18. rész

Sziasztok!

Meg is hoztam a következő részt! :D  Kicsit rövid lett, de ez azt jelenti, hogy hamarosan jön a következő! :D

Nézzétek el a hibákat ugyanis 1:57 van/volt! :D Te jó ég! :D 

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat és a több, mint 6000 oldalmegjelenítést! :D Wáóó! :D

Jó olvasást!

Dreamy Girl =)

Louis

- Louis, ébresztő! - suttogta édes hangjával fülembe. Libabőrös lettem, ahogy meleg lehelete bőrömet csiklandozta. Nem akartam felkelni, így tettetve alvásomat tovább feküdtem izmos mellkasán. 

- Kelj fel, Lou! - duruzsolta.

Nem mozdultam, elég nehéz volt, mert már alig bírtam ki, hogy el ne nevessem magam.

- Tudom, hogy ébren vagy...- kuncogott.

- Rendben, Te akartad! 

Hatalmas kezét ráhelyezte combomra, felfelé haladva vészesen közeledve érzékeny pontom felé. Hihetetlen, hogy ennyivel máris az őrületbe kergetett és a nadrágom kezdett szűkössé válni. Elkaptam csuklóját. 

- Fent vagyok! - mosolyodtam el, felnézve szemeibe. 

- Nocsak, felébredtél? - húzta fel szemöldökét, arcán hatalmas mosollyal, amely felfedte két kis gödröcskéit arcán. Elnevettem magam. 

- Menjünk fel az ágyba, késő van már! - mondta puszit nyomva arcomra.

Kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, utána felpattantam Harryről. Megálltam előtte, vártam, hogy Ő is felkeljen.

- Menj csak előre, Én még...- nézett idegesen körbe - iszom egy pohár vizet.. - hebegte. 

Nem értettem mi baja van, de túl fáradt voltam ehhez. Felmentem a lépcsőn, letussoltam, fogat mostam ezt követően pedig bementem a hálóba a pizsamámért. Felkaptam és belebújtam meleg ágyikómba. Megnéztem a telefonom, Niall legalább 6x hívott, ráadásul még 5 üzenetet is hagyott.  Fogalmam sincs, hogyan fogom ezt előadni neki, de most még nem álltam készen rá. Mégis úgy éreztem egy sms-t azért megérdemel. 

Bocsi, hogy nem válaszoltam. Minden rendben van, ne aggódj! Majd mindent megbeszélünk, csak ne most! 

Sajnálom...

Lou

- Megdobnál egy alsógatyával? - kaptam fel tekintetem a hang irányába. Szemeim kikerekedtek, arcom ismét vöröses színben pompázott, ugyanis pucéran állt az ágyam előtt. Én hülye, úgy viselkedem, mint egy tinilány, aki még sose látott meztelen pasit. 

- Így is aludhatok, engem nem zavar! - kacsintott rám kacér vigyorral az arcán.

Megforgattam szemeim, közben éreztem, ahogy arcom lángol. Kimásztam az ágyból, kivettem szekrényemből egy alsót és kezébe nyomtam tekintetét kerülve. 

- Miért nem mersz rám nézni? Hiszen már mindet láttál! 

Nem törődve mondatával gyorsan behuppantam a puha ágyba fejemre húzva a takarót. Annyira idiótának éreztem magam. Vártam, hogy megérezzem karjait, ahogy magához húz, de semmi. Kilestem a takaró alól, az ágy szélén ült, valami nem stimmelt vele. 

- Mi a baj Harry? - érdeklődtem óvatosan.

- Semmi! -  válaszolta ingerülten.

- Látom, hogy valami van, mondd e... 

- Mondom, hogy semmi! - bökte ki mérgesen.

Ezen már meglepődni se tudtam, ha nem hát nem, elegem volt már a hangulat ingadozásaiból. Segíteni szerettem volna, de nem fogok könyörögni, azt elfelejtheti. Durcásan megfordultam és befeküdtem a puha, meleg paplanba. 

Éreztem ahogy besüpped mögöttem az ágy. Megpuszilta arcom, odabújva hozzám. 

- Sajnálom... csak... csak ideges vagyok Zayn miatt. Nem veszi fel a telefont, az üzeneteimre se válaszol...- közölte szomorúan.

- Kikötözött aztán meg ott hagyott, ezek után még érdeklődsz iránta és félted? - kicsit megemeltem hangom, mert felháborított.

- Ő csak védeni akart, másrészt meg nem önszántából hagyott magamra! Nem tenne ilyet velem! Valami baj történt vele... - csuklott el a hangja, amitől szívem összeszorult. 

- Nem lesz semmi baja... csak.. csak biztos... - hiába próbáltam kitalálni valami megnyugtatót, egyszerűen nem ment.

- Aludjunk inkább! - mondta komoran.

Nem akartam tovább faggatni. Elnyúltam az éjjeli szekrényen lévő lámpáig és lekapcsoltam. Harry szorosan hozzám simult hátulról, amitől melegség öntötte el szívemet. Kezével padig hasam simogatta. 

- Jó éjt! - puszilt bele nyakamba.

- Jó éjt Neked is! - suttogtam magam elé.

Mivel elég fáradt voltam, gyorsan elnyomott az álom...

Hajnali kettő körül - az órám annyit mutatott - felébredtem, megfordultam, de Harry nem volt mellettem. Biztos kiment a mosdóba - gondoltam - vártam egy kicsit, azonban a fáradtság erősebb volt így visszaaludtam.

Az ébresztőm hangjára ébredtem fel. Kinyomtam. Boldogan fordultam meg, mire ledöbbentem, ugyanis üres volt az ágy. Kikászálódtam, lecsoszogtam a konyhába ahol síri csend volt. Vajon hol lehet? Végig jártam a lakást, nem volt sehol. Csüggedten indultam meg a fürdőbe. Elkészülődtem. Kezembe fogva laptopom mentem le a nappaliba. Beizzítottam, miközben reggelit készítettem. Szerencsémre még pár tojás volt a hűtőben. Be kell vásárolnom, mert éhen fogok halni. Rántottát csináltam, tányérra helyeztem majd a laptophoz ülve elfogyasztottam. 

Megcsörrent a telefonom, kivettem zsebemből, a "rejtett szám" felirat villogott képernyőjén.

- Hello! - szóltam bele. Semmi választ nem kaptam, valaki mégis ott volt, mert hallottam szuszogását.

- Hello! Ki az? - szóltam bele ismét.

- Ohh , de rég hallottalak! Látom azért jól el vagy, de hogy pont azzal a kis buzival... nagyot csalódtam benned Louis! 

- Kivel beszélek? - remegett meg hangom.

- Nem fontos, úgy is nem sokára találkozunk! - röhögött gonoszan - Csak várd ki a végét! De addig is nézd meg az email-ed, küldtem egy kis meglepetést a régi szép idők emlékére! - tette le a telefont. 

Remegő ujjakkal nyitottam meg email fiókomat. Egy videó volt az, megnyitottam. 

Harry volt benne, de akkor még nagyon fiatal volt, szinte fel se lehetett ismerni. Sokkal göndörebb volt a haja és szemüveget is viselt. Tovább néztem... Ledöbbentem, ugyanis felismertem az elhagyatott gyárat, ekkor már tudtam, hogy felvették azt amikor kényszerítették Őt arra... Leállítottam a videót. A hányinger kerülgetett, gyomrom összeszorult. Kiszaladtam a kis wc-be, kiadtam magamból mindent. Szédültem, remegtem, ahogy felidéztem azt a napot. Könnyeim patakokba kezdet el folyni. Istenem, hiszen ez Lucas volt! Mi a francot akar Tőlem? Mit vétettem ellene? Gondoltaimból a csengő hangja szakított ki.

- Louis itt vagy?? - kiabált Niall.

- Nyisd ki, kérlek! Aggódom érted! 

Nem akartam látni, mégis úgy éreztem, hogy szükségem van rá, mert különben összeroppanok. Elindultam az ajtó felé, remegtem egész testemben. Kinyitottam, Niall döbbent arccal nézett végig rajtam. Karjaiba siettem, szorosan magamhoz ölelve Őt. Zokogtam, eláztatva pólóját. 

- Louis, mi a baj? - átölelt, nyugtatóan simogatva hátamat.

- Itt... itt van... - makogtam, levegőért kapkodva. 

- Ki? Hol? Harry az? Kinyírom azt a ...

- Lu... Lucas! - böktem ki végre.

- Micsoda?- tolt el magától, hogy szemeibe nézhessen. 

- Hogyan? Hol? Mit csinált? -kérdezte döbbenten. Láttam arcán a félelmet. 

Nem bírtam válaszolni, ki voltam. Csodálom, hogy ennyit el tudtam mondani. 

- Jól van, nem lesz semmi baj! Gyere bemegyünk, rendben? - segített be a nappaliba. Leültetett a kanapéra. Fogalmam sincs mit csinált körülöttem, csak a videó és Lucas szavai jártak a fejemben. 

- Hoztam egy kis vizet, idd meg! - adta kezembe a poharat. Félig kilötyköltem a remegő kezem miatt. 

- Nyugodj meg, itt vagyok és Liam is nemsokára jön! Nem hagyunk egyedül! - guggolt le elém, combomat simogatva. 

- H... Harry? Harry... hol van? - dadogtam.

- Harry? - értetlenkedett Niall - Nem lesz semmi baj, oké? - kelt fel és eltűnt szemem elől.

- Ezt vedd be, ettől megnyugszol! - adta kezembe a kis tablettát. Nagy nehezen bevettem. Kis idő múlva éreztem, hogy megnyugszom. Niall elfektetett a kanapén, szemeim lecsuktam és elmerültem az álmok világába.