24. rész

Sziasztok!

Meghoztam a kövi részt, ne haragudjatok, de... sok minden közbe jött... valahogy nem megy az írás sem...meg miegymás... Sajnálom :/ Nagy nehezen sikerült megszülnöm ezt a részt is! :) Kicsit silány, de nem lehet minden rész izgalmakkal teli! :) Bocsánat, hogy nem a legjobb! :/ Igazából nem tudom, hogy mennyi rész lesz még, de már nem tudom sokáig húzni! Próbálok legalább 30-ig eljutni! :)

Köszönöm a sok kommentet, a tetszikeket, meg a +2 feliratkozót is! :D

Dreamy Girl

Louis

Nem, nem halhat meg! - gondoltam magamban. Még mindig Harry könnyeimmel áztatott mellkasán feküdtem. 

- Sajnálom... de ki kell, hogy kísérjem... - mondta az egyik orvos vállamra helyezve kezét.

- Nem, nem megyek sehová.. Ő az enyém! Nem hagyom itt...

- Sajnálom... mi mindent megtettünk, de...

- NEM! NEM HALT MEG!!! HARRY! KELJ FEL! - ordítottam.

Harry

Halk motoszkálásra ébredtem. Kinyitva szemeim a nővért pillantottam meg.

- Elnézést, ha felébresztettem. Hogy érzi magát? 

- Semmi baj. Jól vagyok, köszönöm. Mikor mehetek haza? 

- Az orvos holnap megvizsgálja és majd megmondja, de nem hiszem, hogy sokáig itt kell maradni, hiszen szépen gyógyul. Talán két-három nap. - mosolygott rám. - Nagyon kedves barátja van, egész éjjel itt aludt, amikor behozták magát. Egy tapodtat se mozdult. - nézett a békésen szunyókáló Loura. Én is odapillantottam összekuporodott testére, majd elmosolyodtam.

- Igen, Ő a legjobb! - mire a  nővér szélesen rám mosolygott, aztán pedig kiment. Gondolataimba meredtem. Zaynon járt az agyam. Vajon mi lehet vele? Miért nem hív? Valami nem stimmel ezzel az egésszel... Előkotorásztam a mobilom,és tárcsáztam. Kicsengett, de senki nem vette fel. Tudtam jól, hogy bajban van, de innen semmit se tudok segíteni, ami miatt nagyon rosszul éreztem magam. Gondolataimat Louis keserves ordítása szakította meg.

- NEM! NEM HALT MEG! HARRY! KELJ FEL! 

- Lou! - keltem fel az ágyból. Fájt minden egyes mozdulat. Letérdeltem elé, majd megsimogattam fájdalomtól eltorzult arcát. 

- Minden rendben, itt vagyok! Kelj fel! - cirógattam. Mikor erre se reagált, lágy csókot hintettem ajakira. Kinyitotta szemeit, amelyben fáradtság, rémület, szomorúság és fájdalom ült. Nem szólt semmit, csak szorosan magához húzott. 

- Semmi baj. Csak rosszat álmodtál... - nyugtatgattam hátát simogatva. Teste remegett a sírástól. 

- Hol a telefonod? - suttogtam fülébe. Kivette zsebéből, de még mindig nem engedett szorításából. Megkerestem a telefon számot és tárcsáztam. Pár pillanat múlva fel is vette.

- Szia Lou! Minden rendben? - kérdezte a Szöszi.

- Harry vagyok! El kéne jönnöd Louért, nagyon ki van... itt nem tud pihenni.

- Rendben, azonnal indulunk! - tette le a telefont. Még mindig erősen ölelt magához, ami egyre jobban fájt. Kezdtem szédülni és a fejem is lüktetett. 

- Le kell feküdnöm... mert rosszul vagyok... - azonnal elengedett. Láttam kisírt, fáradt arcát, amitől szívem összeszorult. Letörölte könnyeit, aztán felsegített az ágyra. Ahogy a párnára helyeztem fejem, sokkal jobban éreztem magam. Lou aggódva figyelte minden egyes tettemet. 

- Nem lesz semmi bajom, csak pihennem kell! - nyugtattam meg, egy apró mosolyt villantva felé. Ajkaimra hajolva, lágyan megcsókolt. 

- Sajnálom, hogy így kiakadtam... de az álmom... szörnyű és élethű volt... - suttogta szomorkás hangon.

- Az csak egy álom! Ígérem nem fogok meghalni, legalább is nem most! 

Halk kopogás zaja zavart meg minket.

- Sziasztok! - lépett be Liam.

- Szia! - köszöntünk egyszerre. 

- Minden rendben? - bólintottam, majd Lou felé fordultam. - Szeretném, ha most hazamennél és kipihennéd magad. - láttam rajta, hogy nem ért egyet velem. - Szeretném, ha ezt megtennéd értem. A nővér azt mondtam hogy minden rendben van, nagyon szépen gyógyulok. Szóval nem lesz semmi baj. 

- Rendben... - mondta szomorúan.

- Szeretlek! - suttogta.

- Én is Szeretlek! - nyomtam egy puszit ajkaira. Felállt az ágyamról, aztán Liamhez sétált. 

- Niall kint vár! Majd Én is megyek, csak egy perc. 

Louis kiment. Nagy csend telepedett a szobára. Nem tudtam mit akar mondani. Kicsit féltem, féltem a legrosszabbtól...

- Szóval... - törte meg a némaságot Liam - Én nem ismerlek, de Louist valamilyen szinten igen, ugyanis Niall mindig róla beszél, ezért elég sok mindent tudok. Olyanok egymásnak, mint a testvérek, ezért Ni mindig is óvja, védi Őt mindentől. Lou sok mindenen ment keresztű, nem enged magához közel senkit, nagyon érzékeny ember, mindenkivel megértő és kedves. De Te más vagy neki, látom rajta, hogy szeret téged, tiszta szívéből. Viszont attól félek, ha történik veled valami vagy netalán... elhagynád Őt, teljesen összeomolna... Igazából arra akartam kilyukadni, hogy ne törd össze a szívét, mert...

- Liam! - szóltam közbe - Én szeretem Lout, soha az életben nem éreztem még ilyet... nem volt kapcsolatom, csak egy éjszakás kalandjaim, először nőkkel aztán amikor meguntam férfiak társaságát kerestem. Nem érdekeltek, csak lefeküdtem, kihasználtam Őket. Lou... Ő más... szerelmes vagyok belé, teljesen elveszi az eszem. Nem akarok neki fájdalmat okozni! - mondtam komolyan, Liam szemébe nézve. 

- Örülök neki, ugyanis Niall szerint Louis soha nem volt még ilyen boldog, azóta mióta megismerte! - mosolygott rám. Visszamosolyogtam, nagyon boldognak éreztem magam.

- Asszem ennyit akartam. Tudod, igazából Niall nagyon kedves, csak azzal, hogy elraboltad Louist, nem igazán loptad be magad a szívébe. És ha egyszer valakire mérges, akkor nehezen lehet kiengesztelni, na meg, ha megbántod a fogadott testvérért, szerintem simán ki is nyír. - nevette el magát. - Próbálok hatni Szöszi barátomra, mert látom, hogy tényleg odavagy Louisért... de remélem nem kell csalódnom benned!

- Köszönöm Liam! Ígérem, hogy nem fogsz csalódni bennem! 

- Gyógyulást! Szia!

- Szia! 

Nem tudtam mi tévő legyek. Fájt így látnom Lout, és az Én múltammal sajnos csak a bajt hozom rá. Nagyon szeretem, mégis az lenne a legjobb ha elhagynám... de most ígértem meg, hogy nem töröm össze a szívét. Bárcsak egy átlagos fiú lennék, akkor most boldogan élhetnénk együtt, nyugodtan és békében... Lassan lehunytam szemeim, próbálkoztam elaludni, ami hosszabb forgolódás után sikerült is. 

Az orvos megvizsgált másnap, mindent rendben talált, de azért még egy napot bent kellett maradnom. Lou minden nap bent volt, reggel is és délután is. Ha pedig nem volt itt, akkor sms-t küldött vagy telefonált. Szerencsére gyorsan eltelt az a plusz egy nap, így összepakoltam és vártam a fuvaromat. 

- Harry! Végre hazajöhetsz! - ugrott be az ajtón szerelmem. Azonnal karjaimba vetődött, amitől felszisszentem. A golyó helye még midig nagyon fájt. 

- Bocsi, már megint! - szált ki ölelkező karjaimból, majd megcsókolt. 

- Semmi... már megszoktam! - vigyorogtam. Felkapták a cuccaimat a többiek. Lou pedig segített kikísérni a kocsiig. Az út csendben telt, néha belepillantottam a visszapillantóba és Niall aggódó tekintetével találkoztam. Gyorsan elkaptam tekintetem. Azt hittem Liam beszélt vele, de nyilván ez is az Én feladatom lesz, bár fogalmam sincs, hogy hogyan engesztelem ki. Sikeresen megérkeztünk, jó volt újra itt lenni. Leültem a nappaliba a fiúkkal együtt. 

- Köszönöm srácok! Nagyon rendesek vagytok! Nem is tudom, hogyan háláljam meg! 

- Csak hívjatok meg egy pizza partira! Ugye, Ni? - bökte oldalba a Szöszit. Nem szólt semmit, csak morgott egyet. 

- Oké! Ezt megbeszéltük! Holnap? - kérdeztem Őket.

- Nem-Nem! Pihenned kell, majd ha jobban leszel! - intett le Lou. Elhúztam a számat, ugyanis semmi bajom nem volt már, igaz fájt, de ki lehet bírni. A fiúk itt maradtak még egy pár órát, majd elmentek, így kettesben maradtunk. 

- Tessék ágyba feküdni! Én pedig hozok kaját! - intett, hogy menjek felfelé. Felballagtam és bevetődtem az ágyba. Semmi kedve nem volt aludni vagy pihenni. Már három napja csak fekszem... Mégis megtettem amit mondott, nem akartam letörni lelkesedését, ugyanis olyan aranyos volt, ahogy játszotta az ápolót. 

- Mit hoztam neked? Emlékszel a csodatévő levesre? - kacsintott rám az ajtóból egy tálcával kezében.

- Sose felejtem el! - mondtam vigyorogva. Bekanalaztam a levest, ami nagyon finom volt. 

- Köszi, máris jobban vagyok! - pusziltam meg arcát. Hirtelen beugrott mellém az ágyba, majd vállamra hajtotta a fejét. 

- Filmet azért nézhetünk? - kérdeztem.

- Aham... mindjárt keresek valamit. - mászott ki az ágy szélére négykézláb, így elég jó rálátásom volt kerek, imádni való fenekére. Megnyaltam ajkaimat, és egyből nem a filmezés járt a fejemben. 

- Harry! Ne bámulj! És ne gondolj semmire, pihenned kell! - nézett hátra gonosz vigyorral arcán. Mintha hallaná a gondolataimat, bár tudja jól, hogy a feneke a gyengém... Visszamászott, szorosan bebújt mellém. Átkaroltam, Ő pedig a mellkasomra helyezte fejét. Hajába túrva, tincseivel játszadoztam és közben élveztem a nyugodt, kettesben töltött estét.