1. rész

Sziasztok!

Meg is hoztam az első részt!

Várom a véleményeket, kritikákat stb... :)

Jó olvasást! :)

Dreamy Girl  =)

Louis

Tipikus szombati napnak indult a mai, későn keltem, elvégeztem reggeli teendőimet a fürdőszobába, leslattyogtam rántottát csinálni, majd leültem a tv elé, és unottan kapcsolgattam. Van vagy 100 csatornám, de semmi értelme, ha egy normális műsort nem találok. Befaltam a rántottámat, elmostam a tányért a tegnapi maradékkal együtt, közben elgondolkodtam mit is csináljak ma. Semmi programom nem volt mára, de legalább kimehetek focizni, igaz elég hűvös idő volt már, ugyanis október elején járunk. Nem volt bajom a hideggel, imádtam, forró tea, meleg takaró, lobogó kandalló és egy film… elkalandoztam miközben átöltöztem a foci szerelésembe, éppen húztam fel a cipőm, amikor is megcsörrent a telefonom, Niall az, tudom, mert a kedvenc zenéje van ráállítva, ha ő hív.

- Szia, haver!- köszöntöttem vidáman.

- Szia!- hallottam meg vidám hangját.

- Remélem nem terveztél mára semmit, mert épp hozzád tartok és csapunk egy videojáték partit, majd este elviszlek egy jó kis filmre - hadarta el egy szuszra.

- Már nem... focizni indultam, szerencséd van, hogy időben hívtál.

- Mindjárt ott vagyok, Csá!- tette le a telefont.

Visszaöltöztem itthoni ruhámba, amikor is megérkezett drága barátom.

- Gyere be!- invitáltam házamba.

- Hoztam nasikat és persze piát is!- lengette szemeim előtt a chips-es zacskókat.

- Király vagy! Akkor kezdődhet a parti, úgy is Én nyerek! - jelentettem ki határozottan.

- Csak szeretnéd! Ma nagyon jó formában vagyok, érzem!

Nevettem el magam, Niall kijelentésén. Elővettem tálakat a nasiknak és két poharat, letettem a nappaliba, beizzítottam a játékot és nekiálltunk öldökölni egymást. Jó pár óra eltelt, mikor már minden kaja elfogyott és már a piából is alig maradt. Diadalittasan felugrottam a kanapéról és büszkén tartottam a fejem:

- Mit mondtam neked Szöszi? Hogy ma Én vagyok a nyerő és ez be is bizonyosodott!- nevettem és gúnyosan nyújtottam a nyelvem durcás haveromra.

- Ez nem fair, tuti hogy csaltál, eddig mindig nyertem!- fonta össze karját maga előtt.

Ezt a fejet látni kellett volna, imádtam amikor megsértődik. Rápillantottam az órára.

Fél nyolcat mutatott, elég gyorsan elszaladt az idő.

- Mikor kezdődik a mozi?

- Nyolckor, basszus már ennyi az idő?- nézett az órára, felugrott ülő helyzetéből és kezdett siettetni. - Öltözz fel, aztán menjünk, mert le fogjuk késni. 

Pillanatok alatt kész lettem, bezártam az ajtót majd sietve elindultunk, szerencsére nem volt messze a mozi, így sikerült kb. 2 perccel a kezdés előtt odaérni.

Két órával később:

- Nem akarsz eljönni a házibuliba, mert most írt Liam, hogy menjek át. Legalább már végre Te is megismerhetnéd, nagyon jó fej srác- mondta mikor kiértünk a moziból.

- Nem vagyok bulizós fajta, ne haragudj, de inkább hazamegyek és kiheverem a filmet, amit soha életemben nem fogok elfelejteni, köszi haver!- mondtam gúnyosan.

- Ugyan már ez csak egy film, ilyen nincs, ne szarj már be, majd én rászoktatlak a horror filmekre-ütött hátba barátom

- hahaha, nagyon vicces vagy csak hogy tudd, egyedül fogok hazamenni a sötétben- hajtottam le szomorúan a fejem.

- Hazakísérjelek, kis betoji? - kócolta össze hajam.

- Hagyj már!- löktem el kezét a hajamtól és felnevettem.

- Elindulok, ha nem baj, mert szeretnék mihamarabb hazaérni a jó meleg szobámba.

- Rendben, menj csak, aztán vigyázz magadra!

- Jó szórakozást, aztán majd mesélj!- kacsintottam rá

- Köszi, remélem meglesz, neked meg jó kiheverést!- nevettet, majd kezet fogtunk és elköszöntünk egymástól. Elindultam komótosan hazafelé. Alig vártam, hogy otthon legyek, utálok egyedül mászkálni, bár ilyenkor a legjobb, mert minden olyan csendes és nyugodt. Folyamatosan úgy éreztem, hogy valaki követ, de el is hessegettem ezt a hülyeséget, biztos csak a film hatása maradt meg bennem. Imádlak Niall - jelentettem ki magamban. Egyfolytában hátra fordultam, de nem volt ott senki. Bediliztem, biztos vagyok benne, de azért egyre gyorsabban szedtem a lábaimat. A lámpák pislogó fényeihez érve mindig megnyugodtam, mintha a fény valami biztonságérzetet nyújtott volna. Érdekes gondolkodásmód, na mindegy. Ezen agyaltam, amikor úgy döntöttem, hogy a parkon vágok át, mert az sokkal gyorsabb. Tudom, hülye vagyok, de nem volt kedvem megkerülni, mert úgy még hosszabb lett volna és már nagyon otthon akartam tudni magam. Korom sötét volt, alig láttam el a park végéig, a film jutott eszembe, ezért még gyorsabban lépdeltem. Mikor már úgy éreztem, hogy megúszom egyszer csak egy kezet éreztem meg a számon, és egy másikat a derekamat átfogva, majd ahogy hátamnak nyomja magát. Erősen szorított, hiába próbálkoztam kapálódzni nem sikerült elérni vele semmit. Nem akartam elhinni, hogy velem valaha is ilyen megtörténhet...