19. rész

Halihóóó! 

Imádlak benneteket, amikor nekikezdtem a blognak, soha nem gondoltam volna, hogy ennyien megszeretitek! Annyira jó olvasni a kommentjeiteket, jókat vigyorgok rajtuk és szívemet boldogsággal töltitek meg!! Nagyon, de nagyon köszönök mindent, ez még mindig felfoghatatlan számomra! :3 :') Köszönöm a +3 feliratkozót is!! :D

Ti vagytok a leges legjobb olvasóim! :D

Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket! :D

Jó olvasást! 

Dreamy Girl =)

Niall 

Louis elaludt, végre. Idegesen figyeltem az órám, már itt kéne lennie. Pár percre rá kopogtak. Sietve rohantam az ajtóhoz és kinyitottam. Liam kipirosodott arca jelent meg, egy kis aggodalommal fűszerezve. Mutattam neki, hogy jöjjön be. 

- Hol van? Jól van? 

- Alszik, a kanapén. - böktem az említett tárgy felé. 

- Mi történt? - érdeklődött.

- Tudod meséltem az ikertesójáról Lucasról - bólogatott, ezzel jelezve, hogy tudja miről van szó - újra itt járt. Én se tudok többet, mert nem mondott semmit. Egész idő alatt sírt és sokkos állapotban volt. Adtam neki nyugtatót, ezért is alszik most. 

- Te jó ég, mi a francot akar megint? Egyáltalán mit keres itt? 

- Fogalmam sincs! Viszont segíthetnél felvinni a szobájába. 

- Rendben!

Lou békésen feküdt összekuporodva az ülőgarnitúrán. Nagyon sajnáltam, annyi szenvedés éri az életben, pedig nem érdemli meg. Liam óvatosan felkapta, megindulva vele a lépcsőn felfelé. 

- Harry... ne hagyj el... - dünnyögte álmában Louis.

Barátommal egymásra néztünk meglepődve. Miért mondta ezt?? Értetlenkedtem magamban.

Felérve az emeletre előre siettem, hogy kinyissam a háló ajtaját. Lefektette az ágyra, majd betakartam. 

- Nem lesz semmi baj - suttogtam egy puszit adva arcára. Elmosolyodott álmában. Nagyot sóhajtva indultunk meg kifelé. Lementünk a nappaliba, amikor is nem bírtam tovább. Liam nyakába borultam, zokogva. 

- Nem...bírom...ezt - akadt el a hangom - belefáradtam, ebbe a folytonos idegeskedésbe. 

- Nyugodj meg Niall, egyszer ennek is vége lesz. - simogatta hátam, ami jóleső érzéssel fogott el.

- Én pedig itt vagyok veled, mindenben segítelek! - tolt el kicsit magától, hogy a szemembe nézhessen gyönyörű barna szempárjával. Nem haboztam, rátapadtam puha ajkaira. Vad csókcsatába kezdtünk, amit nem volt könnyű abbahagyni. Vágytam rá, minden érintésére felforrósodott a bőröm. Levegőért kapkodva szakadtunk el egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte. Lehelete csiklandozta arcomat, amire elmosolyodtam.

- Szeretlek! - suttogtam halkan, de tudtam Ő hallja.

- Én is szeretlek! - puszilta meg arcomat. 

- Szerintem aludjunk, mert már hulla fáradt vagyok. - mondtam nagyot ásítozva.

- Azt látom. - nevetett fel. 

Felmentem a takarókért, párnákért amit Louis vett arra az esetre ha itt alszunk nála. Liam kihúzta a kanapét, megágyaztam majd villanyt lekapcsolva elbotorkáltam az ideiglenes ágyunk felé. 

- Basszus. - kiáltottam fel fájdalmamba a kis lábam ujjához nyúlva. 

- A jó büdös.... 

- Halkabban te kis bolond! - csitított Li.

Leültem az ágy szélére. Magamban jajgatva. Ez annyira fájt. 

- Gyere ide! - kapott el hátulról magára húzva. 

- Adjak rá puszit? - mosolygott, hallottam hangjából.

- Igen! - kuncogtam.

- Remélem megmostad és nem büdös. 

- Ezért kapsz! - elkezdtem csikizni, amit tudom hogy utál, mert nagyon csikis. 

- Nee.. kérlek.. engedj el! Visszavonok mindent!! - fuldokolt a nevetéstől.

- Oké, most az egyszer megbocsájtok neked! - leheltem csókot ajkaira.

Azonnal rákapott és durván nekem esett. Nyelveink vad táncot jártak. Liam belemarkolt fenekembe, mire belenyögtem szájába. 

- Istenem Li! - nyögtem ismét, ahogy felém tolta csípőjét, ami által merevedésünk összeért.

- Na mi az, már nem vagy álmos? 

- Ha ha ha! - mondtam gúnyosan. 

Nyakamhoz hajolva, édes csókokkal lepte el bőröm minden egyes négyzetcentiméterét. 

- Hallottad? - kérdeztem.

- Hmm? -morogta bele nyakamba.

- Állj le! Ez nem vicces! - toltam el magamtól.

- Mi az? 

- Pszt, hallgasd! - intettem le.

Csendbe füleltem, ahogy Liam is. Egy furcsa zajra lettem figyelmes. Felpattantam, szerencsére szűrődött be annyi fény a kinti lámpákból, hogy el tudtam menni a baseball ütőért. 

- Mit csinálsz? - suttogta Li.

- Védekezem! 

Odalépkedtem az ajtóhoz, Liam utánam jött. Vártunk. Kinyílt az ajtó és egy alak jelent meg, nem tudtam kivenni ki az, csak a körvonalát láttam. Felkapcsolta a villanyt, mire felkiáltottam.

- Ki vagy és mit csinálsz itt? 

A göndör srác felém fordult, szívéhez kapva. 

- Jesszus! Ti hülyék vagytok? Majdnem szívrohamot kaptam! - korholt le minket.

- Leszarom! Kérdeztem valamit! - morogtam rá.

- Semmi közöd hozzá! - vetette le kabátját, mint aki itthon érzi magát - Ti mit csináltok itt, azt szeretném tudni! 

- Louhoz jöttünk! Vigyáztunk rá! De Te ki a franc vagy? - tettem fel újra a kérdést.

- Nem kell rá vigyázni, itt vagyok neki Én! Menjetek haza, turbékoló párocska! 

- Ja az előbb is itt voltál mi?? Azt se tudod mi folyik itt! - köpködtem idegesen a szavakat.

- Ne szórakozz velem kis taknyos! Húzzatok innen! - ordibált.

- Amúgy meg - folytatta - semmi közöd hozzá, de ha már ennyire tudni akarod, Harry vagyok! - húzta gonosz vigyorra száját.

Leesett az állam, szemeim kikerekedtek. Azt hiszem sokkot kaptam. 

- Micsoda? Te vagy az aki...? Most kinyírlak! - indultam volna neki, az ütőmmel, de Liam elkapott szorosan átkarolva hátulról.

- Engedj el!! - üvöltöttem.

- Nyugi Ni!! Állj le, ezzel nem oldasz meg semmit! Kérlek... nyugodj meg! - mondtam lágy hangon fülembe.

- Úgy van, hallgass a kis barátodra, mert velem nem jó ujjat húzni! - nevetett fel gúnyosan.

- Nyugi... ne csináld! Te meg állj le! - mondta Harry felé fordulva.

- Meg se szólaltam! - emelte maga elé védekezően kezeit Harry.

Louis

Hangos ordibálásra ébredtem fel. Fejem fájt, alig bírtam felkelni az ágyból. Feltápászkodtam megindulva az ajtó felé. Egyre hangosabban hallottam a kiabált. Rögtön felismertem a srácokat és persze Harryt is. Nem mentem le, csak hallgatóztam. 

- Én nem csináltam semmit, a Te kis pattogó barátod kötözködik! - emelte fel hangját Harry.

- Engedj el Liam, had nyírjam már ki! - ezen kuncognom kellet, ahogy elképzeltem Niall kicsi testét. göndör barátom izmos, erős testével szemben. 

- Fogd le a Szöszit, mert nem érdekel, hogy Lou legjobb barátja vagy akkor is elverlek! - kezdtem megunni a szópárbajt, éreztem itt a idő beavatkozni.

- Az lesz a legjobb, ha mindannyian befejezitek! - lépkedtem le a lépcsőn. Minden szem felém nézett. 

- Lou jól vagy? - érkezett a kérdés, egyszerre.

- Minden rendben, csak hagyjátok abba! 

- Lou, mi történt? - jött felém Harry. Megállt előttem és átölelt. 

- Semmi, minden rendben van... - hazudtam, nem akartam elmondani a videót és Lucast se. Féltem, hogy valami hülyeséget fog csinálni. Szorosan magamhoz öleltem, mire puszikkal hintette be nyakam. Libabőr futott végig testemen érintésére. Megnyugodtam, hogy itt van velem, nem akartam mást csak azt, hogy szeressen. 

- Khmm... Bocs fiúk, de elmesélnétek, hogy miről maradtunk le? - értetlenkedett a Szöszi.

El is felejtettem, hogy itt vannak. Elvörösödtem, mint mindig. Kibontakoztam öleléséből és a srácok felé fordultam. Idegesen pillantottam egyik szempárból a másikba. 

- Ezt...öhm... szóval... erről akartam beszélni veled...- vakargattam a tarkóm - Harry és Én együtt vagyunk vagy valami ilyesmi. - válaszoltam, mert igazából Én se voltam vele tisztában. 

- Vagy valami ilyesmi?? - nézett rám meglepetten Harry. 

- Ti akkor most... ohh, ezt nem tudom felfogni ehhez idő kell! Mármint n érts félre, semmi bajom nincs, ha két pasi együtt van.... csak pont ezzel a seggfejjel, aki elrabolt és ki tudja miket csinált veled? - mutatott az említett személyre. 

- Kössz, ez igazán kedves volt! 

- Mert nem igaz? Te..

- Álljatok már le!!! - kiabáltam rájuk.

- Figyeljetek ide! Ma már túl fáradt vagyok ehhez, holnap.... 

- Holnap után - vágott közbe Harry. 

- Hmm? 

- Holnap után, holnapra van egy kis meglepetésem! - mosolygott rám, mire visszamosolyogtam.

- Szóval, holnap után gyertek át és mindent megbeszélünk, rendben? 

- Rendben, akkor mi el is megyünk. - indultak meg az ajtó felé.

- Nem akartok itt maradni? - Harry morcos képpel nézett rám.

- Nem, nem akarunk zavarni! - rázták meg egyszerre a fejüket. 

- Nem zavartok! De ha nem akkor nem! - mentem oda hozzájuk, átöleltem Niallt.

- Köszönök mindent, nagyon szeretlek és kérlek ne mondj semmit Harrynek, oké? - suttogtam halkan fülébe. Bólogatott. Nyomtam egy nagy puszit arcára. Liamet is átöleltem.

- Köszönöm, és vigyázz Niallara! - szintén adtam arcára egy puszit.

- Akkor Sziasztok! - köszöntek el.

- Harry!! - fordultam felé.

- Sziasztok! - mondta flegmán.

Megforgattam szemeim. Kikísértem Őket, ismét megköszönve mindent. 

- Szörnyű vagy ugye tudod? Mint egy durcás óvodás! - korholtam le.

- Leszarom! Menjünk aludni! - indult fel a lépcsőn.

Nagyot sóhajtva utána slattyogtam. Nem volt kedvem lezuhanyozni, így levetettem a ruhámat átöltözve boxeralsóba és pólóba. Harry is így tett. Befeküdtünk az ágyba, majd ránéztem. Láttam a sértettségét, ami mosolyt csalt arcomra. Annyira aranyos volt, mikor duzzogott. Fölhajoltam, belenéztem gyönyörű zölden csillogó szemébe, ami rögtön rabul ejtett. Közeledtem arcához, de pár centire megálltam előtte. Tudtam nem sokéig bírja. Igazam is lett. Nyakamra helyezte kezét és magához húzott. Belevigyorogtam szájába, mire Ő is. Vadul, szenvedélyesen csókolóztunk. Kezeimmel pólója alá nyúltam, simogatva  izmos hasát. Az Övé is elindult hátamon, mígnem fenekemen állapodott meg. Belemarkolt. Felnyögtem és éreztem, hogy felizgultam. 

- Állj... le.. - dadogtam levegőért kapkodva - most ne! 

Felmordult, elengedve engem. Lefeküdtem az Én felemre és próbáltam elterelni gondoltaimat. Eszembe jutott amit lent a nappaliban mondott.

- Mit csinálunk holnap? - kíváncsiskodtam.

- Majd meglátod! De most aludjunk, mert kell az energia holnapra! - vigyorgott perverzen.

Elvörösödve húztam magamra a takarót. Harry lehúzta és ráfeküdt mellkasomra. Így aludtam el, izgatottan várva a holnapi napot.