11. rész

Sziasztok! :)

Köszönök nektek mindent, leírhatatlan érzés amit Tőletek kapok! :3 Imádom olvasni a hozzászólásaitokat!

Hálás vagyok a 14 feliratkozóért és az 1852 oldalmegjelenítésért! :D 

Előre is elnézést kérek a hosszúsága miatt! :/ De itt kellett abbahagynom! :D Bocsi a hibákért is, nem volt időm átnézni! :/

Ennyit szerettem volna, jó olvasást! :)

Dreamy Girl :D

Louis

Nem telt bele pár percbe az ajtó kicsapódott és Zayn dühös tekintetével találtam szembe magam...

Felálltam az ágyról, vártam hogy mi fog történni.

- Most meghalsz! - üvöltött kikelve magából.

Felém indult, mint egy bedühödött bika. Elém állt, megragadta a pólóm és közel húzott magához, pár centire voltam arcától. 

- Most megfizetsz mindenért amit vele műveltél, érted? Túl nyuszi ahhoz hogy durván megkínozzon, de ezért vagyok Én itt! - ordított.

- De... Én... - próbáltam elmagyarázni neki hogy nem tudom miről beszél, de nem hagyta.

- Fogd be, nem akarom hallani a sablon szöveged! - még mindig a pólómat szorította.

- Jajj ne bánts, Én nem csináltam semmi rosszat, miért pont engem büntettek?? - lányos hangon gúnyolódva mondta el szövegem.- Elegem van ebből a hülye mesédből, de most megkapod büntetésed és nincs itt Harry, hogy leállítson! - engedett el. 

Hirtelen orrba vágott, odakaptam kezeim és már láttam rajta hogy ömlik belőle a vér. Alig eszméltem fel újra behúzott egyet. Fájdalmasan felordítottam. Zayn nagyon erős, így minden egyes ütése kínszenvedés volt. 

- Tetszik? Hmm?  Nem hagyom abba, ne hogy azt hidd, ez még csak a bemelegítő Csipkerózsika! - ekkor még egy ütést éreztem orromon, csillagokat láttam, össze akartam esni, de Zayn megfogott és visszaállított és belekönyökölt teljes erejéből a hasamba, összerogytam, fájdalmasan összekuporodtam a földön fekve...

- Állj fel! - üvöltött.

- Azt mondtam állj fel, úgy viselkedsz mint egy kislány! - nem mozdultam, nem tudtam felállni. Karomnál fogva felhúzott a padlóról. Ismét beleütött a hasamba. Lerogytam a földre, még párszor belém is rúgott. Elviselhetetlen volt a fájdalom, könnyeim kicsordultak. Meg akartam halni... 

- Na mi van?? Nem volt még elég, mert nekem van még pár ötletem, hogy hogyan üssük el az időt! - guggolt le mellém, a hajamnál fogva felemelte a fejem. Hátranyúlt egyik kezével és egy kést pillantottam meg ujjai közt. 

- Ne.. kérlek...ezt.. ne csináld! - könyörögtem remegő hanggal. Alig volt bennem élet, már gondolkodni se tudtam, elviselhetetlen fájdalmat éreztem minden egyes porcikámban. Lepergett előttem minden jó dolog ami ebben a pár évben ért, hálás voltam Niallnak minden egyes percért és persze a többi jóakarómnak is. Szerettem volna elmondani nekik hogy mindent köszönök és soha nem fogom Őket elfelejteni. 

Egy szúrást éreztem hasamban, odakaptam, nedveset éreztem kezeimen, ahogy felemeltem tiszta vér volt, szédültem a fájdalmaim egyre halványultak...

- Mi a jó francot műveltél vele?? - hallottam meg Harry kétségbeesett ordítását. 

- Azt amit már régen meg kellett volna tenned! 

- Micsoda?? Elment az eszed, meg fog halni! - két kezet éreztem a hasamon. - Basszus, Te nem vagy normális! El fog vérezni!

- Megérdemelte és nekem kellett megtennem mert Te belezúgtál, látom rajtad! Csak egy valamit nem értek, hogy hogyan tudtál érzelmeket táplálni iránta azok után ami történ! 

- Na látod, ezért nem akartam elmondani neked, soha nem kellett volna megtudnod!!! - ordítozott Harry.

- Én..- próbáltam kibökni pár szót - Én.. nem... csináltam... semmit...

- Látod, már megint kezdi, hülyére akar venni! - Zayn üvöltött. 

- Fejezd már be az istenit! Miért hülyülne mikor mindjárt meghal, már semmi értelme! - ekkor hozzám fordult Harry és belenézett zöld szemeivel egyenes az enyémbe. 

- Miről beszélsz? Mi az hogy nem csináltál semmit? Nem emlékszel rám?? - mondta nyugodt hangon.

Ezt próbáltam már elmagyarázni nekik egy párszor de sose sikerült, legalább most hogy halálomon vagyok tudja meg hogy nem... Gondolkodásomat Zayn hangja szakította félbe.

- Hallottad? - kérdezte Zayn. - Valami nem stimmel, van itt valaki! - valami halk riasztófélét hallottam... 

- Basszus, már itt vannak? Azért jöttem vissza mert egy rendőr kocsit láttam a háztól nem messze, de mikor megláttam, hogy mit műveltél Louisval teljesen kiment a fejemből! - hadarta idegesen a göndör.

- A rohadt életbe mondhattad volna hamarabb is, el kell húznunk innen de gyorsan! - idegeskedett Zayn.

Egyre rosszabbul voltam, felnéztem Harry arcára és döbbenetet, sajnálatot véltem észrevenni szemeiben. Hirtelen eltűnt mellőlem, nem tudom miért, de nem akartam hogy elmenjen azt akartam hogy itt legyen velem...látni akartam gyönyörű zöld szemeit, érinteni puha, göndör haját és ízlelni édes ajkait...

- Mit csinálsz mennünk kell!!! - Zayn egyre jobban ordított. 

- Várj!! Mindjárt... csak... megvan!

- Az meg mi a franc? Te most búcsúlevelet írsz neki?? Ez most komoly??

- Fogd már be és nyisd ki a hátsó ajtót azonnal megyek Én is! Siess! - utasította barátját.

Arra lettem figyelmes, hogy egy papírt csúsztat a zsebembe. Nem értettem mit akart, nem volt erőm megnézni se. Rám nézett majd felélt és láttam eltűnni alakját. Még egy ideig feküdtem, már alig éltem, amikor ajtócsapódásra lettem figyelmes. Az utolsó dolog amit láttam az, hogy három alak guggolt le elém és kérdezgettek, de már nem tudtam válaszolni, mert minden fájdalmam elszállt és elsötétült előttem a világ...