Sziasztok!
Megérkezett a kövi rész, már tegnap majdnem felraktam, de ahogy visszaolvastam nagyon nem tetszett, így újra kellett írnom! :D Nem így terveztem a részt, ketté kellett osztanom, így a kövi részben lesz csak a java! :D Ami talán szombaton fent lesz, ha miden úgy alakul! :D ( de nem ígérek semmit!)
Köszönök mindent, nem is tudom elmondani mennyire hálás vagyok nektek! :D
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást kívánok! :D
Dreamy Girl
Harry
Kinyitottam szemeim, az órára pillantottam, ami 9:30- at mutatott. Ideje felkelnem, egy kicsit elaludtam. Óvatosan Lou felé fordultam, aki édesen durmolt mellettem. Elidőztem szundikáló arcán, hallgattam szuszogó hangját és legszívesebben édes, csókolni való ajkaira tapadtam volna. Nem akartam felébreszteni, mert akkor oda lett volna az első számú meglepetésem. Lassan, hangtalanul kimásztam az ágyból, magamhoz véve egy tiszta ruhát, aztán a fürdőbe igyekeztem. Elvégeztem reggeli teendőim ezt követően pedig megindultam bevásárolni. Visszaérve reménykedtem, hogy Lou még alszik. Mikor bepakoltam az autóból a cuccokat, a házban síri csend fogadott, szerencsémre. Miközben pakoltam kifelé a konyhapultra, megcsörrent a mobilom.
- Hello Haver! - köszöntem.
- Hello Harry! Minden készen áll, a pálya csak a Tiétek! - tért rá rögtön a lényegre a régi ismerősöm.
- Remek, nagyon hálás vagyok érte, tartozok egyel! - mondtam örömmel teli hangon.
- Semmiség, csak egy kérésem van, hogy ha lehet maradjon egybe a pályám! - nevette el magát.
- Mit gondolsz Te rólam? Ez sértő! - vágtam be a tettetett durcát.
- Ha ha ha, ismerlek már! Na de most le kell tennem! Jó szórakozást! Szia!
- Köszönök mindent, Szia! - tettem le.
Örömmel töltött el, hogy sikerült minden elintéznie, de most jön még csak a nehezebbik része, bár úgy tudom a spagetti elkészítéshez nem kell nagy főző tudomány. Sose gondoltam volna, hogy a nagy Harry Styles egyszer arra vetemedik, hogy főzzön valamit, mégis Louis-ért bármit megtettem volna. Azt akarom, hogy jól érezze magát a mai nap, felejtse el minden gondját, főleg a tegnapit, amit még mindig nem tudtam kiszedni belőle. Csakhogy Én nem adom fel, addig fogom faggatni, amíg el nem mondja. De nem ma.
Legjobb tudásomat elővéve nekiláttam az ebéd elkészítésének. Nagyon jól ment, a hús már kész volt, már csak a tészta maradt hátra. Feltettem főni, közben pedig megterítettem.
- A francba! - kiáltottam fel mérgesen. - Nem hiszem el! - zsörtölődtem, ugyanis sikerült eltörnöm az egyik poharat, és ha ez még nem lett volna elég, ahogy felvettem az üveg darabokat megvágta a kezem. - Ez nem lehet igaz! - folytattam mérges hangon. Gyorsan megengedtem a vizet, amivel letisztítottam a vér kezemről.
- Mit csinálsz? - nevetett fel Lou.
- Meg akartalak lepni, de elég szarul sikerült! Bocsi a pohárért is! - néztem rá megbánóan.
- Ez kedves tőled, nem baj, csak a konyhát ne égesd fel! - kuncogott a szerencsétlenkedésemen.
- Nagyon vicces! - mondtam gúnyosan.
- Segítsek?
- Nem kell, inkább ülj le, ez az Én küzdelmem! - mosolyogva mutattam az asztal felé.
Gyorsan felsöprögettem a szilánkokat, mire a tészta is elkészült. Lereszeltem a sajtot, majd öntöttem mindkettőnknek kólát. Letettem az asztalra a spagettit és leültem vele szembe.
- Ez a meglepi? - kíváncsiskodott.
- Ne légy ennyire kíváncsi, mert hamar megöregszel és akkor kereshetek valaki mást! - kacsintottam rá. Válaszul kinyújtotta a nyelvét, mire széles mosoly terült szét arcomon.
- Szedjél! - mondtam.
Kiszedte a spagettit tányérjára, utána Én is, közben pedig figyeltem reakcióját.
- Ez nagyon finom lett! - mosolygott rám.
- Tényleg?
- Ühüm... - hümmögött teli szájjal.
Annyira örültem, hogy ízlett neki, tényleg finom volt, büszke is voltam magamra. Ezután csendben elfogyasztottuk az ebédet.
- Ez isteni volt! Teli ettem magam...meg se birok mozdulni! - mondta, miközben hasát simogatta.
- Pedig van még egy program ami egy kis mozgást igényel!
- Nem bírunk pihizni egy kicsit?
- Olyan vagy mint egy öreg tata! - vigyorogtam - De mivel másik városba megyünk, így lesz úgy kb: 1 órád pihenni az úton! - álltam fel lepakolva az asztalról, Lou is segített.
- Köszönöm! - nyomott egy puszit ajkaimra.
- Csak ennyi? - láttam szemeiben az értetlenséget.
- Csókolj már meg rendesen! - fakadtam ki.
Erőszakosan magához húzott derekamnál fogva, ami meglepett. Rátapadt ajkaimra, vadul neki esett nyelvemnek nyelvével, mire egy hangosabb nyögést hallattam. Egyik kezemet hajába vezettem, a másikat pedig pólója alá csúsztattam, simogatva kicsit pocakos hasát. Egyre feljebb vezettem kezem, mire halk sóhaj hagyta el száját.
- Mehetünk? - távolodtam el tőle, megszakítva szenvedélyes csókunkat.
- Ezt most muszáj volt? - mutatott le nadrágjára.
Számat beharapva figyeltem a dudort gatyájában. Legszívesebben itt helyben letepertem volna, de azt későbbre tartogattam.
- Ne nézz már ilyen perverz fejjel! Amúgy meg jó leszek így vagy vegyek fel valami mást?
- Jó leszel, nem kell kiöltözni, de indulnunk kéne már!
- Rendben, csak felszaladok pár cuccomért, addig várj a kocsiban! - rohant fel.
Én is összeszedtem a fontosabb dolgaimat majd kimentem a kocsimhoz, beültem és vártam.
- Indulhatunk! - pattant be Lou izgatottan.
Kíváncsian vártam reakcióját, amikor meglátja a helyet ahova viszem.
Louis
Nagyon izgatott voltam, be voltam sózva, alig bírtam a fenekem ülni. Éreztem, hogy ez a nap fantasztikus lesz, Harry eddig kitett magáért, ami miatt büszke voltam rá. Széles mosollyal figyeltem a kinti tájat, mikor meguntam Harry felé fordultam, tökéletes arcát kémlelve. Nem tudtam elhinni, hogy valaki, aki történetesen egy fiú, ilyen nagy hatással lesz rám. Boldogsággal töltötte el szívemet, hogy végre van valaki akinek igazán számítok, aki úgy kedvel ahogy vagyok. Egyre jobban kezdtem megkedvelni, talán már túlságosan is. Mondhatnám azt,hogy... nem azt még nem, túl korai lenne.
- Mi az? Min töröd az agyad? - kérdezte még mindig az utat figyelve.
- Semmi semmi, csak... csak annyira várom már hogy odaérjünk!
Göndörke jót nevetett. Annyira imádtam a mosolyát, felragyogott tőle a napom.
- Látom, már nem is vagy fáradt! - kuncogott.
- Hosszú még az út, egyszer úgy is lemerülök!
- Nem baj ha kapcsolok zenét? - kérdeztem, mégis csak az Ő kocsija. Megrázta fejét, mire előrehajoltam , hogy felkapcsoljam a rádiót. Visszadőltem az ülésbe, a lassú számot hallgatva egyre jobban csukódtak le szemeim. Sikeresen bealudtam.
- Hahó, megérkeztünk! - ébresztett fel a számomra legszebb hang.
- Máris? - megdörzsöltem szemeim, majd kinyitottam. Egyből kinéztem az ablakon, hogy szemügyre vegyem a helyet. Meglepődve tekintettem körül. Egy erdős részen voltunk, ahol egy lepukkant ház állt, ha egyáltalán háznak lehetett nevezni, inkább valami bunkerféle. Annyira elvoltam a gondolataimba, hogy megijedtem mikor Harry állt az ablakom elé, és kinyitotta az ajtót. Én meg csak ültem tovább az ülésen, mint aki lefagyott.
- Jössz?
Nem szóltam semmit, csak kiléptem a kocsiból. Elég ijesztő volt a hely, sehol senki... csend volt, túlságosan is. Harry elindult, mutatva hogy kövessem. A tégla "bunkerhez" érve megláttam egy feliratot. Mosolyra húztam a számat.
- Ez most komoly? - kérdeztem nagy vigyorral Harry felé fordulva.
- Örülsz neki? - láttam szemében a megnyugvást.
- Most viccelsz? Mindig is ki akartam próbálni a paintballt!! - örvendeztem.
- De hol a pálya? - néztem ismét körül.
- Lent a pincében! Olyan mint egy katonai bázis!
- Te jó ég! Ez oltári!
- Akkor indulás! - ragadta meg a kezem, elhúzva az ajtóig, amit kulcsával kinyitott. Egy kicsi helyiségbe léptünk be, ami tényleg egy katonai bázishoz hasonlított. Nem volt olyan szörnyű, mint kívülről. Négyzet alakú terem volt, egy pult helyezkedett el balra, gondolom a recepció vagy mi. Szembe volt egy ajtó, amire a "Pálya" felirat volt írva. Jobbra egy másik helyiség nyílt, ahol a felszereléseket tartották. Bementünk, Harry kezembe nyomta a szükséges ruhákat, védőszemüveget, fegyver és a festék patronokat. Felhúztam a terepmintás overált.
- Nagyon szexi vagy! - harapta be száját - Most legszívesebben itt helyben megdöntenélek! - mondta perverz mosollyal.
Arcom ismét vörösben lángolt, már lassan kezdem megszokni, hogy ilyet vált ki belőlem minden egyes mondatával, érintésével. Harry is felöltözött.
- 10 pontig játszunk, aztán meg újra kezdjük ha így megfelel? -kérdezte.
- Persze! És mi a nyertes jutalma? - rögtön rátértem az engem legjobba érdekelt dologra.
- Aki nyer... - gondolkodott el válaszán - azt 5 napig szolgálja a vesztes! - emlegette szemöldökét.
- Rendben, add a kezed! - nyújtottam felé, kezet ráztunk.
- A szolgám leszel!! - nyalta meg alsó ajkát. Nagyot nyeltem, nem hazudok egy kicsit berezeltem.
- Csak szeretnéd! - mondtam kicsit elbizonytalanodott hanggal.
- Mehet a menet? - kérdezte, kezébe véve a védőszemüveget és a puskát.
Bólogattam, és elindultunk a "pálya" feliratú ajtó felé. Igazból már előre éreztem, hogy végem van...
- Hello Haver! - köszöntem.
- Hello Harry! Minden készen áll, a pálya csak a Tiétek! - tért rá rögtön a lényegre a régi ismerősöm.
- Remek, nagyon hálás vagyok érte, tartozok egyel! - mondtam örömmel teli hangon.
- Semmiség, csak egy kérésem van, hogy ha lehet maradjon egybe a pályám! - nevette el magát.
- Mit gondolsz Te rólam? Ez sértő! - vágtam be a tettetett durcát.
- Ha ha ha, ismerlek már! Na de most le kell tennem! Jó szórakozást! Szia!
- Köszönök mindent, Szia! - tettem le.
Örömmel töltött el, hogy sikerült minden elintéznie, de most jön még csak a nehezebbik része, bár úgy tudom a spagetti elkészítéshez nem kell nagy főző tudomány. Sose gondoltam volna, hogy a nagy Harry Styles egyszer arra vetemedik, hogy főzzön valamit, mégis Louis-ért bármit megtettem volna. Azt akarom, hogy jól érezze magát a mai nap, felejtse el minden gondját, főleg a tegnapit, amit még mindig nem tudtam kiszedni belőle. Csakhogy Én nem adom fel, addig fogom faggatni, amíg el nem mondja. De nem ma.
Legjobb tudásomat elővéve nekiláttam az ebéd elkészítésének. Nagyon jól ment, a hús már kész volt, már csak a tészta maradt hátra. Feltettem főni, közben pedig megterítettem.
- A francba! - kiáltottam fel mérgesen. - Nem hiszem el! - zsörtölődtem, ugyanis sikerült eltörnöm az egyik poharat, és ha ez még nem lett volna elég, ahogy felvettem az üveg darabokat megvágta a kezem. - Ez nem lehet igaz! - folytattam mérges hangon. Gyorsan megengedtem a vizet, amivel letisztítottam a vér kezemről.
- Mit csinálsz? - nevetett fel Lou.
- Meg akartalak lepni, de elég szarul sikerült! Bocsi a pohárért is! - néztem rá megbánóan.
- Ez kedves tőled, nem baj, csak a konyhát ne égesd fel! - kuncogott a szerencsétlenkedésemen.
- Nagyon vicces! - mondtam gúnyosan.
- Segítsek?
- Nem kell, inkább ülj le, ez az Én küzdelmem! - mosolyogva mutattam az asztal felé.
Gyorsan felsöprögettem a szilánkokat, mire a tészta is elkészült. Lereszeltem a sajtot, majd öntöttem mindkettőnknek kólát. Letettem az asztalra a spagettit és leültem vele szembe.
- Ez a meglepi? - kíváncsiskodott.
- Ne légy ennyire kíváncsi, mert hamar megöregszel és akkor kereshetek valaki mást! - kacsintottam rá. Válaszul kinyújtotta a nyelvét, mire széles mosoly terült szét arcomon.
- Szedjél! - mondtam.
Kiszedte a spagettit tányérjára, utána Én is, közben pedig figyeltem reakcióját.
- Ez nagyon finom lett! - mosolygott rám.
- Tényleg?
- Ühüm... - hümmögött teli szájjal.
Annyira örültem, hogy ízlett neki, tényleg finom volt, büszke is voltam magamra. Ezután csendben elfogyasztottuk az ebédet.
- Ez isteni volt! Teli ettem magam...meg se birok mozdulni! - mondta, miközben hasát simogatta.
- Pedig van még egy program ami egy kis mozgást igényel!
- Nem bírunk pihizni egy kicsit?
- Olyan vagy mint egy öreg tata! - vigyorogtam - De mivel másik városba megyünk, így lesz úgy kb: 1 órád pihenni az úton! - álltam fel lepakolva az asztalról, Lou is segített.
- Köszönöm! - nyomott egy puszit ajkaimra.
- Csak ennyi? - láttam szemeiben az értetlenséget.
- Csókolj már meg rendesen! - fakadtam ki.
Erőszakosan magához húzott derekamnál fogva, ami meglepett. Rátapadt ajkaimra, vadul neki esett nyelvemnek nyelvével, mire egy hangosabb nyögést hallattam. Egyik kezemet hajába vezettem, a másikat pedig pólója alá csúsztattam, simogatva kicsit pocakos hasát. Egyre feljebb vezettem kezem, mire halk sóhaj hagyta el száját.
- Mehetünk? - távolodtam el tőle, megszakítva szenvedélyes csókunkat.
- Ezt most muszáj volt? - mutatott le nadrágjára.
Számat beharapva figyeltem a dudort gatyájában. Legszívesebben itt helyben letepertem volna, de azt későbbre tartogattam.
- Ne nézz már ilyen perverz fejjel! Amúgy meg jó leszek így vagy vegyek fel valami mást?
- Jó leszel, nem kell kiöltözni, de indulnunk kéne már!
- Rendben, csak felszaladok pár cuccomért, addig várj a kocsiban! - rohant fel.
Én is összeszedtem a fontosabb dolgaimat majd kimentem a kocsimhoz, beültem és vártam.
- Indulhatunk! - pattant be Lou izgatottan.
Kíváncsian vártam reakcióját, amikor meglátja a helyet ahova viszem.
Louis
Nagyon izgatott voltam, be voltam sózva, alig bírtam a fenekem ülni. Éreztem, hogy ez a nap fantasztikus lesz, Harry eddig kitett magáért, ami miatt büszke voltam rá. Széles mosollyal figyeltem a kinti tájat, mikor meguntam Harry felé fordultam, tökéletes arcát kémlelve. Nem tudtam elhinni, hogy valaki, aki történetesen egy fiú, ilyen nagy hatással lesz rám. Boldogsággal töltötte el szívemet, hogy végre van valaki akinek igazán számítok, aki úgy kedvel ahogy vagyok. Egyre jobban kezdtem megkedvelni, talán már túlságosan is. Mondhatnám azt,hogy... nem azt még nem, túl korai lenne.
- Mi az? Min töröd az agyad? - kérdezte még mindig az utat figyelve.
- Semmi semmi, csak... csak annyira várom már hogy odaérjünk!
Göndörke jót nevetett. Annyira imádtam a mosolyát, felragyogott tőle a napom.
- Látom, már nem is vagy fáradt! - kuncogott.
- Hosszú még az út, egyszer úgy is lemerülök!
- Nem baj ha kapcsolok zenét? - kérdeztem, mégis csak az Ő kocsija. Megrázta fejét, mire előrehajoltam , hogy felkapcsoljam a rádiót. Visszadőltem az ülésbe, a lassú számot hallgatva egyre jobban csukódtak le szemeim. Sikeresen bealudtam.
- Hahó, megérkeztünk! - ébresztett fel a számomra legszebb hang.
- Máris? - megdörzsöltem szemeim, majd kinyitottam. Egyből kinéztem az ablakon, hogy szemügyre vegyem a helyet. Meglepődve tekintettem körül. Egy erdős részen voltunk, ahol egy lepukkant ház állt, ha egyáltalán háznak lehetett nevezni, inkább valami bunkerféle. Annyira elvoltam a gondolataimba, hogy megijedtem mikor Harry állt az ablakom elé, és kinyitotta az ajtót. Én meg csak ültem tovább az ülésen, mint aki lefagyott.
- Jössz?
Nem szóltam semmit, csak kiléptem a kocsiból. Elég ijesztő volt a hely, sehol senki... csend volt, túlságosan is. Harry elindult, mutatva hogy kövessem. A tégla "bunkerhez" érve megláttam egy feliratot. Mosolyra húztam a számat.
- Ez most komoly? - kérdeztem nagy vigyorral Harry felé fordulva.
- Örülsz neki? - láttam szemében a megnyugvást.
- Most viccelsz? Mindig is ki akartam próbálni a paintballt!! - örvendeztem.
- De hol a pálya? - néztem ismét körül.
- Lent a pincében! Olyan mint egy katonai bázis!
- Te jó ég! Ez oltári!
- Akkor indulás! - ragadta meg a kezem, elhúzva az ajtóig, amit kulcsával kinyitott. Egy kicsi helyiségbe léptünk be, ami tényleg egy katonai bázishoz hasonlított. Nem volt olyan szörnyű, mint kívülről. Négyzet alakú terem volt, egy pult helyezkedett el balra, gondolom a recepció vagy mi. Szembe volt egy ajtó, amire a "Pálya" felirat volt írva. Jobbra egy másik helyiség nyílt, ahol a felszereléseket tartották. Bementünk, Harry kezembe nyomta a szükséges ruhákat, védőszemüveget, fegyver és a festék patronokat. Felhúztam a terepmintás overált.
- Nagyon szexi vagy! - harapta be száját - Most legszívesebben itt helyben megdöntenélek! - mondta perverz mosollyal.
Arcom ismét vörösben lángolt, már lassan kezdem megszokni, hogy ilyet vált ki belőlem minden egyes mondatával, érintésével. Harry is felöltözött.
- 10 pontig játszunk, aztán meg újra kezdjük ha így megfelel? -kérdezte.
- Persze! És mi a nyertes jutalma? - rögtön rátértem az engem legjobba érdekelt dologra.
- Aki nyer... - gondolkodott el válaszán - azt 5 napig szolgálja a vesztes! - emlegette szemöldökét.
- Rendben, add a kezed! - nyújtottam felé, kezet ráztunk.
- A szolgám leszel!! - nyalta meg alsó ajkát. Nagyot nyeltem, nem hazudok egy kicsit berezeltem.
- Csak szeretnéd! - mondtam kicsit elbizonytalanodott hanggal.
- Mehet a menet? - kérdezte, kezébe véve a védőszemüveget és a puskát.
Bólogattam, és elindultunk a "pálya" feliratú ajtó felé. Igazból már előre éreztem, hogy végem van...
imádom *-* :D :D
VálaszTörlésKöszii :3
TörlésOh, ez oltári! Alig várom, hogy felkerüljön a következő rész. Kérlek, ne húzd sokáig :)
VálaszTörlésKöszii :3 Igyekszem vele, remélem, hogy fel tudom rakni minél hamarabb! :D
Törlés*-----* Annyira de annyira szeretem ezt a blogot, hogy....nagyon!!! :D
VálaszTörlésJujj de kíváncsi vagyok, hogy ki fog nyerni :D
Kérek gyors kövit, lécci *--* :D :D
Köszii szépen! :3 Örülök, hogy tetszik! :3 Majd meglátod! :D Próbálom minél hamarabb hozni! :D
Törlés