hajába túrtam, a másikkal derekát megragadva húztam magamhoz. Vadul faltuk egymást. Testem felforrósodott, halk sóhajok hagyták el számat, ahogy ágyékunk összedörzsölődött. Levegőárt kapkodva szakadtunk el egymástól.
- Nem kapok valamit cserébe, hogy ilyen jó voltam? - vigyorogtam rá kajánul.
- Ezt nem hiszem el! Nagyon fáradt vagyok, ez most nem fog menni...
- Engem az se zavar, ha csak fekszel! - nevetettem fel, annyira kanos voltam, hogy nem érdekelt az sem, ha alszik alattam.
- Ennyire nem lehetsz beindulva?! Én semmi másra nem vágyom csak hogy aludhassak! - lépett el tőlem, mire megragadtam és visszahúztam.
- Nem hagyhatsz így itt! - mutattam le duzzadó nadrágomra, mire kuncogni kezdett. Megragadtam lábánál fogva és vállamra vettem.
- Engem nem érdekelsz, ha kell megerőszakollak! - mondtam vigyorogva, majd elindultam felfelé a lépcsőn Louval a vállamon.
- Ne már, engedj el! Harry, tegyél le! Hagyj már! - veregette először a hátam aztán pedig a fenekem.
- Ez az! Üssél, ettől még jobban begerjedek!
- Harry! Tegyél le de azonnal! Kinyírlak, esküszöm! - veregetett tovább, lábával pedig kapálódzott. Muszáj volt megállnom, mert különben leestünk volna. Szorosabban fogtam össze lábait, hogy ne tudjon rugdosni.
- Harry! Várj... hallod ezt?
- Nem Lou, nem játszunk ilyet!
- Fogd már be és figyelj! - csitított el. Elcsendesedtem és valami fura hangot hallottam a bejárati ajtó felől. Leraktam Lout, majd elindultam lefelé. Halkan lépkedtem, majd megálltam az ajtónál. Megfogtam a kilincset.
- Ne nyisd ki... kérlek...
Nagyon óvatosan kinyitottam az ajtót, majd ijedtemben ugrottam egyet.
- Te jó isten! - ordítottam fel.
- Istenem Hazza! Mi történt? - sikított fel Lou.