4. rész

Hello! :)

Köszönöm szépen a kommenteket és a 4 feliratkozót! :) Annyira örülök, hogy tetszik a blogom, főleg hogy még sose próbálkoztam történet írással! :)

Nyugodtan írjátok le a véleményeteket és ha valami ami nem tetszik akkor kérlek szóljatok!

Nem sokára, ha minden jól megy akkor lesz fejlécem is, igyekszem vele elkészülni! :)

A részről pedig annyit, hogy nem valami izgalmas, de kell ilyen is! :)

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl =)

Louis

Útközben csatlakozott hozzánk Liam is, a megbeszélt helyen találkoztunk.

-Hol voltatok eddig?-kérdezte idegesen.

-Louis miatt van, úgy készült mint egy menyasszony...jaj bocsi, a haját állítgatta, ugye milyen jól néz ki?- mutatott a sérómra és röhögött.

-Fasza, azt hittem, hogy a szél fújta össze- röhögött Liam.

-Tudjátok mit, le lehet szállni rólam!- durcáskodtam.

-Nem is vagyunk rajtad, ne hisztizz!- mondta Niall.

-Menjünk már!- szóltam rájuk.

Nagyon sokan voltak a fesztiválon annak ellenére is, hogy nem volt valami meleg. Bódék mindenfelé, céllövölde, hullámvasút és persze a színpad. Szólt a zene, nem ismertük ezeket az együtteseket, de nem is ez volt a lényeg, hanem a társaság és a szórakozás. Leültünk egy sátorhoz, ahol elkezdtük az alapozást, nem vagyok iszákos fajta, de megittam egy pár pohárral. Kicsivel később meg is éreztem a hatását, nem voltam berúgva csak kellő képen megeredt a nyelvem és felszabadultabb lettem.

Elbeszélgettünk, ezután mentünk cél-lövöldézni-természetesen Niall meg akart verni, hogy visszaadja a videojáték vereségét. Nem találtunk el semmit, elég béna voltam, de Liam nyert valami plüss figurát, amiről fogalmunk se volt hogy mi lehet... Felültünk egy-két hullámvasútra, majd leültünk egy büfés részhez. Mikor megettünk mindent a fiúk elmentek táncolni, én pedig figyeltem Őket. Körülnéztem a tömegben, olyan érzésem volt, mintha valaki nézne vagy... Gondolkodásom Liam és Niall szakította félbe.

-Szeretnék bemutatni 4 csinos lányt- mondta szöszi haverom.

-Ő itt Hayle, Zoé, Jennifer és Ashley- mutatott végig a lányokon.

-Sziasztok, Louis vagyok- fogtam kezet velük.

Leültek hozzánk, jól elbeszélgettünk, két haverom már megtalálta az esti programját, amint láttam. Ezt onnan tudtam, hogy eléggé elvoltak foglalva a lányok szájában való matatással...

Zoéval és Jenniferrel beszélgettem, nagyon jó fejek, de engem egyik se indított be, nem voltak az eseteim, pedig szépek voltak és kedvesek.

Kezdtem egy fáradtabb lenni, ránéztem az órámra, fél egy volt. Úgy döntöttem lelépek.

- Niall! Haza megyek, oké?

- Biztos, miért nem maradsz még? –kérdezte.

- Elfáradtam, de ti maradjatok csak!

- Elkísérlek, rendben? Majd utána visszajövök, Liam addig tartja a frontot.

- Nem kell, nem ártana már túllépnem ezen, mert ti se kísérhettek örök életemben mindenhova.

- Nem akarlak egyedül elengedni- mondta Niall.

- Nem lesz semmi baj, hívlak amint hazaértem, rendben?- biztosítottam barátom.

- Rendben- egyezett bele -Odaadta a ház kulcsát. Elköszöntem a többiektől és elindultam a tömegen átvágva, amikor is valaki nekem jött és fellökött, csúsztam egy kicsit a betonon és lehorzsoltam a könyököm, marhára égetett és vérzett.

- Basszus, ne haragudj!- hallottam meg valaki hangját. Felnéztem egy fekete felzselézett hajú, barna szemű, izmos testű tetovált srác nézett le rám. Nyújtotta felém a kezét, megfogtam, majd felhúzott.

- Köszi!

- Jól vagy?- kérdezte aggódva.

- Persze, semmi bajom- mondtam miközben leporoltam magam.

- Zayn!- nyújtotta felém a kezét.

- Louis!- fogtam vele kezet.

- Huhh elég szép sebed lett, basszus! –nézte meg a könyököm.

- Nem vészes majd otthon lefertőtlenítem. Ne haragudj de most mennem kell- akartam elköszönni tőle.

- Elkísérlek, ennyivel tartozom, ha már fellöktelek!

Nem igazán örültem neki, de beleegyeztem, nem akartam szemét lenni, meg amúgy is be voltam rezelve, hogy egyedül kell hazamennem. Elindultunk ki a tömegből, alig vártam, hogy kiérjek.

Zayn, nagyon kedves volt, útközben megismerkedtünk. Megtudtam, hogy egy barátjával Doncaster egy eldugottabb részében lakik, nem jártam még arra így nem ismerem a környéket. De ahogy elmesélte, gondolom nem a legszebb környék lehet... Egy tetováló szalonban dolgozik, nem igazán lepődtem meg ezen, hiszen illett a külsejéhez és rajta is volt pár minta. Kinézetre teljesen más volt mint belsőleg. Kedves, érdeklődő és vicces. Erre mondják azt, hogy ne ítélj el senkit a külseje alapján...

- Te mit dolgozol?

- Egy amatőr focicsapat edzője vagyok- válaszoltam kérdésére.

- Tényleg? Az jó, szeretem a focit! Mikor lesz a következő meccs?

- Két nap múlva, azaz Vasárnap, este 6-kor, ha van kedved gyere el... ingyenes!

Fura hogy alig ismerem és ilyen közvetlenül tudok beszélni vele...valamiért megbízok benne.

- Rendben, ha minden igaz ráérek, úgyhogy elnézek.-A kis parkos focipályán lesz?- kérdezte.

- Igen, jó lenne még több szurkoló- mosolyogtam rá. Ő is elmosolyodott.

- Cserébe viszont eljöhetnél a szalonba, hátha megtetszene egy tetkó, amit rád varrathatnék- nevetett fel.

- Nekem? Kétlem, félek a tűtől- húztam a szám.

- Egy kis pia és már észre se veszed!

- Hahaha... köszi, de ezzel a meghívással nem élek!- néztem rá bocsánatkérően.

- Nem probléma, de ha meggondolnád magad, szívesen fogadlak- vert barátian vállba.

- Kösz!

Beszélgettünk még erről arról, amikor is megérkeztünk úti célunk végéhez.

- Meg is érkeztünk-álltam meg.

- Szép ház, egyedül laksz?- nézett a házra, majd rám.

- Köszi, de nem az enyém, a legjobb barátom családjáé, engem csak befogadtak ideiglenesen...-ja, két hónapja itt dekkolok, az elég ideiglenes- gondoltam magamban.

- Legalább nem vagy egyedül, mert amik mostanság történnek...jobb ha van melletted valaki- meglepődtem mondatán, valami mintha megváltozott volna a hangjában, fura érzésem volt, de nem tudom miért...

- Bocs, de nekem most mennem kell- törte meg gondolatmenetem.

- Rendben...Kösz, hogy elkísértél, remélem találkozunk a meccsen- nyújtottam a kezem felé.

- Nincs mit, biztos látjuk még egymást- vigyorgott rám sejtelmesen, majd kezet fogott velem.

Kirázott a hideg... nem értettem hogy mi folyik itt...Néztem alakját ahogy eltűnik a sötétben, sok minden kavargott a fejemben.

Bementem a házba és rögtön hívtam Niallt hogy itthon vagyok. Közölte velem hogy nem tudja mikor ér haza, nyugodtan feküdjek le mert van másik kulcsa. Letusoltam, fogat mostam, majd beestem az ágyba és rögtön be is aludtam. Hajnali 4 körül, ha jól láttam az órát arra ébredtem, hogy Niall szólt, hogy hazaért. Nyögtem egyet majd visszaaludtam.

Reggel kómásan keltem, sajgott a fejem, lehet tényleg sokat volt a pia, lekászálódtam majd ittam egy pohár vizet, valahogy nem voltam éhes.

- Reggelt!- mondta kómásan a szöszi.

- Neked is!- dünnyögtem.

- Milyen volt az estéd?- kérdeztem érdeklődve.

- Semmi különös, a csajszi lekoptatott, így hazajöttem - mondta szomorúan.

- Pedig nagyon jól elvoltatok egymással- vigyorogtam rá- És Liam?

- Ja csak utána még is lekoptatott, Liam hazavitte a csajt, gondolom jó éjszakája volt...rohadék...- dünnyögte morcosan.

- Én meg összeismerkedtem egy sráccal, fellökött a tömegben, majd hazakísért bocsánatkérés képen.

- Csak úgy elmetél vele??- lepődött meg.

- Nagyon rendes volt és nem ölt meg, amint látod- mutattam végig magamon.

- Szerencséd, de örülök, hogy végre mertél ismerkedni- mosolygott rám.

- Várod már a meccsed?- kérdezte egy kis szünet után.

- Nagyon, ja és Ő is eljön, ha minden igaz, majd bemutatlak neki.

- Rendben, de az a rossz hírem, hogy nem biztos, hogy el tudok menni, mert a drágalátos ismerősöm megkért, hogy segítsek be neki a bárban vasárnap... sajnálom- biggyesztette le a száját.

- Semmi baj, lesz még több meccs is- veregettem vállba.

A nap további része abból állt, hogy kipihentük a bulit. Később betettünk egy filmet és elaludtunk...