2023. május 13., szombat

Helyzetjelentés!

 



Sziasztok! 💙💚

(Már ha van itt még valaki😅)

Huh, nem is tudom, hol is kezdjem...Olyan rég írtam már ide, nagyon elszoktam ettől az egész blogolástól, meg úgy mindentől is. Szóval ha bénázok, előre is bocsi érte. 

Először is nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszú ideig nem adtam életjelet magamról. Kellett volna, tudom. Bocsánat. 💗 De egyszerűen nem tudtam, mit is írjak nektek, mert azóta, hogy szünetet tartottam, sajnos nem igazán változott semmi nálam az írás terén. Nem akartam mindig arról bejegyzést csinálni, hogy még mindig semmi és hogy fogalmam sincs mikor lesz bármi is, ha egyáltalán lesz... Ma viszont úgy ébredtem fel, hogy azt éreztem, igenis írnom kéne ide végre valamit, úgyhogy a nap folyamán lassanként összeszedtem a gondolataimat. 

Másodszor: A helyzet az, hogy írok, próbálkozom, nem adtam fel azóta se. Bár sokszor voltak mélypontok, amikor azt mondtam, hogy nem, én ezt nem csinálom tovább, befejeztem, nem megy ez már nekem, sz*r vagyok és miegymás. Aztán mégis mindig történt valami, ami miatt újra nekiálltam és magabiztosan elindultam, hogy de én akkor is meg fogom tudni csinálni, mert szeretek írni. Mert írás nélkül üresnek érzem az életem. Hiányzik. Nagyon! Ezért is igyekeztem mindig erős maradni és kitartani. Sokszor ti, olvasók tartottátok bennem a lelket, mikor rám írtatok vagy egyszerűen csak elolvastam a régi kommentjeiteket. Mindenkire emlékszem, aki csak írt nekem, mert mindig is fontosak voltatok és vagytok a számomra a mai napig is. El se tudjátok képzelni mennyi mindent adtatok nekem! Nélkületek sosem jutottam volna el idáig! Köszönöm nektek, mindent is! 💗 

További kilátások: 

Mint említettem az előző bekezdésben, írok, csak nagyon nehezen haladok. Minden mondatommal megküzdök és sokszor esküszöm vért izzadok, mire végre úgy érzem, ez talán jó lesz így. És ezek miatt, meg egyéb más dolgok miatt (hasonlítgatom magam más írókhoz, amit tudom, nem szabadna, mert mindenki más, mégis ezt teszem) sajnos az önbizalmam egyre csak fogy és fogy... Rájöttem, hogy az a legnagyobb problémám, hogy túl sokat várok el magamtól, hogy jobb és jobb szeretnék lenni, ami az írás kárára megy... Ezerszer átjavítok mondatokat, majd végül már annyira rossznak érzem, hogy inkább törlöm és hagyom az egészet a fenébe. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt le kellene küzdenem, hogy változtatnom kellene a gondolkodásmódomon, mert ha így folytatom, akkor csak a szenvedés marad továbbra is, és én ezt nem akarom. Úgy akarok írni, mint régen. Akkor minden gördülékenyebben ment. Valahogy akkor nem az volt a fontos számomra, hogy jobb legyek, hanem egyszerűen csak írtam, mert jól esett, mert szerettem és mert láttam, hogy ti is szerettétek. Olyan jó volt. És én ezt szeretném vissza. 💗 Hogy ne görcsöljek, mikor megnyitom a dokumentumot és szembe nézek a fehér üres lappal vagy akár egy már elkezdett sztorimmal. 

Hogy mi lesz így? Őszintén? Fogalmam sincs... Sokszor agyaltam rajta, hogy talán tényleg abba kéne hagynom, vagy esetleg magamnak írnom, de aztán mindig azon kaptam magam, hogy agyalok, ötletelek, vázlatolok, mert újabb és újabb történetek bukkantak fel a fejemben és azon gondolkodtam közben, vajon nektek, olvasóknak ez a történet hogy tetszene? Szeretnétek? Érdekelne bennetek? Stb, stb, stb... Szerencsére ötletem van, nem is kevés (Hála az égnek!!) Most is legalább 4-5 sztori ötletem van, amiből legalább kettő már megvan a fejemben az elejétől a végéig, csak hát le is kéne írni... Dolgozom rajtuk amikor csak van időm vagy kedvem, de lassan haladok velük. Nagyon szeretném őket befejezni és megosztani majd veletek, de nem tudom mennyire fog sikerülni. Szóval ígérni nem tudok és nem is szeretnék. Csak annyit tudok mondani, hogy próbálkozom! Tényleg!

Amit viszont biztosra tudok, hogy sajnos a Love and Pain fanfictiönömet nem fogom tudni folytatni. Olyan rég írtam már, annyira kizökkentem a történetből és már szerintem a karaktereket se tudnám úgy visszaadni, ahogy azt kellene. Tudom, újra kéne olvasnom meg miegymás, de iszonyat hosszú és bevallom nem is érzek rá késztetést, hogy megtegyem. Volt egy olyan ötletem, hogy átírom az egészet, kicsit felfrissítem a mai eszemmel, mert rengeteg hiba van benne és úgy érzem, sokkal jobbá tudnám tenni az egész szorit most, de nincs már erre lelki erőm és időm se. A Love and Pain blog megmarad úgy, ahogy van. Nem szeretném levenni, vagy bármi, amíg nem muszáj. Itt fog maradni, hogy ha bárki szeretné, bármikor nosztalgiázhasson egy kicsit. 😊 Megmarad egy emléknek számomra, hogy így kezdtem. Hogy ez volt életem első irománya, ami rengeteg szép emléket őriz a számomra! Hogy ekkor kezdtem meg a Larrys rajongásomat, ami ennyi idő után se ért még véget. Számomra ők még mindig nagyon fontosak az életemben! 💚💙

A One-shot blogon lévő Everything happens for a reason fanfictiönnel viszont még szeretnék kezdeni valamit. De még nem most és ez se száz százalék. Nem ígérgetek!! Lehet majd le fogom szedni és újra írni, mert még mindig megvan a fejemben a történet. Nem szeretném elengedni ezt a sztorit. Kicsit elkapkodtam, mikor írtam és úgy éreztem, nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, ezért is akadtam meg benne. Majd meglátjuk mi lesz vele, ez még a jövő zenéje. Viszont most egyelőre csak az új 2-3 részes szösszeneteimmel szeretnék foglalkozni, mert úgy érzem, most csak ennyit tudok. Ennyire vagyok képes, már ha tényleg sikerül összehoznom őket. Szorítsatok! 🤞❤️

Azt hiszem ennyit szerettem volna mondani. Kicsit hosszú lett, de szerettem volna, ha tudjátok mi a helyzet velem és az irományaimmal. 😊💗 

Szóval, ha lesz valami, azt úgyis tudni fogjátok, mert itt is és wattyn is majd meg szeretném osztani veletek.

Ha valaki szeretne bekövetni wattyn, akkor a @HollyMoon28 (Klaudia) néven megtalál. 

Köszönöm, hogy elolvastad! 💚💙 

Üdv: Dreamy Girl

Remélem mindannyian jól vagytok! 🥰❤️




2016. április 27., szerda

Szünet!


Sziasztok drágáim! 

Nem is tudom, hol kezdjem... Először is nagyon sajnálom, hogy csak most szólok, de eddig úgy tűnt, hogy sikerül összehoznom a kövi részt, de amint látjátok, sajnos ez nem jött össze...
Várni akartam még, hátha, de sokan rám írtatok, ezért úgy döntöttem, hogy mégiscsak kiírom, mert nem akarom, hogy tovább aggódjatok! Bár pár napja még nem tudtam, hogy mit akarok, most viszont végleg eldöntöttem!  Nem akarom tovább húzni, mert ez nektek és nekem sem jó!
Amint a címből is láthatjátok, szüneteltetni szeretném a blogot! Nem kell megijedni, nem fogom bezárni
csak kell egy hosszabb szünet, hogy összeszedjem a gondolataimat, az ötleteimet, és újult erővel, sok résszel térhessek hozzátok vissza! Tudom, hogy ez nem fair veletek szemben, hiszen így is alig hoztam részeket, ami miatt nagyon szarul is éreztem/érzem magam, mert nem ezt érdemelitek, de remélem, hogy megértitek és itt lesztek velem, amikor visszatérek! <3 (Persze ha nem, azt is megértem!)
Köszönöm a megértéseteket! 
Imádlak benneteket, ti vagytok a mindeneim, és köszönök mindent! Igyekszem mihamarabb jelentkezni! 


Puszillak benneteket <3 

Dreamy Girl 

2016. március 15., kedd

145.rész


Sziasztok!


Megérkeztem a kövi résszel, amit nagyon szerettem írni, főleg a rész második felét, de legjobban a végét! Ezzel az aranyos résszel szeretnék nektek kedveskedni az ünnepre, és az utolsó pihenő napra! Élvezzétek ki! 
Nagyon szépen köszönöm a csodás kommenteket, amivel bearanyozzátok a napjaimat! Imádlak benneteket! Köszönök mindent! <3

Azt hiszem ennyit szerettem volna, ja és jó olvasást! 
Puszillak benneteket <3
Jajj, és nagyon köszönöm az újabb feliratkozókat!! *-* 

Dreamy Girl




Louis

Amint a szobába értem, lefeküdtem az ágyra, majd felkönyököltem, és vártam. Harry pár másodpercen belül meg is érkezett, arcán egy fülig érő vigyorral, amitől előbújtak az imádnivaló gödröcskéi, amik még sugárzóbbá tették őt. Nem mozdult, csak állt az ajtóban, zöldjeit le sem véve rólam. Huncut mosolyt küldtem felé, miközben szélesebbre tártam a lábaimat, amire hatalmasra tágult szemekkel, és mélyen beszívott levegővel válaszolt. 
- Na? Jössz? - húzogattam a szemöldököm, mire lomha léptekkel, magabiztos járással indult meg felém, de amint az ágy elé ért, megtorpant. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mi fog történni, és mikor nagy kezei a bokámra simultak, forróság öntötte el a testemet. Egyetlen érintés, és én máris kikészültem. Elsötétült smaragdjai el nem engedték a kékjeimet, ami még izgatóbbá tette a helyzetet. Lábaim közé térdelt, miközben ujjbegyei egyre feljebb csúsztak a lábamon, libabőrt hagyva maguk után. A szívem hevesen vert, a szám kiszáradt, ahogy a térdemhez értek ujjai, szélesebbre tárva a lábaimat. Huncut mosollyal, körkörösen cirógatta a combom belső részét, amitől az eszem vesztettem. Az egész testem lángolt a gyengéd, szeretetteljes érintéseitől, amiket selymes, meleg ujjbegyei okoztak bőrömön.
- N-nem azt mondtad, hogy... hogy masszírozni fogsz? - sóhajtottam, amikor végre sikerült összeszednem a gondolataimat. Elvigyorodott, arcával vészesen közeledve a combom felé, de még mielőtt hozzáérintette volna a száját, felpillantott rám.
- Ez is a masszázs része. Kényeztetlek. - forró lehelete a bőrömön bizsergést küldött végig a testemen, ami újabb sóhajt váltott ki belőlem. Puha ajkai lágyan csókolták a felhevült bőrömet, amikhez néha nedves, forró nyelve is csatlakozott. Hátravetettem a fejem, nyöszörögve élvezve szája becézgetését. Izmaim remegni kezdte, karjaimat elhagyta az erő, ezért leengedtem őket, hogy elfeküdjek a matracon, teljesen átadva magam Harrynek, aki egyre csak közeledett a gyenge pontomhoz. Hangosan, a takaróba markolva nyögtem fel, mikor megszívta a belső combom érzékeny bőrét, amit egy nyalintással is megjutalmazott.
- Hazza... - nyüszítettem, mire abbahagyta a kényeztetésem, egy nem tetsző morgást kiváltva belőlem. Gyönyörű arca bekúszott a látóterembe, ahogy fölém hajolt, édes ajkaival az enyémeket véve birtokba. Kezeim azonnal a nyaka köré fonódtak, a lábaim pedig a derekát ölelték körül, közelebb húzva őt hozzám. Megnyalta az alsó ajkamat, amit készségesen nyitottam szét, beengedve nyelvét, amivel lágyan járta körbe az enyémet. Csókunk hosszú, és gyengéd volt. Kóstolgattuk egymást, mintha most először ízlelhettük volna meg a másikat. Tenyereim fel-le jártak a hátán, majd ujjaim a göndör fürtjeiben állapodtak meg, játszadozva tincseivel, amiket annyira szerettem. Mikor elváltunk egymástól, kezével hátra fésülte a homlokomra lógó hajamat, aztán a fejem két oldalára könyökölt, és a zöldjeivel a kékjeimet pásztázta. Ujjaim kemény, izmos bicepszén jártak, aztán újra a göndör tincsekbe túrtak. Szemei boldogan csillogtak, arcán egy szeretetteljes mosollyal. Ujjbegyemmel arcélén simítottam végig, majd az ajkát rajzoltam át, ami az előbbi csókunktól fénylett. Olyan gyönyörűek, hogy ha tehetném egész nap csókolnám őket. De, hát megtehetem, nem? Mosolyodtam el a gondolatra, miközben felemeltem a fejem, hogy ismét érezhessem telt, édes ajkait, amik csakis az enyémek. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, kezei pedig a csuklómat fogták, a fejem fölé emelve a karjaimat, összefonva ujjainkat. Szájába mosolyogtam tettére, ami kellemes melegséggel árasztott el, életre keltve a hasamban lévő pillangókat. Szerettem ezt az érzést, nyugalommal töltött el. 
- Vegyük le a pulcsit! - suttogta a számba. - Bár annyira imádom rajtad, irtó szexi vagy benne! - harapott az alsó ajkamba, megszívva azt. Felsóhajtottam, majd együttes erővel lerángattuk rólam a pulóvert, amit az ágy végébe dobtam. Feltérdelt, kezeivel a combomat fogva, szemivel éhesen feltérképezve meztelen felsőtestemet. - Bár, így azért még dögösebb vagy! - kacér mosolya, és ajkába maró fogai újabb melegséghullámokat küldtek át a testemen. A nyakamra hajolt, megszívva az érzékeny pontomat, majd lejjebb haladt, nedves csókokkal lepve el bőrömet. - Annyira finom vagy! - duruzsolta, nyelve hegyével egy egyenes vonalat húzva a köldökömig, aztán vissza a fülemig, onnan pedig ismét az ajkaimat vette célba. 
- Mennyire finom? - ziháltam a felsője alá csúsztatva a kezeimet, gyengéden karmolászva a hátát. 
- Olyannyira, hogy egész nap csak ízlelgetnélek! - felelte az ajkamat harapdálva, aztán a nyakamon súrolt végig éles fogaival. - Felfallak! - harapott bele a bőrömbe. 
- Oh, basszus, Harry! - fájdalmasan felszisszentem, a körmeimet a hátába vájva, amire mély hörgés tört fel a torkából. Megszívta a részt, amitől csillagokat láttam, és hangosan felnyögtem. - H-ha í-így... folytatod... - nem tudtam bejezni, mert forró nyelve átsiklott a fájdalmas részen, elhomályosítva a tudatomat. 
- Mit akartál mondani? - kérdezte szexi félmosolyával. Mélyeket lélegezve próbáltam összeszedni magamat, hogy válaszolni tudjak a kérdésére.
- Nem bírnék... Nincs erőm újabb menetre... És ha így folytatod, kikészítesz! - ziháltam levegőért kapkodva. 
- Nyugi, kis tigris! Csak kóstolgatlak! - nyomott egy gyors csókot a számra. - De azért a masszázs jöhet, nem? - Hevesen bólogattam. - Fordulj meg! - utasított kedvesen, majd felemelkedett rólam épp csak annyira, hogy kényelmesen a hasamra tudjak gördülni.
A fenekem alá ült, figyelve arra, hogy ne nyomja a fájdalmas részt, ami annyira aranyos volt tőle. 
- Nyugodtan ráülhetsz, túlélem! - motyogtam megfogva egy párnát, amit a mellkasom alá helyeztem, hogy kényelmesebb legyen. 
- Nem akarok, jó ez így! - mozgolódott, nem találva a helyét. - Lehet, inkább melléd térdelek, és megpróbálom úgy! - mászott le rólam, mire felkuncogtam szenvedésén. - Ne nevess! - csípett finoman az oldalamba, amire egy kis sikoly hagyta el a számat. - Basszus, az olaj! - ugrott le az ágyról, én pedig nem bírtam ki, hangosan felnevettem, és amennyire csak tudtam, hátralestem, várva Harryt, aki szinte beesett az ajtón úgy sietett. Vigyorogva felmutatta a kis flakont, amit az éjjeli szekrényre tett. Előrébb másztam, hogy elvegyem az olajat, ami nem volt ismerős. Nekem is van egy masszázs olajam, de ez nem az enyém, ez új.
- Ez honnan? - fordultam meg, felé mutatva a flakont. 
- Vettem! Gondoltam, majd valamikor hasznát vehetjük! 
- De már van egy, az nem jó? - kérdeztem összevont szemöldökkel. 
- Ez más! Levendulás! Szagold meg! - mászott fel mellém az ágyra, én pedig kinyitottam a flakon tetejét, és beleszagoltam. Tényleg nagyon jó illata volt, bár elég erős, mégis kellemes. - Na? 
- Tetszik! - mosolyogtam, gyors csókot lopva a szájáról. 
- Jó az izomgörcsökre, fájdalmakra, és segít ellazulni! Ez pont tökéletes lesz! 
- Akkor mire vársz? - nyomtam a kezébe az olajat, aztán már a hasamon voltam. Felkuncogott, majd éreztem, ahogy besüpped mellettem a matrac. Valamit nagyon ügyködött, ezért oldalra fordítottam a fejemet, figyelve, ahogy a tenyerébe nyomott egy keveset az olajból, aztán letette a kis flakont, és két kezét összedörzsölve melegítette fel, gondolom, hogy ne legyen olyan hideg, mint a legelső alkalommal, mikor masszírozott. Olyan rég  volt, mégis minden egyes percére tisztán emlékszem. Elmosolyodtam az emlékképekre, amik ellepték az agyamat, de hamar visszatértem a valóságba, ahova Hazza hatalmas tenyerei repítettek vissza, amik lágyan, körkörös mozdulatokkal cirógattak. Annyira kellemes volt az érzés, hogy azonnal elkezdtek le-lecsukódni a szemhéjaim, majd egyszer csak úgy is maradtak. Nem vesződtem azzal, hogy újra kinyissam őket, mert így sokkal jobban át tudtam magam adni a jóleső kényeztetésnek. Kezei az egész hátamat birtokba vették, szétkenve a kellemesen nyugtató olajat, aminek az illata pillanatok alatt bejárta az egész szobát. Mélyeket szippantottam a levegőbe, és éreztem, hogy egyre jobban ellazulok. Végigsimított a gerincem vonalán, egészen a fenekem feletti gödröcskékig, onnan pedig az oldalamra siklottak, felfelé, át a lapockámon, a vállamon, és a karomon, majd vissza a derekamig. 
- Isteni a kezed, de erősebben is csinálhatod! - dünnyögtem a paplanba, mire kaptam egy puszit a homlokomra. 
- Ez még csak a bemelegítés, ne légy türelmetlen! - korholt le, de éreztem a hangján a gyengédséget, és a mosolyt. 
- Oh, meg se szólaltam! - vigyorogtam, majd a vállam kezdte el nyomkodni, először csak kíméletesen, aztán egyre erősebben, amitől kicsit összehúztam magam, és fájdalmas grimaszba torzult az arcom. - Sszz - szisszentem fel.
- Bocsi - enyhítette a szorításon, de egy pillanatra sem hagyta abba a vállam gyömöszölését. A fájdalom szörnyű volt, és már nagyon közel álltam ahhoz, hogy rászóljak, hagyjuk abba az egészet, mégis úgy döntöttem, hogy tűrök még egy kicsit, hátha. Jól tettem, mert egyre jobban kezdtem érezni az enyhülést a görcsös izmaimban. - Jobb? - érdeklődött, amire bólintással válaszoltam. Újra a lapockámra fókuszált, majd a tenyere keményebb részével a gerincemtől kifelé haladva nyomkodta a hátamat, aztán pedig az oldalamat kezdte el gyúrni. Elégedett nyögések törtek fel belőlem, annyira eszméletlenül csinálta. Többször megismételte az előbbi mozdulatokat, aztán öklével vett kezelésbe, persze csak finoman. Az egész testem mozgott, ahogy gyengéden ütögetett, és nem bírtam ki, hogy ne kuncogjak fel. Az ágy is remegett, akárcsak a hangom, mikor megszólaltam: 
- Óvatosan, mert még ezt az ágyat is tönkretesszük! - nevettem fel, mire ő is, és ujjbegyeivel lágyan járt fel- és le a hátamon, ezzel libabőrt futtatva végig rajtam. Ujjai simogatása hirtelen eltűnt, amit hűsítő lehelete váltott fel, ahogy a bőrömet fújta. Kirázott a hideg, és megremegve kuncogtam fel. Amint végzett velem, egész testével rám feküdt, amire rögtön kipattantak a szemeim, és felnyögtem a rám nehezedő súlytól. 
- Harry! Összenyomsz! - nevettem a matracba, nehezen véve a levegőt. 
- Jól esett? - suttogta a fülembe, amibe csókot hintett. 
- Nagyon! Köszönöm! - mondtam, miközben lemászott rólam, és mellém gördült, az oldalára fordulva. Felkönyökölt, engem vizslatva csodaszép zöldjeivel. 
- Szívesen, de legközelebb én jövök! - kacsintott rám, mire elmosolyodtam, közelebb csúszva hozzá. 
- Ígérem! - csókoltam ajkára, nyelvemmel bejutva a szájába, de rögtön el is váltam tőle, mikor éreztem, hogy nem reagál. Összevont szemöldökkel néztem az arcát, amiről nem igazán tudtam leolvasni semmit. - Mi az? 
- Nem érzed ezt a sza... - állt meg a mondandójában, és láttam, ahogy hatalmasra tágulnak a szemei. - Baszki! A leves! - ugrott fel az ágyról, és olyan hévvel rohant ki az ajtón, hogy majdnem elvitte magával. Jóízűen felnevettem, miközben lassan lemásztam az ágyról. Kinyújtóztattam a végtagjaimat, amik már nem is fájtak annyira, mint mikor felébredtem. Visszavettem a pulóvert, majd lesétáltam a konyhába, ahol Harry épp a levest kóstolgatta. 
- Na? Megehető? - viccelődtem mellé lépve. 
- Pont jó, megkóstolod? - fújta meg a gőzölgő levest, aztán felém nyújtotta a kanalat, én pedig kinyitottam a számat, megízlelve főztjét. 
- Hmm, tökéletes! - hümmögtem. 
- Akkor együnk, mert farkas éhes vagyok! - jelentette ki. Kivettem két tányért, meg az evőeszközüket, és megterítettem. Lehuppantam a székre, várva az ínycsiklandó illatú levest. Eddig nem is vettem észre, hogy mennyire éhes vagyok, csak most, hogy megéreztem a finom illatokat. Szedtem Harrynek, aztán magamnak, majd jó étvágyat kívántunk egymásnak, és nekiláttunk a késő ebédünk elfogyasztásának. Nem szóltunk semmit, csak csendben ettünk, néha-néha rápillantva a másikra. Háborgó gyomromnak szinte felüdülés volt a könnyű leves, ami tényleg finomra sikeredett. Büszke voltam Hazzára, amiért értem, képes volt félretenni a főzéssel kapcsolatos utálatát.
- Finom lett! - szólaltam meg, megtörve a csendet, újabb adagot szedve a kiürült tányéromra.
- Örülök, hogy ízlik! Szerintem is jó! - mosolygott rám, amit viszonoztam.
- Mi a terv mára? - kérdeztem, miután eltüntettem  a másodjára szedett levest is. 
- Azon gondolkodtam, hogy megnézhetnénk pár házat, amit kiválasztottam a neten, míg te nagyokat horkoltál! - nevetett fel a mondata végén, amire összeszűkült szemekkel válaszoltam. 
- Nem is horkolok! - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt, és durcás képet vágtam hozzá. 
- Ó, ha hallottad volna magad... - röhögött, horkoló hangokat hallatva. Mérgesen pattantam fel az asztaltól, majd sietve indultam meg az ajtó felé, de Harry gyorsabb volt. Elkapta a karomat, és az ölébe húzott, körém kulcsolva a karjait. 
- Engedj el! - próbáltam kiszabadulni szorításából. - Harry! - morogtam, de ahogy elkezdett csiklandozni, önkéntelen felnevettem. - S-sze-szemét v-vagy! - ütögettem finoman a mellkasát, és szerencsémre abbahagyta a kínzásomat.
- Ne aggódj, horkolni is édesen tudsz! - bókolt, puszikkal ellepve az arcom minden szegletét. 
- Gondolom... - forgattam meg a szemeimet. - Mióta édes a horkolás? - húztam össze a szemöldököm.
- Csak te műveled édesen! - vette elő a hízelgő mosolyát.
- Ne nyalj!  - pöccintettem meg ujjammal az orra hegyét, amire mindketten felnevettünk.
- Pedig nekem úgy rémlik, hogy tegnap nem panaszkodtál! - pajzán vigyort villantott.
- Hülye! - paskoltam meg az arcát. 
- Na, szóval, találtam pár házat a neten, megnézzünk? - váltott témát. 
- Igen! - másztam ki az öléből, ő pedig a seggemre csapott. - Áú! - húztam el a számat az égető fájdalomra.
- Basszus! Sajnálom! Elfelejtettem! - olyan hevesen ugrott fel a székről, hogy az majdnem felborult. Karjai azonnal körém fonódtak, miközben számtalan puszikkal lepte el a fejem búbját. - Sajnálom! Sajnálom! - hangja nagyon bűnbánóan hatott. 
- Sosem bírod ki, igaz? - nevettem fel, reménykedve, hogy ezzel enyhítem az aggodalmát. Igazából nem volt vészes, csak abban a pillanatban mikor rácsapott. Már szerencsére enyhült a fájdalom.
- Vonzzák a tenyeremet! - jelentette ki elhúzódva, zöld szemeivel az enyéimbe nézve. - És pont az én tenyeremre tervezték! - vigyorgott huncutul, kezeit óvatosan csúsztatva a fenekemre. - Tökéletesen illeszkednek egymáshoz! - nyomott egy csókot a homlokomra. - Tényleg. Nagyon. Sajnálom. 
- Semmi baj! Pakoljunk le az asztalról, aztán nézzünk házakat! - Engedett el, és miután mindent elrendeztünk a konyhában, a nappaliba mentünk, letelepedve a laptop elé, aminek épp felnyitottam volna a képernyőjét, mikor is Hazza szó nélkül felállt, megindulva az ablak felé. 
- Harry? - figyeltem, ahogy megáll az ablak előtt, és kiles rajta. Felálltam, lassan elindulva felé, mire megfordult, hatalmas vigyorral az arcán. - Mit láttál? 
- Van egy sokkal jobb ötletem, mint a háznézés! Az ráér, de ez nem! - húzta el a függönyt, én pedig majdnem felsikoltottam a látványra, ami fogadott. 
- Esik a hó, kis tigris! - mosolygott szüntelenül, mire sietve rohantam az ablakhoz, hogy gyönyörködhessek az egyre nagyobb pelyhekben hulló hóban. Imádom a havat. Ilyenkor minden olyan szép, tiszta és nyugodt. 
- Istenem, Harry! Menjünk sétálni! Annyira imádok ilyenkor kint lenni! - örvendeztem, levakarhatatlan vigyorral. 
- Öltözzünk, és induljunk! - mondta, aztán már a lépcsőn szaladtunk felfelé a szobába, ahol gyorsan magunkra kaptunk valami melegebbet. 
- Beülhetnénk egy forró csokira, mit szólsz? - kérdezte Hazza, ahogy kiléptünk a hóesésbe. Az arcomat megcsapta a csípős hideg, amire megborzongtam. 
- Jól hangzik! - léptem mellé, keze után nyúlva, összekulcsolva ujjainkat, aztán elindultunk. A hó egyre sűrűbben esett, fehérre festve a körülöttünk lévő tájat. Annyira szép volt, és minden olyan csendes. Az emberek ilyenkor nem igazán mozdultak ki otthonról, ha nem volt muszáj, de azért akadtak olyanok, mint mi, akik nem bírták ki, hogy ne sétáljanak egyet a szakadó hóesésben. 
- Nem fázol? - dörzsölte meg a karomat.
- Nem. - válaszoltam felnézve rá. Elmosolyodtam, ahogy arcát néztem, ami piros pozsgás volt a hidegtől, a szempilláin pedig egy-egy hópehely díszelgett. Tökéletes látványt nyújtott. Megálltam, hogy egy gyors csókot lophassak hideg ajkairól. Csendben sétáltunk a kis kávézóig, ahol állítása szerint a legfinomabb forró csokit készítették, és azt mondta, hogy addig nem hagyhatjuk el a várost, amíg meg nem kóstolom. Amint az ajtóhoz értünk, kinyitotta nekem az ajtót, előre engedve engem. A kávézóba lépbe kellemes meleg fogadott, és a halk zenétől, meg a fényektől barátságosnak hatott. Tetszett ez a hely. Lekaptam a sapkámat, ahogy Harry is az övét, majd újra körülkémleltem. Alig voltak bent, csak egy-két szerelmes pár, és egy fiatal lányokból álló csoport, akik hangosan nevettek valamin. 
- Menjünk! - tette a kezét a derekamra, és az egyik ablak melletti kis kétszemélyes asztalhoz vezetett. Leültünk, és miután kényelmesen elhelyezkedtünk a pincérnő is megérkezett, aki bájos mosollyal köszöntött minket. Leadtuk a rendelés, aztán a kinti havazást figyeltük. Nem tudtam betelni a látvánnyal, ahogy egyre csak hullott és hullott, teljes fehérségbe lepve a tájat. 
- Hazza? - szólaltam meg, majd felé fordultam, elmerülve a smaragdokban, amik csillogva figyeltek engem.
- Igen? - kíváncsiság bujkált a tekintetében. 
- Csinálunk egy közös képet? - pirultam el kérdésemre, mert nem tudtam, hogy hogy áll a dologgal, de én nagyon szerettem volna rólunk egy fotót, amit majd kitehetünk az új házunkba.
- Persze! - válaszolta könnyedén, amitől vigyorogtam, mint egy tejbetök. Az asztal fölé hajoltunk, összeérintve az arcunkat, a háttérben a szüntelenül szakadó hóviharral.
- Mosolyogj! - mondtam, és már kattintottam is. 
- Imádom! - vigyorogtam, mikor megnéztem a fotót, amit Hazzának is megmutattam. 
- Ja, szexi vagyok, mint mindig, de ne keseredj el, te sem vagy rossz! - ugratott nevetve, én pedig áthajoltam az asztalon, hogy vállba üthessem. 
- Egoista! - nevettem fel, aztán csináltunk még egy képet, amin csókolóztunk. A pincérnő épp akkor ért oda hozzánk, mire pírba borult az arcom a kellemetlen helyzettől, de láthatólag a lányt nem igazán érdekelte a dolog. Letette mindkettőnk elé a forró csokit, majd jó étvágyat kívánt, és otthagyott minket. Nekiláttunk az italunk elfogyasztásának, ami tényleg isteni volt, életemben nem kóstoltam még ilyen jót. 
- Igazad volt! Ez valami eszméletlenül finom! - nyaltam le a szám oldalán lévő csokit. 
- Én mondtam! - kacsintott rám, majd miközben lassan kortyolgattuk az italunkat, elbeszélgettünk. Sokat nevettünk, és Harry egyszer az ujjával letörölte a szám sarkában megbújó csokoládét, amit utána, a szemeimbe nézve nyalt le az ujjáról, de olyan érzékien, hogy megrándult a farkam. Megdorgáltam, figyelve, ahogy jóízűen nevetett, előhívva a két kis gödröcskéit a szája két oldalán. Kifizettük a számlát, és folytattuk tovább a városban való bolyongást addig, amíg ránk nem sötétedett. Hazaérve, azonnal ledobtuk a ruháinkat, vettünk egy forró fürdő, majd összebújva a meleg takaró alatt hajtottuk álomra a fejünket, egy tökéletes napot hagyva magunk után. 



2016. március 3., csütörtök

144.rész


Sziasztok! 

Sajnálom, de szörnyű ihlet hiányban voltam, vagyis inkább írás válságban, mert ötletem az volt, csak egyszerűen nem tudtam megírni a dolgokat... :(
De végre sikerült hoznom az új részt, ami aranyos lett, és remélem, hogy nektek is tetszeni fog :3 
Nagyon szépen köszönöm a sok komit, (olvasok, és boldog vagyok, hogy ennyit kaptam az előző részhez *-*) annyira jó volt olvasni őket, és olyan jó, hogy még mindig, ennyi idő után is ennyire szeretitek, amit csinálok! <3 És persze azt, hogy még mindig itt vagytok velem! 
Köszönöm az újabb féliratkozókat is! *-*
Jó olvasást kívánok! 

Puszi
Dreamy Girl 



Harry

Álmosan, nagyokat ásítozva mentem be a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magamat. A kanapén alvás nem volt valami jó ötlet, de az éjszaka folyamán már nem volt annyi erőm, hogy felmenjek, főleg nem Louval a karjaimban, aki, amint letette a fejét, máris álomba szenderült, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni őt, tudva, hogy így is lesz elég baja, amint felébred. Jobb, ha kialussza magát, bár az sem fog sokat segíteni a másnaposságán. Beálltam a zuhany alá, élvezve a bőrömre zúduló hideg vizet, ami felfrissítette az egész lényemet. Miután végeztem, kiléptem a kabinból, majd a törölközővel szárazra töröltem a testemet, és a hálóba mentem, ahol felkaptam egy laza fehér pólót meg egy szürke melegítő nadrágot. Mikor be akartam csukni a szekrény ajtaját, megakadt a szemem a kedvenc sötétkék pulóveremen, amit a kezembe véve mentem vissza a nappaliba, ahol Louis még mindig az igazak álmát aludta, nagyokat horkolva. Érdekes, hogy sosem bírtam elviselni, ha valaki horkol, de ő ezt is olyan aranyosan művelte, hogy csak mosolyogni tudtam rajta. Mielőtt betakartam volna a pulcsimmal, végignéztem meztelen testén, amin jól láthatóak voltak az éjszakai szex nyomai. Beharapott alsó ajakkal fedeztem fel az imádott testet, aminek már minden egyes szegletét ismertem. Ahogy egy-egy részhez érem hagytam, hogy elragadjanak az emlékképek, amiktől vágyakozó sóhajok hada tört fel belőlem. Annyira hihetetlen, hogy még mindig, ennyi idő után is ilyen hatással van rám. Elég csak egy pillantást vetnem rá, vagy hallanom a magas, mégis rekedtes hangját, és máris vadul ver a szívem. Óvatos puszit nyomtam a homlokára, majd felkapkodtam a szétdobált ruháinkat, amiket a szennyestartóba dobáltam. Ezek után a konyhába vezetett az utam, hogy főzzek egy jó erős kávét, ami talán felpörget, mert hiába nem ittam sok alkoholt, és aludtam majdnem délig, akkor is rohadt fáradtnak éreztem magamat. Benyomtam a kávéfőző gombját, és amíg vártam, hogy elkészüljön, azon agyaltam, hogy meglepem Lout egy levessel. Nagyon megkívántam, és neki is jót fog tenni a másnaposság ellen. Halk léptekkel osontam fel az emeletre, ahol a kezembe kaptam a laptopot, amin keresek majd egy receptet, mert, ha a magam eszétől kellett volna bármit is csinálnom, tuti, hogy nem ment volna, és nem akartam, hogy ennek a konyha lássa a kárát. A pultra helyeztem a gépet, majd felnyitottam a képernyőt, megnyitva a keresőt, ahova beírtam, hogy "leves elkészítése". Több oldalt kiadott, amikből találomra választottam egyet, ahol persze annyi féle recept volt, hogy csak úgy kapkodtam a fejemet. 
- Szuper - morogtam az orrom alatt. Kiválasztottam a legegyszerűbbnek tűnőt, amit reméltem, hogy el is tudok majd készíteni. Nem igazán voltam oda a főzésért, mindig Louis csinálta a kajákat, én meg figyeltem őt, ahogy buzgón sürgött-forgott a konyhában. Jó, azért volt, hogy én is besegítettem, de őszintén megvallva, ez nem sokszor fordult elő. Szerencsémre Lou imádott főzni, ezért ezen sosem vesztünk össze. Megnéztem a hozzávalókat, és mázlimra minden volt itthon, így legalább a bevásárlással nem kellett vesződnöm. Mindent előkészítettem, aztán a recept szerint haladva nekiláttam. Közben a kávé is lefolyt, aminek a felét kiöntöttem, a másikat pedig meghagytam Lounak, hátha most megissza, habár tudom jól, hogy nem szereti. Tovább olvastam, és megdöbbentem, hogy legalább két és fél óra kell mire megfő, ha nem több. 
- Jézus atyám, az hosszú idő! - hüledeztem, majd vállat vontam, mert rájöttem, hogy addig legalább kutakodhatok a neten. A csészémmel és a laptoppal együtt az asztalhoz ültem, és amint elhelyezkedtem, megnyitottam a Londoni ingatlan oldalakat, hátha találok valami otthonos kis házat nekünk. Igaz, Louis nélkül sosem döntenék semmiben, de nézegetni azért szabad, és ha netán megtetszik valamelyik, akkor azt lementem, a többit pedig együtt megbeszéljük. Elég sok házat találtam, szebbnél szebbeket, amiknek az áruk nem volt valami olcsó, de ez engem egy cseppet sem érdekelt, mivel van elég pénzem. Viszont tudom jól, hogy Lou ki fog akadni ezen, szóval valamit ki kell találnunk, hogy megoldjuk ezt a problémát. Nekem csak az számít, hogy ő boldog legyen, és otthon érezze majd magát az új közös házunkban. Nem tudom mennyi idő telhetett el a neten való szörföléssel - talán úgy egy óra, ha nem több - mikor morgást, utána pedig egy halk szitkozódást hallottam a nappali felől. Elmosolyodtam, ahogy magam elé képzeltem az éledező, másnapos Louist. Felálltam, és kiöntöttem a csészéjébe a kávét, amit megkóstoltam, hogy ellenőrizzem mennyire hűlt ki. Pont jó volt. Öntöttem mellé egy pohár vizet is, és közben a levest is ellenőriztem, aminek kellett még egy kis idő, ahhoz hogy elkészüljön. Visszaültem a gép elé, hallgatva a meztelen lábak tompa zaját, amik egyre csak közeledtek, aztán elhallgattak. Mosollyal az arcomon emeltem fel a fejemet, hogy az ajtó felé nézzek, ahol a kis kócos hajú, másnapos pasim állt. Az ajtófélfának dőlt, miközben a résnyire nyitott, duzzadt szemeivel engem pásztázott, ha netán látott valamit. Hiába, nekem még így is eszméletlenül dögös volt, főleg, hogy csak a pulcsimat viselte, amivel direkt azért takartam be, hogy amikor felébred, legyen valami amibe belebújhasson. Olyan nagy volt rá, hogy egészen a combja közepéig ért, aminek köszönhetően láthattam vékony, mégis izmos lábait, amiken újra és újra végigvezettem tekintetemet. 
- Ne vigyorogj! - szólalt meg rekedtes, fáradt hangon.
- Jó reggelt, vagyis napot! - javítottam ki magamat, mire szemeit lehunyta, és a fejéhez kapott. 
- Ne ordíts, kérlek! - morogta, amit kuncogva fogadtam. Így jár az, aki többet iszik a kelleténél. Ellökte magát az ajtófélfától, és lomha léptekkel megindult felém, majd se szó, se beszéd, az ölembe ült. Átkarolta a nyakamat, az arcát pedig a vállamba fúrta. Azonnal átöleltem kicsiny testét, lágy puszikat hintve a feje búbjára. Meleg lehelete bőrömet csiklandozta, libabőrt eredményezve az érintett részen. 
- Szarul vagy, mi? - kérdeztem halkan, tudva, hogy milyen szörnyű érzés ilyenkor a hangos beszéd. Nem válaszolt, csak bólintott, amit egy nyöszörgés is követett. - És még én ne igyak... - forgattam meg a szemeimet, még mindig mosolyogva. 
- Dugtunk, nem? - motyogta a bőrömnek, mire hangosan felnevettem. Ujjaimmal a hajába túrtam, próbálva visszarendezni kósza tincseit, amik nem igazán akartak szót fogadni nekem. Továbbra is összevissza meredeztek, ezért feladtam a próbálkozást. 
- Igen, dugtunk, de még hogy! - emlékeztem vissza az estére, amitől melegség öntött el, és az alhasam is bizseregni kezdett. - Eszméletlen voltál! Szexi, és huncut! - suttogtam a füléhez hajolva, amibe belecsókoltam, kuncogást kiváltva belőle. 
- Fáj is a fenekem... A fejemről meg ne is beszéljünk... És hányingerem van, ja, és rohadt fáradt vagyok... - panaszkodott, még mindig engem ölelve. 
- Csak ennyi? - nyomtam egy puszit az arcára. 
- Nem elég? 
- Tudod, mit szoktak mondani erre? Aki éjjel legény, az...
- Hagyd abba, vagy behúzok egyet! - fenyegetett, amire újból kitört belőlem a nevetés. - Nem vagyok valami jó kedvemben, szóval vigyázz! - morogta, de erre már nem válaszoltam, csak lágyan simogattam a hátát, amit elégedett nyöszörgésekkel jutalmazott. Pár percig cirógattam még, mire lassacskán elhalkult, ami kezdett gyanús lenni, ezért megtörtem a csendet:
- Csináltam neked kávét, jó lenne, ha meginnád, bár tudom, hogy nem szereted, de... - akadtam meg a mondandómban, amit Lou egyenletes szuszogása, és elernyedt teste szakított félbe. - Kis tigris? - suttogtam, gyengéden megrázva a testét, amire semmi reagálást nem kaptam. - Idealudtál? - kérdeztem, de inkább csak magamtól. - Ide hát... - mosolyogtam, és megpróbáltam felkelni vele az ölemben, de nem tűnt egyszerűnek a dolog.
- Ne menj el. - motyogta a nyakamba, még jobban hozzám bújva. 
- Csak felviszlek az ágyba, jó?
- Nem akarom, nekem így pont jó!  - nyöszörögte, amit mosolyogva hallgattam. 
- De nekem elég kényelmetlen, már most zsibbad a lábam, Lou. - simítottam el a homlokára lógó tincseit, nézve a hosszú szempilláit, amik mindig ámulatba ejtettek. Válaszul csak egy morgást kaptam, aztán lassan kimászott az ölemből, és sértődött, kómás fejjel nézett le rám. 
- Csináltam kávét, kortyolgasd el! - mutattam az asztalon lévő csészére. 
- Nem szeretem... - ásított egy nagyot, aztán megdörgölte a szemeit. 
- Akkor vizet? - fogtam meg a poharat, amit felé nyújtottam. Elvette, és egyből le is hörpintette. - Lesz leves is, ha minden igaz! - amint ezt kimondtam, szemei kikerekedtek. 
- Te főztél? - kérdezte ledöbbenve. 
- Igen! - válaszoltam büszkén, mire elmosolyodott, és a nyakam köré fonta a karjait, lágy csókot nyomva ajkaimra.
- Imádlak! -  motyogta a számra, én pedig megragadtam a derekát, hogy még közelebb húzhassam magamhoz. Teljes teste az enyémhez simult, ami kellemes melegséggel töltött el. Ajkai újra az enyémen voltak, a kezeim pedig egyre lejjebb vándoroltak, bekúszva a pulcsi alá, rásimulva a fedetlen kis gömbökre. Louis élesen beszívta a levegőt, ahogy rámarkoltam a fenekére. 
- Csak óvatosan, mert érzékenyek! - suttogta, elhúzódva tőlem, kékségeit a zöldjeimbe fúrva.
- Sajnálom - feleltem aggódva, mert hiába szerettük mindketten a durvaságot, azért féltettem őt, és nem akartam fájdalmat okozni neki. Szeretetteljesen elmosolyodott, amitől megkönnyebbülve sóhajtottam fel, puszit hintve ajkaira. 
- Mindenem fáj... - morogta, ahogy elhajoltam tőle. - A nyakam, a hátam... - körözött a fejével, és kihúzta magát, mindehhez fájdalmas arcot vágva. 
- Mi lenne, ha lezuhanyoznál, vagy vennél egy forró fürdőt, aztán kezelésbe vennélek? - kérdeztem, és láttam felcsillanni kékjeit. 
- Komolyan? Megmasszírozol? - vigyorgott olyannyira, hogy szinte a füléig ért a szája. Mosolyogva bólintottam válaszul. - Akkor gyors zuhany lesz! - lelkesedett egy sietős csókot nyomva a számra, és már ment is a lépcső felé, én pedig követtem őt, mert biztos akartam lenni abban, hogy épségben eljut a fürdőig. 
- Követsz? - huncut vigyorral fordult felém a lépcső aljánál. Bólintottam. - Ugye tudod, hogy nem jöhetsz velem? 
- Tudom, mert nem bírnál magaddal! - kacsintottam rá, mire megforgatta a szemeit, és hátat fordítva nekem haladt tovább felfelé. Ahogy előttem lépdelt, nem bírtam megállni, hogy ne húzzam fel a pulcsit, meglesve meztelen fenekét. 
- Hé! - húzta vissza, eltakarva a gömbjeit. - Nem szabad! - kuncogott, majd ismét elindult, én pedig újra felhúztam. - Na, jó, nem jöhetsz utánam! - fordult felém mérgesen, amire nevetéssel válaszoltam.
- Nagyon piros... Adjak rá puszit? - húzogattam a szemöldököm. 
- Nem, mert abból nem csak puszi lesz, és én most nem bírnék ki egy újabb menetet! - felelte, aztán már fent is volt. Én is felbattyogtam, de nem Louis után, hanem a szobába, ahol kivettem a szekrényből egy tiszta bokszert, amit a fürdőbe vittem, ahova belépve a víz hangos csobogása fogadott. 
- Hoztam alsót! - kiabáltam, mire elzáródott a csap, majd nyílt a zuhany ajtaja, amin Lou samponozott feje jelent meg.
- Mit mondtál? - hunyorgott.
- Hoztam alsót! - mutattam az említett ruhadarabra, amit a szennyes tetejére tettem.
- Nadrág? - kérdezte törölgetve a szemeit, amibe folyton belefolyt a hab.
- Szeretném, ha ma csak a bokszert, és a pulcsimat viselnéd! Olyan szexi vagy benne! - mosolyogtam, mire ő is. 
- Oké! - bújt vissza a zuhanyzóba, becsukva a kabin ajtaját. Visszamentem a konyhába, és mikor épp leültem volna a laptop elé, csengettek. Ez meg ki a fene lehet? Indultam el a bejárat felé.
- Megyek! - kiáltottam ki, és pár perccel később már nyitottam is az ajtót. Abban a pillanatban, amint megláttam a két zsarut a küszöbön álldogálni, lefagytam. A vér is megfagyott az ereimben, ahogy engem pásztáztak. Annyira ledöbbentem, hogy azt sem tudtam, mit kellene tennem, mert erre aztán nem voltam felkészülve. Bárki mást, csak őket nem akartam újra a házunknál látni. Nagyot nyelve néztem hol az egyik rendőrre, hol pedig a másikra. A tenyerem izzadni kezdett, a szívem pedig a torkomban dobogott. Nem lehet igaz.... Minden olyan jól alakult, erre... Bassza meg! - káromkodtam magamban, és már láttam a lelki szemeim előtt, ahogy bilincsbe fognak, és elvezetnek. Szedd össze magad, az istenit! - korholtam le magamat gondolatban, majd minden erőmet összeszedtem, és végre kinyögtem:
- Jó napot, biztos urak! Miben segíthetek? - mondtam olyan nyugodtan, ahogy csak tellett tőlem a jelen pillanatban.
- Jó napot! - köszönt először a magasabbik, akivel kezed fogtam. - Roger! A társam pedig Mark! - mutatott a mellette álló rendőrre, és vele is kezet ráztam.
- Harry Styles! - mondtam. - Bár gondolom, ezt tudják! - tettem hozzá, mire bólintottak. - Miben segíthetek? 
- Csak egy pár percet kérnénk öntől, meg Louis Tomlinsontól! - Megrezzentem Lou nevét hallva, és ha lehet, még idegesebb lettem. Ebben a pillanatban szállt el minden reményem.
- Rendben, fáradjanak be! - tártam szélesebbre az ajtót, beinvitálva a rendőröket, majd egyenesen a nappali felé vezettem őket. - Louis épp fürdik, de ha gondolják, szólok neki! - annyira ideges voltam, hogy összevissza mutogattam a kezemmel. 
- Igazából nem szükséges, ön is elmondhatja neki! - válaszolta Roger. 
- Rendben.. ööö... Megkínálhatom önöket egy kávéval? Vagy üdítővel? - udvariaskodtam a tarkómat vakarva idegességemben.
- Köszönjük nem! - utasították vissza kedvesen, ezért lehuppantam a velük szemben lévő fotelra. 
- Tisztázni szeretnénk a Shane Winston meggyilkolásával kapcsolatos ügyet! - mondta a másik rendőr, akinek most hirtelen nem emlékeztem a nevére, annyira ideges voltam. Akkor nem Lucasról akarnak beszélni, ami jó nem?! Nem találták meg a holtestét, nem tudnak semmit. Hála az égnek! 
- Miről lenne szó? Találtak valamit? - érdeklődtem nyugodtabb hangnemben, bár még nem teljes nyugodtsággal, mert bármi kiderülhet Shane ügyében is, ami szívás lehet rám nézve. Ki tudja, hogy Lucas mi a faszomat csinált, még mielőtt a halába nem küldtük.
- Igen, pár nappal ezelőtt valaki beküldött az őrsre egy videofelvételt, amit a kávézó rejtett kamerája rögzített. 
- Kamera? - kérdeztem ledöbbenve. - Nem azt mondták, hogy nincs kamera a kávézóban? - teljesen lesokkolódtam. Úgy tudtam, hogy nincs. Louis azt mondta, hogy emiatt nem tudták tisztázni az ügyet, erre most kiderül, hogy mégis volt?...
- Mindenki úgy tudta, de ezek szerint mégiscsak volt! A kávézó főnöke se tudott róla! Valaki odarakhatott egyet, de azt még nem tudjuk, hogy ki! A lényeg az, hogy önt felmentették, mert tisztán látszik a felvételen, ahogy ön bemegy a kávézóba, aztán az is, hogy dulakodnak...
- Igen... - hajtom le a fejem. - De nem öltem meg! - hangom erélyesebb volt, mint ahogy terveztem. - Feldühített, de aztán lenyugodtam, és leültünk megbeszélni a dolgokat! Bocsánatot kért, én pedig megbocsátottam neki, aztán elköszöntem, beültem a kocsimba, és hazajöttem! 
- Ezt már mi is tudjuk! Láttuk, hogy amint elhagyta a kávézót, pár percre rá egy csuklyás alak közelítette meg az épületet, aki aztán bement, és letámadta az áldozatot! Sajnos nem tudunk semmit a támadóról, még folyik a nyomozás! De egy valamiben biztosak vagyunk, hogy nem ön az elkövető! - Amint ezt kimondta, megkönnyebbülve sóhajtottam fel. El sem hiszem, hogy ennek is vége, mert vége, ugye? 
- Ez azt jelenti, hogy felmentenek a vádak alól? Szabad vagyok? - kérdeztem biztos, ami biztos alapon, és míg vártam a válaszra, szétharapdáltam a számat.
- Igen, önt kihúztuk a gyanúsítottak listá...
- Harry? - Louis hangja kúszott be a tudatomba, mire azonnal a lépcső felé néztem, ahol megláttam őt, sietve lépdelve lefelé. - Készen állok a hosszú ujjaidra, a... - állt meg a lépcső alján, mikor a szemei megakadtak a rendőrökön. - Ó... - pirult el, lejjebb húzogatva a pulóvert, így próbálva eltakarni csupasz lábait. Alig bírtam ki, hogy fel ne nevessek a helyzeten. 
- Jó napot, biztos urak! - köszönt a rendőröknek, akik visszaköszöntek. - Mi akkor nem is zavarnánk tovább! - álltak fel a kanapéról, én pedig kikísértem őket, miután elköszöntek a még mindig döbbenten álldogáló Louistól.
- Még annyit - fordult felém Roger, mikor már kint álltak az ajtó előtt. - hogy majd kapnak egy értesítőt, és az azon feltüntetett napon be kellene jönniük, hogy megnézzék a felvételt, hátha önök felismerik az elkövetőt! 
- Rendben, köszönöm! - fogtam velük kezet.
- További szép napot! - mondta a kisebbik egy mosollyal az arcán, aztán hátat fordítottak nekem, elindulva a járőrkocsijuk felé. Vigyorogva csuktam be az ajtót, és mentem vissza a tégla vörös arcú Louhoz, aki még mindig ott állt a lépcső előtt.
- Basszus, Harry! Ez rohadt égő volt! - takarta el az arcát a kezeivel. - Legalább szólhattál volna, vagy nem tudom... - motyogta a tenyerébe. 
- Szerinted, hogy? - lépdeltem oda hozzá. - Ne emészd magad ezen, nem történ semmi! - öleltem át a mellkasomhoz húzva. 
- Ez annyira gáz... - dörmögte a felsőmbe.
- Azért én szexibb voltam rendőrként, nem? - vigyorogtam, mire elhúzódott morcos képet vágva.
- Most komolyan? Leégettem magam két zsaru előtt, te meg poénkodsz? - mérgelődött, aztán mintha leesett volna neki, hogy mi is történt, elhallgatott. Láttam rajta, hogy gondolkodik, arcára pedig döbbenet ült ki, mikor felnézett rám. 
- Várj! Egyáltalán mit akartak? Baj van? Jézusom, mondd, hogy nincs baj! - hangja kétségbeesett volt. 
- Semmi baj! Felmentettek! Bizonyítékuk van arról, hogy nem én öltem meg Shanet! - mondtam boldogan, mire Louis szemei azonnal felcsillantak, szája pedig hatalmas vigyorra húzódott.
- Komolyan? Istenem! Olyan boldog vagyok! - ugrott a nyakamba, ami kicsit váratlanul ért, mert majdnem hátraestünk, de az utolsó pillanatban sikerül valahogy visszanyernem az egyensúlyomat. Felnevettünk, az ajkai pedig az enyéimre tapadtak. Kezeimmel a fenekét fogtam, és a kanapé felé hátráltam, amire leültem, Louval az ölemben. Csupasz lábai a combjaim két oldalán foglaltak helyet, amiken végigsimítottam, egészen fel a derekáig, majd a hátáig, megállapodva a haján, amibe beletúrtam, miközben szüntelenül faltuk egymást.
- És igen - lihegte a számba, kezeivel közrefogva az arcomat.
- Mi igen? - értetlenkedtem.
- Sokkal szexibb voltál rendőrkén! - harapott az alsó ajkamba, amit játékosan meghúzott. Felsóhajtottam, amit egy nyögés követett, ahogy lassan mozogni kezdett az ölemben, ezzel az őrületbe kergetve engem.  - Szent egek! Ha ezt most azonnal nem fejezed be, akkor megint alattam fogsz kikötni! - lihegtem megmarkolva a derekát, leállítva a mozgásban., mert ő nem igazán szándékozott megállni. Elvigyorodott, és mielőtt leszállt volna rólam, egy gyors csókot nyomott a számra.
- És mi lesz a masszírozással? - mosolygott. - Még mindig áll? - kérdezte huncutul. Vigyorogva néztem le a nadrágomra, ami igencsak dudorodott.
- Áll! De még hogy! - kacsintottam Loura, aki felkuncogott.
- Akkor? Jössz? - fordult meg, és felhúzta a pulóverét, megmutatva a fekete, szűk bokszerbe bújtatott fenekét, ami tökéletesen kiadta a kerek formákat. Azonnal felpattantam, mire felsikoltott, és sietve felszaladt az emeletre, én pedig utána rohantam.


2016. február 5., péntek

143.rész


Hellooo everybody! 

Meghoztam a kövi részt, amit remélem élvezni fogtok! :p
Köszönöm a sok kommentet, a szép szavakat, és mindent! Nagyon boldoggá tettetek vele! Mivel befejeztem a másik blogomban lévő történetet, így talán több időm lesz most erre, és nagyon remélem, hogy hamarabb tudom hozni majd a részeket! (bár nem akarok ígérgetni, mert sosem úgy történnek a dolgok, ahogy én szeretném...)
Most ennyit szerettem volna, nem is húzom tovább, jó olvasást! ;) <3

Puszi

Dreamy Girl 



Louis 

Kanapéba nyomódott arccal, pucsítva, fájó farokkal vártam, hogy Harry végre csináljon velem valamit, de mind hiába. Azóta, mióta lehúzta rólam a tangát, meg sem moccant. Nem ért hozzám, de még csak meg sem szólalt, ami kezdett kicsit aggasztani. Megpróbáltam hátralesni a lábaim között, ami hátrabilincselt kézzel nem volt valami könnyű, és nem is láttam valami sokat, csak Harry izmos lábait, és az ágaskodó farkát, amire a nyálam is kicsordult.
- Hazza?! - sóhajtottam, még mindig hátra nézve. - Érints meg! Kérlek! Nagyon fáj! - szűköltem szinte sírva a vágytól, amitől lüktetett a farkam, és feszültek a golyóim. Megőrjít! Mióta megláttam a rendőr szerkóban az eszemet vesztettem. Annyira izgató volt a fekete egyenruhában, a kalapról, meg a bilincsről nem is beszélve. Már a látványra el tudtam volna menni, és ahogy beszélt velem, meg amit a gumibottal művel... Végem volt... Amint rágondoltam megugrott a farkam, és sóvárogva nyögtem fel. A vágy teljesen eluralkodott rajtam, semmi mást nem akartam csak, hogy végre bennem legyen, és keményen dugjon. Nem akartam, hogy finomkodjon, most nem. Vad, kemény szexre vágytam. Megremegtem a hirtelen jött érintésétől. Meleg kezei átkaroltak a csípőmnél, lágyan cirógatva alhasamat úgy, hogy még véletlenül se érjenek hozzá a fájdalmasan pulzáló férfiasságomhoz. Emlékeztem arra, hogy azt mondta, hogy ki akar élvezni, de ennyire? Ez már kegyetlenül fájt. 
- Akarlak! Most! - nyögtem a kanapéba, mire mozgolódni kezdett. Hosszú ujjai a férfiasságom köré fonódtak, amit egy egyenletes tempóban verni kezdett. Megkönnyebbülten nyögtem fel, és szinte sírni tudtam volna a boldogságtól, hogy végre hozzámért. Fel-le mozgatta hatalmas kezét, először lassan, aztán egyre gyorsabban. Lehunyt szemekkel, nyögve élveztem puha, mégis kemény tenyerének izgatását, amit kis idő után a nyelve váltott fel. Hangosan felsikoltottam, mikor végignyalt a hosszomon, aztán pedig a makkommal játszadozott. Duzzad, nedves ajkai közé vette a farkamat, amitől egész testemben megremegtem. Kezeim ökölbe szorultak, ahogy erősen megszívta, majd ismét nyelvével járta körbe. Minden erőmet összeszedve néztem hátra. Harry a két lábam között feküdt a hátán, pont a férfiasságom alatt, amit nyelve hegyével érintett. Felnyögtem, és szivárogni kezdett az előnedvem, amit finoman ízlelgetve, hümmögve nyalogatott. Mikor végzett, újra ajkai közé vett, és olyan erősen megszívott, hogy behorpadt az arca. Ezt még párszor megismételte, én pedig a mennyekben éreztem magamat. Lassan szopni kezdett, és közben a kezével a férfiasságom tövét markolta. Bólogató mozdulatokkal hol csak a makkomat kapta be, hol pedig egészen a tokáig engedett. 
- Oooh! Istenem! Szopj! - ziháltam a kanapé anyagába harapva. Ujjai áttértek a heréimre, amiket morzsolgatott, miközben erőteljesebben szopott, ezzel egyre hangosabb nyögéseket kiváltva belőlem. Újra felé pillantottam, és majdnem elélveztem, mikor kezeivel a derekamba markolt, így tolva lejjebb, hogy még mélyebbre tudjon ledugni a száján. Felsikoltottam, ahogy egyre jobban elmerültem benne. Forró szája, fürge, puha nyelvének izgatása, olyan kéjhullámot indított el a gerincem vonalán, hogy azon nyomban el tudtam volna menni, amit nyilván megérezhetett, mert elhúzódott tőlem, és mielőtt kimászott volna alólam, egy utolsót nyalt a makkomon. Zihálva próbáltam lenyugtatni a bennem felfokozódott kéjt, és izgatottan vártam a következő lépést, mert fogalmam sem volt, hogy mit fog ezután tenni, de nagyon remélem, hogy most már őt fogom érezni magamban, ahogy a hatalmas férfiasságával szétfeszít odalent. Egyik keze a derekamba markolt, míg a másik a fenekemen csapódott. Felszisszentem, és a számba haraptam a fájdalomra, amit újabb, az előbbinél sokkal erősebb csapás követett. Csípett, és égetett, mégis eszméletlenül élveztem. Szétfeszítette a fenekemet, majd beleköpött a vágatba, amire kicsit összerezzentem. Éreztem meleg nyálát végigfolyni a hasadékban, aztán forró nyelve következett. Hangosan, felakadt szemekkel élveztem, ahogy végignyalt, majd ki- be dugdosta nyelvét a járatomban. Még jobban kinyomtam a fenekem, mire halk kuncogást hallatott, megszakítás nélkül nyalva tovább, amitől jobbra- balra fordítottam a fejem, a kanapé anyagába sikoltva. Nyelvét hosszú ujjai váltották fel, amikkel a bejáratom ingerelte, néha kicsit benyomva azt. A gyenge pontom lágy masszírozásával az eszemet vette. A jóleső érzés, amit okozott nekem, folyamatos hullámként söpört végig a gerincem vonalán, amikre egyre furcsább hangokkal válaszoltam. Benyálazta ujjait, és folytatta a kínzásom, amitől szinte nyüszítettem, mert már annyira akartam őt, de ő csak kínzott és kínzott továbbra is.
- Kérlek... - szűköltem, kijjebb tolva a csípőmet, amire hirtelen eltűntek az ujjai. - Harry! - morogtam feszülten, de nem történt semmi. Fel akartam nyomni magam, hogy lássam, mi történik, azonban hatalmas keze a hátamra siklott, visszanyomva a kanapéra, miközben minden figyelmeztetés nélkül feldugta az egyik ujját. Fájdalomtól felszisszenve, mégis megkönnyebbülve nyögtem fel, mikor mozgatni kezdte bennem ujjait, ezzel átmenetileg enyhítve a kínomon. Nem tökölt, máris csatlakoztatta hozzá a második ujját is, és felvéve egy monoton tempót ujjazott, amit kéjes hangokkal díjaztam. Begörbítette őket, amitől felsikoltottam, ökölbe szorítva a kezeimet, amik még mindig a bilincsben voltak. Újra megtette, remegést küldve végig a testemen. Elhomályosult a látásom, a lábaim remegtek, ahogy egyre csak ujjazott, többször izgatva az előbbi pontot, aminek a hatására újabb, erősebb gyönyörhullám söpört végig rajtam. 
- L-lassíts, m-mert e-el... ahh... i-istenem.. elmegyek! - ziháltam levegőért kapkodva, mire kihúzta az ujjait, amitől hiányérzetem támadt. Remegő izmokkal lihegtem, várva, hogy kicsit lecsillapodjon bennem a kéj. Harry óvatosan rám hajolt, majd a fülembe suttogott:
- Óvszer nélkül akarlak megdugni! - harapott rá a fülcimpámra. - Érezni akarlak! Beléd akarok élvezni! - sóhajtotta, én pedig felnyögtem pusztán a szavai hallatán. Nagyon nem érdekelt, hogy hogyan dug meg, csak csinálja.
- Csináld már! - feleltem türelmetlenül, mire felkuncogott, és egy csókot nyomott a tarkómra. Mögém helyezkedett, hallottam, ahogy köp egyet, aztán megéreztem tompa hegyét a járatomnál. Lassan nyomult belém, én pedig majd szétszakadtam. Összeszorított szemekkel, bent tartott levegővel haraptam az alsó ajkamba. Amint átbukkant a makkja, megkönnyebbülten sóhajtottam fel, bár a feszítő érzés nem múlt el. Nagyokat fújtattam, ahogy egyre beljebb hatolt, majd teljesen elveszett bennem. 
- Oh, Louis! Kurva jó érezni téged! Olyan forró vagy! - hörögte a fenekembe markolva, amit széthúzott. Nem mozdult, csak várt, én pedig éreztem lüktetését, és nem bírtam tovább várni. Még jobban bepucsítottam, majd először előre dőltem kicsit, aztán hátra, testének ütközve, amitől ismét elmerült bennem. Egyszerre nyögtünk fel, míg ő az élvezettől, addig én a fájdalomtól. - Ahh! Baszd meg! - nyögte, mire újra elhúzódtam, majd az előbbitől kicsivel erősebben csapódtam testének, és ezt addig ismételtem, míg a fájdalom élvezetté nem vált. Egyre gyorsabban löktem magam felé, de aztán a bilincset markolva hirtelen megállított tettemben. 
- Harry?... - szűköltem, és megpróbáltam hátra lesni. Vigyorogva nézett rám, majd meghúzta a bilincset, amitől megfeszültem. Felemelte a felsőtestem a kanapéról, aztán visszaengedett, de a bilincset nem engedte el. Kihúzódott, és mikor már épp felmordultam volna a hiányától, keményen belém vágódott. 
- Baszd meg! - kiáltottam fel, és ismét kihúzódott, majd erőteljesen, az előbbinél is mélyebbre csapódott. - Az istenit! - összeszorított szemekkel szűrtem ki a fogaim között.
- Tetszik, mi? Szereted, ha keményen kúrlak, igaz? - újra belém vágódott, amitől felsikoltottam. - Ez az, sikolts, baby! - zihálta ki- be mozogva. 
- Kúrjál! - kiabáltam. - Gyerünk! Csak ennyi telik tőled? - hergeltem, mire megmarkolta a bilincset, és egy állatias hörgéssel kíméletlenül döfte magát belém, és innentől megállíthatatlanul mozgott bennem, folytonos nyögéseket kiváltva belőlem. Olyan keményen dugott, hogy azt hittem ott helyben elájulok. Éreztem, hogy szétfeszülök odalent, annyira erőteljesen döfött. Szűköltem, lassan minden erőm elhagyott, de ő csak mozgott, és mozgott. A gyönyör egyre fokozódott bennem, közel repítve a csúcs felé. A testem megremegett, de még mielőtt elélvezhettem volna a csípőmbe markolt, és  kihúzódott. 
- Harry? - szólaltam meg kétségbeesett hangon. Kezei lágyan simogatták a derekam, aztán a felsőm alá siklottak, gyengéden cirógatva izzadt hátamat. 
- Mivel jó fiú voltál, elengedlek! - zihálta kiszabadítva a csuklóimat. Megmozgattam elgémberedett kezeimet, majd négykézlábra tornásztam magam. Harry átkarolta a derekamat, és térdelő állásba húzott, aminek köszönhetően a hátam a mellkasához simult. Kezei felsőm alatt jártak, lágyan cirógatva a hasamat, és a mellkasomat, miközben lassan mozgott bennem. Behunyt szemmel vetettem hátra a fejemet, amit ő azonnal kihasznált, lecsapva a nyakamra, csókokkal lepve be felhevült bőrömet. Felszisszentem a kellemes fájdalomra, amit éles fogainak karcolása okozott, majd hangosabban nyögtem fel, amikor a fülcimpámat harapta. Egyre gyorsabb tempóban mozgatta a csípőjét, amitől izzadt testünk összecsapódott, izgató hangokat kreálva. Hirtelen döntött előre, én pedig a tenyeremmel megtámaszkodva, négykézlábra ereszkedtem. Rám dőlt, teljes testével a hátamra simulva, a fülembe lihegve. Ujjai összefonódtak az enyémmel, miközben egyre mélyebbre hatolt bennem. A vérem pezsgett, a pulzusom az egekbe szökött, és a gyönyör hullámai cikáztak át a testemen.
- Szeretlek - sóhajtotta a fülembe, amibe beleremegtem, majd félre fordítottam a fejem, hogy egy ügyetlen, gyors csókot válthassunk.
- Én is szeretlek - suttogtam a szájára, élvezve csípője lágy mozgását, amivel elkezdett körözni.
- Istenem - nyögtem az élvezettől, miközben a kanapéba markoltam. Harry kihúzódott, és egy gyors mozdulattal megfordított a lábaim közé furakodva, csókot lopva ajkamról. Kiszabadított kezeimet hátára simítottam, majd végre a göndör hajába túrhattam, játszadozva tincseivel, ami felemelő érzés volt. Lágyan csókolt, nyelve gyengéden masszírozta az enyémet, miközben a fejem fölé emelte először az egyik, aztán a másik karomat, és lágyan végighúzta ujjait a bőrömön, egészen a csuklómig, a bilincs helyét simogatva.
- Nagyon fáj? - suttogta a számba. Aggodalma megmelengette a szívemet, és elmosolyodva ráztam meg a fejemet. Megcsókolt, majd megszívtam az alsó ajkát, amitől felnyögött, és a farka is megrándult, ami az enyémhez simult. Még rajta volt a rendőr szerkó, amivel nem tudtam betelni. Csak néztem őt, amikor elhajolt tőlem. Ki akarta gombolni a felsőjét, de még mielőtt bármit is tett volna, elkaptam a csuklóját:
- Ne! Imádom a testedet, de ez az egyenruha... - haraptam be a számat, újra és újra végigvezetve rajta a tekintetemet. Félig letolt nadrágját néztem, amiből előbukkant hatalmas, erektől duzzadó farka.
- Jó, mi? - kacsintott huncutul, mire felkuncogtam. Számra tapadt, az ujjait pedig férfiasságom köré fonta, és verni kezdte. Én is megmarkoltam a szerszámát, amin ugyanolyan ritmusban mozgattam a kezem, mint ahogy ő az enyémen. Egymás szájába nyöszörögtünk, élvezve a másikat. Az előző durvaság után, a szeretetteljes, gyengéd kényeztetése jól esett. Imádom, mikor bedurvul, de ezt is. Mindkét énjéért odavoltam, és most mindkettőből kaphattam. Keze ellökte az enyémet, majd összefogta a férfiasságunkat, hogy egyszerre, egymáshoz dörzsölve verje őket, miközben szájával a nyakamra vándorolt, csókokkal lepve be a bőrömet. Nyöszörögve karoltam át a nyakát, még közelebb húzva őt hozzám, és a fülét harapdáltam. Ujjai a felsőmért nyúltak, amit elkezdett felfelé húzni.
- Vegyük ezt le! - suttogta a fülembe, mire elengedtem a karjaimmal, és együttes erővel lerángattuk magamról a pólómat, ami a szőnyegen landolt. A nyakamtól kezdve, lefelé haladva csókolta végig a bőrömet, a kulcscsontomat se kihagyva, onnan pedig a mellkasomra vándorolt, bekapva hol az egyik, hol a másik bimbómat, és szívni, nyalni kezdte, nem időzve rajtuk sokáig. Lejjebb haladt, nyelve hegyével érintve minden porcikámat egészen a köldökömig, ahol fogai közé csípte a bőrömet. Sóhajtozva, hátra vetett fejjel túrtam bele a hajába, markolászva göndör tincseit.
- Volt még valami, amit a taxiban mondtál. - nézett fel rám ragyogó zöldjeivel, huncut vigyorral az arcán, majd ismét végignyalta a testemet, egészen fel az ajkaimig, amiket megkóstolt. Próbáltam gondolkodni, hogy mit is mondhattam, de jelen pillanatban halvány fogalmam sem volt róla. Mintha minden kiesett volna onnantól, hogy beléptünk az ajtón.
- N-nem tudom... - lihegtem kábultan.
- Azt mondtad, hogy szeretnél meglovagolni! - kuncogott bele a számba, és lassan mozogni kezdett fölöttem, amitől bizseregtem. Kellett pár perc, hogy összeszedjem magam, és megszólaljak:
- Kapj az öledbe! - karoltam át a nyakát, mire a derekam alá nyúlt, és felült velem együtt. A lábai két oldalánál térdeltem, és a szájára tapadtam. Kemény farka a fenekemhez dörzsölődött, én pedig mozgatni kezdtem a csípőmet. Hatalmas kezei a derekamat markolták, aztán a seggemet vették birtokba, néha-néha széthúzva, beengedve szerszámát a vágatomba.
- Ülj bele! - suttogta, majd átcsúsztatta a nyelvét a számba. Haját markoltam, miközben szüntelenül faltuk egymást. Harry morgott egyet, és az egyik kezével a hátam mögé nyúlt, míg a másikkal a derekam fogta. Fel akart emelni, de leállítottam.
- Várj! - ziháltam.
- Mi a baj? - kérdezte aggódó tekintettel.
- Hol a kalap? - néztem jobbra-balra, ő pedig a kanapé mögé mutatott.
- Leütötted, mikor rossz fiú voltál! - húzott magához, majd a fülembe harapott. Felkuncogtam, és a mellkasára tenyerelve löktem el magam tőle.
- Addig nem lovagollak meg, míg fel nem veszed! - szálltam ki az öléből, és mikor hátat fordítottam neki, rácsapott a fenekemre. Visszafordultam felé, egy huncut mosollyal az arcomon.
- A-a, biztos úr! - ujjammal nemet intettem. - Ez már szexuális zaklatás! - haraptam be az alsó ajkamat, mire hatalmasat nyögve markolta meg a farkát.
- Lou! Azonnal ülj vissza! - morogta, de nem vettem figyelembe. Elindultam, felszisszenve az enyhe fájdalomra, ami az alfelembe nyilallt. Holnap nem hiszem, hogy lesz kedvem ülni, vagy bármi mást csinálni. Felvettem a padlón heverő sapkát, majd a fejemre tettem, szép lassan visszasétálva Harryhez, aki nyöszörögve simogatta a férfiasságát. 
- Szexi vagyok? - fordultam meg, a fenekemet mutatva neki, amire rácsaptam párszor, majd visszafordultam, és a makkom kezdtem el izgatni, mindvégig a zöld szemekbe nézve.
- Gyere ide! Hadd zaklassalak szexuálisan! - vigyorgott, mire ráérősen felé sétáltam, de még mielőtt az ölébe ültem volna, lerángattam a fekete nadrágját. A derekamba markolt, én pedig kigomboltam az egyenruhájának a felsőrészét, és csókokkal hintettem be a feltárt részeket. Megragadtam a felsőjét, és egy gyors mozdulattal széttéptem, amitől a gombok szanaszét repültek. Nem hagytam, hogy bármit is reagáljon, azonnal lecsaptam a mellkasára, körbe csókolva a tetkóit, majd a nevemnél beleharaptam a bőrébe, ott hagyva a fogaim nyomát. 
- Imádom, mikor harapsz! - nyögte, az oldalamat, és a hátamat simogatva. Nyaltam, csókoltam, és szívta, ahol csak értem, miközben mozogni kezdtem az ölében. - Ó, Louis... - suttogta. - Kérlek...  - könyörgött, mire lekaptam a fejemről a sapkát, és az övére helyeztem. Kicsit megemelkedtem, kezembe fogva a farkát, amit bepozícionáltam, és lassan ráereszkedtem. Nagyokat fújtatva fogadtam méretét, és addig engedtem magamba, amíg a fenekem a combjainak nem ütközött. Beszívtam az alsó ajkam, a szemeimet összeszorítottam, és lassan mozogni kezdtem.
- Basszus, Harry! - sziszegtem, majd kinyitottam a szemem, hogy a vágytól elhomályosult zöldekbe nézzek. Az ujjai a csípőmbe vájtak, az ajkai elnyíltak a folyton feltörő nyögéseitől, amik egyre sűrűbbé, és hangosabbá váltak, ahogy felvettem egy közepes ritmust, előre- hátra ringatva a csípőmet. Szétfeszített odalent.
- Tiéd a terep, kis tigris! - engedte el a derekamat, és a feje mögé kulcsolta a kezeit. - Csináld, ahogy neked jó! - nyalta meg a szájat, amin a nyála csillogott. Elmosolyodtam, aztán a feje két oldalánál a kanapé támlájába markoltam, és tovább mozogtam. Szemei engem pásztáztak, néha-néha megremegő szempillákkal, és le-lecsukódó szemhéjakkal, ami csak pár másodpercig tartott, mert utána újra engem nézett. Gyorsabb tempóra váltottam, amitől mélyről jövő nyögések, állatias hörgések szakadtak fel a torkából. 
- Ahh, Lou! Megőrjítesz! - zihálta hátradöntött fejjel, leejtve a kalapot a fejéről, mikor köröket írtam le a csípőmmel. Az érzés leírhatatlan volt. Nyöszörögve, kicsit hátra döntött fejjel, hunytam le a szemeimet, teljesen átadva magamat a kéjnek, ami minden porcikámba beférkőzött. A testemet forróság öntötte el, a bőröm bizsergett, a pulzusom pedig az egekbe szökött. Számat harapdálva simogattam a hasamat, majd felfelé haladtam a mellkasomra eljátszadozva mellbimbóimmal, aztán feljebb vándoroltam a nedves hajamba túrva. Nem tudtam semmi másra gondolni csak a jóleső érzésre, amit a csípőm mozgatása, és Harry hatalmas, lüktető farka okozott nekem. Hallgattam mély, állatias hörgéseit, amik az én nyöszörgéseimmel keveredtek a levegőben.
- Gyönyörű vagy! - lihegte kéjesen, és éreztem, ahogy felém mozdul, ajkaival lecsapva a nyakamra. Megmarkoltam a haját, erősebben nyomva magamat rá. Amint visszadőlt a kanapé háttámlájának, gyorsabban kezdtem el mozogni, amitől felakadtak a szemei, és az oldalamba vájtak körmei. Éreztem, hogy közel vagyok, ezért újra köröztem, aztán fel-le ugráltam farkán. Erősen zihálva markoltam a vállába, ahogy a gyönyör erős hullámként söpört végig a testemen. Megfeszültem, rászorulva Harry farkára, és hatalmasat nyögve élveztem mellkasára.
- Szent egek! - hörögte egész testében megremegve, belém lövellve forró magját. Zihálva, elhomályosult tekintettel néztem őt, aztán megszólaltam:
- A-azt h-hiszem... - kapkodtam a levegő után. - N-nekem a-annyi... - minden erőmet elvesztve dőltem forró, izzadt mellkasára. Nem hazudtam, tényleg úgy éreztem, hogy itt a vég. Nyakába lihegtem, ő pedig remegő kezeit derekam köré fonta. Így feküdtünk jó pár percen keresztül, és mikor már a légzésünk is visszatért a normális kerékvágásba, egy puszit hintettem a nyakára, aztán lemásztam róla, eldőlve a kanapén, ölébe ejtve a lábaimat. Teljesen megsemmisültem. Smaragdjai csillogtak, és mosolya fülig ért, mikor rám nézett. Megemelte az egyik lábamat, amit csókokkal hintett be, aztán a másikkal is ezt tette, miközben zöldjeivel rabul ejtette a kékjeimet. Kuncogva fogadtam csiklandós nyelvét, amivel a bokámtól, egy vonalat követve haladt felfelé a testemen, egészen az ajkamig, ahol egy csókban forrtunk össze. Miután levegőért kapkodva elváltunk egymástól, szemei az enyéimbe fúródtak, és csendben néztük egymást. Ujjaimmal hátratúrtam a homlokára tapadó tincseket, aztán az arcát cirógattam, amit lehunyt szemmel, szinte dorombolva élvezett.
- Ez csodálatos volt! - mondta ragyogva, és elnyúlt a kisasztalra, ahonnan elvett két zsebkendőt, amivel letöröltük magunkat. Amint végeztünk, az oldalamra gördültem mögém engedve Harryt, aki átkarolta a derekamat, kezem után kutatva, összefűzte ujjainkat. Gyengéd csókokkal hintette be a tarkómat, ami melegséggel töltött el a szívemet. Ajkainak kellemes érintésétől, a nyugalomtól, és a kimerültségtől szépen lassan lecsukódtak a szemeim és álomba merültem.



2016. január 10., vasárnap

142. rész



Halihóó!

Boldog Új Évet! :D Kívánom, hogy mindenkinek teljesüljenek a vágyai, a céljai, és legyetek nagyon boldogok! Nagyon szépen köszönök mindent, amit az elmúlt években kaptam tőletek! <3 Remélem, hogy ebben a évben is itt lesztek velem! <3 Mert ti tettétek szebbé a 2015-ös éveimet, meg az azelőttieket is! *-*
A részről annyit, hogy bocsánat, hogy itt hagytam abba, de így is már 10 oldal lett :D Azért remélem nem öltök meg érte! :D Bár kicsit félek... 

Jó olvasást!

Puszii, 
Dreamy Girl


Harry

Zihálva fogtam a tökömet, ami szét akart durranni a tenyeremben. Louis játéka, amit velem folytatott, teljesen kikészített, alig bírtam magammal. Próbáltam nagy levegőket venni, és másra terelni a gondolataimat remélve, hogy végre sikerül lenyugodnom. 
- Jól vagy, Harry? - kérdezte Zayn, egy mindent tudó mosoly kíséretében, amit egy elfojtott nyögéssel fogadtam, mert Lou nem hagyta annyiban, tovább kínzott, a combomat markolva, egyre feljebb haladva. Legszívesebben a kezembe haraptam volna, hogy ezzel enyhítsem a kínzó fájdalmat a farkamban. Mikor megéreztem forró ajkait a nyakamon, behunytam a szemem, élvezve a nedves csókjait, amikkel a felhevült bőrömet hintette be.
- Tudod, - suttogta, alig hallhatóan - még mindig rajtam van a piros tanga! Letéphetnéd a fogaiddal, baby! - nyalt bele a fülembe, amitől erősen az alsó ajkamba haraptam. 
- Akkor, hogy lesz az utazás? - kérdezte mellőlem Liam, de alig tudtam felfogni a szavait. A vágy bekúszott a tudatomba, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy hogyan fogom megdugni Louist. 
- Nem tudom, mi már megoldottuk Niallel! Harryéktől kérdezd! Vagy együtt indulunk, Haz? - fordult felém Zayn, én pedig a pad szélébe markoltam, ahogy a kis kéz a merevedésemre simult.
- M-mi? - sóhajtottam előre görnyedve, hátha úgy könnyebb lesz, de semmi enyhülést nem éreztem, csak a fájdalmasan lüktető golyóimat. 
- Nem is figyelsz ránk! Azt kérdeztük, hogy együtt indulunk neki Londonnak, vagy mi előbb elmegyünk, aztán ti utánunk jöttök? - nézett rám a szöszi, aki ugyanolyan sejtelmesen vigyorgott, mint a párja. Nem tudtam koncentrálni, mert Lou forró tenyere erősen mozgott rajtam, ami az utolsó löketet adta nekem. Nem bírtam tovább. Kibaszottul fájt.
- Ne haragudjatok, de mi most lelépünk, majd máskor megbeszéljük a dolgokat! - szűrtem ki a fogaim közöl, ökölbe szorított kezekkel. 
- Máris? Most jöttünk? Mi lesz a... - szólalt meg Liam, de nem tudta befejezni a mondatát, mert idegesen közbe vágtam:
- Majd máskor! - morogtam a felgyülemlett feszültségtől, mire mind a hárman összeszűkült szemekkel néztek rám. - B-bocsi... - mondtam lágyabb hangon. - Louval dolgunk akadt! - álltam fel, mire Liam is, hogy kiengedjen minket. 
- Ó, már mindent értek! - vigyorgott a fekete, mikor megakadt a tekintete a feszülő farmeromon. - Nyugodtan menjetek, mi elleszünk! Jó szórakozást! Aztán csak óvatosan! - kacsintott rám, én pedig szem forgatva megráztam a fejem. 
- M-meglesz! - dadogta Louis hatalmas vigyorral az arcán, miközben próbált kimászni a bokszból, kisebb-nagyobb sikerrel. Elmosolyodtam a bénázását látva, és rögtön feléje nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki, de mielőtt megfoghatta volna, kiesett a zsebéből a telefonja, ami az asztal alá csúszott hangosan koppanva a padlón. Nagyot sóhajtva, szemforgatva figyeltem, ahogy nagy nyögések közepette behajolt az asztal alá. Hangos röhögésre figyeltem fel, ami a fiúkból tört ki. Kérdőn néztem rájuk, mire Zayn Lou felé mutatott, nekem meg azonnal leesett, hogy miről is van szó. Ahogy lehajolt, a felsője felcsúszott, kivillantva a piros tangáját ami, ha lehetséges még jobban felizgatott, bár szerintem ennél kanosabb már nem igen lehetek.
- M-mi van már? - bújt elő az asztal alól, kezében tartva a mobilt, lassan kimászva a bokszból. Amit kiért, megragadtam a derekánál fogva, így tartva egyenesen a folyton dülöngélő testét.
- Semmi, csak... - próbáltam menteni a menthetőt, de persze a fiúk nem hagyták annyiban. Mert miért is tették volna?... Nem arról híresek...
- Ezt nem hittem volna rólad, Louis! - vágott a szavamba Niall, még mindig nevetve, könnyeit törölgetve.
- M-miről van szó? - motyogta értetlenül Lou, ide-oda kapkodva a tekintetét. Olyan édes volt részegen, szerintem azt sem tudtam, hogy merre van. 
- Nem gondoltam volna, hogy tangás vagy! - röhögött Zayn, mire rosszalló pillantást lövelltem mindhármójuk felé, figyelmeztetve őket, hogy hagyják abba. Tudtam jól, vagyis inkább csak reméltem, hogy Louis nem fog nagyon emlékezni a ma estére, de akkor is, ez elég nagy szemétség volt tőlük, és volt egy olyan sanda gyanúm is, hogy ezt nem fogják ennyiben hagyni. Amint józan állapotban lesz, meg fogják neki említeni, akkor viszont nem fogja ilyen jól fogadni, mint ahogy most.
- Harry? Miről beszélnek? - nézett fel rám homályos tekintettel. Nem tudtam válaszolni, mert Liam megelőzött:
- És még piros is! Tüzes! - nevetett, én pedig oldalba vágtam, amire morgott egyet.
- Szöszke! - fordult a fekete Niallhöz. - Nem gondolod, hogy ez rajtad is jól állna? - kacsintott, de a szöszi hevesen rázta a fejét. 
- Az kizárt! De rajtad megnézném, mondjuk... hmm... - vakargatta az állát gondolkodást színlelve. - Rózsaszínben?! - vigyorgott a párjára. 
- Álmodozz! - nevetett fel a Zayn, majd odahajolt a szöszihez, és súgott neki valamit a fülébe. 
- Na, jó fejezzétek be! Megyünk! Majd valamelyik nap átjöttök, és megbeszéljük a továbbiakat! - öklöztem le a fiúkkal, miközben Lou imbolygó testét fogtam. 
- Pápá, tangás! - kiáltotta utánunk Zayn, mikor már elindultunk kifelé. Hátramutattam a középső ujjamat, mire hangos nevetés tört fel mögülünk. Amint kiléptünk az utcára, megcsapott a jóleső hideg levegő, ami reméltem, hogy a kis részegesemet is kijózanítja kicsit. Pár másodpercig ácsorogtunk, és azon gondolkodtam, hogy hogyan is fogunk haza jutni, mivel egy az, hogy nem az én autómmal jöttünk, a másik meg, hogy hiába is jöttünk volna vele, nem is vezethetek. Igen, csak mi lehetünk olyan idióták, hogy kocsival indulunk neki inni. Eszembe jutottak a fiúk is, akiknek szerettem volna látni az arcukat, mikor kilépnek a bárból, és nagy nehezen leesik nekik, hogy nem ülhetnek a volán mögé. Ezen muszáj volt felnevetnem. Louis, miközben én nagy nehezen kiszenvedtem a telómat a szűk farmerom zsebéből, folyton motyogott valamit mellettem, amiből egy kukkot sem értettem, de mosolyogva figyeltem, ahogy részeg vigyor ült ki a pirospozsgás arcára. Magamhoz húztam, átölelve kicsiny testét, és közben tárcsázni kezdtem a taxi számát. Habár gyalog is elindulhattunk volna, de persze, csak akkor, ha az én édes kis pasim nem döntött volna úgy, hogy lerészegedik. Nem hiszem, hogy az ő tempójával reggelig hazaértünk volna, esetleg csak akkor, ha felkapom a hátamra, és úgy cipelem hazáig, de az nem lenne könnyű ilyen hosszú távon, ilyen hidegben. Míg telefonáltam, Lou eltolta magát tőlem, és dülöngélve indult el az egyik irányba, mire sietve utána mentem.
- Állj meg! - állítottam meg a karjánál fogva. Mikor végre sikerült lerendeznem a taxist, bontottam a vonalat, és Louis felé fordultam. - Hova indultál? - kérdeztem, amit kuncogás követett.
- Neeem tuuudooom... - válaszolt elnyújtott szavakkal. - Haza? - nézett fel rám egyik szemöldökét felhúzva, majd a mellkasomhoz bújt, én pedig átkaroltam őt.
- Majd én hazaviszlek, ne indulj el magadtól! - mondtam, de nem válaszolt, csak csendben álltunk, egymáshoz bújva, várva a taxira. Pár perc múlva éreztem, ahogy megremeg a teste.
- Fázol? - kérdeztem, fel-le mozgatva kezemet a hátán, ezzel is kicsit melegítve őt. Megrázta a fejét, majd azonnal a homlokához kapott. - Szédülsz, mi? - mosolyodtam el, a hajába puszilva.
- Haaareeeh? - hagyta figyelmen kívül a kérdésemet.
- Hümm? 
- Elárulok neked egy titkot, ami nagyon naaagy titok ám! - nézett rám összeszűkült szemekkel. - Nem mondhatod el senkinek! - emelte fel az ujját fenyegetően, mire felkuncogtam. Annyira édes volt. Mosolyogva vártam, hogy folytassa, de mind hiába, nem mondott semmit, ezért úgy döntöttem, hogy rákérdezek: 
- Mit akartál mondani az előbb, kis tigris? 
- Hm? Én? - kérdezett vissza, és láttam, hogy erősen koncentrál, az agyában lévő fogaskereket csak úgy csattogtak,  úgy dolgoztak. - Nem tudom... - vigyorgott fülig érő szájjal, mintha ez olyan nagyon vicces lenne, aztán hozzám hajolt, puszit nyomva az államra.
- Valami titkot akartál elárulni! - próbálkoztam újra, és amint kimondtam, felcsillantak azok a gyönyörű kékségei. 
- Óóó, igeeen! - nézett mélyen a szemembe. - Elárulom, de csak neked! Nagyooon szerelmes vagyok beléééd! - kuncogott fel, majd ujjával megpöccintette az orromat. - De, pszt! - tette a szája elé az ujját. - El ne mert mondani bárkinek is, ez egy hataaalmaaas titoook! - suttogta amennyire csak tudta, miközben a kezeivel hadonászott. Felkuncogtam édes szavai hallatán, és egy nagy cuppanós puszit nyomta az arcára. 
- Annyira szeretlek, kis tigrisem! - húztam még közelebb magamhoz, belefúrva arcomat a hajába, ami most füstös, és kicsit pia szagú volt a bár miatt, de ez engem egyáltalán nem zavart. Még egy pár percig álltunk kint a hidegben, aztán a taxi is végre begurult, amibe besegítettem Lout, majd én is beszálltam mellé. Elmondtam a taxisnak a címet, és kényelmesen hátradőltem az ülésben a mellkasomra húzva Louist, aki folyton csak motyogott, miből csak pár szót értettem. Mindenre volt egy kis megjegyzése, amit mosolyogva hallgattam, lágyan cirógatva a fejbőrét. Egy kis idő után felnézett rám, hosszasan fürkészve az arcomat, amit nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak meg. 
- Mi az? - kérdeztem, amire huncut vigyort kaptam válaszul, miközben az ujjai a mellkasomat találták meg, lágyan simogatva a felsőm anyagán keresztül. 
- Irtó dögös vagy! - suttogta megnyalt szájjal, amitől hatalmasat nyeltem. Cirógató keze vándorútra kelt, majd mikor a hasamhoz ért, felpillantott a kékségeivel, aztán minden figyelmeztetés nélkül rámarkolt a férfiasságomra, amivel egy elfojtott nyögést csalt ki az ajkaim közül. Elvigyorodott, dörzsölve az egyre keményedő farkamat. Lehunytam a szememet, hátradöntöttem a fejemet, és átadtam magam az élvezetnek, amit Lou kis keze okozott nekem. Az őrületbe kergetett azzal, hogy először lassan, majd egyre gyorsabban, és erősebben kényeztetett odalent. Felsóhajtottam, amikor a szája a nyakamra tapadt, meg-megszívva bőrömet, nem hagyva abba az ágyékom dörzsölését. Az alsó ajkamba haraptam, próbálva visszafogni a feltörni készülő nyögéseimet. Amint megszűntek a csókjai a bőrömön, kinyitottam a szememet, és Louis vággyal teli kékségeivel találtam szembe magamat. Erősen lihegtem, ujjaimmal dús hajába túrva, amire felsóhajtott, és lehunyta a szemeit.
- Khm... - Egy mély, ismeretlen hang ütötte meg a fülemet, de Louis annyira elvette a józan eszemet, hogy fel sem tudtam fogni a külvilágot. Forró, nedves ajkai újra lecsaptak a nyakamra, majd bekapta a fülcimpámat, amit érzékien szopni kezdett. A farkam megugrott a jóleső érzésre, és a cuppanós hangokra, amit a szája munkálkodásával hallatott. 
- Louis... - sóhajtottam erőtlenül, lehunyva a szemeimet. 
- Khm!! - Újabb, az előbbinél egy jóval erőteljesebb hang, amire már kipattantak a szemeim, amik a visszapillantó tükörből mérgesen rám meredő sofőrével kapcsolódtak össze. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy le tudjam állítani a rajtam munkálkodó Louist. Amint sikerült, morcosan nézett rám, mellkasa előtt összefont karokkal. Volt egy olyan érzésem, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot. 
- Sajnálom... - motyogtam a taxisnak, aki felhorkantott, dünnyögve valamit az orra alatt, amit nem értettem, de volt egy olyan érzésem, hogy jobb is.
- Álljunk le, kis tigris! Mindjárt otthon leszünk, és akkor folytatjuk, oké? - nyomtam finom csókot az összeráncolt homlokára, amivel sajnos nem sikerült letörölnöm az arcáról a sértődöttséget. Hiába mondtam neki bármit is, szavai süket fülekre találtak. Az ölembe pattant, lábait a combjaim két oldalára csúsztatta, aztán lecsapott a számra, ujjai pedig a göndör hajamat szántották. - L-Louis... - nyögtem a szájába.
- Meg akarlak lovagolni! - lihegte, és elkezdett mozogni az ölembe, amitől végleg végem lett. Megragadtam a combját, majd derekára simítottam a kezem, és erősen nyomtam magamra, hogy minél jobban összeérjünk odalent. Egymás szájába nyögtünk, ahogy egyre gyorsabban ringatta előre-hátra a csípőjét. 
- Baszd! Meg! - hörögtem, mire a kocsi hatalmasat fékezett, én meg épp, hogy csak meg tudtam fogni Louist, nehogy előre essen a két ülés közé. - Maga normális? - kiabáltam dühösen a sofőrre. - Mi van, ha előre esik? - morogtam idegesen. 
- Ez egy taxi, nem baszómobil!! Fizessenek, aztán húzzanak! - tartotta a markát, mire kikaptam a pénzt a zsebemből, és a tenyerébe basztam. 
- Fasz! - dühöngtem továbbra is, miközben kifelé tessékeltem a kuncogó Lout, aztán jól bevágtam a kocsi ajtaját, és bemutattam a sofőrnek. 
- Buzik! - kiabálta, mielőtt hangos fékcsikorgással, teljes gázzal elhajtott. Éreztem, hogy elönt a harag, ami azonban hamar elszállt belőlem, mikor megláttam Louis szüntelenül vigyorgó arcát. 
- Te meg mit vigyorogsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Juhuu, ez fasza volt! - ujjongott, kezeit a magadba emelve.
- Nagyon fasza... - ráztam meg a fejemet. 
- Ne legyél már ilyen besavanyodott! - morogta csúnyán nézve rám, majd megfordult, és se szó, se beszéd elindult, pont a rossz irányba.
- Most hova a fenébe mész, édes? Nem arra lakunk! - mentem utána, hogy elkapjam a karját.
- Ó! - csillantak fel a szemei. 
- Na, menjünk! - karoltam át a derekát, segítve őt az egyenes járásban. - Szerencséd van, hogy a házunktól nem messze rakott ki minket, mert különben befagyott volna az a csinos kis segged! - csaptam rá az említett testrészre, mire sikoltott egyet. 
- A-a! - ingatta a fejét. - Fűűűt a szereleeem! - vigyorgott, szinte a füléig ért a szája.
- Szerelem, hogyne... Nem inkább a pia?! - mondtam, és lassan megindultunk hazafelé. Egyre jobban kezdtek lefagyni az ujjaim, ezért muszáj volt siettetnem a dolgokat, mert, ha az ő tempójában haladtunk volna tovább, akkor tuti, hogy a tököm is lefagyott volna. Felkaptam a vállamra a kissé imbolygó Louist, aki sikoltozott, kapálódzott, a hátamat veregetve, és ezt addig folytatta, amíg a házunkhoz nem értünk, ahol óvatosan leraktam. Kihalásztam a zsebéből a kulcsokat, hogy kinyithassam az ajtót, és végre bent lehessünk a kellemes melegben. Betessékeltem az eddig a lábain előre-hátra billegő részeg páromat, aki seggriszálva támolygott befelé, miközben hátra-hátra sandított, figyelve a reakciómat. Beharapott alsó ajakkal néztem, ahogy a két kerek gömb meg-megfeszült a szűk nadrágban. Felsóhajtottam megnyalva a kiszáradt ajkaimat. 
- Na, mi van, Harry? Tetszik? - hangja játékosan csengett, direkt húzva az agyamat. Hátranyúlt a fenekéhez, amikbe belemarkolt, és halkan felsóhajtott. - Szeretnéd őket, mi? - nézett hátra a válla felett, egyenesen a szemeimbe, miközben rácsapott hol az egyikre, hol a másikra, ezzel az őrületbe kergetve engemet. 
- Nagyon rossz vége lesz ennek, Louis! - fenyegettem meg, mire szája elé kapta a kezét, mint aki megrémült a szavaim hallatán. Te akartad! - gondoltam magamban egy önelégült mosollyal, és már mögötte is teremtem, amitől megugrott. El akart lépni előlem, de én gyorsabb voltam, és megragadtam a derekánál fogva, egy helyben marasztalva őt. - Hova ilyen sietősen, kis tigris? - kuncogtam hátulról átkarolva, kezeimet hasán pihentetve. Az ágyékomat a fenekéhez dörzsöltem, ujjaimmal pedig a nadrágja korcával játszadoztam. Élesen beszívta a levegőt, ahogy benyúltam a felsője alá, egyre feljebb haladva, simogatva a hasát, majd a mellkasát, megtalálva a bimbókat, amik máris kemények voltak nekem. Két ujjam közé fogtam mindkettőt, és morzsolgatni kezdtem őket, halk nyöszörgéseket kiváltva Louból. - Hova tűnt az a fene nagy szád, édes? - kuncogtam, mire a vállamra döntötte a fejét, amit azonnal ki is használtam, és lecsaptam a nyakára, végignyalva a bőre alatt pulzáló ereken.
- Annyira imádom rajtad ezt a kék pulóvert! - motyogtam a bőrébe, csókokkal ellepve nyaka minden négyzetcentiméterét. 
- Mit imádsz benne? - lihegte, és hátranyúlt, először az egyik kezével, amivel a hajamba túrt, aztán a másikkal, amivel pedig a derekamba markolt, még közelebb húzva magához, ha ez egyáltalán lehetséges, mert már így is szinte egybeforrtunk. 
- Azt, hogy bő, de mégis kiadja a tökéletes alakodat! - simogattam végig az oldalán, libabőrt eredményezve puha bőrén. - És az ujjaik... - fogtam meg a kezeit, amiket felemeltem, hogy ő is láthassa, miről is beszélek. - Annyira szexi, ahogy a kis kezeidre lógnak, félig eltakarva őket! Megőrjít! - suttogtam mély hangon a fülébe, mire hirtelen megfordult, és vágytól elhomályosult tekintetét az enyémbe fúrta. 
- Én meg imádom, ha feketét viselsz! - közölte végigmérve, kezeivel az ingem gombjaival babrálva. - És főleg, ha ingben! - harapta be az alsó ajkát, amit vágyakozva néztem, mert én akartam gyötörni, és tépni.
- És miért imádod? - kérdeztem, miközben olyan közel hajoltam az arcához, hogy ajkunk éppen hogy összeért. 
- Azt, hogy olyan... - akadt meg a mondandójában, majd felnézett rám a kékségeivel, amikben huncutság csillogott. Imádtam a játékos énjét. Igazából mindent imádok benne. - Rossz fiús vagy! - sóhajtotta a szavakat, megnyalva a száját, ami a nyálától fénylett. 
- Szereted, ha rossz fiú vagyok? - kérdeztem, mire bólintott, nekem pedig mosolyra húzódott a szám. - Szereted, ha kemény vagyok veled? - suttogtam kéjes hangon, amire akkorát nyelt, hogy szerintem, a két utcával arrébb lakók is hallották. - Mondd ki! Mit szeretsz? - mindvégig a vágytól elsötétült szemeibe néztem. 
- Ha... Ha kemény vagy velem! - lihegte szégyenlősen, amitől felnyögtem. Annyira ártatlanul nézett rám, mint mikor az elején voltunk a kapcsolatunknak, és ezzel teljesen feltüzelt. Szerettem a magabiztos, tapasztalt énjét is, de ez mindig kikészített. Két ujjamat az ajkához érintettem, amiken gyengéden végigsimítottam, mire kinyitotta a száját, és legnagyobb meglepetésemre, bekapta az ujjaimat, amiket nyelvével izgatott. Érzékien szopni kezdte, amit elnyílt szájjal, megremegett farokkal figyeltem. 
- Hmm, édes! - haraptam bele az ajkamba, olyan erősen, hogy éreztem kiserkenni a véremet, aminek a sós íze betöltötte a számat. - Szopd! - toltam beljebb az ujjaimat meg sem állva egészen a torkáig, mire öklendezni kezdett, ezért kicsit kijjebb húztam. - Jó, fiú! - cirógattam meg szabad kezemmel az arcát, amibe lehunyt szemmel simult bele. - Pórbáljuk meg még egyszer! - toltam be újra, amitől ismét öklendezni kezdett. - Nyugi! - nyugtattam lágy hangon ki-be járatva ujjaimat, amiket szívott, szopott, és nyelvével simogatott. A szerszámom fájdalmasan megfeszült, akárcsak a heréim. Hal cuppanós hangot hallatott, mikor kihúztam őket, és megcirógattam velük az ajkait, elkenve rajtuk a nyálát, amik ezáltal hívogatóan csillogtak. Ráhajoltam, megnyalva őket, majd lassan becsúsztattam a kívánatos ajkak közé a nyelvemet, megkeresve az övét, amit érzéki táncba hívtam. Miközben faltuk egymást, kezeim vándorútra indultak először az oldalát simogatva, aztán a hátát, és addig meg sem álltak, amíg a kerek fenékbe bele nem markoltak. Lou a számba nyögött, ujjaival a hajamba túrva, meghúzva tincseimet.
- Szóval, keményen szeretnéd? - suttogtam a szájába, amire nyöszörgéssel válaszolt. Hirtelen eszembe jutott valami, amivel feldobhatnánk az estét. Tökéletesen illene a ma esti vad éjszakához. - Gyerünk, kis tigris! Hallani akarom a választ, abból az okos kis szádból! - markoltam erősen a seggébe, magamhoz préselve vékony testét, összeérintve minden egyes porcikánkat. 
- Harry, kérlek! - nyöszörögte vékony hangján. - Keményen! - nyögte, mire erősen markoltam a derekát, és egy gyors mozdulattal a falnak nyomtam a testét, kezeit pedig a feje fölé kulcsoltam.
- Így? - szorítottam a csuklóit, miközben az egyik lábammal két lába közé férkőztem, és combomat nekinyomva izgattam az már kő kemény szerszámát. - Válaszolj! - parancsoltam rá erélyesen, de csak nyögött. - Azt mondtam, válaszolj! - morogtam, olyan erősen izgatva, hogy hátravetette a fejét, ami hangosan koppant a falon. 
- I-igen! - zihálta elnyílt ajkakkal. Még erősebben dörzsöltem odalent, majd a combomat, a kezem váltotta fel. Amint rámarkoltam, hangosan nyögött, és széttárta a lábait, előre lökve a csípőjét. Elmosolyodtam, figyelve a gyönyörű arcát, ami a kéjtől eltorzult, és kipirult. Szemeit lehunyta, a torkából pedig szüntelen, és egyre hangosabb nyögések törtek fel. Elengedtem, mire morogva fejezte ki a nem tetszését, de nem törődtem vele. Megfordítottam, testét a falnak nyomta, aztán belemarkoltam a hajába, amit meghúztam, ezzel hátra húzva a fejét, aminek a hatására ívbe feszült a teste, a feneke pedig nekinyomódott a feszülő ágyékomnak. Behunyt szemmel, és egy elfojtott nyögéssel válaszoltam a jóleső érzésre, ami végigfutott a gerincem vonalán, enyhe remegést kiváltva a testemből.
- Meg ne mozdulj! - suttogtam a fülébe, miután sikerült észhez térnem. - Értetted? - húztam meg a haját, amire sziszegést kaptam válaszul. - Nem hallom! - mondtam erélyesen. 
- É-értettem! - lihegte, én pedig elengedtem a marokra fogott tincseit, amitől visszadöntötte a fejét a falnak. Sietve lépdeltem a lépcső felé, de még mielőtt felléptem volna az első lépcsőfokra, visszanéztem. Felnyögtem a látványra, ahogy Louis arccal a falnak simulva nézett rám. Fenekét kinyomta, amik feszesen gömbölyödtek a szűk nadrágban. És a tudat, hogy a piros tanga még mindig rajta van, még jobban feltüzelt. Erősen kellett kényszerítenem magamat, hogy elkapjam róla a tekintetemet, mert csak egy kevés hiányzott ahhoz, hogy elfelejtsem a tervemet, és most azonnal, a falnak nyomva megdugjam. Mély levegőt vettem, aztán kettesével szedve a lépcsőfokokat szaladtam fel az emeletre. Majdnem az egész szobát feltúrtam, mire végre rátaláltam arra, amit kerestem. Olyan rég vettem, hogy el is felejtettem, hogy hova dugtam el Louis kíváncsi szemei elől. Gyorsan levetkőztem, és a egy percig csak álltam, azon gondolkodva, hogy hagyjam magamon a bokszert, vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy nincs rá szükségem. Felkaptam a rendőr szerkót, fejemre tettem a rendőr kalapot, majd a bilincset az öv részéhez csatoltam, a gumibotot pedig a kezembe fogtam. Az egész alakos tükörhöz léptem, és végignéztem magamon.
- Tökéletes! - mondtam megelégedve a tükörben látottakkal, aztán kimentem a folyosóra, és megindult le a lépcsőn, ahol is az utolsó lépcsőfokhoz érve megtorpantam, mert Louis a faltól elállva várt rám. 
- Nem azt mondtam, hogy ne mozdulj?! - szóltam rá keményen, mire megugrott, és elkerekedett szemekkel nézett végig rajtam. Az álla is leesett, és idáig hallottam, ahogy egy hatalmasat nyelt.
- H-Harry?! - harapott az alsó ajkába, fel-le járatva a tekintetét a testemen. 
- Rossz fiú voltál, Louis! - ütögettem a tenyeremhez a gumibotot, miközben lassan lépdeltem felé. - Nagyon rossz fiú! Mit mondtam én neked? - álltam meg előtte pár centire, és vágytól izzó kékségeibe néztem. - Halljam! - kicsit erősebben ütöttem a bottal. 
- H-hogy n-ne mozduljak... - dadogta lehajtott fejjel, remegő hangon, ami megmosolyogtatott, de nem mutattam ki. Az arcom mindvégig komor maradt. 
- De, te mégis megtetted! - mutattam felé a bottal, amivel álla alá nyúltam, felemelve a fejét, így kényszerítve arra, hogy rám nézzen. Felnyögtem, ahogy ártatlan, bűnbánó tekintetét az enyéimbe fúrta. Úgy tudja tenni az ártatlant, ahogy senki más, és ezzel újabb kéjhullámot indított el bennem. A bottal megindultam lefelé a testén, egészen az ágyékáig, ahol kicsit elidőztem. Lehunyt szemekkel nyöszörgött, mikor a gumibot végével finoman dörzsölni kezdtem odalent. Lihegve figyeltem az élvezettől eltorzuló arcát, ami izgató, és gyönyörű volt. Imádtam nézni, ahogy elemészti a vágy. 
- Tetszik? Hm? - nyaltam meg a számat, mire egy nyögést kaptam válaszul. - Gyerünk, édes! Válaszolj! - utasítottam, kicsit erősebben dörzsölve merev farkát. Mellkasa szaporán süllyedt, és emelkedett a heves légvételétől, a remegő ajkai közöl pedig egyre cifrább hangok törtek fel. - Szóval, nem válaszolsz? - hangom fenyegetően csengett, de nem kaptam választ.
- Arccal a fal felé! - mutattam a gumibottal az említett tárgy felé, de nem mozdult, csak zihált. - Most! - szóltam erélyesen, mire szó nélkül tette, amit mondtam. Felsóhajtottam az elém táruló látványra. - Kezeket a falhoz! - utasítottam továbbra is, és fájdalmasan lüktető farokkal követtem minden egyes mozdulatát. A tenyereit a falnak támasztotta a feje két oldalán, és várt. Lassan mögé lépdeltem, és a gumibottal végigsimítottam a hátán a pulcsija anyagán keresztül, egészen a fenekéig, majd a combjánál megálltam.
- Nagyobb terpesz, baby! - ütögettem meg finom az előbb említett testrészét, mire széttárta a lábait. - Jó, fiú! - mosolyogtam, fel-le vezetve rajta a tekintetemet. Nagyon nehéz volt türtőztetnem magam, annyira izgató volt a látványa. Most azonnal letéptem volna róla a ruhákat, és azonnal belé hatoltam volna, de nem. Ki akartam élvezni, játszani egy kicsit, ezzel is fokozva a vágyat, ami már így is a tetőfokára hágott. 
- Harry? M- mit csinálsz? - akart megfordulni, de megállítottam a bottal, amit óvatosan az arcához nyomtam, visszatolva a falhoz. 
- Ne leskelődj! - morogtam, majd teljesen nekifeszültem a testének, fenekéhez nyomva kemény szerszámomat. A nyakához hajoltam, lágy csókokkal lepve el a bőrét, amit nyöszörögve, oldalra fordított fejjel élvezett. Kezemmel az oldalát simogattam, majd egészen felvándoroltam a karjáig, elérve az ujjai, amiket összekulcsoltam az enyéimmel, miközben a füle mögötti érzékeny részt csókoltam. 
- Ahh! - tört fel belőle egy mélyebb hörgés, és ezzel együtt a fenekét is kitolta az ágyékomhoz nyomva. Mozgatni kezdte a csípőjét, hozzám dörgölőzve feszes gömbjeit, amire hatalmas nyögéssel válaszoltam. Újabb bizsergés járta át a testemet, amikor körözni kezdett a csípőjével. Hagytam, hogy egy kicsit élvezkedjen, meg persze én is, majd megragadtam a derekát leállítva az izgató tettében. 
- Miért? - nyüszített, mire megszívtam a füle mögötti érzékeny pontját. Felsikoltott, és ezzel egyetemben hátra nyúlt, hogy a hajamba túrjon, de még mielőtt ezt megtehette volna, elkaptam a csuklóját, visszanyomva a kezét a falhoz. - Kérlek... - könyörgött kétségbeesett hangon.
- Én irányítok! - szorítottam még jobban a falnak, és belemarkoltam a hajába, hátra húzva a fejét. - Nem nyúlhatsz hozzám, megértetted? - húztam még jobban hátra, figyelve azért arra, hogy mennyit bír. Nem akartam fájdalmat okozni, csak épp annyira, amennyit szeret, és tudom, hogy ezt imádja. 
- Harry... - sóhajtotta a nevemet.
- Nem hallom! - morogtam a fülébe, fogaim közé csípve a cimpáját. 
- Ne csináld! Meg akarlak érinteni! - könyörgött vékony kis hangján, amitől libabőr futott végig a gerincem vonalán, persze jó értelemben. - Kérlek... - nyöszörgött.
- Nem! - feleltem erélyesen, majd nyakába haraptam, belemélyesztve a fogaimat puha bőrébe. 
- Ó! Baszd meg! - sikoltott fel, és hátranyúlt a csípőmbe markolva, amivel most nem igazán tudtam foglalkozni, mert erősen megszívtam a nyakát, megérezve vérének sós ízét, ami betöltötte a számat. Szüntelenül nyögött, kezével pedig a hajamba túrt, lelökve a rendőr kalapomat, megmarkolva a tincseimet, hogy még erősebben nyomjon a nyakára. - Harapj! Erősen! - szűrte ki a fogai közül, tépve a göndör fürtjeimet, amire felmordultam, és elkaptam a csuklóját, a falhoz nyomva az elkalandozó kezét.  
- Mit mondtam?! Nem érhetsz hozzám! - morogtam eltávolodva tőle.
- Sajnálom, én... - szabadkozott, és meg akart fordulni, de rászóltam:
- Ne mozdulj! - Állt meg a mozdulatban a szavaimat hallva. - Megint rossz fiú voltál, Louis! Nem hallgattál rám! - fogtam meg a nadrág övén lógó bilincset, és levettem. Megragadtam a kezeit, amiket még mindig a falnak támasztott, aztán a háta mögé fogtam őket, így az arca teljesen a falnak nyomódott. 
- Ne! Ígérem...
- Késő, kis tigris! Sok van már a rovásodon! - vágtam a szavába először az egyik csuklójára kapcsolva, utána meg a másikra a bilincset, majd a füléhez hajoltam. 
- Így már nem fogsz tudni nyúlkálni! - nyaltam bele a fülébe, remegést okozva testében. Próbált kiszabadulni, amivel csak még jobban fokozta bennem a vágyat. Újra a nyakát vettem célba, nyelvem hegyével cirógatva felhevült, szinte lángoló bőrét. Éreztem, hogy kényeztetésem nyomán libabőr keletkezik bőrén. Bekaptam a fülcimpáját, amit érzékien szopni kezdtem nyöszörgések hadát kiváltva Louisból. Kezeimmel a felsője alá nyúltam, gyengéden érintve a hátát, elidőzve egy kicsit rajta, majd előre siklottam a hasát, aztán pedig a v vonalát cirógatva. Édesen nyögdécselt minden egyes érintésemre, ami zene volt füleimnek. 
- Kérlek! Nem bírom! - lihegte, mire lehúztam a sliccét, és letoltam a nadrágját egészen a bokájáig. Élesen beszívtam be a levegőt, és a látványra, ahogy ott állt, a falnak dőlve, egy szál pulcsiban, a piros tangában, majdnem eldurrantam. Erősen rámarkoltam a feszülő farkamra, amitől csak még rosszabb lett. Sehogy sem enyhült a kínzó fájdalom. Nyögtem, és mély levegőket szívva próbáltam lenyugtatni magamat, hogy nehogy idő előtt elélvezzek. Az, hogy hosszú ideje nem voltunk együtt, még jobban szított a tüzet bennem. Vágytam rá, benne akartam lenni, érezni, ahogy a szűk kis segge rám szorul, de nem akartam elsietni. Az egész nyugtassam le magamat dolog szart sem ért, főleg, ahogy a piros anyagot kémleltem, ami becsúszott a kerek félgömbök közé, még jobban kiemelve azokat. Megőrjített. Hogy lehet valakinek ilyen kerek, feszes tökéletes segge? Hangosan felsóhajtottam, majd megtalálva hangomat végre megszólaltam:
- Kurva izgató vagy, Louis! Alig bírok magammal! - markoltam bele a fenekébe, amit nyögve fogadott. Belemélyesztettem a körmeimet puha, de mégis feszes húsába. 
- Istenem! - nyüszített megvonaglott testtel. Letérdeltem, így pont a szemem elé kerültek a kívánatos gömbök, de most nem velük akartam foglalkozni, ők majd a csak ezután jönnek. A vádlijába fogtam, és csókokat hintettem hol az egyik, hol pedig a másik térdhajlatába. Lassan, nyelvem hegyével haladtam felfelé a belső combját lepve el puszikkal, aztán a másik lábára is áttértem. Csókoltam, haraptam, és szívtam az érzékeny, vékony bőrét. 
- Ahh! Szent egek! Harreeeh! - sikoltotta, ahogy erősebben haraptam belső combjába. A farkam megremegett a rekedtes sikolyától, és az ökölbe szoruló kezeitől, amik a bilincsben gyötrődtek. Elmosolyodtam, feljutva a fenekéhez, amit szintén az ajkaimmal vettem kezelésbe, majd a fogaimat is becsatlakoztattam meg-megkarcolva bőrét. Amíg az egyiket a számmal, addig a másikat a kezemmel kényeztettem. Kicsit rácsaptam, megmarkoltam, aztán ismét csattant a tenyerem, erősebben az előzőnél. Fájdalmasan sziszegett, kijjebb nyomva a fenekét, amire ismét egy csapást mértem, hangosabb sikoltást kapva válaszul. Máris piroslott az érzékeny bőre, amit lágy puszikkal, és nyelvem cirógató mozdulataival nyugtatgattam. Megfogtam a bokáját, és először az egyiket, aztán pedig a másikat emeltem fel, kiléptetve a nadrágjából. Amint ezzel is megvoltam, visszatértem a tenyérlenyomatomtól pirosló fenekére. 
- Emlékszel, mit mondtál a bárban? - kérdeztem megszívva a jobb fenekét. 
- M-mit? - zihálta rekedtes hangon. 
- Hogy a fogaimmal téphetem le a tangád! Hát baby, most teljesítem a kívánságodat! - mondtam, miközben felálltam, megragadva a derekát, és magam előtt tartva toltam el a kanapéig, amire feltérdeltettem, aztán lenyomtam a felsőtestét, így a feneke volt a legmagasabb pontja. A kezei megbilincselve feküdtek a hátán, a kék pulóverje pedig kicsit felgyűrődött láttatni vélve a feneke feletti két kis gödröcskéjét. Mögé térdeltem, és a fogaim közé csíptem a vékony anyagot, amit lassan elkezdtem lehúzni a seggéről. A térdéig jutottam, onnan meg először az egyik, majd a másik lábát emeltem fel, hogy le tudjam szedni róla a tangát, amit egy laza mozdulattal a szőnyegre ejtettem. A számba haraptam - az este folyamán már ki tudja hányszor - a látványra, ahogy Louis teljesen kitárulkozva pucsított nekem. Ha így folytatja, eldurranok a nadrágomban anélkül, hogy bármit is csinálhattam volna vele. Mert, hogy ez még semmi sem volt, ezután jön még csak a java.